Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-04 / 103. szám

SZOMBAT, 2002. MÁJUS 4. •AKTUÁLIS* 5 Délben a csongrádi harang kongat Májusi nyár a szegedi strandokon Lubickolás a kánikulában Ilyen melegben jól jön egy kis árnyék. Fotó: Gyenes Kálmán A májusi kánikulát kihasználva több százan lubickoltak, napoz­tak a szerdán kinyitott szegedi strandokon. A vendégek több­sége diák volt, de a munkaidő leteltével családok is úgy dön­töttek, hogy fürdeni mennek. - Ne aggódj, anyukám, ez csak víz - nevetett Németi György, miután nyakon öntötte élete pár­ját tegnap a szegedi Ligetfürdő­ben. Németiék „notórius strand­ra járók" - legalábbis ezt állította a családfő. Ahogy kinyitnak a fürdők, a család máris pokrócot, gyékényt ragad és fürdeni megy. - Egész télen bent savanyodtunk a munkahelyen, a két gyerek meg az iskolában, végre ki lehet menni a szabadba - lelkendezett a feleség, Manyika. Míg a szülők­kel beszélgettünk, a két csemete épp azon fáradozott, hogy tele­hordja homokkal a „fater" papu­csát. - Csinálják nyugodtan, hi­szen a strandon vagyunk ­mondta az apjuk. A hirtelen jött meleg igen sok szegedit kicsalt a strandokra. A büféseknek is megérte kipakolni, hiszen a hideg ital fogyott rende­sen. - Tudom, hogy az asszony betette a kosárba a két üveg sörö­met, de nem strand a strand, ha nem guríthatok le legalább egy korsóval az itteniből - mondta Táborosi Ferenc. Ezalatt a felesé­ge csak a fejét csóválta. Móni és Ildi az előadás után jött a SZUE-ba. - Tanulni úgy is fekve szoktunk, de így legalább barnulhatunk - mesélte az egyi­kük. A két csinos, másodéves or­vostanhallgató pokróca köré egy­re több fiú terítette le a magáét. A lányok erre feltűnően igazgatni kezdték a bikinijük pántját. - Az unalmas biokémia ráér, most egy kicsit flörtöljünk - csukta be ne­vetve Móni a könyvét. Kisvártat­va már három srác társaságában „küzdöttek" egy-egy korsó jéghi­deg sörrel. Egy másik vidám társaságnál is az ital játszott központi szerepet. Fábián Antal igen elázott fejjel gubbasztott a törölközőjén. - Fo­gadtam a haverokkal, „ha két­szer nagyon megviseli a gyomro­mat a SZUE-val szembeni hul­lámvasút, akkor befizetnek a strandra és állják az összes fo­gyasztásomat" - hadarta szinte egy szuszra az igen kapatos fia­talember. Ez sikerült is neki, mivel már öt üres sörös üveg hevert mellet­te. - Toncsi bírja az italt, csak a napot nem, ezért húztuk az ár­nyékba - jegyezte meg a társaság egyik tagja, mire a többiek felne­vettek. Három órától szinte a duplájára nőtt a strandolok szá­ma. Ez nemcsak a munkaidő le­teltének, hanem a délutáni ol­csóbb belépőnek is köszönhető. ­Nyugdíjas vagyok, de még nem múltam hetven, így nem jár ne­kem a kedvezményes jegy. Há­romtól viszont már egy százassal olcsóbban jöhetek be, mint egyébként. Aztán nekem az a száz forint is sokat jelent - árulta el Diósdi Jenő. A 68 éves bácsi már gyerek­ként kijárt a strandra. - Most nincs itt a feleségem, ezért eláru­lom, hogy az alig felöltözött lá­nyok tetszenek a legjobban. Az egykori szinte mindent takaró fürdőruhák anyagából most akár tizenhatnak is lehetne varrni egy-egy aprócska bikinit - tréfál­kozott a bácsi. KORMOS TAMÁS Ezen a héten a Kossuth rádió­ban a csongrádi Nagyboldogasz­szony-templom nagy harangja szól minden délben. Ennek is története van, miként az egy­tornyú régi templomnak, mely a Kossuth téren, a városházával szemben áll. Zsótér Antal kanonok, az 1769-ben a váci püspök által föl­szentelt Nagyboldogasszony­templom plébánosa örül annak, hogy a harang szava messzire hallik. A csongrádiak közül töb­ben megkérdezték tőle, mikor szólal meg a csongrádi templom harangja is a rádióban,- ugyanis hétről hétre az ország más-más városának falujának templomá­ból sugározza a rádióadó egy hé­ten keresztül a déli harangszót. A plébános bevallotta: nem tudta, hogy megy ez a dolog. Zsótér An­tal nem pályázott, nem jelentke­zett, kivárta a sorát. Abban re­ménykedett, hogy Csongrádot oem hagyják ki. Igaza lett, nem­régiben jelezték a rádiótól: Szen­tes és Csongrád egy-egy templo­ma harangjának hangját szeret­nék fölvenni, róluk rövid ismer­tetőt is készítenének. Egy népi mondást fölidézve a plébános elmondta: amikor a ha­rangok szólnak, akkor három dolgot mondanak: „Az élőket hí­vom, a felhőket megtöröm, a ha­lottakat siratom." Az élőket hív­ja a misére, istentiszteletre. Ál­lítja: a harangszó elűzi a viharos felhőket, hiszen a plébános em­lékszik a Sövényházán ja mai Ópusztaszeren) töltött gyerek­korára, amikor minden nagyobb viharban megszólalt a harang és az emberek imádkoztak. És a ha­lottakat valóban elsiratja a ha­rangszó, mely életünk része. Mint a rádióban is hallható, a korábbi - 1785-ben öntött - ha­rangot az első világháborúban „besorozták", vagyis hadi célokra elvitték és beolvasztották. A csongrádi Nagyboldogasz­szony-templomban három ha­rang van: a rádióban megszólaló nagyharang tizennégy és fél má­zsás, melyet Jézus szíve tisztele­tére Szlezák László öntött Buda­pesten, 1921-ben. A középső ha­rangot hétköznapokon szólaltat­ják meg. A harmadik a lélekha­rang, az haláleset jelentése után siratja el a távozót. B. GY. GY. Zsótér Antal kanonok a Nagyboldogasszony-templom harangja mellett. Fotó: Tésik Attila Módszeresen fosztogatják a lakótelepi házakat Besurranó fém tolvaj ok Szegeden Panelházi fűtőtesteket, tűzoltó­fecskendő-aljzatokat, liftalkat­részeket is lopnak a lépcsőhá­zakba lopózó színesfémtolva­jok. „Még a tűzoltásra szolgáló fali vízcsapok alumíniumkarikáit is elvitték már az épületből! És ha egyszer, ne adj' isten, kigyullad a ház?" - mondta egy felsővárosi tízemeletes épület közös képvi­selője, aki az utcai alumínium szemeteskonténerek eltűnésé­ről szóló írásunk kapcsán telefo­nált szerkesztőségünkbe. Hoz­zátette, hogy hiába zárják a ka­put, a tolvajok mégis bejutnak a házba, s visznek mindent, ami­nek eladásából hasznot remél­nek. Elsőnek a kiadósabb, súlyos fémtárgyakat emelték el. A lép­csőházi radiátorokkal kezdték, a falra csatolt tűzoltó készülékek­kel folytatták. Amikor ezekből kifogytak, következtek a kilin­csek, s a lépcsőkorlát alumínium kapaszkodói. A fém tolvajok (az „aki a kicsit nem becsüli, a na­gyot nem érdemli" közmondás­ban foglaltak szerint) a legapróbb tárgyakat sem vetik meg. Neki­fogtak a fölvonók módszeres szétlopásának is: kiszerelték a kapcsolótáblák fedőlapjait, az utazófülke oldalára csavarozott szegőléceket. Ezenfelül fölfesze­gették - ahol másképp nem ment: letörték - a liftreklámok fémkereteit is. Amint az Ipoly sori konténer­lopásról szóló írásunkban is sze­repelt: a színesfémgyűjtésre sza­A tolvajok nem csak a kukára szakosodtak. Fotó: Miskolczi Róbert kosodott csapatok munkája „há­zon kívül" nem korlátozódik a kukalopásokra: jó árat kapnak a KRESZ-táblákért is. A lakótelepi garázsok fémajtóit díszítő alumí­niumlapokat aprólékos munká­val, fokozatosan távolítják el - a fémlécek zörgéséből következtet a még fönt hagyott pántok szá­mára. A tolvajok többnyire éjszaka dolgoznak, de egy olvasónk látott már nappali műszakban szorgos­kodó szarkát is, aki éppen egy garázstulajdonos a kilazított közlekedési tábla kivágásával foglalatoskodott. Amikor olva­sónk helytelenítő megjegyzést tett, a fémbegyűjtő kilátásba he­lyezte, hogy az oszlop átmetszése után a rászóló férfi nyakát is el­fűrészeli... A KRESZ-táblákat ritkító szí­nesfémtolvajok 2002 első ne­gyedévében 23 táblalapot és 10 oszlopot loptak el, összesen mintegy 350 ezer forint kárt okozva - tudtuk meg Serege Já­nostól, a Szegedi Közterü­let-fenntartási Kht. igazgatóhe­lyettesétől. Az eltűnt táblákat fo­lyamatosan pótolják. „Évek óta be sem kapcsoljuk már a tízemeletes házak folyosó­ira csatlakozó, úgynevezett szá­raz tűzivíz-vezetékeket" - vála­szolta érdeklődésünkre Vida Sán­dor tűzoltó őrmester, a szegedi városi tűzoltóság parancsnokhe­lyettese. Hozzátette, hogy a lép­csőházi fali csövekben (amint nevükből is kiderül) nincs v£z; eredetileg arra szolgáltak, hogy a tűzoltóautó tartályára kapcsolva, emeletenként ellássák oltóvízzel a tűz megfékezésén dolgozókat. De annyit elloptak már az aljza­tokból, hogy meg sem kísérelik a rákapcsolást: ha csak egyetlen csatlakozás hiányzik, a víz elönti az egész házat. Aggodalomra azonban semmi ok: a tűzoltóság minden fecsken­dős kocsiját 60 méter hosszú tömlővel szerelték föl (egy tíz­emeletes épület megközelítőleg 30 méter magas) - így az oltást nem veszélyeztetik a fémtolva­jok. NYILAS PÉTER Belügyminiszteri elismerés egy szegedi tűzoltónak Szent Flórián oltalma alatt állnak Állománygyűlésen emlékeztek meg tegnap Szegeden a tűzoltók védőszentjének, Szent Flórián­nak ünnepéről. MUNKATÁRSUNKTÓL A tűzoltók védőszentjének nap­ján Pintér Sándor belügyminisz­ter Bátorság Érdemjelet adomá­nyozott Hajnal Gábor főtörzsőr­mesternek, aki tavaly december­ben, a Tisza jegén szerencsétle­nül járt fiatalembert élete koc­káztatásával mentette ki a folyó­ból. Dudás Miklós alezredest, vá­rosi tűzoltóparancsnokot Bartha László, Szeged polgármestere ju­talomban részesítette. Soron kívül léptették elő Ko­vács Hegedűs Tamást, Hegedűs Józsefet, Gulyás Attilát, Rakonc­zai Mihályt, Sándor Norbertet és Vecsernyés Tamást. Példamuta­tó munkájáért 22 fő vehetett át parancsnoki pénzjutalmat. Szeged tűzvédelmében végzett kimagasló munkájáért Pálmai Antal és Major Tibor tiszteletbeli tűzoltók, valamint Bán fi György ezredes, nyugalmazott parancs­nok tárgyjutalmat kaptak. Az állománygyűlés után a Na­pos úti laktanyában nyugdíjas tűzoltók találkoztak, ahol a váro­si parancsnok emléktárgyakat adott át Szepesi István, Dobó Mi­hály, Széli Szilveszter, Pataki Mi­hály, Simon Ferenc, Szín Pál, Jó­zsa fózsef, Nagy Imre, Lovászi Jó­zsef és Révész János nyugdíjas tűzoltóknak. REGI-U) SZIN AZ APRÓBAN Nem először tapasztalhatják ol­vasóink, üzleti partnereink, hogy ha kérnek tőlünk valamit, azt le­hetőségeink szerint, igyekszünk is teljesíteni. Most a piros színt szeretnék többen látni az apró­hirdetésekben. Hétfőtől már lát­hatják is. Ez azt jelenti, hogy ügyfeleink a kiskeretes hirdeté­seknél kísérőszínként ismét megrendelhetik a pirost is. ELMARADT BESZÉDEK Kicsit ideges vagyok, hogy ilyen kevesen vagyunk - jelentette ki tegnap a szónok a szegedi Klau­zál téren, azon a tüntetésen, amelyet a média egyoldalú tájé­koztatása ellen szerveztek, mint mondta, a szegedi civilek. Kószó Ádám szerint ötvenen, a mi számításaink szerint össze­sen 27-en demonstráltak a té­ren. Jóllehet, a szervezők azt tervez­ték, átvonulnak a Stefániára, a Sajtóház elé, ám érdektelenség miatt lefújták az akciót. Kószótól megtudtuk: barátai beszéddel is készültek, de nem látták értel­mét, hogy elmondják azokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom