Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-11 / 35. szám

8 -MEGYEI TÜKÖR HÉTFŐ, 2002. FEBRUÁR 11. Belami országot értékelt 3 + 2: óriási siker Szegeden Másfél millió „Csipkés kombiné" Mielőtt az urak alámerülnének a beszélgetés mélységes bugy­rokra, mindenkit megkérek, kap­csolják be a biztonsági öveket, mert ha nem vették volna ész­re, mi már repülünk - intézett egy igen hosszú ás költői eleme­ket sem nélkülöző mondatot a Zsibbadt brigádvezető törzskö­zönségéhez Smúz apu péntek délután. Többen egyáltalán nem értették, miféle repülésről szól a vén kombinátor. Mások a bekö­tőzés ellen tiltakoztak, mert jól emlékeztek még arra, hogy Link Egont egy hosszabb ideig tartó, s némi részegséget okozó italo­zás után ez a módszer sem véd­te meg a padlótánctól. Szeren­csére Smúz úr észrevette az ar­cukra telepedő nagy tanácsta­lanságot, s egy kérdéssel lendített a beszélgetés kerekén. - Vagy maguk még csak nem is látták tegnap este a magyar miniszterelnök országot értékelő beszédét? És így azt se tudják, hogy népünk úgy repül a hatal­mas jólét és fejlődés felé, mint egy rakéta ? Mondhatom, szép kis állampolgárok maguk. Cink Enikő egy bágyautg mon­dattal - miszerint nem is sejtet­te, hogy a televízióban dél-bra­zil és kelet-mexikói szappanope­rákon, no meg gyomornyitoga­tós kommandós filmeken kívül mást is adnak - éppen megpró­bálta mentegetni magát, ami­kor Minek Dönci emelkedett szólásra. - Ha jól értékelem, Smúz úr, maga mostan arra készül, hogy gúnyt űzzön az országértékeló beszédből. Na. persze mi mást is várhatnék egy szellemileg igen­csak korlátozott alaktól. Azt pél­dául még véletlenül sem hin­ném. hogy maga észrevette, mekkora nagy fejlődésen ment át ez az ország az elmúlt esz­tendőkben. - Említene néhány konkrét példát is ? - gyűrte le hatalmas ásftazását Snájdig Pepi. Majd mi­előtt még Minek úr szólhatott volna, egy igencsak üresnek lát­szó pénztárcát emelt ki a zse­béből, azzal bizonygatván: fél liter kocsisborra sem maradt ne­ki forintja, miután kifizette va­lamennyi számláját. - Még ennyije se lenne - he­vült Minek Dönci -, ha nem emelik meg kétszer is derekasan a minimálbért. Vagy gondolta volna két esztendeje, hogy ebben az országban ötvenezernél keve­sebbet senki nem kereshet ? - És mennyit visz haza, jóem­ber?- ágaskodott az ellenkezés, immár Ló Elekben. - Vagy ma­ga szerint normáhs dolog, hogy egy rakétaországban megadóz­Németh György rajza tiltják a legkisebb jövedelmet is ? - Jaj, majd éppen magától ta­nulnak a szakemberek pénzügyi politikát - sziszegett Plüss Eta. - Hiszen a hetedszer ismételt érettségijén is annyi esélye volt, mint taknyos csigának az út­henger alatt. - Igenis, szépül ez az ország - közölte Etácska, és sorakoztatott tengernyi példát. Még véletlenül sem felejtette ki a meglóduló lakásépítéseket, a gátak megerősítését, az Eszter­gáimban átadott Duna-hidat. Mi­nek Dönci pedig a diákhitelről beszélt, a minimálisra csökken­tett lakásépítési kamatokról, a Széchenyi-tervről, no meg az optimizmusról, ami mindinkább kezd eluralkodni az országban. - Na, erről jó lesz, ha mihama­rabb értesíti azokat is, akik a pesti metróban alszanak min­den éjjel, vagy azokat, akik a maga szerint olyan tekintélyes minimálbérből akarnak eltarta­ni egy családot. Miközben azon gondolkodnak: lesz-e holnap munkahelyük, vagy jobb, ha ké­szülnek a munkanélküli-szféra báljára - szólt közbe Bika fenő. - 2001 akkor is az áttörés éve volt, megmondta maga a mi­niszterelnök - győzködte tovább hallgatóságát Minek Dönci és kért egy ásót fózsi csapostól. Mert hogy észrevette: a Zsibi­ben lézengő optimisták és pesszi­misták között megkezdődött a lövészárkok kiépítése. A kicsiny csapat már éppen azon vitázott, honnan is rendeljen kaszát, ka­pát és gőzmozdonyt az érvek üt­köztetéséhez, amikor Belami ug­rott a terem közepére. - Emberek! A miniszterelnök elmondta nézeteit az ország fejlődéséről, mi pedig meghall­gattuk. Vitatkozni persze lehet, sőt kötelező is, de talán még­sem kellene a másik bordáján át­gyalogolni, csak azért, mert nem egyezik a véleményük. Én példá­ul azt mondom: ezerszer fonto­sabb, hogy béke, meg nyugalom legyen ebben az országban, mint az, hány kilométer autópálya épül. Éppen ezért megkérem Snájdig és Minek urakat, ugyan, szorítsák már meg békülékeny szándókkal egymás kezét, mert hát hová is lenne a világ, ha már a Zsibibe is beköltöznének a pártharcok. Nos, a fent nevezett urak va­lóban el is kezdték a szoronga­tást. Hogy az kéz volt-e, netán torok, nem igazán tudta Bela­mi megfejteni. Mert hogy fejét a nézelődésre leginkább alkalmas pillanatban kellett elrejtenie egy konyha felől száguldó felmosó­rongy elöl. BÁTYI ZOLTÁN A délvidéki Ttmerinből indult vi­lághódító útjára a 3 + 2 lako­dalmaszenekar, s eljutott Auszt­ráliáig, Kanadáig, az Egyesült Ál­lamokig. A távoli 1986-ban még teljesen újnak, esetenként meg­hökkentőnek tűnő műfaj gyorsan meghódította a Délvidéket. Az emberek nem a zenekar által előadott dalok művészi igényessé­gével foglalkoztak, hanem azzal, hogy magyarul énekelt a három Bugyi gyerek: Zoltán, Gyula és János. A délvidéki magyaroknak, akik addig csak a magyarországi leme­zeket, kazettákat hallgathatták, sajátjuknak érezték a 3 + 2 által előadottakat, s büszkék voltak ar­ra, hogy az „ő fiaik" ilyen sikeres zenészek lettek. Szombat este a szegedi vásár U pavilonjában a délvidékiek farsan­gi mulatságán lépett fel az együttes, mintegy 300 ember előtt. Nem egy vendégtől hallottam, hogy „most is lúdbőrős a hátam a gyönyörűségtől, amikor hallom az áttelepülésem előtti korszak, a bé­keidők lágy dallamait..." A fergeteges sikerrel zárult far­sangi vigasságon váltottunk szót a zenekar vezetőjével, Bugyi Zol­tánnal, aki szintén nosztalgiával gondol a délszláv apokalipszist megelőző időkre. Azt mondta, A Magyar Posta Rt. alkalmi bélye­get adott ki a XIX. téli olimpiai já­tékok tiszteletére. A kép nem a hagyományos leíró ábrázolásmód­ban, hanem a művész szubjektív megfogalmazásában készült. A megható számukra ez az est, mert ugyan az anyaországban játsza­nak, de zömmel délvidéki szár­mazású emberek előtt. - Ezt hoz­ta az élet. Ki gondolta volna 1986­ban, amikor elkészítettük az el­ső kazettánkat, hogy azok a ma­gyarok, akiknek dalaink szól­nak, menekülésre kényszerülnek a szülőföldjükről - mondja rezig­náltán. Zoltán szerint a Csipkés kom­biné volt a legnagyobb slágerük, erről ismerik őket a legtöbben. De a Sárgul már a kukoricaszár és a Halvány őszi rózsa sem maradt el sokkal a „kombiné" mögött. Ezek a nóták voltak az első kazet­tájukon, amelyből több mint más­fél millió példányt adtak el! Ott­hon, Magyarországon, valamint a nagyvilágban mindenütt, ahol magyarok élnek. Sajátos rekord volt ez annak idején, talán azóta sem szárnyalta túl senki sem ezt a teljesítményt. A vasárnap hajnalig tartó far­sangi bálon sokszor játszották el a fenti slágereket. A közönség pe­dig velük együtt énekelt. Csak ezúttal nem otthon: Szabadkán, Topolyán, Kanizsán, Zentán vagy Omoravicán, hanem Szege­den. Mert nekik már itt van ott­hon... KISIMRE FERENC Pálfi György által tervezett bélye­gen egy jégkorongozó, a boríté­kon pedig egy gyorskorcsolyázó látható. Az alkalmi bélyegzőre egy kor­csolyacipő piktogramja került. Olimpiai bélyeg 1111 IMKAI HIRDHT.S Centrum A VÁLTOZÁS NAPJA Van más választás! i i dr. Kupa Mihály, a párt elnöke Centrum Párt Információ, kopogtatócédulák gyűjtése: 6600 Szentes, Honvéd u. 26/6. Tef-Zfax: (63) 313 014, www.centnjmpart.hu Zöldségek" helyett •te k 0a jm cu» J 9% kuutui so', kuéinuht « i Ét it fvtcu áiMk! biíiHr) kW (upmentat «ntejn. i amp« —mit Rég volt ilyen könnyű megújulni! Most elönyósebb feltételekkel vásárolhat Fiat haszongépjármüveket, hiszen rendkívül kedvező lehetőségek várják. 0% kamat,' vagy akár 2S0 OOO Ft értékű használtautó-beszámítási támogatás.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom