Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-24 / 145. szám
HÉTFŐ, 2002, JÚNIUS 24. • SPORT* Turmix Avagy már a labda sem gömbölyű Nyilván ismerik azt a mondást, mely szerint a labda gömbölyű. Ezzel többnyire arra utalnak, a pályán minden előfordulhat, és a játékban, a sportban talán ez a legszebb. Nos, a koreai-japán rendezésű labdarúgó-világbajnokságon lassan elveszik tőlünk a sportba vetett hitünket, elrontják a játékunkat, hovatovább ott tartunk, hogy már a labdát sem gömbölyűnek látjuk. Már egy héttel ezelőtt is a kritikán aluli bíráskodásnak szántam egy fejezetet, csakhogy azóta változott a helyzet. Azt, amit egyesek Koreában művelnek, csak egyféleképpen lehet nevezni: orcátlan csalás! A spanyolok elleni negyeddöntőt követően már a koreai focisták sem tudták önfeledten ünnepelni d továbbjutást, csak a közel 50 ezer, pirosba öltöztetett együgyűen vigyorgó nézősereg tapsolt elégedetten. Pedig a tizenegyesrúgásokban tényleg jobbnak bizonyultak az ázsiaiak. Csakhogy ami addig történt... Az ember azt gondolta, az olaszok elleni meccs után nincs tovább. Az arc nem pirulhat még jobban, ennél nem lehet vastagabb az a bizonyos bőr. Hiszen az itáliaiakkal szemben Korea kapott egy ajándék 1 l-est, les címén nem adták meg Tomasi szabályos gólját, és jogtalanul állították ki Tottit. Ám a negyeddöntőben felülmúlták a felülmúlhatatlant. Amellett lassan már szó nélkül megyünk el, hogy egy ezerszázalékos spanyol ziccernél beintették a lest, amikor a csatár vagy egy méterrel hátrébb indult az ázsiai védőnél. Csakhogy két esetben gólt kellett elcsalni az európaiaktól úgy, hogy lesről szó sem lehetett. (Igaz, másról sem.) A feladatot megoldották. Az egyik esetben szabálytalanságot fújt a bíró - holott egyetlen spanyol még csak hozzá sem ért egyetlen koreaihoz sem. A másikban pedig nemes egyszerűséggel kirúgást ítélt - holott a gólt megelőző beadásnál a labda el sem érte az alapvonalat, nemhogy teljes terjedelmével elhagyta volna azt. Csoda, hogy ezek után még a hazai futballisták sem tudtak igazán örülni a győzelemnek ? Egyébként aki azt hiszi, hogy a csalás újdonság a sport világában, az nagyon téved. A bíráskodás más esetekben is botrányos, csak a foci-vb az egész világon a figyelem középpontjában van. Hogy írásomat a magánszférába tereljem: egykoron magam is bíráskodtam. Vívásban világbajnoki és Európa-bajnoki döntőt vezettem. Ám hamar abbahagytam. Milyen a sors, a „visszavonulásomhoz " a legnagyobb lökést éppen Koreában, Szöulban kaptam. Ahol egyik olasz kollégám arcán volt igen vastag a bőr. A férfi tőrcsapatverseny döntőjében Franciaország javára „nézett el" igen látványosan néhány találatot a kínaiak ellenében. Majd az esti banketten harsányan borozgatott francia kollégáival. De az eseteket sorolhatjuk tovább. A férfi kosárlabda-bajnoki döntőben dr. Vígh és Bodnár hibázott egyértelműen sorsdöntő szituációban, a vízilabda-fináléban pedig éppen a szentesi Horváth Csaba szórta ki gyanúsan sokszor a Vasas pólósait a Honvéd elleni aranycsatában. E két esetben nem beszélnék csalásról, ám óriási bakikról feltétlenül. Erre persze lehet úgy reagálni, ahogy a Körmend kosarasai tették (Fair Play-díj járna érte!), meg úgy is, ahogy a Vasas pólósai (megfogják kapni jogos büntetésüket). De könyörgöm, mi lesz az én olasz zsűrimmel? Mi lesz a spanyol-korea bírójával: Mi lesz Bodnárral és Víghgel: Mi lesz Horváthtal • Ha őket nem büntetik meg példásan, az nagyon rosszirányba vezet. Hogy merre ? Arra, hogy kirúgnak egy koreai focistát olasz klubjából - pedig ő semmiről sem tehet. Arra, hogy Kiss Gergely nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenved - pedig nem ö állította ki egy nappal korábban a Vasas pólósait. És ki tudja, ennek a botrányos korea-spanyolnak mik lesznek a következményei - mondjuk azonkívül, hogy az ázsiai utazási irodáknak mostanában nem tanácsos spanyol tengerparti utazást szervezniük. Az ok ugyanis okozattal jár. És végre itt az ideje, hogy ezt megtanulják a játékvezető sporttársak is. Különben a sport soha nem látott válságba kerülhet. SZETEY ANDRÁS Elhunyt Zsolt Róbert Európában bronzot gyűjt a MÉH? BUDAPEST (MTD Hetvennyolc éves korában, hoszszas betegség után elhunyt Zsolt Róbert. A magyar sportújságírás egyik meghatározó egyénisége a labdarúgás, a röplabda és a tenisz kiváló ismerőjeként az 1970-es és a '80-as években publicisztikáival műfajt teremtett. Zsolt Róbert válogatott röplabdázó volt, aktív sportpályafutása befejezése után dolgozott a MaTotó BUDAPEST (MTI) A totó 25. heti eredményei: 1. Kispest-Honvéd-Zalgiris 0-1 2 2. HNK Rijeka—St. Patrick's 3-2 1 3. Lokeren—Georgia Tbiliszi 3-1 1 4. Santa Clara-FC Shirak 2-0 1 5. Obilics-Haka 1-2 2 6. FC Zürich—NK Brotnjo 7-0 1 7. Constnictonil-Synot 0-0 X 8. Zaglebie Lubin—Oinaburg l-l X 9. Brno-Asdod 0-5 2 10. Paralimni-Bregenz 0-2 2 11. Leiria-Levadia Maardu 1-0 1 12. FC Valctta-KS Teuta 1-2 2 13. Cementarnica-flafnarljord 1-3 2 Pluszmértózés: 14. Hclsingborg-M Koper 1-0 1 gyar Rádiónál, a Magyar Távirati Irodánál, valamint a Néphadsereg és a Magyar Honvéd című lapnál is. 1961-től 1990-ig a Magyar Nemzet sportrovatának vezetője, majd 1991-től 1992-ig a napilap főszerkesztő-helyettese volt. Több ma ismert újságíró tartja példaképének. Zsolt Róbert több kötet szerzője; 1997-ben Feleki László-díjat, 1998-ban Aranytoll-díjat, 2001ben pedig Pulitzer-életműdíj kitüntetést kapott. Sportnapok Július 12-étől 14-éig rendezik meg Tiszaszigeten a „Soproni Aszok szigeti sportnapok 2002" névre elkeresztelt eseményt. A programban lesz kispályás labdarúgás felnőtteknek (pénzdíjas), hétéves gyermekeknek focitorna (mindkettőre a nevezési határidő: július 10.), mélypontfutás (jelentkezés a helyszínen, tájékozódási futás (nevezés: július 8-áig), 24 órás sakkviadal és erős emberek vetélkedése (utóbbi kettőre július 13-áig lehet jelentkezni). Bővebb információ a főszervezőtől, Ferenczi Ferenctől (06-30/275-5107), vagy Paksi Pétertől (06-70/273-3040)kérhető. TEKE A MÉH-Szeged férfi tekései még nem pihenhetnek, az Euroliga-bronzért gurítottak szombaton és így lesz ez június 29-én is. Az első mérkőzésen 74 fás előnyt szereztek a Tisza-partiak. Rendkívül hosszúra nyúlt a MÉH-Szeged férfi tekecsapatának idei szezonja: tavaly augusztus 10. óta versenyeznek és még egy hét hátravan a várva várt pihenésig, lazításig. Az utolsó két fellépés az Euroliga jegyében telik és a sorozat bronzérme a tét, az ellenfél pedig a horvát bajnok KK Premier Osijek. Az első találkozóra Szegeden, az együttes otthonában a Postás-pályán került sor, s a tikkasztó hőség természetesen ide is besettenkedett, a főszereplők is nehezen viselték a 40 fokos hőséget. A strandidő és a labdarúgó-világbajnokság lehetett a ludas abban, hogy a csapatmeccsre csupán félig teltek meg a széksorok. Pedig érdemes volt kilátogatni a sportcentrumba! A szegediek esélyét ugyan egy kicsit csökkentette, hogy tartalékosan [Bódi Tibor még mindig szenved az Achilleszével, Földesi Zsolt pedig gerincbántalmak gyötrik) kényszerült felvenni a harcot. A beugrók - Zseljko Kristulovicsról és Korcsmarek Istvánról van szó - azonban, mint később kiderült, remekül guríA MÉH-Szeged golyója van közelebb a bronzhoz. Fotó: Karnok Csaba tottak. Az első három játékos után a MÉH-Szeged 43 fás előnyre tett szert, ehhez Kristulovics 1009, Kiss Norbert 975, Fehér László pedig 894 fával járult hozzá. A következő körben - bár időközben a vendégek is átvették a vezetést - tovább nőtt az előny amit Fekete László 906, Karsai László 929 és Korcsmarek István 953 fával növelte 74-re. A vendégektől a legjobb teljesítményt a világcsúcstartó Bogdanovics nyújtotta, ő 982 fáig jutott a Postás-pályán. A végeredmény: MÉH-Szeged-KK Premier Osijek 5666:5592. Egy picivel a szegediekhez, Kaszás Zoltán edző tanítványaihoz került közelebb a bronzérem. - Hosszú és fárasztó menetelés végére érkeztünk - értékelt Karsai Ferenc klubelnök -, elsősorban a válogatottakon látszott, látszik nagyon a fáradtság, elgyötörtek a fiúk. Örülök, hogy a bronzpárbajban előnyt szereztünk, nem tudom, ez mire lesz elég a visszavágón, legalább egyet jó lenne megőrizni a végén a 74 fából... Hogy erre hány százalék esélyt látok? Ötvenegyet, mert mi vezetünk. Az eszéki pályát nem ismerjük, csupán annyit hallottunk róla, hogy nagyon faerős, 5800-6000 körül gurítanak rajta általában. Növelheti az esélyünket Földesi, aki remélhetően egy hét múlva már játszhat. Szép lenne európai éremmel zárni a szezont. I.P. FC Szeged: teljesítve a minimális elvárás Harcosságból jeles osztályzat LABDARUGAS Az FC Szeged labdarúgócsapata teljesítve a tervet, a 9. helyen végezve a bajnokságban, kiharcolta a bentmaradást az NB II Szabolcs-Gabona csoportjában. A többség egy kézlegyintéssel elintézi, hogy az FC Szeged nem esett ki az NB II-ből. Még szép, hogy legalább a harmadik vonalban képviselteti magát egy közel 200 ezres nagyváros első számú labdarúgócsapata. Pedig az elmúlt nyári induláskor még ez a pozíció is veszni látszott. - Adminisztratív úton kerültünk csak fel az NB III-ból az NB II-be, és az amúgy sem túl acélos gárdánkból Makra Zsolt, Major Sándor, Major László, Paksi Péter és Geleta Szabolcs eligazolt emlékezett Szalai István, az együttes 2001 júliusában kinevezett trénere. - A helyükre mindössze a Békéscsabából visszatért saját nevelésű Kumcsai András érkezett. Erre szokták volt mondani, nem éppen biztató kezdet. - Nem estem kétségbe, aki ismer, tudja, hogy ez nem szokásom - folytatta a szakember. Mostoha körülmények közé csöppentem, de ez nem szegte a kedvemet. Ezt a fajta életszemléletet igyekeztem a srácokba is átültetni. Egy hetet adtam nekik: döntsék el, hogy ilyen feltételek mellett is vállalják a munkát, vagy ha nem, akkor távozhatnak. Senki nem tette fel a kezét, valamennyien átérezték az egykor dicsőbb, szebb napokat megélt klub nehéz helyzetét. Sokan eleve kiesésre ítélték a gárdát. Nem lehetett könnyű feladat ilyen „háttérzöngével" dolgozni. - Számomra - és gondolom a csapat számára is - rendkívül izgalmas volt ez a feladat. A riválosokkal szemben jókora hátrányban álltunk, amíg ők évek óta együtt játszottak, addig mi nem voltunk stabilak, sérülések, eltiltások, játékoscserék miatt állanA rivális csapatok védelme elsősorban Dórától (a kép előterében) tarthatott. Fotó: Karnok Csaba dóan változtatni kellett. Ritkán tudtunk az elmúlt hetihez képest hasonló összeállításban pályára lépni. A kék-fehér-feketék ősszel tudtak viszonylag stabilan dolgozni, edzeni, ezzel szemben a jobb eredmények a tavaszi folytatásban köszöntek rájuk. - A téli szünetben létrejött szolnoki kapcsolat sokat segített, pozítiv irányban befolyásolta a csapat teljesítményét. Elsősorban azért, mert az FC Szeged Kft. többségi tulajdonosa, Ferencz Gábor megvalósítható, reális jövőképet vázolt a srácok elé. Másodsorban pedig azért, mert a Szolnokról érkezett, kettős igazolású futballisták tartást adtak az együttesnek. Bentmaradtunk, de ezzel semmi pluszt, semmi extra dolgot nem tettünk. Annyi történt csupán, hogy teljesítettük a minimális elvárást. Az FC Szeged fiatal átlagéletkorú garnitúra; nem a múlt, sokkal in kább a jelen, de még jobban a jövő az övé. - Előreléptünk, sokat fejlődtünk harcosságban, a párharcok kikényszerítésében, egységes csapatvédekezében. De azt is láttam, hogy az utóbbiból nem tudtunk kellő sebességet váltani, lassúak, körülményesek voltak az ellentámadásaink. Ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy a középpályásaink alig-alig szereztek gólt. Csak abban az esetben léphetünk előre, ha sikerül javítani ezen a hiányosságunkon. A csapat teljesítménye hullámzott. A bajnokság alatt egyaránt akadtak jobb és gyengébb produkciók. Az egyének játékát is ez a kétarcúság jellemezte. - Mindenki egyformán akart, ebből a szemszögből nézve a keret valamennyi tagjával elégedett lehetek. Két játékost emelnék valamivel a többiek elé: Mórocz Jánost, aki meghatározó játékossá nőtte ki magát a gárdán belül, és a csapatkapitány Dóra Jánost, aki 12 találatával kiérdemelte a házi gólkirályi titulust. A vezetőedző nem sok pihenőt adott a futballistáknak, ugyanis Dobó Csabáék június 25-én már megkezdik az augusztus 3-án rajtoló pontvadászatra a felkészülést. A korai kezdés indokoltnak tűnik, elvégre a kék-fehér-feketék merészebb terveket szövögetnek, ezúttal már a dobogóra vágynak. SZÉLPÁL LÁSZLÓ