Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-09 / 58. szám

Napos oldal A DELM AGYAROKSZAG ES A DÉLVILÁG KULTURÁLIS M A G A / I !\! | A • SZERKESZTI: HOLLOSI ZSOLT Hobo Moszkváról, a családjáról, az öniróniáról és a Bakaballadáról Ma a művészeknek résen kell lenniük JÓZSEF ATTILA-ESTJEVEL A SZEGEDI JATE-KLUBBAN LEPETT FEL A KÖZEL­MÚLTBAN A MAGYAR BLUESÉLET EGYIK KORONÁZATLAN KIRÁLYA: HOBO (KÉPÜNKÖN). A MOSTANÁBAN EGYRE TÖBB FELLÉPÉST VÁLLALÓ MŰVÉSSZEL A VERSEKRŐL, A MAGYAR KÖZÉLETRŐL, A KULTURÁLIS ÉRTÉKEKRŐL ÉS A LEGÚJABB ALBUMÁRÓL BESZÉLGETTÜNK. - Az idei magyar kultúra napján Moszkvában lépett fel a József Attila estjével. Kikből állt a kö­zönségI - A közel kétszáz fós publikum többsége orosz ember volt. Elein­te furcsa volt, hogy ottani szokás szerint a versek végén bravözott a közönség. Magyarul mondtam a verseket, egy szót sem érthettek belőle. Valójában sem József Atti­láról, sem rólam nem tudták, hogy ki vagyok, de a szövegek intenzi­tása, hangulata mégis megérin­tette őket. Ugyan egy négyolda­las szórólapon olvashatták az omsz fordítást, azért például a Hetedik te magad légy! című verset iga­zán csak magyarul lehet megérte­ni. Hatalmas élmény volt szá­momra a fellépés. Az est végén odajött hozzám egy nyolcvanéves úr és azt mondta: én ugyan pra­voszláv vagyok, de úgy éreztem magam, mintha egy katolikus templomban ültem volna: meg­telt a lellcem. Pár héttel korábban Pesten látta a moszkvai Magyar Kulturáhs Intézet vezetője a Vi­szockij-estemet, ami nagyon meg­tetszett neki, és meghívott az orosz fővárosba. A Viszockij-esttel egyébként április 9-én a szegedi JATE-klubban is fellépek. A száz­nyolcvanmilliós országban elké­pesztően alacsony költségvetésből kell gazdálkodnia a magyar inté­zetnek, miközben hozzájuk ké­pest a harmincszoros büdzséből gazdálkodó nyugati intézetek csu­pán a közönség töredékét moz­gatják meg. Oroszországban ugyanis nagyon nyitottak az em­berek a magyar kultúrára. - Rendkívül elfoglalt ember, a naptárában koncertek, különfé­le előadói és színházi estek vált­ják egymást napról napra egé­szen nyárig. Hogyan bírja ener­giával1 - Fürdők a családom szereteté­ben, hatalmas segítséget kapok tőlük és szinte minden időmet otthon töltöm a négy- és a tizen­négy éves lányaimmal. Nem iszom alkoholt, cs nem járok el bu­lizni és fogadásokra: nem veszek részt abban a társasági őrületben, I Távol tartom magam a politikai élet mai szereplőitől. ami most olyan divatos. Engem még nem látott egyik pletykalap­ban sem, és a televízióban sugár­zott locsi-fecsi műsoroktól is ideg­rohamot kapok. - Egyébként nézi a televíziót1 - Ritkán. Ha éjszaka nem tudok aludni és olvasni, akkor néha be­kapcsolom a tévét. Ilyenkor több­nyire az angol nyelvű csatornák vagy az Ml teletexét olvasom el. Ha katartikus élményre vágyom és fel akarok töltódni, akkor mosta­nában a tévé helyett inkább az Odeon tékájából Oscar-díjas fil­meket vásárolok és azokat nézem otthon. Vagy például most láttam Helyey Laci barátom Sátánfajzat című estjét. Bitang jó. Úgy tu­dom, rövidesen Szegeden is játssza a Pinceszínházban, ahová egyéb­ként engem is meghívtak. -Azért a jelenlegi magyar köz­életre odafigyel1 - Csupán annyira, amennyi fel­tétlenül eljut hozzám belőle. Bor­zasztó, ami az országban folyik. Semmiben nem veszek részt, in- ; kább a feladataimra koncentrálok, a szövegeimmel és az estjeimmel mondom el a világról a vélemé- j nyem. Nem tartozom egyik cso­portosulásba sem, így mindenki engem rugdos. Eddig bármilyen változás történt is a magyar politi­kai életben, nem jártam jól vele. Je­lenleg inkább a munkámra kon­centrálok. Ez persze rövid távon nem túl kifizetődő, de állítólag esélyes lehetek a posztumusz-díj­ra. - Gondolom, azért nem erre pályázik. - A jelenlegi helyzetemet csak humorral és rengeteg öniróniával tudom elviselni. Számomra né­hány, egészen tevés kivételtől el­tekintve a mai magyar politikai élet szereplői teljesen érdektele­nek és távol tartom magam tőlük. -A legutóbbi albumának egyik dalában azt énekli: múlt századi figura vagyok. Mégis mi az, amit a jelenlegi században magáénak érez, amivel azonosulni tud? - Bár a legtöbb médium cseppet sem törődik vele, de a művészi életben óriási a pezsgés. Az igazi nagyok - például Cseh Tamás, Jor­dán Tamás, Darvas Iván, Szabó István és a Muzsikás együttes ­mellett egyre több a fiatal zenész, költő- és íiótehetség. Még szélesebb körben nem ismerik őket, nem tudnak felszínre jutni. Most már dühít, hogy a tévékben szinte csak olcsó és értéktelen dolgokról esik • A locsi-fecsi tévémiisoroktól idegrohamot kapok. (Fotó: Karnok Csaba) szó. Úgy tapasztalom, a művészet iránt fogékony emberek megun­ták ezt. A közelmúltban egy sop­roni kocsmában léptem fel a József Attila-estemmel, rengetegen jöt­tek el és nem tudtunk mindenkit beengedni. Az előadás végén fel­kapcsoltattam a villanyt a terem­ben és azt mondtam a közönség­nek, nézzenek egymásra, milyen sokan vannak. Négy-öt évvel ezelőtt sokkal rosszabb volt a hely­zet, mára megmozdult valami az emberekben. Nekem sem volt ennyi fellépésem. Az emberek ke­resik a helyüket a világban, a he­lyes értékrendet, a művészeknek pedig észen és résen kell lenniük. - a napokban jelenik meg a Ghymes együttessel közösen ké­szített Bakaballada című albu­ma. a Hohó vagy a Ghymes rajon­góknak fog jobban tetszeni ez a lemez 1 - Mindkettőnek. Bár gyanítom, a hobósoknak nem lesz elég hobós, a ghymeseseknek pedig nem lesz elég ghymeses. Ennek ellenére úgy ér­zem, valami egészen újszerű, külön­leges anyag született. Soha ilyen igényes és részletgazdag zenét nem írtak a szövegeimhez. A Bakaballa­da tizenöt dalban egy második vi­lágháborús katona történetét mond­ja el. Döbbenetes élmény és na­gyon kellemes csalódás volt szá­momra ez a munka. Az életem egyik legszebb ajándékának tartom. LÉVAY GIZELLA Könyvtoplista A Sík Sándor Könyv és C 'serkészbolt (Szeged Oskola u. 27.) e heti si­kerlistája 1. Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1374) (Szegedi Középkorász Műhely) 2. Petncki Áron: Krakkó (Enciklopédia) 3. lankovics Marcell: Ének a csodaszarvasról (Csokonai) 4. Hankiss Elemér: A tízparancsolat ma (Helikon) 5. Horváth Ferenc: A csengelei kunok ura és népe (Arcba eoüngua) 6. Arvai Mária: Portrék a Szegedi Tbdományegyetemről (Messzelátó) 7. Kahler Frigyes: 111411-as történelmi olvasókönyv (Kairosz) 8. Kimig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében (Helikon) 9. Gereben Ágnes: Egyház az ateista államban (PolgArt) 10. Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikása (1750-2000) (MTA Történettudományi Intézete) Kérdőjel egy mondat végén A magyar zsidó történet vége? Ez az alcíme Kőbányai János közel­múltban megjelent, A halott arcán növekvő szakáll című tanulmány­kötetének. A címrendszer azt sej­teti, a szerzőnek legalábbis kétsé­gei vannak a magyarországi zsi­dóság jövőjével kapcsolatban. Már jóval a honfoglalás előtt él­tek zsidók a későbbi Magyaror­szág területén, a rómaiak Pannó­nia provinciájában; a jelenlegi ma­gyar zsidóság ősei jórészt a XVIII-XIX. században érkeztek ide - szögezi le a kötet címét adó ta­nulmány. Részint Nyugatról jöttek, német nyelvvel, városiasodottan, közülük terültek ki a „neológok", akik egyszersmind a magyar kul­túrához is jobban asszimilálódtak - részint keletről érkeztek, jiddisül beszélve, hagyományaikat őrizve, ők voltak az „ortodoxok". A sza­badságharcban a zsidók, főleg a városiasodott réteg, a Habsburgok­kal szemben a magyarok oldalára álltak. „Polgárság" hiányában so­káig elsősorban ők töltötték be Magyarországon a polgári osztály szerepét. A holokausztot minde­nekelőtt a budapesti zsidóság élte túl; a 600 ezres áldozattömeg nagy része vidéki volt. Ezerkilencszáz­negyvenöt után sokan elhagyták az országot, akik maradtak, az át­lagnál is erősebben kötődtek a ma­gyarsághoz. Innentől kezdve a po­litikai és közigazgatási hatalom­ban is részt vehettek: e korszak nem származásuk alapján ítélte meg az embereket, hanem az előzó uralkodó osztályhoz fűződő viszo­nyuk alapján. A zsidóknak ez a vi­szonya feltűnően rossz volt - tekint­ve: a holokausztot az előző hatalom tette lehetővé az új hatalom te­hát előnyökben részesítette a meg­maradtakat. Ők nem is annyira zsidónak, mint inkább „zsidó szár­mazásúnak" tekinthetők, távolodá­suk „a zsidóságtól" előrehaladott, egyszersmind az előzmények miatt asszimilációjuk megszakadt. Ez a rendszer ugyanakkor, fönnállásá­nak évtizedei alatt, létrehozott egy „saját", szociahsta polgárságot is ­„hely" volt számukra, hiszen a zsi­dóság a megsemmisülés közelébe fogyott. Az 1989-es rendszerváltás óta újra felszínre kerülő „zsidókér­dés" elsősorban e két réteg harcát tükrözi - magyarázza Kőbányai a kialakult helyzetet. Hozzátéve: a közelgő EU-integráció, amely fo­kozott profizmust igényel, újra elősegítheti a zsidó származásúak érvényesülését is, hiszen a múlt rendszerben, amikor ők irányítot­ták a gazdaságot, meghatározó szakismeretekre, kapcsolatrend­szerre tehettek szert. Viszont ennek az érvényesülésnek a mai körül­mények közt zsidó azonosságtu­datuk föladása az ára. Vagy.csu­pán: lehet az ára? A kötet alcíme kérdőjellel fejeződik be. (Kőbányai János: A halott arcán növekvő szakáll. Múlt és fövő Kiadó, 2001) ecs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom