Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-15 / 190. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR­CSÜTÖRTÖK, 2002. AUGUSZTUS 15. A DOROTHEUM 1707 AUKCIÓSHÁZ KFT., a Hanza-Kruger csoport tagja ŐSZI AUKCIÓJÁRA, VALAMINT BOLTI ÉRTÉKESÍTÉSRE KERES kvalitásos festményeket, antik bútort, szőnyeget, műtárgyat, egyedi ékszereket. TELJES HAGYATÉKOT VÁSÁROLUNK! Hanza-Kruger Galéria Szeged, Dugonics tér 11. Tel.: 422-547 KEDVES OLVASÓINK ÉS HIRDETŐINK! ZÁLOGBÓL KI NEM VÁLTOTT ARANY ÉKSZEREK VÉGKIÁRESÍTÁSA NAGY ENGEDMÉNNYEL. 1699 I t/g ÁRON, A KÉSZLET EREJÉIG. \nna-kitti zálogház Szegeti. Tisza Lajos krt. 39. (Nyílra: 5-16-ig, szombaton: S-12-ig) Dugonics téri zálogház (a szökökútná!) Szeged. Dugonics tér 11. (Nyitva: 'F-I 7-ej. szombaton 9-13-ig) fifwff ÉLELMISZER-IPARI CÉG KERES SZEGEDI IRODÁJÁBA vám- és szállítmányozási ügyintézőt az alábbi feltételekkel: • szakirányú végzettség • felsőfokú vámvizsga • hasonló pozícióban szerzett tapasztalat Amennyiben a fenti lehetőség felkeltette érdeklődését, kérjük, fényképes önéletrajzát augusztus 31-ig a Délmagyarország szerkesztőségébe, „Vám 2002 14613887" jeligére küldje el. A friss híreket az ünnepek alatt sem kell nélkülözniük mert napilapunk augusztus 19-én is megjelenik! Keressék az újságárusoknál, illetve a postaládákban! Hirdetópartnereink 16-án akár 18 óráig feladhatják hirdetésüket a 19-i lapszámba. Hívja üzletkötőjét, vagy érdeklődjön ügyfélszolgálati irodáinkban. DELMAGYARORSZAG A jó pedagógus is holtig tanul A láthatatlan hegy lakója A Csángó Madonna egy kisebbség emlékműve Arany biztosítótű az erdélyi festőnek Láthatatlan hegyen lakik a há­romgenerációs pedagógusé,1sa­ladból származó, sokdiplomás Naszradi László, nyugalmazott tanárember-volt iskolájában, a vásárhelyi határban. Ablakából távcsővel be lehetett látni a Bethlen gimnázium második emeletére - amíg ki nem nőtt köztük az erdő. Az ember azt hinné, asztal­lap-vízszintes vidéken jár a Vá­sárhelyt övező tanyavilágban, holott ez fatális tévedés. Leg­alábbis, ha a Bodzási úton indul el, mert ez az út - szemben min­den elsődleges érzékelés tapasz­talatával - fölfelé visz. (Vissza­menet meg lefelé.) Bodzás-part - Az ötvenes években, amíg nem volt meg még az az erdő ­mutat Naszradi László a távoli város irányába, ahol erdőség állja útját a tekintetnek -, innen egye­nesen be lehetett távcsövezni a Bethlen gimnázium második emeletére. Azzal van egy szint­ben ez a terület. Hogy mi a neve? Bodzás-part. Látják, akárhová néznek, bodza mindenütt. Ahol pedig én lakom, az egykori Bo­dzás-parti iskola. A nyugalmazott tanárember egyedül él a tanítói lakással egy­bekötött, volt iskolaépületben,­felesége, Kenéz Julianna, és édes­anyja elhunyt, fia doktorátusát védi Budapesten. Naszradi Lász­ló ízig-vérig pcdagóguscsalád harmadik generációs képviselő­je. Nagyapja, a mindszenti id. Apró Mátyás Iglón végzett, a Felvidéken, tanítóképzőt; nagyanyja, Zánthó Erzsébet ugyancsak pedagóguskodott, ­Mindszenttel szemben, Ányá­son kezdtek cl tanítani; ott születtek gyermekeik: Mátyás, Magdolna, Éva - ismerteti a régi időket a tanár úr. Akinek édesanyja, Naszradi Józsefné Apró Magdolna Győrben vég­zett állami tanítóképzőt (mie­lőtt itt, Bodzás-parton kezdett tanítani, oktatott gyerekeket Alsó-Réten, és Belső-Erzsébe­ten is), Éva tanár szakon vé­gezte az egyetemet, Mátyás Szegeden lett rajz szakos peda­gógus, festményein a letűnő­A többdiplomás Naszradi László csónakot javít volt iskolája udvarán. Fotó: Tésik Attila félben lévő tanyavilágnak em­léket állító művésztanár. Tanítani - Sosem jártam iskolába, leg­alábbis általánosba nem, hiszen itt laktunk, magában az iskola­épületben, amely még a Klebels­berg előtti iskolaépítési hullám előtt keletkezett - halljuk Naszra­di Lászlótól. Derűsen emlékszik: irigykedett is diákként a többi, ta­nyai gyerekre: míg ők tanítás után hazamentek, és szüleiknek azt mondták, nincs lecke semmi - ő ezt nem tehette. Hisz tanárai is szülei voltak, Naszradi József, s Naszradiné Apró Magdolna, és ők azért csak tudták, mit adtak az­nap házi feladatként föl... Aztán jött a Bethlen gimi, ka­tonaság után a szegedi tanárkép­ző, ahol előbb biológia-mezőgaz­daság szakon szerzett pedagó­gusdiplomát Naszradi László, utóbb testnevelés szakon, még utóbb pedig rajzon. De ezzel nincs vége a diplomasorozatnak, hisz a testnevelési főiskolán, Bu­dapesten, atlétaedzőként vég­zett, végül, a rendszerváltozás után vadgazdálkodási szakmér­nöki képesítést kapott Vásárhe­lyen. „Á jó pap is holtig tanul", mondja. A jó pedagógus szintén: csakhogy ő közben tanít is. Iskolasorozat - Még negyedéves voltam, amikor tanítót kerestek Szegvár­ra, egy évet töltöttem ott. Leál­lamvizsgáztam, aztán szabadult egy állás Vásárhelyen, Rárós ta­nyaközpontban, oda kerültem, itt még oroszt is tanítottam, úgy írtam-olvastam oroszul, mint Puskin. Ezt követve jöttem a Dó­zsa György iskolába, maid a Frankelbe, ami később Eötvös Jó­zsef Szakközépiskola lett. Het­venhéttől kilencvenkilencig ta­nítottam a középiskolában, on­nan mentem nyugdíjba, egész­ségügyi okok miatt - mondja a tanár úr, aki ottjártunkkor éppen csónakot javított volt iskolája, egykori és mai otthona udvarán, a bodzával benőtt, láthatatlan hegytetőn. Nyugdíj mellett gaz­dálkodik, huszonhárom hektá­ron (eredetileg nagyapai föld volt a több tagban lévő terület), és nem unatkozik: hol egykori ta­nítványai látogatják meg, hol őt hívják osztálytalálkozókra. És a fölhalmozódott, háromge­nerációs tapasztalatnak mi a sum­mázata, mit üzen a mai diákok­nak az egykori tanár? - Az ember­ség a legfontosabb. Nem állítom, hogy mindenképp meggazdago­dáshoz vezet, de az egy másik ügy. FARKAS CSABA A Csángó Madonna című kép is látható Sípos László felvinci fes­tőművész makói kiállításán. Az alkotó évek óta jár a makói mű­vésztelepre, és húsz nagy rajza van a város tulajdonában. Mint mondja, ennyi nagy méretű ké­pet otthon sem őriz. Egy makói család nemrég Török­országban járt, és az egyik város­ban, az üzletsoron sétálva meg­láttak a kirakatban egy biztosító­tűt. Csak pár pillanatig csodál­koztak azon, hogy ilyesmit is ki­tesznek a kirakatba a törökök,­kiderült, hogy a tű aranyból van. A derültség közepette a család egyik tagja, a kislány akkor azt mondta: „Meg kellene venni Sí­pos Laci bácsinak." Az erdélyi Felvincen élő festőnek, aki évek óta jár Makóra, a művésztelepre, és valóban gyakran bukkannak fel a képein a biztosítótűk, ez az egyik kedves története. Ez is mu­tatja, nagyon sok ismerőse van már a Maros-parti városban. Sí­pos László most ismét Makón dolgozik, és munkáiból kiállítás nyílt a városi könyvtár olvasóter­mében. Már húsz nagy méretű rajza van a város tulajdonában, ezek mind itt készültek. Ennyi nagy képe otthon sincs. Bár az igazán termékeny időszak a tavasz, a makói tartózkodás idején is so­kat dolgozik, ilyenkor elsősorban a saját ötleteit valósítja meg. Erre otthon is van módja, de amellett, hogy fest és rajzol, könyvgrafi­kát, plakátokat is készít, bábo­kat, bábdíszletet is fest. Nem, nem teher a számára a „hétköz­napi" munka sem. Hiszen eddig már több mint hetven könyvet il­lusztrált; s egyáltalán nem zavar­ja, hogy ilyenkor a szerző kíván­sága szerint kell dolgoznia. Sípos László szerint a művészet az a szál, amely összeköti a múltat a jelennel és a jövővel. Ahhoz, hogy jó, modern művek szüles­senek, az alkotónak ismernie kell mesterségét, művészete múltját is. Az Aranymetszés című, nem­régen megnyílt tárlat látogatóját hírneves kép, a Csángó Madon­na fogadja. - Aki jártas a néprajz­ban, az tudja, hogy a szabófalvi viseletet festettem rá erre a ké­pemre - mondja az alkotó. - Sze­rintem ők Európa legelnyomot­tabb kisebbsége. S nem csak azért, mert nincs magyar papjuk, iskolájuk, és nagyon szegény vi­déken élnek. Hanem azért is, mert a férfiak messze, gyakran száz kilométerekre járnak dol­gozni, és minden otthoni gond, ház körüli munka az asszonyok­ra marad. Ezt a képet emlékmű­nek szánom. B.A. A kiállítás a Makón készült képeket mutatja be. Fotó: Gyenes Kálmán augusrtuslMú-án 19 ára augusztus 17-18*r16« 19 wa augusztus 19-én: l9 éta augiftrtus 20-án: 16 és 19 öf» augusztus 21-eiv 19 óra/ A DELMAGYARORSZAG ajándéka a lap olvasóinak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom