Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-25 / 172. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. JÚLIUS 25. • AKTUÁLIS* 3 A Délép és a Szeko is ipari park címet kapott Barnamezősök toboroznak Mostantól hivatalosan is ipari parknak hívják a Délép és a Szeko ingatlanegyütteseit. Ezzel a megyében tizenegyre emelkedett a parkok száma. Nemrégiben újabb iparipark-pálvázaton hirdetett győzteseket a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Csongrád megyében a Délép, valamint a Szeko Ipari Park csatlakozott a már meglévő kilenchez. Az idei pályázat legnagyobb nyertese a Délép, hiszen a volt házgyár 42 hektárján működő 48 vállalkozást összefogó „társasház" már régen megérett erre a címre. Háromszor pályáztak sikertelenül (egyszer 2000-ben, kétszer 2001-ben), míg idén végre megkapták az úgynevezett működési engedélyt. Mint ahogy azt Mura Mészáros Józseftől, a Délép Ipari Park Kft. ügyvezető igazgatójáról megtudtuk, az 1600 embernek munkát adó és 44 milliárd forintos árbevétellel működő park végre eljutott odáig, hogy fejlesztésekben gondolkodhat. Az ipari park cím ugyanis számukra azért volt nagyon fontos, hogy pályázatokon szerepelhessenek, s az elnyert összegekből javítsanak az infrastruktúrán. Az eddigi „közös költség" ugyanis még a működtetés szinten tartására is csak alig volt eleMár nem ipartelep, ipari park. Fotó: Gyenes Kálmán gendő. A 48 betelepült vállalkozás közül mindössze 10 számít alapító tagnak, ők adták össze azt a készpénzt és apportot, amely a közös vagyonnak számít. Az ipari park cím tulajdonosaként az ügyvezető zöldmezős beruházásban is gondolkodik, de a meglévő ingatlanokat - a barna mezőt - is fejlesztené. Ez a terv 5-600 millió forintba kerül, amelynek egy része természetesen önerő. A park régóta meglévő vállalkozásai a várostól ugyanúgy 20 százalékos adókedvezményt kapnak, mint az újonnan betelepülők - mondta Mura Mészáros József. Rögtön első nekirugaszkodásra elnyerte az ipari park címet a Szeko 2001 Rt. Az igazgatóság IPARI PARKOSITAS, ADOKEDVEZMENYEKKEL Az ipari park olyan telepszerűen kialakított ipari és szolgáltató létesítmények együttese, amely főleg kis- és középvállalkozásoknak nyújthat a termeléshez nélkülözhetetlen feltételeket. A parkok a szó szoros értelmében kerítéssel körülvett ingatlanok, amelyeken belül a betelepülő vállalkozó vagy bérli az irodát, üzemcsarnokot, vagy azt meg is vásárolja a parkot működtető gazdasági társaságtól. A területen belül nyújtott szolgáltatásokhoz, az ügyintézéshez, a marketinghez, a raktárakhoz kedvezményesen juthat hozzá, a vízért, az áramért, a telefonért pedig rendes díjat fizet. A betelepülők a helyi önkormányzattól általában 5 évre iparűzési adókedvezményt kapnak. A működtető gazdasági társaság előnyben részesül, ha fejlesztési célok érdekében állami forrásokra pályázik. elnökétől, Háló Páltól megtudtuk, 16,5 hektárral rendelkezik az új park, amelynek legnagyobb már meglévő üzeme maga a három hektáron termelő konzervgyár (immáron nem önálló üzemként, hanem a Szepa Rt. egyik telephelyeként). Augusztus 15-éig szerződést írnak alá már meglévő partnereikkel, akik az eszközöket, hűtőházakat, raktárakat bérlik, s akiket a jövőben már az ipari park lakóiként tarthatnak számon. Jelenleg is tárgyalnak több olyan országos céggel, amelyek azt tervezik, hogy a Szeko Ipari Parkban termelőüzemet hoznának létre. A Szeko mint barnamezős park - valahai nagyvállalat helyén létrejött ipari létesítmény is további pályázatok útján szeretne majd pénzt elnyerni jövőbeni fejlesztésekre. FEKETE KLÁRA Álomország az úticél KISIMRE FERENC Nagyon nagy bajban van az, aki menekülésre kényszerül. Arra az elhatározásra jut, hogy elhagyja a hazáját, hátrahagy minden értéket, a legdrágábbat, a szülőföldjét is. Csak, hogy a saját és családja éltetét mentse. Menekül a bizonytalanságba, de egy biztonságosabb jövő érdekében. Milliók szánják mö rá magukat erre a lépésre. A világ szinte minden táján akad olyan ország, amelyben egy csalhatatlannak vélt eszmerendszer érvényesítése, vagy a tévedhetetlen vezető despotizmusa szül elviselhetetlen állapotokat, zavargások, törzsi és népek közötti fegyveres konfliktusok keletkeznek. Ilyenkor a „gyengék" menekülnek. Azok, akiket legyőznek, meg azok, akik nem hajlandók azonosulni az erőszakkal, a diktatúrával. Az elmúlt években hazánk is szembesült azzal a jelenséggel, amelyet a délszláv háborúk váltottak ki: a menekültek a határainkon való megjelenésével. Előbb a behívóparancsot megtagadó magyar nemzetiségűek jelentkeztek, aztán a szerbek háborús atrocitásai miatt a horvátok és a bosnyákok, később a Milosevics ellen forduló szerbek is. Aki nem találkozott még ilyen emberekkel, nem tudhatja igazán, hogy mi is játszódik le a szerencsétlenek lelkében. Mert félelem, riadtság, kétségbesés, kilátástalanság, szomorúság tükröződik a menekült ember szeméből. Mindez keveredik valami hihetetlen bizakodással, reménykedéssel, ami minden ember életigenléséből, hitéből fakad. Annak idején a kiskunhalasi befogadóállomáson, a békéscsabai menekülttáborban, később az Eisenhüttenstadt-i gyújtötáborban is találkoztam bosnyák menekült gyerekekkel. Soha nem felejtem el a tekintetüket, az 5-6 éves csöppségek meggyötört arcát, s azokat a riadt mozdulatokat sem, amelyeket akkor tettek, mikor az ember szólt hozzájuk. S ezek a mozdulatok végigkísérik őket egész életükben... Most az afgánok, irániak, irakiak menekülnek. Mindannyian tudjuk, miért. Az afganisztáni háború következményeként csaknem 5 millió szerencsétlen ember kényszerült hazája elhagyására. Természetesen mindannyian nem hagyhatják el szülőföldjüket. Akik viszont menekülnek, már nem Nyugatra, az ígéret földjére igyekeznek, hanem „csak" hozzánk. Az emberi nyomorúság vámszedői, az embercsempészek elhitették velük, hogy Magyarországon van a Kánaán, ez egy álomország, itt mindenkit befogadnak. Persze, csak akkor, ha előbb 1500-2000 dollárt leperkálnak azoknak, akik átsegítik őket a határon. Szegények kétszeresen csalódnak: nem találják meg az álomországot, mert e kicsi ország még közel sem nevezhető annak, s megtakarított pénzecskéjüket is kicsalják tőlük a gonosz „jóakarók". Ráadásul, miután véget éra menekültstátust kérő folyamodványuk elbírálása, legtöbbjüknek el kell hagynia Magyarországot. Egyre gyengébb felvételizők Majdnem biztosra veszik a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE), hogy az idei felvételik után feszültséget keltenek a ponthatárok közötti túl nagy különbségek. Fellebbezni azonban emiatt nem érdemes. Éppen egy fellebbezéssel foglalkozott a szegedi bölcsészkar dékánja, Berta Árpád, amikor telefonon azt kértem tőle, világítsa meg a gyakran elképesztően nagy ponthatárkülönbségek okát. A bölcsészkaron például francia nyelvszakra a minimálisnál alig több, mindössze 63 ponttal lehetett bekerülni az állami képzésbe, a költségtérítéses képzési formát választóknak azonban ugyanezen a szakon minimum 113 pontot kellett elérni. Nem azt kell mondanunk, hogy a ponthatárok alacsonyak, hanem azt, hogy a jelentkezők teljesítménye, a diákok tudásszintje alacsony - magyarázta a dékán. Kollégáit arra biztatta: próbálják meg betölteni a kar számára adott létszámkereteket. Az intézmények, egyetemek és főiskolák ugyanis egyértelműen ebben érdekeltek. A jogszabály szerint 60 pontos teljesítmény alatt semmilyen képzési formában nem vehet részt a jelölt. Am ha a finanszírozott (állami) helyek számához képest is kevesen jelentkeznek az adott szakra, ráadásul a tudásszintjük alacsony, könnyen előfordul, hogy akár 60-63 ponttal is bekerülnek. Ha ugyanezen szak költségtérítéses helyeire jelentkezők sokkal többet tudnak, ott 110 fölött alakulhat a ponthatár. A dékán összegzése szerint évek óta tartó tendencia az érettségizettek tudásszintjének csökkenése. A középiskolából most kikerült - tisztelet a kivételeknek - gyengébb tudású diákokat az egyetem képtelen „fölhozni" mondjuk az öt évvel ezelőttiek szintjére. Annál kevésbé, hiszen az iszonyúan földuzzadt hallgatói létszám, a hihetetlen zsúfoltság, a szinte változatlanul maradt oktatói létszám és a helyenként kritikussá vált képzési feltételek együtt az egyetemi képzés minőségét is gyengítik a korábbi színvonalhoz képest. Például: tíz éve 4-5 szakdolgozóval foglalkozhatott egy oktató, most 20-25 diák munkáját kellene irányítania, segítenie. Ez fizikai képtelenség. Az idén nagyon szembetűnő, úgynevezett pontszám-aránytalanságok a köz- és felsőoktatás anomáliáit tükrözik. A szegedi természettudományi karról egyenesen az forog közszájon, hogy oda „mindenkit" fölvesznek. Majdnem - erősíti meg a hétköznapi tapasztalatot a dékán, Mezősi Gábor. Leendő matematikusokat például 60 ponttal. Azért sem lehet csodálkozni a minőségi romláson, magyarázza a dékán, mert míg korábban a korosztályoknak tényleg csak a legjobbjai jutottak be a felsőoktatásba, ma több mint a fele egyetemista vagy főiskolás lesz. Ideje lenne más pályára állítani a képzést, a mennyiség helyett a minőséggel és a diplomák piacképességével foglalkozni. Persze nehéz váltani. S ha négyévenként elölről kell kezdeni a gondolkodást, akkor a tettekre már nemigen jut idő. S. E. Máipastuul tanulnak a mórahalmi határvadászok Menekülő afgánok a határon Rekordot döntöttek a mórahalmi határőrizeti kirendeltség munkatársai. Míg tavaly egész évben 15 menekültet fogtak el a zöldhatáron, addig idén májustól július 21-ig 245 külföldit állítottak elő. Már pastuul kénytelenek tanulni a mórahalmi határvadászok, hiszen hetente több tucat afgán menekültet is nyakon csípnek a magyar-jugoszláv zöldhatáron. A határőrizeti kirendeltség 29 tagja 24 kilométernyi határszakaszra felügyel. Az elmúlt évben összesen 15 külföldi menekültet állítottak elő a mórahalmiak. Az idei nyár azonban rekordot hozott: májustól július 21-ig 245, főként afgán nemzetiségű menekültet fogtak el a zöldhatáron. - Egy nemzetközi embercsempész bandát füleltünk le még 1999-ben, ezért volt olyan kevés menekült az elmúlt két évben a területünkön tudtuk meg Meleg Zsolt hadnagytól, a mórahalmi kirendeltség vezetőhelyettesétől. A háborútól tartva több tízezer afgán hagyta el hazáját. Korábban Magyarország még tranzitországnak számított, vagyis rajtunk keresztül akartak Nyugat-Európába jutni az ázsiai menekültek. Az idén azonban több százan itt akarnak letelepedni. A kihallgatások során kiderült, hogy több afgán, iraki úgy hallotta otthon, hogy Magyarország álomország. A legtöbben Ásotthalom, pontosabban Tőzegbánya közelében jönnek át Jugoszláviából. A főleg arab csempészek néhány palack ásványvízzel és WC-nek titulált vödörrel felszeTöbbnyire egész családok menekülnek. Gyerekeiknek szebb jövőt akarnak a szülők. Fotó: Karnok Csaba relt kamionokkal csak a szerb autópályáig hozzák el a szerencsétleneket, aztán magukra hagyják őket. Az árak igen borsosak. akár 2000 dollárt is elkérnek a menekültektől „szolgáltatásaikért". Májusban 108 felnőttet és 10 gyereket fogtak el a mórahalmiak. A többségében afgánok alkotta csoportokhoz néhány, a Huszszein-rezsimtől félő iraki is csatlakozott. Júniusban egy kis viszszaesés mutatkozott, „mindöszsze" 22 afgán és egy román bukott le a zöldhatáron. E hónap 21-éig azonban ismét menekültcsúccsal találkoztak a határvadászok. Száznégy, többségében afgán, emellett néhány iráni, iraki, szomáliai és szudáni állampolgár jött hozzánk a szebb jövő reményében. A menekülteket a mórahalmi kirendeltségre szállítják és átvizsgálják ruháikat, csomagjaikat. Tolmács hiányában nem hallgatják ki őket, hanem a kiskunhalasi idegenrendészeti központba viszik őket. Ezután újabb utazás vár rájuk. Elsőként a szegedi bevándorlási és állampolgársági hivatalba kerülnek, majd végcéljuk többnyire a debreceni menekülttábor. A határőröket nemcsak az éjjellátó távcső, a lépés- és hőérzékélő, illetve a rádiókövető berendezés, hanem a lakosság is segíti a menekültek elfogásában. - A határ menti tanyákból igen sok telefonhívást kapunk, hogy idegenek ólálkodnak a portájukon, gyanús csoportok álldogálnak tanácstalanul a sötétben - folytatta a hadnagy. A mórahalmi határőrizeti kirendeltség telefonszámai megváltoztak. Bejelentéseket lehet tenni az ügyeletesnél a 62/580-020-as vagy a 06-30/466-1020-as telefonszámon, illetve a 06-80-860-006-os zöld számon. K.T.