Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-27 / 174. szám

SZOMBAT, 2002. JÚLIUS 27. • NAPOS OLDAL" 9 Szív Ernő A Szex, a Házasság és a Csúf AMERIKABAN DOLLARMILLIOKKAL MEGTÁMOGATOTT KAMPANY INDULT AVÉGETT, HOGY AZ IFJÚSÁG TARTÓZKODJON A HÁZASSÁG ELŐTTI NEMI KAPCSOLATTÓL. VAJON MILYEN ESÉLYE LENNE EGY HASONLÓ CÉLZATÚ HONI KEZDEMÉNYEZÉSNEK? S HA VALAKI AZT MONDJA, KÉREM, EZ KAPI­TÁLIS ŐRÜLTSÉG, AKKOR GONDOUUNK ARRA, HOGY AZ ORSZÁG UTÓBBI FÉL ESZTENDŐ ALATT MENNYI KÉPTELENSÉGET, FURCSASÁGOT ÉS FAN­TASZTIKUMOT PRODUKÁLT. Nevének elhallgatását kérő szak­értőnk szerint nálunk roppant problematikusán hatna a „háza­sodj szűzen!" fölfogás, úgy lehet, kettéválasztaná, megosztaná, szembefordítaná az országot, il­letve annak jeles polgárait. Rá­adásul, mint szakértőnk rámuta­tott, a becsületes, az ősi magyar hagyományok figyelembevételé­vel abszolvált petting - szegedie­sen pötting - gyakorlatilag alig-alig, végeredményében pedig szinte egyáltalán nem különbö­zik a nemi kapcsolatnak ama formájától, amelyben a felek ösz­szebarátkoztatják mindazt, ami­lyük van. Amerikában nyilván azért in­dult ez a kampány, mert nem szépek a nők, plusz ugye Bush el­nök, mint látható, nem egy Clin­ton. Az amerikai nők kedvesek, sok rágógumijuk, foguk, és szi­likonjuk van, de nem szépek. Németországban sem szépek a nők, az angol nők fehérek, pu­hák, mint a dorozsmai fánk tész­tája, a franciák, na jó, Európában talán a franciák, esetleg a spa­nyolok, olaszok, és kész. Már­mint a magyarokon kívül. Nevének elhallgatását kérő szakértőnk kérésünkre szimulál­ta azt a korántsem lehetetlen tár­sadalmi, politikai helyzetet, ha Magyarországon mozgalom in­dulna a házasság előtti szex el­len. Szólásra emelkedik az ország­gyűlésben a magyar miniszterel­nök, aki történetesen hölgy, mert miért is ne lehetne az, Viktória vagy Erzsébet, fölállna, s a szok­nyája meghúzkodása után azt mondaná, tisztelt képviselő tár­sak, igen kívánatos lenne, ha a magyar ifjúság a boldogító házas­társi igenig visszafogná a szexua­litás megvadult lovait, bárányká­it, vaddisznóit. Csönd, hatásszü­net. Mert így erkölcsös, folytat­ná, így egészséges, s e törekvés érdekében el is indítanánk egy programot. Ez lenne a Margit­ka-terv - tudjuk, szex- és pénz­éhes tatárok, Béla király kislá­nya, Nyulak szigete, iszonyatos szívás a kolostori konyha leszbi­kus kondérjai között, stb., stb. -, és lenne pénz, külön alap, lám­pahordozó és fölvilágosító körök százai. Szakértőnk szerint az el­lenzék a fölszólalás végére már ki is derítené, hogy a magyar mi­niszterelnök - Viktória vagy Er­zsébet, közeli munkatársainak Viki vagy Bözsi - országraszóló képmutató, hiszen a házassága előtt igenis élt nemi életet, Béla ma napközis tanár Algyőn. Aljas és gonosz rágalom, jelentené ki a miniszterelnök, nincs is Béla ne­vű napközis tanár Algyőn. Való­ban nincs, de két évvel ezelőtt még volt Béla, így a bulvársajtó, hanem akkor most mi az igaz­ság? Hol van Béla? - tenné föl a kér­dést megannyi sajtótermék, ke­reskedelmi tévé és rádió. S aztán: két napja nincs meg Béla! 100 napja nincs meg Béla, stb. Kiderítenék, hogy egy államtit­kár asszonynak tizennyolc éve­sen, bőven a házassága előtt, kö­rete volt. Mindeközben fényes propa­gandafilmek emelnék a közszol­gálati televízió műsorainak szín­vonalát. Karikás szemű, elhanyagolt, kócos, slampos, legalább öt da­rab hálófonatú bevásárló szaty­rot cipelő nő beszél monoton hangon a kamerába. „Azért ju­tottam idáig, mert a házasság előtt kipróbáltam a szexet. (Csönd. Sóhaj.) Többször is. Ak­kor még nem tudtam, milyen őrültséget csinálok. Ma tudnám, de már késő. Ne gyere utánam!" Öreg csöves férfiú ölelgetne a kukák tövében öreg csöves höl­gyet. „Mert én még mindig nem házasodtam meg!" Egy harmadik film, este van, Duna-kanyar, derűs fiatalok a vi­dáman lobogó tábortűz körül. Feláll az egyikük, tizenkét éves, közepesen érett kislány, maga­biztosan tekint a kamerába, el­mosolyodik. „Mi dalolunk a szex helyett! Dalolj velünk te is!" S máris fölcsendülne az ének, boncidai menyecskék, ugrálnak, mint a kecskék, stb., hej halá­szok, halászok, mit fogott a háló­tok, stb. Fiatal, szép, okos, érett, tiszta tekintetű fiatalok járnák magyar városokat, falvakat és pitypangos mezőket, hófehér trikóban. A tri­kón különböző föliratok viríta­nának: „Én még szűz vagyok! És te?" „Házasság előtt Stop, Házas­ságután Hopp!" Az ellenzék persze nem nyu­godna. Egy kormánypárti képvi­selőről kiderítené, hogy ötven­százalékos tulajdonosi részese­déssel benne van egy prosperáló magyar gumióvszergyártó vállal­kozásban, s hiába háromszínű a magyar gumióvszer, ha azt nem­csak házastársak, hanem, mond­juk, huszonkét éves, még nem házas egyetemisták is vásárol­hatják. Mi csak házaspároknak adunk el gumióvszert, védekezne a kormánypárti politikus, és ki­kérné magának. Meg is kapná. Megkapná azt a számlát, amely igazolja, hogy egy egyetemista jo­gászbuliba két karton - érdesített és síkosított - gumióvszert szál­lított a cég. Léggömbversenyt ját­szottak a fiatal jogászok, ez telje­sen nyilvánvaló, mondaná a kép­viselő, és a képviselőtársai heve­sen bólogatnának, így igaz, így igaz. Mindeközben a kormánypárt ifjúsági tagozatának képviselői éjszakánként hangosbemondós kocsikkal járnák a magyar város­okat, falvakat. „Fiatalok! Barátaink! Most vi­gyázzatok! Talán ezekben a pilla­natokban nagy a csábítás, de nektek erőt kell mutatnotok! A jövő a ti kezetekben van. Ne vá­lasszátok a könnyebb, a kényel­mesebb utat!" Néhány elmara­, dott, a múlt mocsarából kikászá­lódni képtelen lakótelepről bá­nyászcsákánnyal, kohászkala­páécsal hajtanák el őket. Radikális képviselő házasság előtti szexbevallásra tenne javas­latot, ki, mikor, kivel, hogyan, miért, hányszor került szexuális kapcsolatba. Radikális képviselőről fotó je­lenne meg a másnapi napilap­ban, a pártrovat egykori nagyha­talmú vezetőasszonyával létesít éppen kapcsolatot annak négyte­lefonos íróasztalán. Radikális képviselő még nem volt házas. Igen, akkor még belülről bom­lasztott, vágna vissza a radikális képviselő. Ellenzéki képviselő azzal vá­dolná meg a kormányt, hogy el akarja lehetetleníteni az orgaz­mus lehetőségét, amelyhez min­den ifjú magyarnak elidegeníthe­tetlen joga van. Kormánypárti frakcióvezető bebizonyítaná, hogy az ellenzék már megint csúsztat, hiszen az orgazmushoz nemcsak a közösülés, hanem más egyéb, szerintük inkább ja­i vallott módon is hozzájuthat az ember, vagyis a fiatalság. Részle­tes útmutató található a párt­programban. Radikális képviselő kifejtené, a magyar orgazmus az igazi orgaz­mus, bár Trianon óta ezt is lop­ják. Lopják a magyar orgazmust, ezer éve lopják, mint a cukrot, kiáltja mennydörgő hangon, de ; magyar orgazmus mindig lesz, örökké lesz. Végezetül hozzáte­szi, aki magyar embernek vallja : magát, az a házasság előtt is, meg utána is magyarul élvez. A választási kampány a finisé­hez érkezik, tüntetések, gyűlések, és aztán a választási eredmények, mennyire volt jó, és kinek volt jó, hogyan volt jó, stb., stb., stb. Nem áll módunkban vitatni névtelenséget kérő szakértőnk fenti vízióját. Viszont azt sem mondhatjuk, hogy csak könnyed játék, csacska bohóság volt ez az egész. Mint tudjuk, az országunk bármire képes. A legfőbb jóra és a legalantasabb megoldásra egy­aránt. Akár házasság előtt van. Akár után. Tömeggyilkosság Vásárhelyen NEGYVENÖT VÁSÁRHELYI FÉRFIT S TIZENEGY NEM HELYBÉLIT GYILKOL­TAK MEG 1919. JÚLIUS 25-ÉN A NAGY DEZSŐ-VILLA MELLETT VÁSÁRHELY HATÁRÁBAN. A TÖRTÉNTEKÉRT BE­RÉNYI LÁSZLÓ ÉS NAGY GÉZA FÉNY­KÉPÉSZSEGÉD A FELELŐS. Mindmáig egészen biztosan nem tisztázott, mi is lehetett az oka, hogy nyolcvanhárom évvel ez­előtt, 1919. július 25-én délelőtt ötvenhat, 14 és 60 év közötti fér­fit golyószóróztak le román kato­nák Vásárhely határában. Az bi­zonyos, hogy a tanácsköztársa­ság 1919. április 28-án átmene­tileg véget ért Vásárhelyen, ezen a napon ugyanis 60 francia lovas érkezett a városba. Másnap és harmadnap éjjel aztán nagyobb létszámú román csapatok követ­ték őket. Július 20-22-én a ma­gyar vörös hadsereg ellentáma­dása eredményeként Vásárhe­lyen ismét visszaállították a pro­letárhatalmat, majd a várost tar­tó kevés vöröskatonát a romá­nok, 11 foglyot ejtve véglegesen visszaszorították. A foglyokat a városháza pincé­jébe zárták. Még az első román megszállás idején tűnt fel Vásár­helyen Berényi László, román hadnagynak adva ki magát. A második megszállás idején is elő­került, s rangja - a Vásárhelyi Friss Újság 1919. augusztusi írá­sai szerint - napról napra emelke­dett. Hogy kalandor lehetett, any­nyi bizonyos, ahogy az is, hogy kapcsolatban állt a román város­parancsnoksággal. Kiderül ez ab­ból, hogy városi rendőrkapitány­ságot rendezett be egy lefoglalt házban. Csatlakozott hozzá a helybéli Nagy Géza fényképészse­géd. A két férfi - állítólag Berényi műkincs- és értékgyűjtő szenve­délyének engedve - erőszakkal összeszedett minden értékes dol­got a városban, amiről csak tudo­mást szerzett. Módszerük pofon egyszerű volt: elfogták az embere­ket, akiket Berényi sokszor saját maga vert, majd kínoztatott a ro­mán katonákkal. Végül becsuk­ták őket pincébe, s csak váltságdíj fejében eresztették el őket. Sze­met vetettek a szociáldemokrata párt helyi vezetőire, sőt Posztós Sándort ki is akarták végeztetni. Ám őt a városi tanács végül ki­mentette. Néhány nap alatt annyi foglyot ejtettek, hogy átköltöztet­ték őket a városháza pincéjébe. Csakhogy gyorsan kiderült, a 11 fogolyért, s 45 vásárhelyiért senki sem tud fizetni. Július 25-én a román várospa­rancsnok egy szakasz katonát, s két golyószórót adott kíséretül Berényinek, aki foglyaival neki­indult a Kutasi útnak. Nagy De­zső villájánál aztán megálltak, s itt azonnal agyonlőttek három embert. A többieket bezárták a ház pincéjébe. Kisvártatva előve­zették őket, megásatták sírjukat, s mindenkit legolyószóróztak. Szenti Tibornak a témában írt ta­nulmányában olvasható, hogy a foglyok közt lévő Vékony jánost saját kérésére külön terelték. Az ugyanis kijelentette: ő tolvaj, így nincs keresnivalója a becsületes emberek között. A holttesteket a szomszédos tanyákból átvezé­nyelt emberekkel temettették tö­megsírba. Vékony Jánost a kuko­ricásban hantolták el. Az eset nagy felháborodást kel­tett a városban. A tömeghangu­latnak engedve a román várospa­rancsnokság előbb azt mondta, hogy román tisztek felkoncolását torolták meg. Aztán elfogatta Be­rényit és Nagy Gézát, lefoglalta a rablott kincseket. A két férfit ala­posan összeverték, majd a Kos­suth téren Berényi hetven, míg Nagy Géza 25 botütést szenve­dett el. Este pedig agyonlőtték őket a közeli nyári színkör tövé­ben. A tömeggyilkosság áldozatai­nak exhumálását csak két héttel később engedélyezték. A hozzá­tartozók akkor is csak külön en­gedéllyel vehettek ezen részt. Az áldozatokat a sérülések, s a tes­tek bomlása miatt nagy nehezen azonosították. A mészárlás hely­színén ma is emlékmű áll. KOROM ANDRÁS Az álmok nyomába erednek Van, aki könnyen visszaemlékszik álmaira, van, aki soha - ők úgy vélik, nem is szoktak álmodni. Az elmúlt években végzett vizsgálatok azonban en­nek az ellenkezőjét bizonyították be. Mindenki rendszeresen álmodik, csak sokan teljes egészében elfelejtik álmaikat. Az álomképek kutatása az óko­rig nyúlik vissza. Számtalan teória napvilágot lá­tott már ezek keletkezéséről éppúgy, mint az embe­ri életben játszott szerepéről. Bár az elmúlt korok­ban számtalan „álmoskönyv" született, igazából keveseknek adatott meg, hogy biztonsággal feltár­ják álmaik mondanivalóját. A nagy titok még meg­oldásra vár, ám az eddig elért eredményekkel meg­ismerkedhetünk július 28-án, vasárnap este 7 óra­kor a Telin Televízióban jelentkező Negyedik Di­menzió című magazinban. Vándorszínészek a Vajdaságban Szamár helyett traktor BAR SZAMARAK HELYETT MA MAR TRAKTOR HÚZZA A VAJDASÁGI VÁN­DORSZÍNÉSZEK EKHÓS SZEKERÉT A HUSZONÖT ÉVES HAGYOMÁNYT TÖRETLENÜL ŐRZIK. AZ IDEI TUR­NÉ VÉGÉN TALÁLKOZNAK A TANYA­SZÍNHÁZ EGYKORI SZÍNÉSZEI, KÖZ­TÜK SZŐKE ZOLTÁN, A BARÁTOK KÖZT CÍMŰ SOROZAT EGYIK SZE­REPLŐJE IS. Negyedszázados jubileumát ün­nepelte a vajdasági magyar nyelvű színjátszás egyik szimbóluma, a Tanyaszínház. A július közepén Kishegyesen tartott díszbemuta­tót megelőzően már négy magyar­lakta településen adták elő a Já­nos vitéz alapján összeállított dal­játékot, s augusztus 13-áig továb­bi 24 helyen lépnek fel. A társulat 1978-tól járja a vaj­dasági kistelepüléseket, kezdet­ben szamarakat, ma már trak­tort fogva az ekhós szekér elé. A színészek azzal a céllal kelnek útra, hogy eljuttassák a kultúrát a legeldugodtabb közösségekhez is. Az idén először a legdélebbi magyar anyanyelvű falvakat is útba ejtik. A tizenöt fős csapat főleg színi­akadémiai növendékekből áll, mellettük három újvidéki szí­nész is fellép. Nemcsak játsza­nak a színpadon, hanem a fény­és hangtechnikát is maguk keze­lik, s a díszlet felállítása és lebon­tása is az ő feladatuk. Az egykori vándorszínészekhez hasonlóan az előadás után kalapozni indul­nak a közönség sorai közé. A tár­sulat fennmaradásához ez persze kevés. A Tanyaszínház működé­sét a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, helyi önkormányzatok, valamint vaj­dasági és magyarországi - köztük szegedi - magáncégek is támo­gatják. A társulat vezetője, Magyar At­tila, újvidéki színművész el­mondta, a turné útvonalának összeállításakor figyelembe vet­ték, hogy minél több településre eljussanak. Az új helyszíneket előnyben részesítik, s emiatt szá­mos olyan települést elkerülnek, ahol eddig minden évben megje­lentek. Ezért aztán az ott élők neheztelnek rájuk. További problémát jelent, hogy a fellépések után kért pénzt több polgármester sokallja. Magyar Attila erre azt mondja, azért kér­nek ennyit, hogy a nézők színvo­nalasabb előadást láthassanak. Az anyagi támogatásnak köszön­hetően például idén először saját színpadot készített magánk a társulat. Mivel az újvidéki színiakadé­mia hallgatói harmadéves koru­kig nem játszhatnak kőszínház­ban, a Tanyaszínház kiváló gya­korlóterepet biztosít számukra. A jubileumi díszbemutatón szép számú közönség gyúlt össze, köztük néhány magyarországi művész és tudós is, akik a Dom­bos Fest elnevezésű helyi kultu­rális rendezvénysorozaton vettek részt. A turné utolsó helyszínén, Ómoravicán találkoznak a Ta­nyaszínház egykori színészei. Többen jelezték, hogy fel is lép­nének a műsorban, köztük Sző­ke Zoltán, a Barátok közt című sorozat Berényi Miklóst alakító szereplője is. BERECZ GÁBOR í' ii> ifw .#« ü ifz J3flP;P§BÉk 'w A Tanyaszínház idén a János vitéz című daljátékot mutatja be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom