Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-08 / 132. szám

Napos oldal A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG K RÁ! IS MAGAZINJA • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Az épület madártávlatból. (Fotók: MTI) A PEST-BUDAI ORDOGLOVAS A Sándor-palota utolsó gazdáját, akivel a család neve sírba szállt, már életében legendák övezték. Sándor Móric gróf, az „Ördöglovas" 1805. május 23-án született a bajnai és gyarmati uradalmat birtokló család utolsó férfi sarjaként. A különcség, sőt a súlyosabb deviancia sem volt ismeretlen a családban. Apja budai palotájukat kis fedett híddal kötötte össze a szomszédos Várszínházzal, hogy ne kelljen az utcára kilépnie színházba menet. A kimondottan gyenge testalkatú, vézna kisfiút apja mindentől óvta. Apja haláláig a lovaknak még a közelébe sem mehetett. 17 évesen ült először lóra. Rögtön egy angol telivért nyergeltetett fel, amelyet azonnal úgy ült meg, mintha hozzánőtt volna. Még ebben az évben bemutatta Pesten első „mutatványát": átugratott három, egymás mellé fogott parasztlovat. A húszas évek második felében a palotája emeleti erkélyén lóhátról szemlélődő, pipázó fiatalember közismert figura volt Pest-Budán. A budai Várba vezető lépcső kedvenc lovaglóhelyének számított: a békés járókelők ijedten lapultak a falhoz közeledtére. Előszeretettel lovagolt be mások házába is: beteg, öreg kertészének a szobájába éppúgy lovastul állított be, mint a pesti főúri paloták termeibe, vagy a bécsi Fehér Hatytyú fogadó második emeleti szobájába. Személyzete is megszenvedte excentrikus egyéniségét. Szakácsát és komornyikját például lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, hogy egymás sértegetéséért elégtételt vegyenek. Egyszer Teli Vilmosnak képzelte magát, s orvosának fejéről lelőtt egy almát. A Sándor-palotában háznépe lepedőben dobálta urát. Ő maga balesetnek nevezte azokat a kisebb-nagyobb testi sérüléssel is járó kalandjait, amelyek nagy valószínűséggel felborulással, bukással vagy vízbe eséssel végződtek (például amikor a Duna jégtorlaszain lovagolt át, vagy a magas folyóparton vágtató lovai közé dobta a gyeplőt). Voltak egyértelműen őrült tettei is. Többször szándékosan kőfalnak hajtott vagy lovagolt. 1850 végén éppen a bécsi kaszinóban tartózkodott, amikor elméje elborult. Nem zárható ki az örökölt hajlam, de a számos fejsérülés, agyrázkódás is hozzájárulhatott a betegséghez. A dühöngő őrültet megkötözték, majd egy prágai elmegyógyintézetbe vitték. Állapota lassan javult, néhány év múlva haza is térhetett. Az ötvenes években idejét a vadászat és a ménese töltötte ki. 1878. február 23-án halt meg. Látogatás a Sándor-palotában Urizálás vagy inkább hagyományőrzés? ténelmi teremnél véget ér, a cipővédők visszakerülnek a kartondobozokba. Az épület többi részében - a tervezett kormányzati funkciónak megfelelően modern irodatereket hoztak létre. Ezekről azonban a „civileknek" csak a liftek acélajtói árulkodnak. Kifelé haladva konszenzus alakul ki abban, hogy - ha már megcsinálták - mutogatni kell, mert szép. Akár büszkék is lehetünk rá. A szocialisták már ellenzékből is bírálták a Sándor-palotával kapcsolatos elképzeléseket, az épület felújítását, és Medgyessy Péter kijelentette: sem ő, sem a kormány nem költözik a Sándor-palotába, amely szerinte az uralkodást és a múltba néző kormányzást jelképezi. A választások után felmerült, hogy Deák, Kossuth, Széchenyi életét bemutató múzeummá alakítanák az épületet, de ezt az elképzelést utóbb elvetették. Medgyessy Péter miniszterelnök Glatz Ferenc történészt, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökét, Katona Tamás történészt, az első kerület volt polgármesterét és Ráday Mihály városvédőt, fővárosi önkormányzati képviselőt kérte fel arra, hogy tegyenek javaslatot az épület hasznosítására. Az állásfoglalás a múlt héten megszületett: a szakértők államfői hivatalnak javasolják a Sándor-palotát. Államelnök, kapucsengő „A restaurált épület méltón jeleníti meg a magyar történelmi államiságot" - olvasható a háromtagú bizottság közleményében. A szakértők azt is javasolják, hogy a Sándor-palota egy részét, a reprezentatív szárnyat a nyugati demokratikus államok mintájára adott időszakokban, rövid időre nyissák meg a közönség előtt. A Sándor-palotát szerdáig nézhették meg az érdeklődők. Arról, hogy további sorsáról mikor születik döntés, illetve, hogy a nyári túristaszezon idején látogatható lesz-e az épület, sem a Miniszterelnöki Hivatalban, sem a gondnoki teendőket ellátó Budai Vár Kht.-nál ngm tudtak felvilágosítást adni. Egyelőre tehát egyetlen dolog tűnik biztosnak: a kapucsengőt ki kell I cserélni. KECZER GABRIELLA A BUDAVARI SANDOR-PALOTA A KIEGYEZESTOL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG TIZENKÉT MAGYAR MINISZTERELNÖKNEK ADOTT OTTHONT. AZ ORBÁN-KORMÁNY ÚGY HATÁROZOTT. HOGY ISMÉT A MINISZTERELNÖK ÉS A KABINET OTTHONA LEGYEN A SZENT GYÖRGY TERI ÉPÜLET, ENYHÍTVE AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÉPÜLETÉNEK ZSÚFOLTSÁGÁT ÉS FOLYTATVA A TÖRTÉNELMI HAGYOMANYT. A PALOTÁT FELÚJÍTOTTÁK, ÁM MIRE AZ ÁTADÁSRA SOR KERÜLT, LEZAJLOTTAK A PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK. MEDGYESSY PÉTER MINISZTERELNÖK PEDIG KIJELENTETTE: SEM Ö. SEM KORMÁNYA NEM KÖLTÖZIK A SÁNDOR-PALOTÁBA. - Na, a kapucsengőt biztosan ki kell cserélni - gúnyolódik egy idős úr a budavári épület Szent György tér felőli bejáratánál, a hívógombok alatt ugyanis a „Miniszterelnökség" felirat olvasható. - És te ennek miért örülsz? vág vissza a felesége, és nyomban heves politikai vitába bocsátkoznak a történelmi hagyományok fontosságáról, az idegenszívűségről, illetve az Orbán-kormány hatalmi arroganciájáról. Szócsatájukban a jobb- és baloldali sajtó paneljei köszönnek vissza. Mögöttük 180-200 ember - hétköznap délután lévén nagyrészt iskolás, nyugdíjas és turista - vár arra, hogy bejusson a nagyközönség előtt néhány hétre megnyitott Sándor-palotába.Kormányok, váltások Az eredetileg kora klasszicista Sándor-palotát feltehetően Pollack Mihály építette 1806-ban, a bécsi Johann Amman tervei alapján Sándor Vince telektulajdonos megbízásából. 1831-ig a Sándor, azt követően a Pallawicini család tulajdonában volt. 1867-ben gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére az állam a miniszterelnökség számára bérelte ki az épületet, majd 1874-ben meg is vásárolja. 1944-ig a Magyar Királyi Miniszterelnökség működött és tizenkét magyar kormányfő dolgozott itt. Az épület a 11. világháborúban szinte teljesen tönkrement. Az ostromot követően jóreszt újjáépítették a palotát, de nem törekedtek az eredeti állapot helyreállítására. A kilencvenes évek elején az Antall-kormány javasolta, hogy folytassák a több évtizedes hagyományt, és a palotában ismét alakítsanak ki miniszterelnöki hivatalt. 1994-ben el is készült egy tanulmány az épület újrahasznosításáról, a kormányváltás miatt azonban ez az ötlet lekerült a napirendről. Az Orbán-kormány valóra váltotta a terveket. Egy három évvel ezelőtt született kormányrendelet alapján elkezdődött az ostrom óta üresen álló épület felújítása, s nem egészen két és fél év alatt, 2,5 milliárd forintból megvalósult a rekonstrukció Potzner Ferenc építész, Magyari Éva és Pazár Béla belsőépítészek vezetésével, az eredeti tervek és az útleírásokban fellelhető információk alapján. Az épület felújítása szinte teljesen befejeződött, csak a zsalugátereken és az első emeleti teraszon dolgoznak még a munkások. A tér azonban leginkább csatatérre emlékeztet, és meglehetősen lehangoló látványt nyújt a palotával szemben lengedező huszonöt, rendkívül mocskos és rongyos nemzeti zászló. Az épület külső képét illetően a cél az eredeti állapot minél hitelesebb rekonstrukciója volt. A laikus szemlélőben a palota egy puritán, de rendkívül elegáns épület benyomását kelti. A falak hófehérek, a mitológiai és történelmi tárgyú domborművek és a bejárati oszlopok szürke mészkőből készültek. A zsalugáterek, ablakkeretek és a bejárati kapu szárnyai szürkészöldek, rajtuk oroszlánfejes réz kopogtatók. A kormányőrök negyvenfős csoportokban engedik be az érdeklődőket a Szent György tér felőli „hivatali" bejáraton a belső udvarba, belépőjegy nincs. (A másik, a királyi palota felőli kapu a „protokollbejárat". | Neptun, fémdetektor Az udvar ugyancsak puritán, egyetlen dísze a Neptun-díszkút. Az épületbe táskaellenőrzés után, fémdetektoros kapun keresztül lehet bejutni. A lépcsőházban kis torlódás: mielőtt a termekbe lépünk, cipővédőt kell húzni, amit a teremőrök hatalmas kartondobozokban cirkuláltatnak. A várakozás idején a közönség soraiban ismét fellángol a politikai természetű vita arról, hogy vajon Orbán a komisz, mert megcsináltatta magának a Sándor-palotát, vagy Medgyessy, • Glatz Ferenc és Ráday Mihály szemlét tart a palotában. Lotz, 55 millió mert a saját villáját akarja megcsináltatni kormányfői rezidenciának. Az Orbán-pártiak szemmel látható többségben vannak. A látogatható, reprezentatív termekben a palota három törté- j neti időszakát (klasszicista, neobarokk és neoempirel elevenítették fel; a részletekről hangszó- I rókból hallható diszkrét idegenvezetés alapján szerezhetünk tudomást. Ezekben a helyiségek- : ben az eredeti műmárvány, selyembrokát falburkolatok, táblás-intarziás parketta és stukkós mennyezet minőségi másolatát készítették el, lehetőség szerint korabeli anyagokból, kiegészítve korhű függönyökkel, csillárokkal, cserépkályhákkal, bútorokkal, szőnyegekkel, tükrökkel és más berendezési tárgyakkal. sárlása 55 millió forintért kisebb politikai vihart kavart. Közel 300 millió forintot költöttek az épület múlt századi állapotánák megfelelő berendezési tárgyak vásárlására, restaurálására, illetve utólagos legyártatására. Minden gazdagságot, eleganciát sugall, de semmi nem hivalkodó. A palotalátogatás az utolsó törA berendezési tárgyak egy része, így a miniszterelnök dolgozóasztala is, műkereskedőktől származik. A falakon történelmi festményeket helyeztek el, az egyik szalont Lotz Károly pannósorozata díszíti. Ennek megvá• Dolgoznak a Lotz-pannókon.