Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-19 / 42. szám

• A K T U A L I S • s i f s í o i • i » 1111 s ; I « h » / SZINFÔ i * i o « » < c i a s s MŰSORVÁLTOZÁS! Tisztelt Közönségünk! A 2002. február 19-re és 20-ra meghirdetett Shakespeare: Szentivánéji álom előadás helyett a Jekyll és Hyde musical-thrillert tekinthetik meg. A megváltott jegyek erre az előadásra érvényesek, vagy 14 napon belül a Kelemen utcai jegyirodában'visszaválthatók. L. Bricusse-F. WUdhorn: Jekyll és Hyde (musical-thriller) A Musical Színház és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkciója New York, Bréma, Bécs, Budapest, Békéscsaba teltházas előadásai után Szegeden a nagy sikerű produkció, melynek népszerű előadói garantálják az emlékezetes színházi estét: Jekyll/Hyde: Molnár László, Lucy: Janza Kata, Borbás Erika Emma: Tunyogi Bernadett, Füredi Nikolett Utterson: Rácz Tibor, Makrai Pál (Artisjus-díjas) Danvers: Gálfi László (Jászai-díjas) Dr. Jekyll, a londoni elmeorvos elképesztő kísérletre vállalkozik, hogy halálosan beteg apját megmenthesse. Felfedezését, a „történelmi szérumot", mely kiszabadítja az ember személyiségének gonosz oldalát, önmagán próbálja ki. Azt reméli, így utat talál az elmebetegségek orvoslásához. A kísérlet azonban borzalmas következményekkel jár: Mr. Hyde - a doktor gonosz énje - egyre inkább kikerül dr. Jekyll befolyása alól... SZINFO: 2002. február 27-től ismét a Szegedi Nemzeti Színház műsorán a gyerekek kedvence: A padlás (félig mese - félig musical). Jegyek a bérletes előadásokra is válthatók! 012077720 Megint muzsikál Susanna Gyüdi Sándor második ciklusát kezdi a szimfonikusok élén Ujabb négy év bizalom Herczeg Mihály a vásárhelyi legendáról Látni az alagút végét Vidovics Ferenc órásmester a fiával „gyógyította" meg Susannát. Fotó: Tésik Attila Féltékeny volt a grófné, ezért a vetélytársát a pajtába száműzte. A szájhagyomány szerint történt mindez a Károlyiak nagymágocsi kastélyában, ahol a gróf nagyon kedvelte Susannát. Valószínűleg a hangja bűvölhette el, mert egyre csak a „boldog békeidők", az Osztrák-Magyar Monarchia korának dallamait dúdolta a fülébe. A Bécsből származó zenegép, miután kipateroltatott a palotából, teljesen elnémult. Azt is mondhatnánk, hogy lehangolódott a szó átvitt és valódi értelmében. Ott, a mágocsi pajtában talált rá valaki, s méltó helyére, a szentesi Koszta József Múzeumba vitte. Ám egy műtárgy, legyen is az bármilyen régi, akkor képvisel értéket, ha működik is. Vidovics Ferenc helybeli órásmester mondta ezt, aki fiával együtt vállalkozott arra, hogy „szóra" bírja Susannát. Beletelt egy évükbe, mire teljesen „meggyógyították" a múlt század elejéről származó szórakoztatógépet. A muzeális darab ritkaságnak számít szerte az országban, s a diszkóőrületes világban igazi felüdülést jelent fülbemászó dallamkincse. Persze nemcsak a muzsikájában, hanem küllemében is hűen idézi a Monarchia korát. Erről is meggyőződhetnek mindazok, akik ma délután fél 5-tól ellátogatnak a Koszta József Múzeumba. A tavaszváró rendezvényen - ugyanúgy, mint tavaly Zsuzsanna napján - megint megszólaltatja Vidovics mester Susannát, s nem csupán a névnapjukat ünneplők tiszteletére. Nemcsak a zenegép szórakoztatja majd a ligetbeli, több mint százéves intézmény vendégeit, hanem a vajdasági Zentárói érkező fiatal lány is, aki a népművészet ifjú mestere. Polgár Lilla Zsuzsanna-napi dalokkal kedveskedik a közönségnek. B. I. Első nyomda MUNKATÁRSUNKTÓL Szeged első nyomdáját, a komáromi származású Grünn Orbán műhelyét mutatja be az a kiállítás, amely ma 16 órakor nyílik a Somogyi-könyvtár Csillag téri fiókintézményében. Amint arról lapunk tavaly november 24-i számában a szegedi nyomdászat bicentenáriuma alkalmából rendezett konferencia kapcsán beszámoltunk, a város első nyomdája 1801 novemberében kezdte meg működését. Kilencvenéves a Dugonics iskola MUNKATARSUNKTUL Idén ünnepli fennállásának kilencvenedik évfordulóját a szegedi Dugonics András Általános Iskola, ahol ebből az alkalomból jubileumi programsorozatot szerveznek ezen a héten. Tegnap természettudományi városi versenyen vettek részt a diákok, ma pedig sportban mérik össze tudásukat. Szerdán nyelvművelő vetélkedőn indulnak a gyerekek, csütörtökön művészeti bemutatót tartanak a Korzó moziban. A jubileumi rendezvényeket pénteken farsangi mulatság zárja. Az iskolában művészeti kiállítás, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park természetfotóiból nyílt tárlat tekinthető meg. Máig beszélnek az emberek a Vásárhely alatti, állítólagos összefüggő, több kilométeres alagútrendszerről, melyben még Rózsa Sándor is bujkált volna valaha. Mi a legenda alapja? „A nép alkotó fantáziája", mondja Herczeg Mihály nyugalmazott levéltár-igazgató, hozzáfűzve azonban: nemcsak erről lehet szó. Herczeg Mihályt, Hódmezővásárhely építészetének nagyon alapos ismerójét, 1991 -ben a vásárhelyi közgyűlés megbízta az alagútrendszer létének vagy nemlétének kiderítésével. De gyermekkori élmények is fölkeltették érdeklődését az iránt: mit rejt Vásárhely alatt a föld mélye. A nyugalmazott levéltár-igazgató megmutatta az első, vagy egyik első, e témával foglalkozó újságcikket, a Vásárhelyi Újság 1927. március 17-i számából. A „Fel akarják tárni a régi urasági háztól a Práter-kertig vezető alagutat" című cikk arról számol be: Csókán Pál népművelési titkár sürgeti „az egész város alatt végigvezető titkos alagút" kibontását, vizsgálatát. „Mi nem nagyon hiszünk az alagút létezésében (...)"- így a cikkíró, ugyanakkor leszögezi: „Egy tény, hogy a plébániát és a volt urasági házat föld alatti alagút köti össze (...) egy asszony tojásos kosarával együtt belesüllyedt a földbe a Virág utcán (...)"• Herczeg Mihály átfogó kutatása idején többtucatnyi helyet vizsgált, és több mint negyven embert hallgatott meg. Alagútrendszert nem találtak, különféle vermek, pincék, egyéb üregek sokaságát, vízlevezető csatornákat viszont igen. A Dáni utca 32. szám alatt például, ahol annak idején egy asszony alatt megnyílt a föld, tipikus, XVIII. századi gabonásvermet leltek a kutatók; még búza is volt benne. Másutt jégverem került elő, ismét másutt borospince. „Susán nyugati részét egykor nem Susánnak, hanem Lógernek hívták. Jelentése - mint a néprajzi lexikonban is olvasható gabonatároló vermek sora" - halljuk Herczeg Mihálytól. Ez is arra utal: a legtöbb, föld alatti üreg gabonásverem lehetett. A „legvalószínűbb" helyszín a Bercsényi utca 35. számú ház volt. Herczeg Mihály fölhívja a figyelmet: ha valakit komolyan érdekel „a föld alatti Vásárhely", s tovább szeretné kutatni a témát az általa összegyűjtött, meglévő adatokat rendelkezésre bocsátja a városi levéltárban. FARKAS CSABA A jeles vízépítő mérnöknek, Boros Frigyesnek állítottak emléket a szegediek azzal, hogy a Kálvin tér 7. számú épület falán, a valahai lakóházának helyén álló eklektikus stílusú palota homlokzatán emléktáblát helyeztek el. A mérnökök nevét kevésbé ismerik az emberek, mint a művészekét, politikusokét - csendült ki abból a beszédből, amelyet Török Imre György, az Ativizig igazgatója mondott tegnap, a neves szegedi halálának 110. évfordulója alkalmából megrendezett emléktáblaavatáson. Az aradi születésű, később szegedi iskolákba járó mérnök a 19. században a Tisza szabályozásánál játszott fontos szerepet. 1861-ben javaslatot dolgozott ki egy, a várost védő körtöltés megépítésére, de öntöző és hajózható csatornák terveinek elkészítésében is közreműködött. Országos középítési felügyelőként az ó nevéhez fűződött 1874-ben a Fotó: Schmidt Andrea Csongrád-Martonos közötti Tísza-szakaszra tervezett 11 átmetszés közül kilencnek a végrehajtása. Munkásságának köszönhetően sikerült elkerülni a katasztrófát az 1876-os árvíznél, ám három év múlva őt is, Szegedet is legyózte a természet. A szegedi mérnökök 1999-ben kezdték el küzdelmüket elődeik síremlékeinek védetté nyilvánítása érdekében, ekkor a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara emléktáblák és szobrok felállítását is javasolta az önkormányzatnál. (A Boros Frigyes családi sírholtjának elárverezése után eltűnt szürke gránitobeliszk különben nemrégiben előkerült.) Az emléktáblát Ványai Éva alpolgármester és Török Imre György leplezte le, majd a falon az önkormányzat és az Ativizig mellett koszorút helyeztek el az Országos és a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara képviselői. F. K. Sikerült felülemelkedniük a szokásos politikai ellentéteken a városatyáknak a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató-karnagyának megválasztásakor. Gyüdi Sándort támogatta a muzsikusok többsége, a szakmai bírálóés a kulturális bizottság is, így pénteken ellenszavazat és tartózkodás nélkül kapott újabb négy évre bizalmat. Az operás városnak szánutó Szegeden ma már többen vásárolnak filharmóniai bérletet, mint operaelőadásokra szólót. A szimfonikus zenekar koncertjeit rendre pontosan és jó színvonalon megtartják, nincsenek botrányok az együttes körül. - Három nyugodt évet hagytunk magunk mögött, amelyben a tervszerűség és a szakmai értékteremtés lehetett a főszereplő mondja Gyüdi Sándor, akit már a második ciklusra választott meg a közgyűlés a szimfonikusok vezetőjévé. - Sikerült az önkormányzattal és a társintézményekkel is korrekt kapcsolatot kialakítanunk, jobban bekapcsolódtunk a hazai zenei életbe is. A művészi munka terén is előbbre léptünk, igyekeztünk nagyon jó vendégművészeket felléptetni. Némi öniróniával azt is szoktam mondani: nálunk csak olyan karmester dirigálhat, aki jobb nálam. Magyarországon ma a zenekarok többségét menedzser-igazgató Gyüdi Sándor vezeti, aki mellett művészeti vezetőként karmester irányítja a szakmai munkát. Gyüdi Sándor a dirigáláson kívül rengeteg szervezési feladatot is ellát, az együttes érdekében remekül kamatoztatni tudja kitűnő angol, német, olasz, francia és spanyol nyelvtudását. - Jól vezetni egy intézményt, az sem kis kihívás, ezen a területen is vannak ambícióim és sikerélményeim. Tfermészetesen emellett nem jut annyi időm a szigorúan vett karmesteri munkára, de nem azt a megoldást választottam, hogy ugyanannyit koncertezek, mint más karnagyok, csak épp az egyes hangversenyekre fordítok kevesebb energiát, hanem csak annyi fellépést vállalok, amennyit megfelelő színvonalon meg tudok csinálni. Annak is tudok örülni, ha más kezében van a pálca, és a nézótérröl figyelem, milyen jól játszik a zenekarom. A szimfonikusoknak is vannak persze gondjaik, hiszen a Festő utcai székházuk áprilisban visszakerül a római katolikus egyház tulajdonába, és továbbra sincs a városnak megfelelő koncertterme. - Súlyos gond az is, hogy a szakma hihetetlenül kettészakadt - vet fel egy másik fontos problémát a karnagy. - A „felsóházban", a fővárosi sztáregyütteseknél jó megélhetést biztosít a zenekariművész-pálya, a vidéki zenekaroknál viszont siralmasak a jövedelmi viszonyok. Ma egy friss diplomás muzsikus a közalkalmazotti bértábla szerint húsz százalékkal magasabb fizetést kaphat, ha nem zenekari művészként, hanem tanárként helyezkedik el. Pedig a jobbak kerülhetnek be az együttesbe, és többnyire azok mennek alapfokra tanítani, akik nem olyan kiváló hangszeresek. Elkeserító, hogy a legjobb művészeink fizetésének többszörösét is megkaphatja valaki egy sztáregyüttes valamelyik utolsó pultos tutti pozíciójáhan. Ezért a külföldi fellépéseink nem csak a siker miatt fontosak, hanem azért is, mert pluszkeresethez juttatják muzsikusainkat. H. ZS. Új könyv MUNKATÁRSUNKTÓL Rokonok söre címmel csuvas népdalokat, imádságokat, mondókákat és meséket gyűjtött kötetbe Berecz András, a népszerű ének- és mesemondó. Az alig kétmilliós, a Volga középső folyásának vidékén élő rokon nép szertartásosan tiszteli a sörkészítésben nélkülözhetetlen komlót - amint erről Berecz András a helyszínen meggyőződött. A csuvas sörfolklórt és más népköltészeti emléket tartalmazó könyv szegedi bemutatójára eljön a szerző, énekeket és meséket mond, dr. Felföldi László néprajzkutató pedig tudományos nézőpontból ismerteti a kötetet. Az est ma, kedden 18 órakor kezdődik a Bartók művelődési központban. Emléktábla Szegeden Boros Frigyesnek