Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-15 / 138. szám

V. -NAPOS OLDALSZOMBAT, 2002. JÚNIUS 15. Gyerünk a moziba be! Ha jön a Jégkorszak A KOMPUTERANIMÁCIÓS GRAFIKÁVAL KÉSZÜLT VÍGJÁTÉKOK EGYRE NÉPSZERŰBBEK AZ EGÉSZ VILÁGON. A SHREK ÉS A SZÖRNY RT. SIKERE UTÁN A JÉGKORSZAK (ICE AGE) IS EZT BIZONYÍTJA. A MAGYAR VÁLTOZAT KÜLÖNLEGESSÉGE, HOGY A FŐSZEREPLŐ ŐSLAJHÁRNAK GESZTI PÉTER KÖLCSÖNZI A HANGJÁT. A 81 perces amerikai rajzfilm rendezői Chris Wedge, Carlos Saldanha, a forgatókönyvíró: Michael J. Wilson. Az aiapsztori: ha a jégkorszak jön, mindenki megy. De sajnos, vannak, akik rossz irányba. Miközben az ősállatok hosszú sorokban vonulnak dél felé, egy kelekótya őslajhár, egy mogorva mamut és egy kardfogú tigris külön útra indul: ők ugyanis találnak egy emberbabát, és úgy döntenek, visszaviszik szüleihez. A hosszú úton számtalan kalandba keverednek. Segítenek a túlélésben egy dodóhadseregnek, gleccseren csúszdáznak, gejzírben fürdenek, megküzdenek néhány éhenkórász tigrissel, le- és felguruló lavinával, és, ami a legnehezebb: elviselik egymást. Sőt lassacskán talán megtanulják szeretni is a másikat. Márpedig ez a legnehezebb az egész jégkorszakban. Paul Tatara, a CNN kritikusa a következőket mondja a filmről: „... ezeknek a fickóknak nagyszerű humorérzékük van, ami a sztori során egyre jobb és jobb lesz. A rázós utazás élvezetes, emlékezetes és megéri, hogy többször is megnézzék. Ami, tekintve, hogy a gyerekek változatlanul imádják újra és újra nézni a kedvenc videójukat, igazi áldás a szülőknek." Elvis Mitchell a The New York Timesban a következőket írja: „Mivel nem rendelkezik azzal a kifinomult technikával, mint a Szörny Rt. vagy a Shrek, a légkorszak egy finom és kedves animációs rajzfilm, pontosan úgy hat, mint egy zárvány egy másik korszakból. A légkorszak egészen kis gyerekeknek készülhetett a maga nyugodt ritmusával, régimódi történetével és cselekményével." Az E! Online véleménye szerint a Jégkorszak csak a felét nyújtja annak, amit egy ilyen mozitól vár az ember. A prehisztorikus zagyva csapat története, akik megmentenek egy elveszett embergyereket inkább humoros jelenetek sorozata, mint kőkemény sztori. És még ebben is van némi szemét: nincs női főszerep, és a hagyományos jófiú-rosszfiú vonal is megcsavarodik itt-ott, kétségbe kergetve ezzel gyereket és szülőt egyaránt. A film báját a szereplők hangját kölcsönző színészek egyedülálló megoldásai adják, így végül mégis időtálló leckét kapunk a barátságról. Modern magyar vallásosság • Maté-Toth András: vallási kérdésekben is törésvonal van a társadalomban. (Fotó: Gyenes Kálmán) A DEBRECENI ZSIDÓ HITKÖZSÉG TOLERANCIA-DÍJÁBAN RÉSZESÜLT DR. MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS FŐISKOLAI TANÁR, A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM VALLÁSTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK VEZETŐJE. - Mit jelent önnek az elismerés 7 Természetesen nagyon megilletődtem, amikor megtudtam, hogy én is a díjazottak között vagyok. Úgy vélem, egy ilyen elismerésért nem lehet megdolgozni, a tolerancia életszemlélet és életmód. Az lenne a legjobb, ha nem lenne szükség ilyen díjra, de az alapítók gondolata, hogy jutalmazni kell azt, aki toleráns, egyben figyelemfelhívás is a vallási és emberi türelmetlenség jelenlétére. - Ön szerint általában menynyire jellemzi a vallásosságot a tolerancia 7 - Az emberiség valamilyen természetfelettit követő, nem csekély hányada - ez Magyarországon durván a felnőtt lakosság fele - kétféleképpen éli meg saját vallásosságát: vagy fundamentalista, szélsőséges vagy toleráns szellemiségű. A szélsőséges vallásosságot gyakorlók azt állítják: aki mást vall, mint ők, annak elvből nem lehet igaza. A toleránsak úgy vélik, hogy az igazság nem egy csoport tulajdona, hanem folyamatosan keresendő és ezáltal bővülő ismeret és ihlet. Tény: dialógust, párbeszédet csak így lehet kezdeményezni. Az egyházak - köztük a magyar történelmi egyházak is - most, a globalizáció korában, toleranciát hirdetnek. A gazdasági vagy politikai érdekcsoportok nagy kísértése, hogy fundamentalistákkal szövetkezzenek, mert azok „hadrendbe állíthatók". - Az elmúlt hónapokban úgy tűnt: a politikai intolerancia a történelmi egyházak hívőire is hatást gyakorolt. Elképzelhető, hogy a „politikai fundamentalisták" kihasználták a szélsőségesen vallásos embereket 7 - Sajnos a tények ismeretében kijelenthetjük, hogy hogy a politikai radikalitás és az érzelmi elszántság a választáson mérkőző mindkét párttömörülés mellett agitálókat, köztük számos, egyébként vallásos embert is magával ragadott. A következő, csaknem egy év alatt fog kiderülni, hogy a szélsőséges gondolkodásmódon felülkerekedik-e az ország érdeke: a toleráns szemlélet. Egyébként a választási kampány szervezői sokat merítettek a nagy vallások történetéből, hiszen az egyes hitrendszerekben megjelenő istenségek az abszolút hatalomgyakorlást testesítik meg. - Számos nagy, a középeurópai vallásosságot vizsgáló kutatás zárult le nemrég. Az eredmények ismeretében mi jellemzi a magyar vallásosságot 7 - A magyarok vallásosságára többnyire a modern Európa vallásosságának jellemzői igazak. A vallási választék nagyon széles és színes, így a természetfeletti iránt érzékeny emberek maguk keverik „vallási koktéljukat". Hazánkra jellemző, hogy a vallási kérdések mentén legalább anynyira erős törésvonal jelenik meg a társadalomban, mint a nemzettudatra vonatkozó kérdés mentén. Sajátos magyar helyzet ez, hiszen tőlünk nyugatabbra már nincs tömegmozgató ereje a vallásnak, míg tőlünk keletre a modernitás hiánya lehetővé teszi az egyházak által inspirált tömegmozgalmakat. A magyar helyzet és a tolerancia kérdéséhez visszatérve: hazánk társadalmának nagyon kicsi a tűrőképessége az új vallási mozgalmak, a kisegyházak irányába. Vallásszociológiai értelemben is különösen érdekes ez a dinamikus, új jelenség, amelynek kutatását a tanszékünk vállalta. Azonban hangsúlyozom: az új vallási mozgalmak kutatásához is elfogulatlan, igényes és toleráns párbeszédre van szükség. ILLYÉS SZABOLCS Ingmar Bergman levelei MTI PANORAMA A XX. század egyik legjelentősebb filmrendezője, a svéd Ingmar Bergman egész magánlevéltárát kutatási célokra átadta a Svéd Filmintézetnek. Ase Kleveland, az intézet igazgatónője a héten megerősítette, hogy az eredeti kéziratokat, rendezői szövegeket, leveleket, fényképeket és a 83 éves művész eddig még kiadatlan novelláit tartalmazó 45 ládát Bergman Farö-szigeti házából átszállították a fővárosba. A festői szigeten visszavonultan élő Bergman továbbra is rendez darabokat a nemzeti színházban, könyveket ír és forgatókönyvíróként filmek készítésében is közreműködik. Kleveland elmondta a sajtó képviselőinek, Bergman először olyan értelemben nyilatkozott, hogy az egész anyagot csak halála után bocsátja az intézet rendelkezésére. Később azonban felhívta telefonon a Filmintézetet és megkérdezte: „Nem tudnának teherautót küldeni ezért az egész vacakért?" Az immár létező Bergman-archívum irányítására a Filmintézet alapítványt hozott létre, amely a rendezővel történő egyeztetés után dönthet magánlevelek nyilvánosságra hozásáról is - áll a dpa jelentésében. Don Quijote győzött MTI PANORAMA A szélmalomharcos mégis győzött: korunk írói szerint toronymagasan Miguel de Cervantes híres műve, a Don Quijote de la Mancha minden idők legjobb regénye. A norvég Nobel Intézet nemrég hozta nyilvánosságra annak a közvélemény-kutatásnak az eredményét, amelyben több mint félszáz ország száz világhírű írója - többek között a cseh Milán Kundéra, az indiai Salman Rushdie, a brit fohn le Carré, az amerikai John Irving és Norman Mailer, a dél-afrikai Nadine Gordimer és a mexikói Carlos Fuentes - szavazhatott olyan alkotók híres regényeire, mint Shakespeare, Homérosz vagy Tolsztoj. A felkért íróknak százas listáról kellett kiválasztaniuk azt a tíz művet, amely szerintük a legjobb, illetve a legnagyobb hatást gyakorolta a világ irodalmi életére. Az álmodozó, magát a lovagok világába képzelő, minden jó ügyért síkraszálló, de mindig pórul járó nemes és a paraszti sorból fegyverhordozóvá előlépett, földhözragadt Sancho Panza története fölényesen győzött: ötven százalékkal több szavazatot kapott, mint a második helyre szorult mű. A szervezők a második, illetve harmadik helyezett alkotás címét egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Podinaniczky Szilárd JDi Ork és Orkla Ork szagolgatja a szilvát, a nyál összefut a szájában, koncentrál, egy suhintásra bekapja az anyagot, ízlelgeti, hagyja, hogy kicsit belemarjon a szájpadlásába, lenyeli, kifúj. Nagyot sóhajt Orkla is, apró mosollyal követi Ork minden mozdulatát. Olyan voltál, mint egy szakember, mondja Orkla, és nevet. Ork komolyan néz, megenyhül benne az eddig rideg kocsmai levegő, a pálinka szétárad, minden sejtjében érzi. Van még, fordul Ork a kocsmároshoz, aki szó nélkül lekapja a polcról az üveget, tölt, aztán leül az asztalhoz. Orkla is felemeli a poharat, beledugja a nyelvét. Édesebb, mint gondoltam, mondja Orkla, kiissza a felét, elterül a székben. Van ínég nyolcvan liter, az életemet odaadnám érte, mondja a kocsmáros, szaglás nélkül elkapja a poharat, legurítja a felest, kifúj. Nem hidegrázós, aromás, folytatja a kocsmáros, ineg tudnék inni egy ültő helyemben egy litert, csak az a baj, hogy könnyen a fejembe szál. Három pohár után már elgyöngülök, nem bírom kinyitni a kasszát. Ad el belőle, kérdezi Ork. Itt annyit ihat, amennyit akar, válaszolja a kocsmáros. Mennyién ad el, kérdezi Ork, kezét a támla mögött összekulcsolja, mar az arcában is ellazultak az izmok, a második feles is bent van. Átjöhetünk bármikor, mondja Orkla, és megfogja Ork kezét, pedig az előbb még a támla mögött volt. Itt laknak valahol, kérdezi a kocsmáros. Nem messze, mondja Orkla, itt vettünk házat, a dombokon. És mivel foglalkoznak, kérdezi a kocsmáros, és Ork kezéről Orkláéra pillanat. Én fordítok, mondja Ork, ő pedig segít, néz Orklára. Azt gondoltam, talán újságíró, mondja a kocsmáros. Az is voltam, mondja Ork, és kellemes bizsergés indul a tarkóján, szemei a múltba vesznek, ahonnan elképzelhetetlennek látszott, hogy itt üljenek, szabadon. És már nem ír, nincs is semmilyen kapcsolata, kérdezi a kocsmáros, átnéz Ork feje fölött, int, hogy mindjárt megy. Egy pillanat, mindjárt visszajövök, mondja a kocsmáros, nagy lépteivel a pulthoz húzza magát, három korsó sört csapol, a habot lapockával csapja félre. Orkla közelebb csúszik Orkhoz, a karjára hajtja a fejét, előbb a fürtjeit húzza végig a könyök felé. Már megint megkívántam, mondja Orkla, öklére hajtja az állát, elnéz Ork vállai fölött, az emeletre vezető falépcsőt figyeli. Hazamenjünk, kérdezi Ork, Orkla csücsörít, picit megrázza a haját. Ork megfordul, látja a falépcsőt, a kocsmáros azonnal olvas Ork szeméből, leakasztja a kulcsot, a zsebébe rakja, visszamegy az asztalhoz. Hol is tartottunk, mondja a kocsmáros. Nem tudom, feleli Ork, van szobája? Van két padlásszobám, de gondolom, elég lesz egy, mondja a kocsmáros, az asztalra teszi a kulcsot, Orkla rátenyerel, magához húzza. Ott tartottunk, nem, hogy újságíró volt, kezdi újabb rohamát a kocsmáros. Igen,"mondja Ork, dc az már nagyon messze van, egy év, de száznak veszem. Az van, mondja a kocsmáros, hogy az egész falu megbolondult. Pedig elég békésnek látszik, mondja Orkla. A táj, feleli a kocsmáros, a táj nem minden. Mi van, kérdezi Ork, megfogja az üveget, a kocsmárosra néz, aki bólint, öntsön bátran, ne szégyellje, ha ízlik. Orkla összehúzza a szemöldökét, a kulcsra néz; ha Ork bepálinkázik, hiába kérték el a kulcsot. Ide akarnak hozni egy külföldi baromfi-feldolgozót, mondja a kocsmáros. Na és, mondja Ork, most már kicsit ingerültebb, szopogatja a pálinkát, érzi, jó úton halad a pálinkával. Megvolt itt mindenki a maga módján, mondja a kocsmáros, a baromfi-feldolgozó meg fenekestül fordítja föl az egészet. Először is a hely. Szükségük van a patakra, a patak ott folyik a falu szélén, a temető mellett, a temető helyére akarják építeni a baromfi-feldolgozót. Kihantolnak mindent sírt, és még az is megéri nekik, hogy új temetőt nyissanak. Azt mondják, lesz pénz, nagy fizetéseket ígértek, vagy hatszáz munkahelyet Mindenki megbolondult, azt mondják, hogy ilyen alkalom egy évezredben egyszer van, hogy ide akar jönni egy baromfi-feldolgozó. Ákkor magának is nagyobb lesz a forgalma, mondja Orkla, bár legszívesebben már lezárná a beszélgetés, csak néha figyel a kocsmárosra, képzeletben fönt jár a padlásszobában, és nagyon reméli, hogy tiszta. Az odáig rendben is van, mondja a kocsmáros, hogy isznak majd, mint a gödény, de azért van itt még egy-két dolog, amit elfelejtenek. Olyan ez, mint amikor vadul bezabál az ember, aztán leszakad a hasa, mert elszokott az ételtől. De várjon, idehozom a térképet, és azzal föláll a kocsmáros. Orkla az ujjára húzza a kulcskarikát, Ork orra előtt pörgeti, és azt mondja: ugyan, kérlek, papa, tedd meg a kedvemért! (Eolyt. köv.)