Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-14 / 111. szám

A K T U A L I S KEDD, 2002. MÁJUS 14. A címszerepet Misura Zsuzsa, Bacchust Kiss B. Attila énekli Ariadné sztárokkal - magyar nyelven Jelenet az opera ősszel bemutatott előadásából. Fotó: Schmidt Andrea Népszerű énekeseket felvonultató új szereposztás­ban, magyar nyelvű betanulásban tűzi ma este mű­sorra a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata Ri­chárd Strauss Ariadné Naxos szigetén című darab­ját. A társulat hollandiai turnéjára készülve fan Bo­uws rendezésében, a német Lukas Beikirchen ve­zényletével nemzetközi szereposztással német nyel­ven már tartott egy elóadásszerű főpróbát az ősszel a nagyszínházban. Azt tervezték, hogy a tizenkét hol­landiai előadás után az évad közepén idehaza is be­mutatják az operát, ám egyeztetési nehézségek mi­att mostanra halasztódtak az előadások. A szerep­osztás is alaposan megváltozott: a címszerepet (és a Primadonnát) az operabarátok régi kedvence, Misu­ra Zsuzsa éneldi, aki az utóbbi években ritkán lépett fel Szegeden. Bacchus (és a Tenorista) Kiss B. Attila lesz, akit hamarosan a filmvásznon is láthatunk majd, hiszen Káel Csaba Bánk bán-filmjében ő ala­kítja a nagyurat. Zerbinettát Pánti Anna, a Zeneta­nárt Andrejcsik István, a Zeneszerzőt Szonda Éva énekli, a Hopmestert Rácz Tibor játssza. A színház zenekarát Oberfrank Péter dirigálja. Igazi zenés színház Kovalik Balázs produkciója Vérnász, a tragédia Elementáris erejű, nemzetközi színvonalú mai zenés színház Kovalik Balázs Vérnász-előadá­sa, amit Oberfrank Géza ve­zényletével fél ház előtt hatal­mas sikerrel játszottak pénte­ken a szegedi nagyszínházban. Ismert történet Szokolay Sándor operájának kálváriája: betegsé­gek, egyeztetési problémák miatt csak most láthatta hiánytalanul a szegedi közönség a Millenáris Teátrumban már szeptemberben bemutatott produkciót. Azt mondják, a májusi meleg megér­kezésével megcsappan az érdek­lődés a színház iránt, különösen fajsúlyosabb előadásokra nehéz már ilyenkor megtölteni a néző­teret. Igazolta ezt a pénteki be­mutató is. Sajnálhatják a Vaszy-bérlet tulajdonosai, hogy otthon maradtak, mert az utóbbi évek egyik legjobb opera-előadá­sát hagyták ki. Kovalik Balázs merész húzás­sal egyrészessé tömörítette a há­rom felvonásos darabot. Az ered­mény igazolta a rendezői kon­cepciót. Csak negyedórányi zene veszett el, viszont sodró lendüle­tű, drámai izzású, expresszív elő­adás született, amelyben nem volt egyetlen perc üresjárat sem. Horgas Péter ötletes díszleté­nek meghatározó eleme a szen­vedélyek erejét és a sorsszerűsé­get is kifejező - deszkából épített - hatalmas hullám, amely a szín­pad előterében áll, rajta játszód­nak a jelenetek. Hátterében ha­talmas fémkeretben guillotine­-szerűen nyitódó-csukódó ele­mek vetítik előre a tragédiát. Fe­derico García Lorca drámája, amely Illyés Gyula kitűnő fordí­tásában az opera irodalmi alap­anyagául szolgált, jellegzetesen spanyol témát dolgozott fel, ám nem a népszínműveket, hanem a klasszikus görög sorstragédiá­kat idéző modorban. Szokolay Sándor zenéje is ezt az irányt erősíti. A rendező roppant karakteres, szinte archetipikus figurák meg­formálását kérhette a főszerep­lőktől, akik nem csupán énekel­tek, hanem Horváth Gábor pan­tomimszerű koreográfiáját is elő­adták. Az Anya, akit földanyai őserővel Kovács Annamária ala­kított, a sors, a legyőzhetetlen bosszúvágy és merev tradíciók monumentális képviselője. (El­gondolkodtató megoldás, hogy a Halál megjelenítését is Kovács Annamáriára bízták.) Dér Krisz­tina finom líraisággal énekelte a Feleség szólamát, az altatódal­ban átéléssel dajkálta a babát jel­képező, majd kibomló hófehér lepedőt. Vadász Dániel a Vőle­gény szerepében a szófogadó fiú­tól a felbőszült, bosszúszomjas ifjú férjig sokféle színt megmuta­tott, éneklése is mintaszerű. A Leonardót erős macsós árnyala­tokkal életre keltő Réti Attilával valóságos táncpárbajt vívtak. Re­mekbe szabott kis pszichológiai tanulmány Szonda Éva sánta Szomszédasszonya és Vajda Júlia vészjósló Cselédasszonya. A zöl­des fényű feketeségből már ne­mesen egyszerű fehér ruhájával is (jelmeztervező: Jánoskuti Már­ta) kitűnik a fojtogató, beszű­kült, lélektelen társadalmi közeg ellen lázadó Menyasszony. Rálik Szilvia ragyogóan énekli a szóla­mot és szinte eszköztelenül ját­szik. Kovalik Balázs fontos szere­pet szán a színszimbolikának: a dominánsan fekete színpadkép­ből a Vőlegény és a Menyasszony fehérsége szinte kiragyog. A hul­lám tetejére állított kádban vér­vörös festékben fürdő Hold - Pis­kolti László jeleníti meg - többfé­leképp értelmezhető jelkép. Oberfrank Géza már a darab 1964-es operaházi ősbemutató­jának előkészítésében is részt vett, majd 1986-ban nemcsak karmesterként, hanem rendező­ként is jegyezte a szegedi elő­adást. Most fiatalokat megszé­gyenítő energikussággal dirigálta a Szegedi Szimfonikus Zenekart, amely olyan hőfokon, olyan drá­mai kifejezőerővel játszott, hogy beleborzongott a hallgatóság. Május legvégén két alkalom­mal még műsorra tűzik a Vér­nászt. Aki katartikus, modern zenés színházat szeretne látni, az nem hagyhatja ki. HOLLÓSI ZSOLT HÍREK DÍSZDOKTORI CÍM GÖNCZÁRPÁDNAK Díszdoktori oklevelet adomá­nyoz a Szegedi Tudományegye­tem a Magyar Köztársaság volt elnökének, Göncz Árpádnak. Er­ről korábban döntött az universi­tas tanácsa. A Honoris Causa címmel együtt járó kitüntetést Mészáros Rezső rektor nyújtja át az egykori államfőnek az egye­tem aulájában a ma 11 órakor kezdődő ünnepségen. ISMÉT MEZŐSI GÁBOR ADÉKÁN A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának tanácsa újabb három évre Me­zősi Gábor egyetemi tanárt, az intézmény jelenlegi vezetőjét vá­lasztotta dékánná. A professzor mostani megbízatása június vé­gén jár le, s miután a rektortól megkapja kinevezését, júliustól ismét ő irányítja a kart. SZEGEDI SZALON Tükörcserepek címmel Maróti Györggyel rendeznek verses-ze­nés beszélgetést ma, kedden 19 órától a Szegedi Szalon sorozatá­ban a Bartók Béla Művelődési Központ dísztermében. A házi­gazda: Csendes Tibor, közremű­ködik: Dobos Kati színművész, valamint a zenészek: Králik Gusztáv, Ótott Kovács Zoltán és Szabó János. Ötéves korában mondott először jövendőt Erika, a szegedi tenyér jós Erika a tenyérvonalakat ele­mezve csak jelzi, hogyan ala­kulhat a hozzá forduló élete. Tanácsot nem ad, a döntést az érintettre bízza. - A tenyérvonalak az anyaméh­ben alakulnak ki, így már egy új­szülött kezéből is sok minden ki­olvasható - mondja szegedi pa­nellakásának kisszobájában Eri­ka, aki kislánykora óta foglalko­zik tenyérjóslással, vagy ahogyan ő fogalmaz: tenyérelemzéssel. ­Erre születni kell! - válaszol, amikor titkáról faggatom. A kezdetekre szülei elbeszélése alapján emlékszik. A Békés me­gyei kis tanyaházban éppen ke­nyeret sütöttek, amikor náluk járt a szomszéd Szatmári néni. Az ötéves Erika egyszer csak föl­ugrott a kemence mellől, és az aj­tó felé taszigálta az asszonyt, mondván: menjen haza, a férje várja a kapuban. Hozzátette még, hogy „a bácsinak fél lába van." A szomszédasszony akkor már húsz éve nem látta az urát, aki eltűnt az orosz fronton. Szat­mári néni hazasietett és a férje valóban ott állt a kapuban, rok­kantan, ahogy a gyerek meg­mondta... Vallásos édesanyja igyekezett „kinevelni" Erikából a különös képességet, ám az iskolában kö­vetkezett a folytatás. A kislány tudományának hamar híre ment, és a tanárok a tízperces szünetekben kérték: „Jósolj ne­kem, kis bütyök!" Egyiküknek két gyermeket ígért, s Túri tanár néni három év múlva ikreket szült - idézi Erika a hatvanas években történteket. Később barátok, ismerősök ke­resték föl, s vendégköre egyre bő­vült. Persze meglátogatta a kon­kurencia is: a közelben működő kártyavetők, jósok „megkóstol­ták", vagyis próbára tették. Ami­kor megtapasztalták, mit tud, s még a vetőkártyát is más alak­zatban rakja ki az asztalra, békén hagyták. Erikát többnyire a bizonytalan helyzetbe jutottak keresik föl ­akad persze, akit puszta kíván­csisága visz el hozzá. A jósnő uj­jaival finoman végigsimítja a vendég tenyerét, megforgatja, alaposan szemügyre veszi színét, formáját. Becsukja, majd kinyit­ja, a tenyér élének ráncaiból is következtet. A domborulatok­nak külön figyelmet szentel. - Az életvonalat sokan isme­rik, ám az élet hosszúságáról, alakulásáról csak a sorsvonallal összevetve mondhatunk valamit - folytatja Erika. Mindenkitől megkérdezi, a jó mellett a rosz­szat is akarja-e hallani. Akad­nak, akik sírva távoznak - a tra­gédia előre jelzése Erikának is fáj. Legtöbben egészségük, sze­relmük, pályafutásuk ügyében érdeklődnek. A jósnő csak jelzi a dolgok vár­ható alakulását. Figyelmeztet, de a döntést mindig a hozzá fordu­lóra bízza. - Ha mindent tudnék, nem itt ülnék! - mondja nevet­ve, amikor a lottószámokról ér­deklődöm. Önmagának, család­tagjainak sohasem jósol: az sze­rencsétlenséget hoz. Azt Erika sem tudja, hol írják tenyerünkbe „életünk könyvét". Hisz a lélekvándorlásban, a szel­lemvilágban és Istenben. Úgy tartja, hogy van, amit a mennyei Atya megenged, s van, amit nem - sorsunk így vezet mindannyi­unkat. NYILAS PÉTER Erika, a szegedi tenyérjós a szív felőli kézből olvas múltat, jelent és jövőt. Fotó: Gyenes Kálmán Felfüggesztett fogházbüntetés a fiatalkorú vádlottnak Kést szúrt az operatőrbe - rokonára támadt Életveszélyt okozó súlyos testi sértés kísérlete miatt ítélték a Csongrád Megyei Bíróságon fel­függesztett fogházbüntetésre Sz. Máté fiatalkorút, aki tavaly májusban unokatestvérét szúr­ta hátba. Sz. Máté közel egy évvel ezelőtt, 2001. május 29-én hívta fel többször is telefonon unokatest­vérét. Az RTL Klub televíziónál dolgozó furay Balázs operatőrt arra kérte, látogasson el hozzá­juk. - Egy meglepetést készítet­tem elő a számodra - mondta Sz. Máté. Amikor Juray Balázs felkeres­te, ajándékot ígérve invitálta a kisebb szobába. - A meglepetés akkor lesz igazán meglepetés, ha nem látod, mit adok át - hang­zott el akkor, s Sz. Máté egy atlé­tatrikóval bekötötte rokona sze­mét, majd kiment a konyhába. Hamarosan egy kést szorongatva tért vissza, s a pengét Juray hátá­ba döfte. A sértett - elmondása szerint - akkor csak egy nagy ütést érzett, majd megszabadul­va a szemét takaró kötéstől hátra fordult, s meglátta a hátából kiál­ló kést. Támadója ekkorra kiro­hant a lakásból, elmenekült, s később bátyja javaslatára adta fel magát a rendőrségen. Juray Ba­lázs sérülése nyolc napon túl gyógyult. A még súlyosabb kö­vetkezményektől az mentette meg az operatőrt, hogy a kés megcsúszott egyik bordáján, így az acél szerencsérenem sértett meg fontos szerveket. A tegnapi tárgyaláson a bírói tanács arra is kereste a választ, vajon miért támadt unokabátyjá­ra Sz. Máté, hiszen a két rokon gyermekkoruktól jó viszonyban volt egymással. Nos, erre a kérdésre nem kap­tak a bírák magyarázatot. Az el­járás során egyébként Sz. Máté előbb azt vallotta, hogy véletle­nül ejtett sebet Jurayn, majd egy hirtelen, szerencsétlen mozdu­lattal magyarázta tettét. A tár­gyaláson aztán igazságügyi orvos szakértő jelentette ki: egy ilyen mély, nyolc centi hosszúságú se­bet ejtő szúrás semmiképpen nem lehetett a véletlen műve, a sebből megállapíthatták, hogy a vádlott egy felülről lefelé irányu­ló, döfő mozdulattal támadt. Az ítélet meghozatalakor is er­re az álláspontra helyezkedett a bíróság, s életveszélyt okozó sú­lyos testi sértés kísérlete miatt 1 év 2 hónap, fiatalkorúak foghá­zában letöltendő szabadságvesz­tésre ítélte az 1985-ben született Sz. Mátét. A fogházbüntetés le­töltését 2 év próbaidőre felfüg­gesztették, ez idő alatt Sz. Máté pártfogó felügyelet alatt áll majd. Mivel a döntést mind az ügyész, mind pedig a vádlott, védője, s törvényes képviselője is tudomá­sul vette, az ítélet jogerőre emel­kedett. B. Z. Májusi eső veri a gombák kalapját Májusi pereszke, különféle csi­perkék és szegfűgomba megje­lenése várható a gombatermő helyeken. Az esőzésekkel megkezdődött a gombaszezon, pár nap múlva tö­megesen lehet találni a különbö­ző gombafajokat - tudtuk meg Higi Andrásné gombavizsgáló szakellenőrtől. Mint mondja: a májusi pereszke kezdi a sort. Ezt elsősorban füves területeken, le­gelőkön lehet gyűjteni. Jellemző­je: hófehér, húsos gomba, színe miatt a galócával összekeverhe­tő, ám attól eltérően nincs gallér­ja és bocskora. A különböző csi­perkék is megjelennek záros ha­táridőn belül, elsősorban meg­művelt földeken, legelőn, illetve - az erdőszéli csiperke - erdők mentén, fák közt fordul elő. A galócával való összetévesztés ve­szélye ez esetben szintén fönnáll, de a csiperkék mégsem annyira „nagyon fehérek", mint a galóca, és ezeknek sincs bocskoruk. Em­lítést kell tenni még a - többnyi­re „boszorkánykört" alkotó ­szegfűgombáról, ez apró termetű gombafaj, „tyúklábgombának" is mondják népiesen. Amivel ösz­szekeverhető: a kerti susulyka, ám amíg a susulyka kalapja kú­pos alakú, a szegfűgombáé szét­terülő. Emellett a susulyka színe sötétbarnás, a szegfűgombáé vi­lágosabb. E különbségekre érde­mes odafigyelni: a susulyka gyakran a szegfűgomba „kísérő­jeként" fordul elő, tehát könnyű „hozzászedni", és máris kész a baj. Különben - hívja föl a figyel­met Higi Andrásné - általában jellemző: mérges gombák nem­igen találhatók tömegesen, azok­ból nem lehet tíz kilót szedni. Ez az egyik szépsége a gombagyűj­tésnek; fordított esetben aligha lenne ennyire népszerű ez a ter­mészetjárással összeköthető fog­lalatosság. Higi Andrásné azt is hangsú­lyozza: akármennyire is biztosak vagyunk abban, hogy csak ehető gombát gyűjtöttünk, minden­képpen vizsgáltassuk meg a „ter­mést" szakértővel! Ugyancsak mondja: csak olyan gombát vásá­roljunk vagy fogadjunk el, amelyhez a gombavizsgálatot ta­núsító papírt is mellékelte az el­adó vagy ajándékozó; a papíron szerepelnie kell a gombavizsgáló nevének, bélyegzőjének, és a dá­tumnak is. ECS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom