Délmagyarország, 2002. április (92. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-27 / 98. szám

u "NAPOS OLDALSZOMBAT, 2002. ÁPRILIS 27. ALIGHANEM ELSIETETT AZ ELSŐ KLÓNOZOTT EMBERI MAGZAT LÉTREJÖTTE. A KLONOZASNAK ELSŐSORBAN A SZERVÁTÜLTETÉSEK ESETÉBEN LEHET NAGY JELENTŐSÉGE - VÉLI DR. CZEIZEL ENDRE (KÉPÜNKÖN) ORVOS-GENETIKUS, AKIVEL HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN BESZÉLGETTÜNK. - A lapok hírül adták: nemsokára megszülethet az első kiónozott ember. - Ez tény, hiszen tizenkét hetes a magzat. Az előzmény: Severino Antinori, olasz származású amerikai professzor Líbiában, Kadhafitól olyan kutatási feltételeket és anyagi támogatást kapott, amely lehetővé tette a gyakorlati cmberklónozást. Ötezer önként jelentkező, meddő házaspár közül kiválasztott néhányat, és az egyik esetben sikerült elérnie - az emberiség történetében valószínűleg először - hogy létrejöjjön a kiónozott embrió. A magzat megszületése óriási társadalmi visszhangot fog kelteni. - Milyen lehet a megszületendő kis csecsemő egészségi állapota, milyenek lehetnek az életkilátásai l - Antinori jó szakember, ugyanakkor túlságosan eléje megy a dolgoknak. Meg kellett volna várnia, míg a tudomány eljut oda, hogy biztosítsa: a megszületendő gyermek egészsége legalább olyan legyen, mint a természetes körülmények között fogantaké. Orvosi szempontból kifogásolható, hogy ezt nem várta meg. - Milyen területeken tölthet be szerepet a Idónozás 1 - Az egyik az embermásolás, maga a szó is erre utal. Ezt sürgősen el kell felejteni, mert baromság. Még Einstein, Bartók, Picasso formátumú zseniket sem szabad újra létrehozni; ahogyan Kosztolányi írja: az ember „egyedüli példány". A következő terület, amit Antinori is csinál, sokkal bonyolultabb kérdés. A meddőséggel kapcsolatban komoly eredményeket értünk el, de léteznek esetek, amikor semmiféle, eddig alkalmazott módszer nem válik be. Ilyenkor egyetlen megoldás van: kiveszik a nő petesejtjét, eltávolítják a magját, a helyére pedig a férfi valamely testi sejtjének magját ültetik be. Elektromos ingerrel szűznemzést indítanak el, az osztódás• Fotó: Tésik Attila nak indult sejtet beültetik a nő méhébe, s a nó megszüli a magzatot. így a párnak saját gyereke lesz. Ez a hippokratészi eskünek is megfelel, mert az kimondja: a hozzánk fordulókat a legkorszerűbb orvosi módszerekkel segíteni kell, és jelenleg ez a legkorszerűbb módszer. A hippokratészi eskünek azonban egy másik kitétele is van: ne árts. Vajon eljutottunk-e már oda a klónozási technikában, hogy biztosíthatjuk: egészséges gyermek jön a világra? A harmadik terület, s itt tölthet be legnagyobb szerepet a Idónozás: a szervbeültetés. Kiónozott magkezdeményből szerveket lehet előállítani, s ha ez sikerrel járna, a szervátültetés problémájának megoldásában nagyot lépnénk előre. - A géntechnológia lehetővé teszi, hogy az ember génállományának ismeretében megállapítsák: az adott személy milyen betegségben fog meghalni 1 - Az ilyen irányú kutatások a legjobb GENTERAPIAVAL GYÓGYÍTOTTAK Génterápiával gyógyítottak meg brit orvosok egy halálos genetikai rendellenességgel született kisfiút a londoni Great Ormond kórházban. A súlyos immunhiány. nyal született fiúcskát egy éve még az intenzív osztály teljesen steril különtermében zárták el a külvilágtól, csak ápolói és közvetlen családtagjai látogathatták. Nyolc hónappal a kezelés után viszont már önfeledten játszik a játszótéren. Rhys génhibával született, ami miatt nem fejlődött ki az immunrendszere. Tíz hónapos koráig számos életveszélyes fertőzést, köztük tüdőgyulladást kapott. Az immunhiányos rendellenességgel született gyerekek rövid életüket steril műanyagburokban töltik. A génhiba kiküszöbölése, például csontvelő-átültetés nélkül halálra vannak ítélve. Rhys esetében a családban nem találtak megfelelő donort, és a szülők beleegyeztek a kórház szakemberei által felajánlott génterápiába, amelyet eddig csak Franciaországban alkalmaztak. Tavaly ősszel a brit orvosok mintát vettek a kisfiú csontvelejéből, amelyből kivonták az immunrendszert fejlesztő őssejteket, és laboratóriumi körülmények között olyan vírussal kezelték, amely a fiú szervezetéből hiányzó gént hordozta. Behatolva a sejtekbe, a vírus egyesült azok génjeivel. A kijavított sejteket visszaültették a beteg vérébe. Karácsonyra már működött a kisfiú immunrendszere.Az orvosok óvakodnak attól, hogy gyógyultnak nevezzék a beteget, mondván, a következő évek, évtizedek döntik el valójában, hogy működik-e az immunrendszere. Tizenkét hetes az első kiónozott emberi magzat Elébe mentek a dolognak" Májusfának jakabága irányban haladnak, és máris megvan rá a lehetőség, hogy az ember ne védekezzék szükségtelenül minden lehetséges megbetegedés ellen, hanem arra összpontosítson, ami számára genetikailag kódolva van. De vannak alapvető problémák, például: ki fizeti az előrejelzést. A kétszáz génes diagnosztikai teszt például ezerötszáz dollárba kerül, ezt nálunk csak a gazdagok tudják megfizetni. A másik gond: ha mégis gyakorlattá válik az előrejelzés, hol az az egészségügyi struktúra, amely képes kezelni a sorsukat megváltoztatni kívánó embereket? Azért vagyok nagyon szomorú, mert a magyar egészségügyben nyomát sem látni annak, hogy bárki észrevenné: itt most korszakváltás van. - A tudomány fejlettebb, mint az eredményeit a mindennapokban alkalmazni képes infrastruktúra. Hogyan lehetne lehetővé tenni a génekben meghatározott halálok elkerülését I - Van egy álmom: létre kellene hozni egy országos családtervezési hálózatot. A leendő szülök az első gyermek vállalása előtt elmehetnének ide, elvégeznék az egészség-előrejelző genetikai vizsgálatokat, melyek alapján a szülők és a gyermek sorsát előre lehetne látni. A lakosság ebben minden bizonnyal nagyon együttműködne, hiszen a magyar ember a gyermeke egészségét nagyon fontosnak tartja. Nagyon súlyos, előrelátható bajok esetén a lombikbébi-módszert lehetne ajánlani, más esetekben pedig a gyermeket születésétől kezdve úgy lehetne nevelni, hogy az előrelátható káros tényezők hatása minél jobban csökkenjen. Ha például valakinek a halálában várhatóan a magas vérnyomás játssza a döntő szerepet, kora gyermekkorától sótlan ételekre kell szoktatni. Csak ennek hatására a magas vérnyomás kockázta máris egyharmadával csökken. A stratégiák készen állnak, de a magyar egészségügy minderről tudomást sem vesz. FARKAS CSABA • A sudár, hegyén lombos fát a legénybanda régen titokban állította a lányos házhoz. A MÁJUSFÁK A TERMÉSZETÜNNEPLÉS ÉS A SZERELEMVALLÁS SZIMBÓLUMAI, GYÖKEREIK A KERESZTÉNYSÉG ELSŐ ÉVSZÁZADAIHOZ, ŐSI RITUÁLÉKHOZ, VALLÁSOS LEGENDÁRIUMOKHOZ NYÚLNAK VISSZA, ÉRZELMEKHEZ, FÉRFIÚI VIRTUSKODÁSOKHOZ KÖTŐDNEK. A május elsején reggelre az eladólányos ház elé, illetve közösségi terekre állított, sudár, feldíszített májusfa - más nevein a májfa, „égifa", jakabág, jakabfa, hajnalfa - eredetének többféle magyarázata van, s mi tagadás, ezekből manapság sokan egyet sem ismernek. Május elsejére virradóan még feltűnnek a májfák, ám azt már kevesen tudják róluk, hogy „őseik" a természet újjáéledését, a nyárkezdetet ünneplő pogányok zöld ágai is voltak, hogy tükrözik a keresztény középkor vallásos hiedelmeit és történéseit, hogy kifejezik a párválasztás régi népi szokásait. Egy legenda szerint a házakra tűzött faágak arra emlékeztetnek, hogy amikor Fülöpöt el akarván fogni ellenségei, a házra, ahol megszállt, zöld ágat tettek jelzésül, hogy ott megtalálják, ám reggelre isten angyalai minden házra ugyanolyan ágat tettek, hogy elrejtsék. Más történet szerint - amit Réső Ensel Sándor is lejegyzett 1866-ban magyar népszokásokról szóló művében a fának, a botnak inkább a két apostolt hittérítő útjain elkísérő szűzhöz, Valpurgához van köze. Ő ugyanis, amikor meghallotta, hogy a két férfivel tett utazásai kapcsán egyesek erkölcsösségét megkérdőjelezték, felháborodásában vándorbotját tisztasága és erkölcsössége bizonyítékaként leszúrta az ablaka alá, s ez a bot ott azonnal kizöldült. Mondják, ennek emlékére állítottak az ifjak az általuk imádott szűz ablaka alá Fülöp-Jakab-ra (május elsejére) virradóra fát. - Az évszázadok során, az eredetmondák lehántódván róla, a májusfa elsősorban a szerelmes legények érzelmeinek szimbólumává vált. A kiválasztott leány udvarára, ablaka alá, kapuja elé felállított " az égig érő szerelmet jelképezte, s kifejezte az eljegyzés tényét, némely vidékeken pedig azt is tudatta, hogy az esküvő még azon évben esedékes. A jeles fát a legények lopták, a közeli erdőkben szemelték ki a tíz-tizenöt méteres jegenyét, gyertyánt, nyárfát, kivágták, felgallyalták és felékesítve állították fel (rendszerint bandákban tevékenykedve, kölcsönös segédkezési alapon). A fára kerültek pántlikák, szalagok, selyemkeszkenők, üveg bor, virágbokréta, hímes tojások. A szépen feldíszített májusfa nagy tisztességet és büszkeséget jelentett (az irigyek, haragosok éppen ezért nemegyszer próbálták „lelombozni"). Volt, ahol a legények összebeszéltek a leánnyal, s az rakta fel anyjával a díszítést a felállítandó fára. Erdélyben pedig némely udvarlók szépen ki is faragták a fatörzset. - A díszeket leszedni rendszerint csak a fa kivágásakor lehetett, sokhelyütt - főleg a közösségi szórakoztatást szolgáló fák esetében - versengve. A május elsejei ünnep és a pünkösd : erős kapcsolódását, kölcsönhatását jelzi, hogy sokfelé a pünkösdi legényvirtuskodás keretében hozták le a magas fákról a „trófeákat". A játékos versengéssel átszőtt fabontó ünnepen szokás a „kitáncolás" is: a ceremónia zenés mulatság a fiataloknak. A szerényebb változatban a nagy fa helyett csak a kerítésre erősített kisebb, díszes ág szolgált az érzelmek, illetve a hagyománytartás kifejezésére. Manapság pedig a májusfázás helyett — például a Mátra-alján - új szokás van meghonosodóban: a komoly szándékú udvarlók feldíszített májusi virágot küldenek szirmuk választottjának, amit az - ha kedvére való a fiú - büszkén tesz ki az ablakba. SZABÓ MAGDOLNA Podmaniczky Szilárd [íT Ork és Orkla mottó: orcum moratur A házon halálos csend ül. Még nincs hét óra. Az égbolt lassan világosodik. Amerre a szem ellát, ott hó és hó. Ha majd felkel a nap, a színtiszta égkék alatt vakító ragyogás indul, a hómező milliárd csilláma nesztelenül vibrál a horizontig. A háztól keskeny út kanyarog az északi dombok felé, amely mögött pár ezres falucska áll. A dombokon sehol egy fa, csak a ház mellett magasodik két fiatal nyír, egy hárs, egy fenyő és pár bokor, melyeknek ágait vastagon terheli a hó. A ház nem túl nagy, de két embernek éppen elegendő. A nappaliban kandalló áll, mellette hasábfák, a falakon reprint képek, a padló bolyhos szőnyege mellett puha, fehér fotelek. A hálószobában Ork és Orkla alszik, egyikőjük sem tudja, hogy így nevezem őket. Az ágy a szoba közepébe nyúlik, a barna kereten körben egyszerű faragások. Álmuk mély, mint akik tudják, hogyan kell aludni. Ork az ágy jobb oldalán fekszik oldalára fordulva, karja előrenyúlik Orkla felé, aki összegömbölyödve fordul Ork felé. Bizony talán egész életüket itt töltik. Párosuk azon kevesek egyike, amely megtalálta a saját módját. Bár úgy tűnt, keresésük nem áll másból, mint várakozásból és készenlétből. Sem Ork, sem Orkla nem tehetett semmit. Mindketten harmincnégy évesek voltak, mikor találkoztak. Ork magas, vékony férfi, több nyelven beszél, többnyire műfordításból tartotta el magát. Orkla valamivel alacsonyabb, karcsú és gömbölyű idomok adják ki alakját, sokáig egy boltban dolgozott eladóként. Mikor megismerkedtek, Ork apja már nem élt, állatorvos volt. Anyja soha nem dolgozott, saját művészi ambícióit kergette, hol önéletírásban, hol festővásznakon, hol pedig csembalón, örköt születése óta jó kedélyű és jó humorú embernek tartotta mindenki, de csak néhányan, legközvetlenebb barátai ismerték igazán, ám ők az idő teltével elmaradtak mellőle. Apja halála után anyja úgy érezte, irányítania kell fia életét, bár elég későn, nem vette észre, hogy a fia időközben felnőtt. Ork nem akart ellentmondani anyjának, megértő távolságot tartott tőle, s tehette, úgy tűnt, az anyja nem veszi észre, hogy nincs rá, nem erre van szüksége. Elköltözött otthonról, albérletekben lakott sokáig, dolgozott és várt. Orklát várta, igaz, semmit nem tudhatott róla, csak annyit, hogy léteznie kell. Orkla nem ismerte a szüleit, ötévesen fogadták örökbe. Nem látszott rajta, és soha ki nem mutatta, és soha nem beszélt róla, de tudta, idegenek között van. Igazán közeli barátai soha nem voltak. Mindenkitől egyenlő távolságra lebegett. Lebegése elviselhetővé tette idegenségét. Vagy inkább a legjobb fajta belenyugvássá alakította. Várt, tudta, valahol lennie kell Orknak. Mindketten sokáig azt gondolták, hogy a többiek is ugyanúgy élnek, ahogyan ők, ugyanúgy éreznek, ahogyan mindketten. De idővel mindketten rájöttek, hogy az a világ, amiben ők élnek, senki máséhoz nem hasonló. Előbb attól féltek, hogy ebbe belevesznek, de idővel megtanulták, hogyan tartsák fenn magukat minden idegenség ellenére. Ez egyiküknek sem volt könnyű, minden napot úgy kezdtek, mint aki elölről kezdi az életét, bár ilyen nagy szavakat soha nem használtak. Szerényen és büszkén tartották magukat erejükhöz képest, amely erőről soha nem tudták, mikor hagyja el őket, meddig marad velük, és azt sem, mi táplálhatja. Mindketten folyamatosan keresték a helyüket, arra gondolva, hogy nem lehet, hojy ók sehová se tartozzanak. Megjárták a legmélyebb és legkülönbözőbb vallásosság helyeit és időszakait, kipróbáltak minden tudatmódosító szert, a szerelmek és barátságok legkülönfélébb vállfaját) tudományokban próbáltak feloldódni, játékokat és szenvedélyeket találtak ki maguknak, mindenben elmentek a legvégső határokig, de minden elhivatottság lemállott róluk. Ezt követően már biztosan tudták, Orkon csak Orkla, OrkJán csak Ork segíthet. Nincsen más megoldás. Csak ha ők maguk ebben a páros személyiségben feloldódhatnak, ha Ork mindenét áthelyezi Orklába, és Orkla mindenét áthelyezi Orkba. Csakis ebben az esetben tudják önmagukat önmaguktól eltávolítani. Életüket és saját magukat olyan mélységig ismerték, mint egy végsőkig bonyolult szerkezetet, amely szerkezetbe tartozik összes szenvedélyük és félelmük is, ezért képesek önmagukat kívülről irányítani. De mindez semmit nem ér, ha Orknak nincs Orkla, és viszont. Néhány perccel hét óra után Ork buja álmot lát. Egy meleg, párás barlangfürdőben, derekán törölközővel a vizes köveken lépdel egyre feljebb és feljebb, abba a magasságba, ahonnan a meleg víz ömlik a sziklafalból. A nagy barlangmedencében habos örvényeket kavar a zúgva aláhulló víz. A dübörgő csobogás mögött hangfoszlányok keringenek a barlang faláról visszhangként hullámozva, női hangok, finom suttogás és nevetés. Ork mászik a sziklafalon, kívülről látja magát, és hallja a hangokat, melyek egyre finomabb hálóval fonják körül. Eléri a nyílást, a langyos-meleg víz nem löki le a sziklapárkányról. Ork belebújik a vízsugárba, és csak halad és halad egyre beljebb, mígnem úgy érzi, ő is vízzé változik, s akkor egy könnyed lendülettel magával ragadja a kiömlő vízsugár. (FOLYT. KÖV)