Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-27 / 72. szám

II. TISZA VOLÁN ÉLETKÉPEK SZERDA, 2002. MÁRCIUS 27. Az év vezetője: Toldi Ferencné A forgalom szolgálatában 2001 legjobb vezetőjének Toldi Ferencnét (55 éves) választották, ő vezénylőként a cég elsődleges profilját képviseli; nap mint nap veszélyes üzemben, a forgalom-irányításban bizonyítja rátermettségét. - A vállalathoz 1968 áprilisában kerültem - mondta Toldi Ferencné -, már akkor a személyforgalomhoz „igazoltam", és azóta is ott tevékenykedem. A helyi járat 1972-ben vált külön, lett önálló egység - a megszaporodott feladatok, a kor követelte ezt meg -, azóta ott dolgozom. A Tisza Volánnál manapság kuriózumnak számító munkakörben debütált, perselybontó volt. Valamikor - lehet, hogy sokan emlékeznek még erre a korszakra - perselyekbe kellett dobálni a kétforintost - ismertebb nevén, a „bélásf -, s ezt egy bizottság nyitotta ki és számolta meg a benne lévő pénzt. Ennek a tagja volt Toldi Ferencné. Innen indult felfelé, de - mint, ahogy említette Is mindig hű maradt a személyforgalomhoz: elszámoltató, forgalmi előadó, elvégzett tisztiiskola, vezénylő. Ezek pályafutásának lépcsőfokai, az utolsóra huszonkét éve lépett fel. - A vezénylő tulajdonképpen középvezető, a művezetőhöz hasonlíthatnám. Hozzám két decentrum tartozik, Tarjánváros és Petőfitelep, több mint száz gépkocsivezetővel és nyolc forgalmi szolgálattevővel. A menetrendi feladatok végrehajtását kérem számon, ezen keresztül pedig a napi zökkenőmentes közlekedés biztosítása a feladatom. Nagy a felelősség, bármi történik a dolgozóimmal, a beosztottjaimmai - bár vannak közToldi Ferencné 1968 áprilisa óta dolgozik a Tisza Volánnál. (Fotó: Gyenes Kálmán) tes állomások is, mint a diszpécser és a forgalmi szolgálat - az előbbutóbb mind hozzám kerül. Az eseteket nekem kell kivizsgálni. Egynapos vezénylőként elment bemutatkozni a kollégáknak a tarjáni decentrumba - persze, már ismerte őket korábbról -, akkor az egyik gépkocsivezető odalépett hozzá és meginvitálta egy korsó sörre a közeli bisztróba. Lehet, hogy csak „tesztelték" az új és ráadásul női főnököt. A meghívást nem fogadta el, mert nem ivott sem akkor, sem most; de kólára, vagy málnára sem váltotta be. Akadt szomorúbb „sztori" is: huszonkét éves vezénylése során egyetlen halálos kimenetelű baleset történt, és erről az gépkocsivezető tehetett. Egy volt, de az is sok - ahogy Toldiné fogalmazott. - A szakmai ismerteken kívül rendkívül nagy pszichológiai felkészültségre van szükség, ismerni kell a beosztott gépkocsivezetőket - mind a százat, a családi viszonyalkat, gyengeségeiket Is beleértve -, tudni kell ki milyen ember, kitől mi várható el és ebből következően olyan feladatot adni neki, amit maradéktalanul, hiba nélkül végre hajthat. Hogy számítottame az elismerésre? Meglepődtem, mert a vállalatnál sok jó vezető dolgozik és rendkívül nehéz egyet „kipécézni". Nagyon örültem, ez hatalmas elismerés a vállalatnál, mikor először meghallottam, hogy rám esett a választás, szólni sem tudtam. Jólesett, de ebben szerepe van a kollégáimnak Is. Mindenkinek köszönöm, aki rám gondolt, igyekszek ennek címnek a jövőben is megfelelni. I. P. Az év autóbuszvezetője: Nagy Ferenc Keresztül-kasul Európán A 49 éves Nagy Ferenc nem lehetett ott azon az ünnepségen, melyen az 2001 -es esztendő emberei átvehették elismerésüket. A szegedi szimfonikus zenekarral ugyanis éppen Németország útjait rótta heteken keresztül. Amikor hazaérkezett, azonnal „elcsíptük" és a Bakay Nándor utcai központi telepen az impozáns, minden luxussal felszerelt (konyha, WC, belső telefonvonal, külön tárgyaló, s még hosszan sorolhatnánk) Scania buszban beszélgettünk. Nem volt sok időnk, mert kisvártatva ismét útra kelt. - Ezt a csavargást nem lehetne biztos családi háttér nélkül csinálni - kezdte diskurzusunkat Nagy Ferenc -, ezért az első köszönet nekik jár. Lassan huszonöt éve ülök a volán mögött, mindig is vonzott a vezetés; de a katonáság után kezdett el igazán érdekelni. A céghez 1977. május 30-án kerültem. A helyközi üzletágnál kezdtem el dolgozni, a megyei vonalak után négy évig Siófokra vittem az utasokat, majd ezt követte küiönjáratozás, egy ideig párhuzamosan a távolsági feladatokkal. Ezzel a busszal hat éve járunk kollégámmal, akivel már kilenc esztendeje „nyúzzuk" egymást. Néha olyan ez, mint egy házasság, hiszen heteket töltünk együtt, és azt is tolerálnunk kell, ha másiknak éppen gyengébb napja van. - A Csongrád megyei poros mellékutakról az európai sztrádákra hajtott. Összeszámolta már hány országban járt? - Inkább úgy fogalmaznék: a skandináv államok kivételével szinte mindenütt megfordultam. A legnagyobb élmény Anglia volt, a más rendszerű közlekedése miatt. FurNagy Ferenc jól ismeri az öreg kontinens sztrádáit. (Fotó: Gyenes Kálmán) csa volt, hogy minden fordítva van, de alkalmazkodni kellett, nem volt más választásom. - Nem akarom erre kihegyezni, de biztosan akadtak kellemetlen élményei... - Kollégámmal mi sem kerülhettünk el a sorsunkat... Franciaországban a kalocsai néptáncegyüttessel turnéztunk, amikor kirámolták a buszunkat - mindent elvittek. Éppen csak felmentünk a szállodába letusolni, rendbe hozni magunkat, mire visszaértünk mindennek lába kélt. Nem kívánom senkinek sem azt az érzést... A vendéglátóink igyekeztek segíteni, feltankolták a járművet üzemanyaggal és valahogy, okmányok, útlevél nélkül is hazakeveredtünk. - Azért szóljunk a kellemesekről is! - Németországról azonnal a magas szintű közlekedési kultúra - ezen a téren még akad tanulnivalónk! -, Dániáról a tisztaság jut az eszembe, Ausztriában pedig többek között - a Plck Szeged kézilabdásaival is megfordultam. Természetesen a nevezetességeket mindenütt igyekeztem megnézni, de a legjobban a parkolókat ismerem... A legtöbb helyen ugyanis nem lehet nyugodt lélekkel otthagyni a kocsit. - Meglepte, hogy ön lett az év pilótája? - Bevallom őszintén, nagyon! Komolyan mondom: vannak nálam sokkal.jobbak, akik Inkább megérdemelték volna ezt címet. Egy kicsit „kitoltak" velem, mert a jövőben most mindent meg kell tennem azért, hogy megfeleljek ennek az elismerésnek. I. P. Az év adminisztrátora: Orbán Istvánná Számok és emberek között Orbán Istvánná régóta dologzik a Tisza Volánnál, 1972-ben került a céghez, vagyis a napokban volt három évtizedes a közlekedéshez való kötődése. Az első munkahelye a Zala megyei Lentiben volt, az ottani ruhagyárban dolgozott, onnan került családjával együtt Szegedre 1972-ben. Férje az olajiparban helyezkedett el, ő pedig azóta tevékenykedik a „kék-fehér" vállalatnál. - Jövedelemellenőr vagyok a Bakay Nándor utcai központban a könyvelési irodán mondta Orbán Istvánné -, ezt a munkát csinálom már nagyon régen, legalább huszonöt éve. Először bérelszámolóként dolgoztam, ezután kerültem ebbe a munkakörbe, majd csoportvezetőként számítottak rám a Volánnál, de egy szervezeti változást követően ismét jövedelemellenőr lettem. Hogy mi a feladatom? A jövedelem-elszámolást Irányítom és ellenőrzöm, valamint a járulékok és az szja-bevallást végzem. Fontos tennivalóm továbbá a tizenhét magánnyugdíjpénztárral való kapcsolattartás (mindenféle havi adminisztrációjával együtt), és a tb- ügyek összefogása. Ez sokrétű tevékenység. Az embereket, a béreket és a szabályokat is ismerni kell. A munkavégzés során előfordulnak kellemetlen konfliktusok, melyekre a megoldást azért eddig mindig sikerült megtalálni. Persze, kedvező tapasztalatai Is vannak Orbánnénak. Orbán Istvánné a jövedelemelszámolást Irányítja és ellenőrzi. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Ehhez a beosztáshoz nem csak szakmai tudás, de pedagógusi véna is szükséges. Tudni kell bánni, kapcsolatot teremteni, kommunikálni az emberekkel. De feltétlenül szeretni kell mindkettőt, csak így lehet boldogulni ezen a szakterületen. Úgy Is fogalmazhatnék: vannak könnyű számok és nehéz emberek, természetesen ez megfordítva is igaz. A munkája érdekes, a már említett két tényező miatt. Szinte mindennap újdonsággal szolgál, s a számok mögött emberek, esetek húzódnak meg (vagyis az egész Tisza Volán Rt.), melyek a hozzáértőnek mindent elmesélnek, s talán már a jövőt is sejtetik. Orbán Istvánné nem bánta meg, hogy 30 évvel ezelőtt, amikor Szegedre került a Volán mellett tette le a voksát, bár eleinte a táj (a zalai dombvidék után az Alföld) és az emberek is kicsit furcsák, pontosabban mások voltak. Mára azonban már teljesen otthon érzi magát a cégnél és a városban egyaránt. Jó kollektívában dolgozhat, a munkáját, szakértelmét elismerik, megbecsülik, mégis: - Nagyon meglepődtem, hogy én lettem az „Év adminsztrátora", igaz a főnököm már korábban is beterjesztett, javasolt erre a címre. Úgy látszik, kitartó volt, ragaszkodott hozzám, mert megint felkerültem a jelöltek közé és ezúttal rám esett a választás. l.P. Az év karbantartója: Vass Zoltán Rókuson, lánynézőben Vass Zoltánnal (54 éves) régi ismerősként üdvözöltük egymást, hisz a 35 éves törzsgárdatagság alkalmából már beszélgettünk. Akkor azt mondta: - A cégnél szabadultam fel autószerelőként, és az élet úgy hozta, hogy maradtam. Nem bántam meg, a feleségemet Is itt ismertem meg, aki a mai napig a Tisza Volánnál dolgozik. Ezúttal más volt az apropó: ő találtatott a cég legjobb karbantartójának a 2001-es esztendőben, s az erről szóló oklevelet a március elejei ünnepségen vehette át. - Kezdjük elölről a történetet? - kérdezett vissza. - A Volánnál szabadultam 1966-ban, a Radnóti Miklós Gimnáziumban működő autószerelő szakközépiskolai részlegen szereztem képesítést. A rókusi régi telephelyen debütáltam. - Nem dolgozott más vállalatnál? - Eddig nem, és valószínűleg már nem is fogok. A Volánnál a műszaki részen tevékenykedem a szerviz részlegben, csoportvezetőként. Tizenketten vagyunk a brigádban, nagyon jó a kollektíva, tiszteljük egymás emberi és szakmai értékeit is. - Harmincöt évvel ezelőtt, amikor a céghez került valószínűleg nem ilyen modern körülmények fogadták... - Rókuson elég mostoha viszonyok uralkodtak, és olyan járműveket reparáltunk, mint a Framo - valószínűleg a mai fiaRN,|HFIF 4 , ^ J ¡•P ' * ^^IÍHÍIÍHHHR» ,JSJ , 3 JQSSJJGAJBLY J3 9HR \ GJAR I ? FFIBB. ] Á ; I ¿^¡JPJPPR^* * 1 JF | J5 HP. • 3 | tm \ m TSR •HHHBBHHMHI WNBM 1 ILHH ILLLM HÜ I I I MÍMMHHH^M Vass Zoltán a szervizrészleg csoportvezetője. (Fotó: Gyenes Kálmán) taloknak ez a név már nem mond semmit, azt sem tudják hogy nézett ki -, vagy Galant. A régi buszokat is javítottuk, olykor a konzervgyár felé vezető úton dolgoztunk, vagy Tüzép előtti területre szorultunk ki a lerobbant járgányokkal - kicsi volt a műszaki telep. - Mikor költöztek át a Bakay Nándor utcai központi telephelyre? - Harmincnégy éve, 1968 végén szereltem le a katonaságtól, a már a szervizműhely a Bakayban üzemelt, akkor kerültem ide én is. Új telepnek neveztük, de ma már ez Is rekonstrukcióra szorul és ennek megfelelően az illetékesek folyamatosan javítják, korszerűsítik is az egyes műhelyeket. Nálunk is ki kell cserélni a teljes elektromos rendszert. - Milyen munkákat végeznek mostanában? - Főleg az l-es szemléket, melyre a járművek meghatározott kilométerciklus szerint érkeznek. Az l-es szemle a mosással kezdődik, alsó- és felső motormosás, utána következik a műszaki átvizsgálás, a futóműtől a motoron át, majd jöhetnek a szervizmunkák, zsírzás, kenés, olaj- és szűrőcserék. Idegen „melót" is vállalunk, Llazok, Volvók fordulnak még nálunk, illetve bajba jutott külföldiek is felkeresnek minket, rajtuk is segítünk. - Számított arra, hogy ön lesz az „ Év karbantartója " • - Már tavaly jelölt a főnököm, akkor nem választottak meg, az idén sikerült. Nagyon jólesett ez a megtiszteltetés. Imre Péter