Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-02 / 52. szám

SZOMBAT, 2002. MÁRCIUS 2. •NAPOS OLDAL« II. Böjtmás hava, Sándor, József, Benedek „De ha üres az a zsák..." • A gyerekek szívesen maskaráznak tavaszelőn. (Fotó: Somogyi Károlyné) Régóta dédelgetett vágyát valósítja meg hamarosan Martin Scorsese amerikai rendező, aki egy zenei irányzat, a blues történetét akarja filmszalagra rögzíteni. Scorsese több neves rendezővel összefogva kívánja megvalósítani elképzelését. Az általa „epikus dokumentumfilmnek" minősített majdani mű négy részből állna. Az elsőt maga Scorsese rendezné, a „From Mali to Mississippi" (Malitól a Mississippi folyóig) munkacímű rész a blues afrikai gyökereit kutatná fel. A „ Devil got my woman" (Ördög bújt a feleségembe) című második részben a szintén közismert bluesrajongó, a német Wim Wenders rajzolná meg három kedvenc blueszenészének a portréját. Marc Levin, a harmadik rész rendezője a XX. század legnagyobb bluesmuzsikusainak, köztük Howliní Wolfnak, Muddy Watersnak és John Lee Hookernak a zenéjét boncolgatná, számos eredeti koncertfelvételt is felhasználva. Végül a negyedik részben Mike Figgis azt mutatná be, milyen befolyást gyakorolt az amerikai blues a brit szigetek populáris zenéjére és előadóművészeire, köztük Eric Claptonra, limmy Page-re, Mick ¡aggerre, Van Morrísonra és JeffBeckre. A TAVASZ ELSŐ HÓNAPJA, A BÖJT MÁS VAGY A KOS HAVA ELSŐSORBAN AZ IDŐJÁRÁSI JÓSLATOKRÓL JEGYEZTETIK, DE HAJDAN A NÉPI METEOROLÓGIÁVAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN MÁRCIUSBAN SZÁMOS TERMÉSBIZTOSÍTÓ PRAKTIKÁT, SZOKÁST IS GYAKOROLTAK, ÉS EGÉSZSÉGVARÁZSLÁSOKRA IS SOR KERÜL. A réges-régi kalendáriumokban még Tavasz első hava néven jegyzett március a Böjtmás hava a tavaszi ünnepkör első hónapja. Változó időjárása alapján régen nagyon figyelték, s messzemenő következtetéseket vontak le belőle: a szólások szerint pl. „A márciusi eső méreg", „Ha Böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves lesz", „Sándor, József, Benedek, zsákba hoznak meleget", s ha száraz idő van ebben az időszakban, akkor sok bor lesz és bő gabonatermés. A hónap időjárására Franciska napján (márc. 9.) következtettek, mondván, amilyen idő van aznap, olyan lesz egész márciusban. Gergely napja (márc. 12.) a középkorban tavaszkezdő napnak is számított, bár a megfigyelésekről szóló rigmust még a XDÍ. század közepén is ügy írta a kalendárium, hogy „Gergely napja ritka, ha jó". A bizakodás kifejezéseként sokfelé ezen a napon elvetették a hüvelyeseket, a palántás növényeket, a rozsot, a búzát. Utóbbit azzal, hogy a vetés előtti éjszakán a gazda nem hált a feleségével, mert akkor üszögös lett volna a búzája. Az iskolák, diákok védőszentje, Szent Gergely pápa névünnepét hajdan az iskolák új tanulók csábítására, adományok kérésére használták fel, szokása volt a gergelyjárás, gergelyezés. Az idősebb diákokból álló csoport (Szent Gergely vitézei) zászlóval, felkardozva, felpántlikázva járták a házakat az iskolának új nebulókat, új vitézeket toborzandó, adományokat gyűjtendő. A máig közismert márciusi meleghozók elsője, Sándor (márc. 18.) különösebben nem volt nevezetes, Józsefet (márc. 19.) inkább figyelték, negyven napra előre időjósló napnaktartották. Úgy vélték, „...ha derül, a meleg beül", ha fúj a szél, akkor sok tűz keletkezik, ha megdördül az ég, akkor Péter-Pálkor jég veri el a határt, de jó bor lesz. A József-napi szivárványból meg a termésre jósoltak, ha megjelent, úgy hitték, jó lesz a termés. A jóslás mellett persze tenni is igyekeztek a termésért, ezen a napon vetették el a krumplit, a hagymamagot, s elduggatták a fokhagymát is. Sokfelé ez volt a marhák legelőre kihajtásának, a méhek kiengedésének napja is. Védőszentjüknek adózandó e napon az ácsoknak dologtiltás volt. A zsákban meleget hozó harmadik, Benedek neve napján (márc. 21.) úgy vélték, ekkortól már kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet, végképp itt a tavasz. - Igaz, a „Sándor, József, Benedek, zsákba hozza a meleget" mondáshoz néha hozzá kellett tenni azt is: „De, ha üres az a zsák, nem kapod csak harmadát". A tavasz hivatalos kezdőnapja is időjósló volt, ha dörgött Benedek, akkor negyvennapos szárazságot jelzett. Az e napon elduggatott fokhagymának varázserőt tulajdonítottak, hitték, elűzi a boszorkányt. A nagy gerezdű fokhagymát beletették védőnek a gyermekágyba, bekenték vele magukat, s elfüstölték vele a hdércet a háztól. Régen a templomban a fokhagymát meg is szenteltették, és szentelt zsírral kenőccsé pépezve a hasogató testrészeket gyógyították vele. A hónap végén Gábor névünnepe (márc 24.) vetőnap volt a káposztára, 25én pedig Gyümölcsoltó Boldogasszonyt ünnepelve a fákkal foglalkoztak: a Jézus fogantatását ünneplő szentmise után kezdték beoltani a gyümölcsfákat, mondván, akkor biztosan megfogják. Akik gyermekáldást szerettek volna, azok e napon háltak együtt, mert ilyenkor a néphit szerint a feleség biztosan megfogan. A jó egészség érdekében e napon vörösbort volt szokásban inni, hogy szaporítsa a vért. E nap jó idejével derült időt jósoltak és bő termést. Ha viszont „megszólaltak a békák" ezen a napon, akkor még negyven napig hideget jövendöltek. SZABÓ MAGDOLNA Nézzük a tévét Egymást érik a politikusok, a politológusok, egyéb szakértők, mindenféle véleményformálók a stúdiókban és - elbeszélnek egymás mellett. A racionális érvelés szabályait tiszteletben tartó vita oly ritka, mint a fehér holló. Hja, kampány van, legyinthetnénk, de lehet-e legyintgetni az elharapódzott irracionalizmusra? A véleményformálók józanabb része őrült erőfeszítéssel igyekszik megőrizni a tárgyilagosságot. Mások a kamerák előtt is képtelenek elleplezni féktelen indulataikat. Az újságírókra iszonyú nyomás nehezedik. Azt érzékelik, hogy elvárják tőlük: ne legyenek mérgesek, ne háborodjanak föl, ne botránkozzanak meg, ne fogalmazzanak gúnyosan, megvetően, sértően. Ez így önmagában rendben is lenne. Ha nem kerülne az újságíró szeme elé soha semmi, ami dühöt, felháborodást, megvetést vált ki benne, ami megbotránkoztatja, gúnyolódásra ingerli. A fönti elvárás az újságírót megfosztaná a véleménymondás jogától és felelősségétől. Vagyis - értelmetlen. Ezeket is végig kell gondolni, ha az ember nézi a tévét és azt látja, hogy a politikust kérdésekkel megsorozó újságíróhármas hölgytagja magából kikelve ordítozik. Nem kérdez, mint aktuális tiszte diktálná, hanem a véleményét hangoztatja és láthatóan erősen dühös, sivít belőle az indulat. A föntiek szellemében úgy gondolom, joga van hozzá, mi több, dolga: ha a saját értékrendjét követve valami fölháborítja és megbotránkoztatja, arról mondjon véleményt. Csakhogy nem ez történt. Seszták Ágnes újságírót mintha fölháborították és megbotránkoztatták volna amaz óriásplakátok, amelyek választásra buzdítanak, de köztük is leginkább az, amelyiken egy leszbikus pár látható. Ez esetben vegyük tudomásul, hogy a kolléga a közízlést sértőnek tartja a plakátot és feltehetően azok közé tartozik. akik előítéletekkel viseltétnek a leszbikusok iránt. Pont. Van ilyen. Attól még miért ne lehetne akár jó újságíró? A bibi ott van, hogy Seszták a stúdióba hívott szerencsétlen politikusra, Fodor Gáborra árasztotta jól látható indulatát. Dühös pedig nem annyira a leszbikus hölgyek miatt lett, hanem azért, mert Fodor tagadta, hogy az ominózus plakátok az SZDSZ plakátjai lennének. A nézőnek hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Seszták számára Soros György alapítványa egyenlő SZDSZ, méghozzá egy különös, ezúttal nem részletezendő logika alapján. A lényeg a hamis általánosítás, miszerint az elvetemült liberálisok egyéb bűneik mellett a szexuális eltévelyedések erkölcsi fertőjében fetrengenek és ezt nem átallják óriásplakátokon hirdetni. Ha egy újságíró ízlésbeh különbségekre hivatkozva, akár indulatosan kifejti, miért háborítja őt föl a leszbikus párt ábrázoló plakát - tegye. Ám ha nyilvános dühöngés közepette, csúnya csúsztatással, igaztalanul megvádolja az övétől eltérő politikai nézeteket valló interjúalanyát - az nem újságírói műfaj. Alighanem a nézők ezt tudják. A sajtómunkások nem mindig. SULYOK ERZSÉBET Scorsese bluestörténete A Pinceszínház márciusa Több újdonsággal, köztük sztárokkal, vendégshowal és zenés vígjátékkal várja a közönséget márciusban is a szegedi Pinceszínház és Művész Kávézó. A hónap színházi bemutatóját március 22-én tartják, Zubomyák Zoltán álmodja színpadra Michael Stewart Szeretem a feleségem című kamara musical-jét. A kulturális műhely március 7-től író-olvasó találkozóknak ad otthont, melynek első vendége Tolnay Ottó költő lesz. Ismert tévésztárokkal, Farkasházi Rékaval, fuga Veronikával és Halász Gáborral találkozhatnak a szegediek március 8-án a Vendégshow című beszélgetős műsorban. Egy igazi különlegességgel is szolgálnak a Pinceszínház szervezői, Csákvári Géza Sátánfajzat című művét Helyei László tolmácsolásában március 21-én, vasárnap láthatja a közönség. Könyvtoplista Az Alexandra Könyvesbolt (Szeged Plaza) e heti sikerlistája 1. Havas Henrik: Szeretők (Alexandra) 2. Kende Péter: A Viktor (Kende Art) 3. J. R. R. Tblkien: A gyűrűk ura (Európa) 4. Lovas István: K. O. (Kairosz) 5. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (Helikon) 6. Bartus László: Mafliaregény (szerzői magánkiadás) 7. Helen Fielding: Bridget Jones naplója (Európa) 8. Danielle Steel: Ugrás a sötétbe (Maecenas) 9. f. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (Animus) 10. Grecsó Krisztián: Pletykaanyu (Jelenkor) PODMANICZKY SZILÁRD Vénusz a Rózsadombon Az elém tolt monitoron lassú képváltásokkal hol termekbe láttam, hol utcarészeket, hol üres, füves pályaszakaszt, beszélő, sétáló embereket, akiket nem zavart a kamera. „Hát mondja", szóltam a férfire. „Ezek a kamerák képei, amik mindenütt ott vannak, mindent rögzítenek. Legalábbis azt gondolom." „Azt gondolja?" „Van még egy verzió. Megpróbáltam belenézni a szoftverbe, de számorma átláthatatlan. Valahogy mégis azt gondolom, hogy nem a kamerák veszik a képet, ellenkezőleg. Egy olyan programot hoztak létre, amivel tökéletesen szimulálni lehet az életet. Az ember testfelépítésétói a szaporodásig mindent, a lehető legrészletesebb cselekvésekig pontosan úgy, ahogyan az életben zajlana. A véletlenek a legkiszámíthatóbb paraméterek szerint működnek, csak a rengeteg feltétel és rengeteg találkozás miatt tűnik átláthatatlannak, vagyis véletlenszerűnek." „Azt akarja mondani, hogy ott azok úgy