Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-14 / 62. szám

III. -MÁRCIUS IDUSA « CSÜTÖRTÖK, 2002. MÁRCIUS 14. Kész a csatára a szegedi sereg Farmerben őrzött hadi hagyományok déjukon például Noel Miklós („ci­vilben" rendőr főtörzsőrmester) be­szélt arról, hogy az idén is lesz ám szöregi csata augusztusban, csak még az előzőeknél is sokkal látvá­nyosabb. Addig is nekirugaszko­dunk újfent a tavaszi hadjáratnak - szólt a tervekről Noel Miklós. Ám elég csak egy negyedperces mustra ahhoz, hegy lássa csatára kí­váncsi, a szegedi hadfiak legtöbbje még diákkent gyűjtögeti magába a tudást. Mint például Hovanyecz Tamás, aki a szegedi Ságvári End­re gimnázium 10. eisztályos tanu­lója, s egyben a honveid sereg zász­lóvivője. - Még általános iskolásként je­lentkeztem a hagyományőrző csa­patba - idézte fel a sorozás emléke­it Tamás -, de a katonaélettel járó kalandeikra máig sem tudtam ráun­ni. Iskolatársaim ugyan különös heibbinak tartják az enyémet, de már megszokták, hegy engem nem a számítógépes játékok mellett ta­lálnak meg, hanem parádékon, ün­nepségeken, netán egy-egy csatá­ban, talpig egyenruhában. Szüleim pedig minden támegatást megad­nak kalandozásaimhoz, mert pon­tosan tudják, jó társasában töl­tőm szabadidőmet. Azt meg nem tuelni, vajon Hova­nyecz Tamás egyetemistaként is hallgat-e majd a parancsszóra. Ám az biztos: a Szegedi 3. Honvédzász­le'ialj (ami a laktanyák felszámolá­sa óta Csongrád megye székhelyé­nek egyetlen katonai ereje) rendü­letlenül készül az újabb csatákra. BÁTYI ZOLTÁN Megemlékezések március 15-én ALGYO 10 eíra: Himnusz és megemlékezés a templomkertben az eirszágzászle'inál, beszédet meind elr. Piri József pol­gármester. 11 eíra: régi könyvek kiállításának megnyi­tója a Tájházban. CSONGRÁD 11 eíra: megemlékezés a Kossuth téren, közreműkö­elik az Alföld Néptáncegyüttes. Ünnepi beszédet mond Meilnár József polgármester. A Batsányi János Gim­názium és Szakközépiskola tanulóinak zenés irodal­mi műsora után koszorúzás Kossuth mellszobránál. 16 óra: Borhás István szobrász kiállítását megnyitja Zsó­tér Antal kanonerk, föesperes. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 8 eíra 30: zászlófelvonás a Kossuth téren. 9 óra: öku­menikus istentisztelet a református újtemplomban. 9 óra 45: koszonízás majd megemlékezés a Ftetőfi-szo­bornáL Beszédet mond Almási István alpolgármester. 10 óra 30: ünnepi közgyűlés a városháza dísztermé­hen, ahetl városi kitüntetéseket adnak át. 16 óra: aSza­baelság Olvasókör rója lc kegyeletét az unitárius teme­tőben nyugvó '48-as honvédtiszt, Szamecz András kopjafájánál. 18 óra: ünnepi táncgála a Petőfi Műve­kídési központban „Határainkon innen és túl" cím­mel, a Bányász Táncegyüttes közreműködésével. KISTELEK 10 óra: emlékfa ültetés a kálváriánál a városvédő egye­sület szervezésében. 19 óra: fáklyás felvonulás a temp­lomtól a Petőfi Iskoláig. 19.30: ünnepi megemlékezés és koszorúzás a Petőfi Iskolánál. Beszédet mond Vin­eze László országgyűlési képviselő. MÁRTÉLY 10 líra: ünnepség az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharc évfordulója alkalmából. Balogh Jánosné pol­gármester ünnepi köszöntője után az általános isko­la drámaszakköre lép föl. MAKÓ 8 óra 30: ünnepi szentmise a belvárosi katolikus templomban, celebrálja Zatykó László ferences atya. 9 óra 30: istentisztelet a belvárosi református temp­lomban. Czapp István, Bodófalva református lelkésze hirdet igét. 10 óra: A Szent István Egyházi Iskola és a |obb Makóért Egyesület közös megemlékezése a Pe­tőfi-szobornál. Ünnepi beszédet mond Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és Mar­tonosi György országgyűlési képviselő. A hazáért és a magyar hősökért Kondrát Márta református lelki­pásztor és Katona Pál romai katolikus esperes mond imát. 11 óra: Ünnepség a Kossuth-szobornál, köszön­töt mond Búzás Péter polgármester, inajd Kormány Gábor, az ELTE makói joghallgatója mond ünnepi beszédet. Fellépnek a Maros Táncegyüttes tagjai és a József Attila Gimnázium diákjai. MINDSZENT 9 óra: koszorúzás a városházánál, katonai tiszte­letadás. 9 óra 30: a Dózsa-telepi Általános Iskola di­ákjainak műsora a Tisza Művelődési Házban. Ün­nepi beszédet mond: Borsi Imre önkormányzati képviselő. MÓRAHALOM 17 óra: Tőkés László királyhágó-melléki református püspök tart beszédet a Móra Ferenc Iskola aulájában. ÓPUSZTASZERI EMLÉKPARK 11 óra: a kisteleki Árpád Fejedelem gimnázium diák­jainak ünnepi megemlékezése, Zakar Péter történész ünnepi köszöntője. 11 óra 30: a rotunda Honfoglalás­termében Szalay Ferenc festőművész kiállításának megnyitója. SZEGED-KISKUNDOROZSMA 10 óra: koszorúzás a '48-as kopjafánál. Beszédet mond Balogh László országgyűlési képviselő és Lázár Zoltán iskolaigazgató. SZEGED 9 óra: a Dóm téri Pantheon Ftetőfi szobránál koszorút helyez el Ványai Éva alpolgármester. Az Aradi vérta­núk terén Tímár László alpolgánnester koszorúzza meg a '48-as emlékművet, közreműködik a Tömörkény Ist­ván Gimnázium diákkorusa. 10 óra: a városháza előtt a Ghymes együttes és a Borica-Bálint Sándor Tánc­együttes közös műsora. Közreműködnek a Szegedi Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Kiskunhala­si Hagyományőrző Huszárok. 11 óra: az Országzász­ló ünnepélyes felvonása a Szegedi Fúvós Zenekar köz­reműködésével. 11 óra 30: Himnusz, Nemzeti dal, megemlékezés a Múzeumkertben. Ünnepi beszédet mond Bartlia László polgármester, majd a Szegedi Nemzeti Színház művészei ünnepi műsorral emlékez­nek meg a forradalomról. 12 óra 45: koszorúzás a Klauzál téren, Szózat. SZENTES 11 óra: zászlófelvonás és megemlékezés a Kossuth té­ren, szónok Szirbik Imre polgármester A Kossuth-szo­bor megkoszorúzása előtt ünnepi műsort ad a Seres Formáció, a Szeged Táncegyüttes, a helyi fúvószene­kar és Krisztik Csaba, a Horváth Mihály Gimnázium diákja. SZÓREG 18 óra: megemlékezés a Tömörkény István Művelő­dési Házban 18 óra 30: Koszorúzás a Hősök terén, be­szédet mond Rákos Tibor országgyűlési képviselő. TÁPÉ 9 óra 30: megemlékezés és koszorúzás az Ország­zászló emlékműnél, amelyen dr. Bartha László szege­di polgármester is részt vesz. Az ükunokák szobrot állítanak Maderspach Károlynénak Negyvennyolc asszonya A történelem méltánytalanul ke­veset szólt róla. Bedig az 1848-as for­radalom és szabadságharc egyik ki­emelkedő egyénisége volt Maders­pach Károlyné Buchwald Franciska.­Az 1804-ben született, aradi polgá­ri családból származó asszony ne­ves hídépítő férje oldalán szenved­te meg a vérzivataros időket, majd egyedül nevelve gyermekeit, tovább harcolt a haynaui diktatúra igaz­ságtalanságai ellen. Hogy ki volt ez a példaképül is méltán állítható hölgy, azt fiának, Maderspach Livi­usnak 1909-ben kiadott, s most a napokban Szegeden újra megjelen­tetett könyvéből tudjuk meg. A mindösszesen 70 oldalnyi kis kötet nem irodalmi indíttatású, nem is történész munkája, mégis oly érzékletesen írja le az 1848-as eseményeket, valamint a Maders­pach család meghurcoltatásának körülményeit, hogy az akkori ese­mények iránt kicsit is érdeklődő olvasót egyszerűen lebilincseli. Maderspachékat a szabadságharc összeomlása idején meglátogatta Bem tábornok Ruszkabányán. Ez lett a vesztük. Az osztrák katonák ugyanis a feleséget letartóztatták, el­hurcolták. Maderspach Károlyné később gyermekeinek maga írja le megaláztatását, melynek során a város melletti dombon (ahol vala­mivel korábban még a magyar hon­védeket ünnepelték) őt az osztrák katonák megvesszőzték:,, ...iszo­nyodva, elrémülve hátráltam, keze­imet összekulcsolva fordultam a századoshoz: Önnek is van anyja. Tisztelje azt bennem. Édes anyja megátkozza önt, ha meghallja, mit művelt a fia. Halálos órájára emlé­keztetve könyörgöm önnek, ne sért­se meg ennyire egy nö méltóságát és becsületét. Hisz bennem meg­gyaláz minden nőt, édes anyát, nő­véreit! Ezután a többi tisztekhez fordultam, hogy mint lovagias fér­fiak ne engedjék a gyalázatos exe­kuczió végrehajtását. Végre kétség­beesve a legénységhez fordultam könyörgésemmel. A halált kértem a kapitánytól alázattal! Mind hiá­ba! Lefogtak, - meztelen testemen Maderspach Kinga és Katalin. (Fotó: Schmidt Andrea) - oh Isten! Nem hagytál meghalni szégyenemben!" A törékeny asszony meggyaláztatásáról hírt kapott a férj, s 6 ezt a szégyent már nem tudta elviselni: fájdalmában, két­ségbeesésében főbe lőtte magát. A bátor asszony amikor kiszaba­dult rabságából, tovább harcolt iga­záért, s mindenekelőtt János fiát igyekezett kiszabadítani a büntető századtól, ami néliány év elteltével sikerült is neki. Életének Jiátralévő éveit Pesten töltötte, itt hunyt el 1880. december 6-án. • Maderspach Károlynak és felesé­gének rengeteg leszármazottja van. Szegeden él egyik ükunokájuk, Ma­derspach Katalin. Ó, és Budapesten élő Kinga nevű testvére, a Maders­pach Lívius által írt „Maderspach Károlyné tragédiája és adatok Rusz­kabánya történetéhez" című könyv kiadói. A Zólyomban, Nádosy Fe­renc Könyvnyomdavállalatban nyomtatott kötet létezéséről az üku­nokák már több éve tudtak. Levél­tárakban, könyvtárakban elsősorban Kinga kutatott egyéb családi doku­mentumok után. - Döbbenetes élmény volt a könyv. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen őseink voltak - mondja a Sze­geden élő Katalin ükunoka. - S ar­ra a kitartásra, hatalmas életerőre is, amely nem engedte, hogy össze­törjön ü kányánk, meg arra is, hogy a megvesszőztetés után talpra állt. A leszármazottak azt is elmond­ják, hogy bár Maderspach Károly­né története nem volt annyira is­mert, mint például az aradi vérta­núké, azért akkortájt nagy port vert fel ez a kegyetlenkedés. Hogy asszo­nyokkal kegyetlenkedjenek, ez ak­kor is különösen nagy ellenszen­vet váltott ki. Mindehhez még tud­ni kell, hogy az idő tájt a család or­szágosan ismert volt, a reformkor egyik legnagyobb vállalkozásának a tulajdonosa, ezért is vert akkora hullámokat a felháborodás. Az ükunokák szerint az utókor eléggé méltánytalanul bánt vele, és nem kapott igazán elégtételt. Be­dig ő minden asszony helyett szen­vedte el a büntetést. Ezért akkora elégtételt is kellett volna kapnia, vallják a rokonok. A mostani könyvJtiadáson kívül szeretnének egy emlékművet állíta­ni 1848 hős asszonyának, amely 200. születésnapjára készülne el és Budapesten állítanák fel, azon a he­lyen, ahol idős korában élt. Ugyan­akkor a Maderspach család leszár­mazottait is szeretnék „egybegyűj­teni", és együtt emlékezni a jeles tör­ténelmi személyiségre. KISIMRE FERENC HOGY HOL ÉS KI TALÁLTA KI A FARMERNADRÁGOT? NO. DE ILYEN KÉRDÉST. KÉREM! HISZEN AZT A RÖVIDNADRÁGOS KISKÖLYÖK IS TUDJA. HOGY AME­RIKÁBAN VARRTA AZ ELSŐ EFFÉLE VÁSZONGATYÁT EGY LEVISTRAUSS NE­VEZETŰ ÚRIEMBER. NOS. AMA BIZONYOS KISKÖLYÖK. HA EGYSZER MEG­HALLGATJA A SZEGEDI ÜGYVÉD, DR. VASS LÁSZLÓ 184849-ET FELIDÉZŐ ELŐADÁSÁT. GYORSAN RÁDÖBBEN - HATALMAS NAGY TÉVEDÉSBEN ÉLT ED­DIG. MERTHOGY A FARMERT. IGAZ HADI ÖLTÖZETKÉNT. A SZEGEDI 3. HON­VÉDZÁSZLÓALJ KATONÁI VISELTÉK LEGELŐSZÖR. UGYANIS. AMIKOR A SZA­BADSÁGHARC IDEJÉN FEL KELLETT RUHÁZNI A SZEGEDI KATONÁKAT KÖZEL NYOLCEZER RŐFNYI VITORLAVÁSZNAT TALÁLTAK A RAKTÁRBAN. Márpedig ennél tökéletesebb anyag nem is illene a bakagúnyához, mindössze be kell kékre festeni ­vélték elődeink. S nem sokkal ké­sőbb (de Strauss urat mindenkép­pen megelőzve) már farmertón pa­rádéztak honvédjeink. Vítss doktorral beszélgetve persze nem csak élthez a meglepő informá­cióhoz juthat hozzá a magyar tör­ténelem iránt érdeklődő. Az ügyvéd úr gyermekkorától elolvasott szin­te minden fellelhető forrásmunkát XIX. századi szabadságharcukról, s a história iránti nagy szerelmének köszönhető, hogy négy évvel ez­előtt kezdeményezésére megalakult a Szegali 3. Honvédzászlóalj Hagyo­mányőrző Egyesület is. - Mindössze 14 fős volt akkor a csapatunk, de ma már több mint öt­ven katonát tudunk hadba szólíta­ni, ha megindulnak seregeink a kü­lönböző harci túrákra. Egyenru­hánk hiteles mása az egykori hon­védruhának, fegyvereink is ámu­latba ejtik mindazokat, akik elláto­gatnak hadtörténeti bemutatóink­ra. S büszkeségünk az ágyú, aminek hangját nemcsak Szegeden sodor­ta már a szél - szolgált hadileltár­ral a közelmúltban \foss László. A hagyományőrző egyesület elnö­ke hadseregével részt vett már nem is egy tavaszi hadjáraton, megküz­döttek vitézei Tápióbicskén, Szol­nokon, Pákozdon is az „ellenséggel". Túrázásuk során eljutottak Erdély­be is, ahol több városon és falun is végigmasíroztak a katonák. Hatal­mas élmény volt, az emberek sze­mébe könnyet csaló - mesélt értől az tkjukról Vass doktor. De sza­vaitól nem volt nehéz kihallani, hogy legalább ennyire jó szívvel em­lékezik a hazai hadszíntéren aratott győzelmekre is. Nevezetesen a szó­regi hadijátékra, amit tavaly már harmadik alkalommal rendeztek meg az 1849-es szőrcgi csata erede­ti helyszínén, a Kamaratöltésen. Hogy Vass László miért vállalja a meneteléssel, csatározásokkal járó fáradalmakat, aligha kell bővebben kifejteni. De vajon mi vonzott a szegedi gyalogezredbe egy erdészt, A szegedi vitézek már több tucat csatában jelesre vizsgáztak fegyverforgatásból. (Fotó: Schmidt Andrea) aki neves vállalkozó, sikeres káef­té tulajdonosa? E kérdésre pedig Bolgár ¡ózseftöl, a hagyományőr­zők tüzér őrnagyától kaptam vá­laszt, aki nem kevés anyagi áldoza­tot is vállal azért, hogy mindig lát­ványosra sikeredjék a szegedi vité­zek parádéja. - Nagyon nehéz azt szavakba fog­lalni, milyen érzés régen élt katonák emlékére beöltözni a harci ruhák­ba. Az a kor idéződik fel, amikor még dicsőség övezte a harcosokat, hiszen a bátorság, az ügyesség, a testi erő döntötte el egy-egy csata sorsát. Éppen ezért nem is érzem te­hernek, sőt remek kikapcsolódás számomra a katonáskodás - mond­ta el Bolgár József. - természetes nem öncélú szóralcozás ez - tette hozzá -, liiszen emberek ezreit aján­déknztuk már meg eddig is új isme­reteket nyújtó élménnyel. Örömmel tapasztalom, hogy mind többen kí­váncsiak bemutatóinkra. ÍVLár olyan is előfordult, hogy amikor csatába sietve megálltunk egy benzinkútnál tankolni, s meglátták fegyverein­ket, ott a helyszínen kellett rögtön­zött hadtörténeti órát tartanunk. A szegedi hagyományőrző sereg­ben egyébként nem csupán ügyvéd és vállalkozó szolgál. Vállalja a ha­dakozást szabómester, kereskedő, biztonsági őr, taxis, hivatásos kato­na. Legutóbbi, zákányszéki pará-

Next

/
Oldalképek
Tartalom