Délmagyarország, 2002. április (92. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-20 / 92. szám

SZOMBAT, 2002. ÁPRILIS 20. • NAPOS OLDALII. Gyerünk a moziba be! Francia MAGYARORSZÁGON EDDIG MÉG BE NEM MUTATOTT FILMEKET LÁTHAT ÁPRILIS 26-TÓL MÁJUS ELSEJÉIG A SZEGEDI KÖZÖNSÉG A BELVÁROSI MOZIBAN MEGRENDEZÉSRE KERÜLŐ FRANCIA FILMNAPOKON. A fővároson kívül Szeged, Pécs, Debrecen és Eger ad otthont a hatodik alkalommal megrendezésre kerülő francia filmnapoknak. Az országos frankofón filmmustra április 26-tól május Tjéig tart, és hét nemrég készült, hazánkban eddig még be nem mutatott francia filmet láthat a közönség esténként hét órától. Az egyhetes vetítéssorozaton mindennap egy alkotást mutatnak be: az első napon a világhírű Jeanne Moreau főszereplésével az Ez a szerelmet vetítik a Belvárosi mozi nagytermében. A programsorozat második napján a filmtékában mutatják be Gérard Depardieu és Guillaume Canet főszereplésével a Vidocg című filmet. Vidocg történelmi figura volt: egykori fegyenc, akit Napóleon idején a titkosrendőrség főnökévé neveztek ki, majd X. Károly uralkodása alatt magánnyomozóként dolgozott az 1848-as második forradalmat megelőző időszak felbolydult Párizsában. Különös alakja mítosszá vált Franciaországban. Leleményes módszerei legendássá tették, hiszen a két forradalom közti Párizs legtitkosabb köreit is behatóan ismerte. Az előző produkciótól eltérően nagyon is mai világba kalauzolja a nézőt Michael Haneke A zongoratanárnő című filmjében, melyet 27-én láthat a közönség. Az alkotás tavaly elnyerte a Cannes-i fesztivál legjobb színésznői és legjobb színészi díját, az idén pedig a legjobb mellékszereplőként Annié Girardot kapott César-díjat és Isabelle Huppert európai filmdíjat. Másnap igazi sztárparádét kínál a 8 Nő című film, melyben többek között Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmanuelle Béart, Fanny Ardant játssza a főbb szerepeket. Egy vidéki kúriában játszódik a bűnügyi történet, melyben a tragikus és kegyetlen igazság napvilágra kerül, az álarcok lehullanak és a képmutatók lelepleződnek. Az idei berlini fesztiválon a nyolc főszereplő különdíjat kapott kiemelkedő művészi teljesítményéért. A Wasabi című film (képünkön) története a maffia világáról szól: Hubert (Jean Reno) lágyszívű, ám a kelleténél kissé drasztikusabb módszereket alkalmazó rendőrfelügyelő. Ahol ő nyomoz, ott kő kövön nem marad... A filmet április 29-én vetítik a filmtékában. Charles Nemes filmje A Pokoli torony balekjai egy féktelen burleszk-komédia, melynek színtere a Montparnasse-torony. Egy nyári estén két ablakmosó, Eric és Ramzy az ötvenkettedik emelet magasságában függeszkedik az épület külsején, egyikük egy energiaitaltól várja a csodát, míg másikuk szenvedélyesen bámul az ablakon keresztül egy gyönyörű nőt, akibe azonnal beleszeret. Május 1 -jén Az Angyalok: végállomás című Andié Téchiné-film zárja az egyhetes vetítéssorozatot. L. G. Ónodi Eszter (KÉPÜNKÖN) AZT MONDJA, SEMMI TUDATOSSÁG NINCS A KARRIERJÉBEN. EZ AZÉRT IS ÉRDEKES, MERT AZ ÚJ SZÍNÉSZGENERÁCIÓ TAGJAI KÖZÖn Ő AZ EGYETLEN NŐ, AKIT TÖBB SIKERFILMBEN, PÉLDÁUL A MESEAUTÓBAN, VAGY A VALAMI AMERIKÁBAN IS LÁTHATOTT MÁR A KÖZÖNSÉG. A színészek új generációja van kialakulóban. Kamarás Iván, Szabó Győző mellett ő az egyetlen lány, aki több filmbe bekerülve, a vászonról is megmutathatta tehetségét. Ónodi Eszter fiatal, hamvas, nevetős - és most már ismert is. A színésznő a Meseautó Kovács Verájával szerzett magának szélesebb körű elismerést, most pedig a háromszázezres nézőszámot elért Valami Amerikában tündökölt. - Egyfajta stratégia ez nálad: megragadni minden filmes lehetőséget 1 - Ma már nem így gondolom. Persze próbáltam éltem minden lehetőséggel, amit megkaptam. Nem mondom, ha az ember dúskálhatna a lehetőségekben, akkor könynyebb lenne az életem, de nagyjátékfilmeknél kevesebb az ajánlat. Szóval semmi tudatosság nincs a karrieremben. A filmezés íze - Hét film után van már annyi tapasztalatod, hogy egy forgatókönyvet elolvasva, megsaccolod a sikeréti - Nincs. A Valami Amerika nagy tanulsága az én életemnek, mert bár jónak ígérkezett, nem hittem volna el, hogy így bejön. Nagyon vicces, kellemes, szórakoztató volt a könyv, de nem borítékoltam volna ekkora sikert. - Megtetszett a szerep 1 - Igen. És tetszett a könyv dinamizmusa, amit a kész filmben is megéreztem. Egyébként szeretek új emberekkel együtt dolgozni. Ez egyfajta kihívás. Támogatom az első filmeseket, és Gábor olyan alkotóközösséget hozott létre, olyan színészeket szerzett meg, akikkel szerettem volna együtt dolgozni. - így utólag melyik a kedvenc filmed 1 - Talán az első kettő. A Glamour és Az alkimista és a szűz. - És melyik szerep állt neked a legjobban 1 - Nem tudom. Hála istennek eddig még nem kellett két ugyanolyan karaktert megformálnom. - De már érzed a filmezés ízét 1 - A Meseautónál már picit otthonosabban kezdtem mozogni a kamera előtt, de még mindig nem vagyok a végén. Viszont kezd lehullani a mágikus lepel, ami körülöttem van filmezés közben. Színpadon nehezebb - Igaz, teljesen máshogy kell játszani filmen és színpadon 1 - Persze. Ez. logikailag is így van: gondolj bele. Ötszáz méterről még az arcát sem látod valakinek, míg totál közelről minden rezdülését. De ettől nem könnyebb. Néha még nehezebb is, hiszen a teátrálisból nehezebb levenni, mint rápakolni valamire. Úgyhogy előfordul, hogy a rendező azt mondja, csináljam ezt meg azt, én meg úgy érzem, hogy csináltam, de nem eléggé, mert nem irányult rá a néző figyelme. menni. De most éppen elégedettebb időszakban vagyok, jó évad volt ez a Katonában. A szabadúszás nehézsége, hogy marha pici ez a piac, és nem tudom, hogy megtalálnának-e azok a szerepek, amiket én szeretek. Színésznőből ráadásul mindig több van, mint kell. De nekem fontos a komoly művészszínházi háttér is, ahol Weörest, Goethét játszhatok, ahol akár egy Molnár Ferenc is becsúszhat. Kortársvonzalom - Akkor beszéljünk a jelenről, hiszen most is két kortárs darabban játszol. - A Portugált 98 óta játsszuk, úgyhogy túl vagyunk a századik előadáson. Lukács Andor rendezésében készült belőle film is, amiben nagyjából a színházi gárda szerepelt. - Mi a másik, amire most készültök 1 - Ez egy svájci fiú színdarabja, Top Dogs címmel fog futni. Érdekessége, hogy mi is írjuk a darabot. Kezdetben volt egy kanavász, amihez hozzátettünk, elvettünk. Persze magyarítottunk, kivettük a svájci vonatkozásokat, de voltak komplett monológok, amiket mi írtunk bele. - Nagyon lelkesen beszélsz. Ennyire szívügyed a kortárs színház 1 - Elsősorban ez érdekel, meg a kísérletezés, ezért is próbáltam ki a mozgásszínházat meg mindent. De a komoly, klasszikus darabokat is szeretem. DÉNES VANDA - Többször voltál valakinek a szerelmese. A Glamourban Eperjes Károly párját, a Meseautóban Stohl András választottját alakítottad. Mennyire volt más szerelmesnek lenni a Valami Amerikában ? - Hú, ezt nem tudom. Nem a partnertől függ, az biztos, hiszen én azt próbálom eljátszani, amit megírtak. Ha a forgatókönyvben az van, hogy repdessek mellette mint a galambka, akkor azt. Persze számít a személyes kötődés, segíthet a partner tapasztalata is... - Van szerepálmod, kedvenc rendeződ, akivel az életben legalább egyszer szeretnél dolgozni ? - Nincs. Egyik se. Sokféle filmben el tudnám magam képzelni, de ha elkezdem sorolni a neveket, akkor az felajánlkozásnak tűnhet. - Négy éve hű vagy a Katona József Színházhoz. Jól tolerálják a kikéréseket ? - Természetesen a színház elsőbbséget élvez. Ha olyan mázlid van, hogy éppen van három nap szüneted, akkor forgathatsz. De már sok mindenből kimaradtam. Például a John Cusack legújabb filmjében, a Maxben lett volna egy kis szerepem, de a forgatással egy időben volt a Szent György és a sárkány főpróbahete, ami éjjel-nappali bentlakásos állapot. És kimarad a Los Angeles-i magyar hét is. - Nem szeretnél ilyenkor inkább szabadúszó lenni 1 - Hullámokban rám tör, hogy jobb lenne elSzívEmő Az Olvasó Ősi szakma az újságírás, még ha nem is olyan ősi, mint a legősibb. Nekem például az egyik kolumnista ükpapám folyton csak bölénylányokat karistolt a Reform Barlang Újság falára, és addig csinálta, amíg kőbunkójával agyon nem ütötte, ki nem panírozta és föl nem falta a rovatvezetője. Krisztus előtt tizenötezerrel történt, és látják, még mindig emlékszünk rá. Azt is tudjuk, igazság nincsen, vagy ha mégis, csak mindig máskor és máshol. Az igazság elbújik, mint egy rettegő kicsi állat, miközben hazug elefántok kergetőznek magyar pálmafák alatt. Tudják, két alapvetően őszülte rovat van egy újságban: a halálhírek közleményei, illetve a születési rovat. Elvileg az újságírás roppant könnyű szakma lenne. Mármost mégis baj van az újságírással. Akadnak problémák a tulajdonossal. A tulajdonosnak pénze van, vagy nincs, mert most például a német Kirch médiabirodalom imbolyog a szakadék szélén. A tulajdonos nagy bajba kerülhet, mint például került Murdoch úr, a brit sajtómágnás tengeri hajókázás közben. Vagy akár a szegény Fenyő János, akinek az életét bérgyilkosok oltották ki a nyílt utcán. Én például sokféle tulajdonban voltam már, de a tulajdonosomat még nem láttam, és ez így van jól. Egyszer egy kollégám írt a svájcisapkáról. Másnap kirúgták. Ugyanis a tulajdonos svájci volt. A tulajdonosnak nem csak pénze van, hanem filozófiája, végtére is ő dönti el, miféle életelveket képviseljen az újság, amihez a tőkét adja. Hallottam egyszer egy laptulajdonosról, volt kedves, aranyos barátnője is neki. Mit kérsz születésnapodra Picicica, kubai utat, új gépkocsit, gardróbcserét: Egy újságot, egy olyan színes magazinocskát, szőrös farkasom, pirult a lány, mint az eperszedő téeszdolgozó, amikor megszúrja a hasát a traktoros fiú bajusza. És Picicica megkapta az újságot. Hm? Főszerkesztő lett, mert így is lehet főszerkesztőnek lenni. Az újságírás egyik ősi ellenfele a politikus. A politikus az, aki egy szemerkélős péntek délután hab kávéra invitálja meg az újságírót, aztán rettenetes berúgás lesz a vége, végül az újságíró lead egy olyan cikket, amely a politikus feleségének a bálás butikjában játszódik. A pohtikus az, aki a legjobban nézi le az újságírót, mert általában úgy véli, hogy az újságíró nem más, mint az ő nagyszerű cselekedeteinek krónikása, énekese, egy Tinódi Lantos Sebestyéne. Az újságírás legnagyobb, mondhatni, örök problémája azonban Ön, kedves Olvasó. Tisztelet a kivételnek. Viszont az nincsen. Mert hogy kicsoda az olvasó? Ön például az, aki most ezt a cikket olvassa? Nem, nem, ráncolja a homlokát, mert az ön neve nem Olvasó, hanem Kovács Tihamér okleveles szélmérnök, akinek véletlenül két nagylábujja van a jobb lábfején, viszont soha nem írtunk még róla. De miért nem írtunk róla? Azért mert még a feleségének se mutatta meg, aki pedig már az Ön ülepén is nyomkodott filléres fényű fekélyeket? Na és? Egy újságnak tudni kell a kétnagylábujjú Olvasójáról. S ha nem tudósított róla, akkor jogosan sértődhet meg? Igen, jogosan. Viszont ha írnak az ön dupla nagylábujjáról, Kovács úr, akkor máris a képbe tolakodnak, hogy egy képzavarral éljünk, a személyiségi jogok. Az ember különben is kiszámíthatatlan. Némely hölgyek dicsekednek a harmadik keblükkel, mások meg letagadják a kötelező tüdőszűrésen is. Vagy azt írjuk, jó, én írom, szóval azt írom: Az Olvasó hülye. Ön erre hevesen bólogat, mert természetesen nem magamagára gondol, hanem a szomszédjára, a főnökére vagy a hitvestársára. És roppant elégedett, hogy az igazság végre ki van mondva. Csak éppen azt nem veszi észre, hogy a hitvestársa is elolvassa az újságot, meglátja az ominózus mondatot, és önre bámulva ugyancsak elégedetten bólogat. Vagy Ön pontosan érteni fog)a, hogy én lehülyéztem Önt, minek következtében Ön kikeresi a kisebbik gyerek játékai közül a bikacsököt és a keleti csillaghajigálót, s komótosan megindul a redakció irányába, hogy véleményem megváltoztatására bírjon. Az egyik Olvasó több szexualitást szeretne, meztelen hölgyeket a címlapon, a másik olvasó a gyilkossági híreket csemegézné hoszszabban, a harmadik meg több metafizikai jellegű áhítatra vágyik, i Vegyük példának a közelmúlt eseményeit. Az egyik Olvasónk kokárdát hord, és nekünk ő ilyeténképpen Olvasó. A másik Olvasó már nem hordja a kokárdát, de minekünk az is Olvasó. Aki az életében még nem vett fel még kokárdát, az is Olvasó. Aki hívő és hirdeti ezt, az is olvasó. Aki úgy hívő, hogy csendben és magában az, i minekünk az is Olvasó. Aki négy éve hívő, az is Olvasó, és aki áprilistól talán újra ateista lesz, az is Olvasó. A szőrös, a büdös, a lopós, a hazug, nekünk mind Olvasó. A saját nevemben beszélek, de éppúgy írom az újságot kokárdásnak, csalódott püspöknek, néptribün; nek, bankárnak, ellenzékinek, mint az olyannak, aki a saját neméből választ élettársat. Szögezzük le szelíden: az Olvasó nem az a jogi személy, aki olvassa az újságot. Akkor az Olvasó az, aki előfizet? Csaknem nem helyénvaló megállapítás. Én még nem hallottam a miniszterelnök urunkat hajléktalanokról beszélni. Polgárokról már igen, róluk szólt számtalanszor. Igen, én a polgároknak is írom az újságot. De én például a hajléktalanoknak is írok. Én már láttam hajléktalant újságot lapozgatni, sőt: keresztrejtvényt is fejtett istenadta, vagyis ő is Olvasó volt. Olvasó az a szegedi polgár, aki nem fizet elő a lapunkra, mert nincsen pénze, vagy elégedetlen mivelünk, ezért lemondja? Bizony az. Olvasóm az a kedves szegedi illető, aki engem el akart temetni? Színtiszta Olvasó. Nos tehát, hogy tehát mire is jutottunk. Azt kell mondanunk, hogy az Olvasó legközelebbi rokona a Szavazó. Mondhatnánk azt, hogy szám, hogy egymillió, kettő, három, vagy tíz. És ez így is van. Csakhogy mielőtt szám válna az olvasóból vagy a szavazóból, az előtt rokon, szomszéd, ismerős, hontárs,egyszóval ember.