élnek, hogy nem élnek, csak a gépben?" „Azt nem tudom, hogy ők mit gondolnak magukról, az viszont biztos, semmiben nem különböznek tólünk." „Ha csak nem ebben", és mutattam a hús-vér karomat. „Ezt nem bizonyítja semmi." „Vagyis, néztem az egyre furcsábbá váló tekintetét, elképzelhetőnek tartja, hogy mi is...?" „Hogy mi meg hús-vér szoftverek vagyunk egy másik képernyőn?" „Valami ilyesmi." „Elég valószínűnek tartom, de..." „De?" „Azt hiszem, ez a legveszélyesebb terep, amire ember tévedhet. Mert ha rájön, hogy mi az a szoftver, ami őt működteti, akkor előbbutóbb bele fog piszkálni, megváltoztatja azokat a paramétereket, amelyek szerint a rendszer működik." „És akkor majd másképp fog működni. Szerintem nincsen ebben semmi veszélyes." „Van még valami, amit lehet, hogy te még nem értesz..." „Olyan nagyon sok van." „Alapvetően az, hogy föl bírja-e dolgozni az ember mindezek következményét. Mit mond majd magának, ha kiderül, hogy az összes eredetmítosza egy szép vágykép, ami a saját idejében maximális megnyugvást és biztonságot jelentett, magyarázatokkal szolgált, védelmet adott a félelmek meg a halál ellen is. De mi van akkor, ha csupaszon ott áll az ember az őt irányító szoftverrel szemben, amit ezek után kedvére alakíthat, és mindaz, amit magában léleknek keresztelt, kiderül, hogy éppenséggel jól megtervezett, de végtelen sok, ezért véletlenszerűnek tűnő folyamat egyvelege, ami annyira lecsupaszítja az ember- és istenmítoszt, teszem azt, hogy már nem hit kérdése továbbá sem az ember, sem a világ működése. Mit fog ezzel kezdeni? Mert nekem hátborzongató. És már az is az, hogy erről egyáltalán beszélhetünk." . Fölálltam és megindultam a földbe vezető lépcső felé. „Hagyjuk ezt, szerintem, tele van sutasággal. Egy dologra tudok gondolni, értse meg, haza szeretnék jutni." A férfi gyorsan összepakolt, kikapcsolta a gépet, hátára vette a zsákját, és jött. „Nézze ezt a jelet", mutattam a lejárat melletti táblát. „Földalatti színház?" „Vagy az, vagy nem. Mindegy. Úgy döntöttem, hogy mehetünk vissza a maszkhoz, ha belenyomja a fejem, ha nem, haza akarok jutni." A férfi kétkedve nézett rám, ezért mindjárt arra kértem, ha lehet, ne a saját fejével gondolkodjon, nem akarom átverni. A lépcső több kanyar után vezetett a mélybe, s hiába jutottunk egyre lejjebb, a falai mintha a föntről beeső minimális fényt vernék egymásra, hogy a legmélyebb részeket is bevilágítsák. „Szóval, nem akarsz belegondolni?", kezdte újra a férfi. „Nem", válaszoltam. „Mindjárt gondoltam, hogy megrémített. Hanem akkor abba gondolj bele, ha nem csak minket, de mindenkit összezavar, ha kiderül, hogy létezik ez a szoftver. Már évtizedek óta keresik a képletet, amivel egyben írhatnák le a földi életet és az egész univerzumot. Mi van akkor, ha ez csak mellébeszélés, és a képlet már réges-régen megvan, sőt, már alkalmazzák is? Mi van akkor, ha elkezdődött?" „Magának agyára ment a saját fantazmagóriája. És ráadásul be van ijedve. Fél. Mondja meg őszintén, hogy fél! Fél attól, hogy hamarabb fog elpusztulni, mint remélte, hogy nem lesz édes kis öregkora." A férfi megállt egy lépcsőfordulóban, fújtatott, mint aki éppenséggel felfelé mászik. „Hová megyünk egyáltalán", kérdezte. „Maga akart a maszkhoz vinni, és mivel nem tudja, hogy hol van, oda fogom vezetni, és mehet, ahová akar." „Nem értem, hogy gondoltad meg magad ilyen gyorsan?" „A franc tudja. Nincs rá magyarázat", mondtam, és már csak gonoszságból se tettem hozzá, hogy: végre. (Folyt, köv.)