Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-09 / 34. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. FEBRUÁR 14. • AKTUÁLIS" 3 Magyarok, szlovénok KISIMRE FERENC Három évvel ezelőtt a kárpát-ukrajnai Lembergben találkoztam Milán Kucannal, a Szlovén Köztársaság elnökével. Lapunknak adott exkluzív interjújában a magyar-szlovén baráti kapcsolatokról beszélt. A hatvanas éveit taposó, rendkívül rokonszenves politikus, aki az egykori Jugoszláviában is jelentős állami funkciókat töltött be, részletesen beszélt arról, hogy milyen nagy a jelentősége a nemzetiségi politikának a rendszerváltozást megélt országokban. Hazájában, mondotta, nagy hangsúlyt helyeznek az ott élő kisebbségek helyzetének alkotmányos rendezésére, nemkülönben az anyanemzetükkel való kétoldalú és korrekt kapcsolattartásra. - Szeretnénk, ha a kisebbségek otthon éreznék magukat Szlovéniában, természetesen, mint szlovén állampolgárok, akik visszafogottság és szorongás nélkül merik vállalni magyarságukat, horvátságukat, olasz vagy német anyanyelvüket. Milán Kucan szavai nem egy dogmatikus politikus szépen hangzó frázisai voltak. A közelmúltban Szlovéniában jártam, s alkalmam volt ottani magyarokkal is találkozni. Azt mondták, a titói Jugoszláviában sem volt rossz dolguk most viszont „európaiként" élik az életüket. A szlovén állam nemcsak deklarálja, hanem a mindennapi életben is biztosítja nemzetiségi jogaikat. Van magyar újságjuk, rádiójuk, tévéadásuk, szabadon gyakorolhatják anyanyelvüket, a magyar tankönyveket az anyaországban szerezhetik be (nem fordítják vissza őket, mint ahogyan azt egyes szomszédaink még megteszik), egyre több magyar kulturális intézmény létesül az országban. Szóval, nem panaszkodnak. Mindez annak kapcsán jutott az eszembe, hogy Kucan elnök a szlovén kultúra napján Ljubljanában fogadta a Horvátországban, Ausztriában, Olaszországban és Magyarországon élő szlovén kisebbségek képviselőit. Előttük fejtette ki, hogy „a szomszéd államokhoz fűződő jó kapcsolataink nem mehetnek az ott élő szlovén kisebbségek rovására." Tiszta, világos beszéd. Nem nagy bölcsesség kell ugyanis ahhoz, hogy az ember megfogalmazza elvárásait a mai, mind jobban integrálódó világban: ha én adok valamit, azért cserébe kapni is szeretnék - legalább ugyanannyit. A szlovének ezt, ellentétben több más balkáni országgal, felismerték. Biztosítják az egyetemes emberi és kisebbségi jogokat a - különben festői szépségű - kis országukban, de elvárják a környező államoktól, hogy ugyanezt tegyék a szlovén kisebbséggel. Milán Kucan most sem hazudtolta meg önmagát: igazi européer módjára nyilatkozott, kifejezve ezzel a szlovének véleményét, magatartását is e kérdésben. Nem véletlen, hogy az elsők között jegyzik őket az Európai Unióba felvételre várók listáján. Fórum a munkáról - Csongrádon Alkalmazkodni kell A Csongrád Galéria nagytermében pénteken, a kora délutáni órákban megtartott fórumon Öry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy az embereket teljes joggal foglalkoztatja, hogy vane munka, milyen az, s meg tudnake belőle élni. A jelenlegi kormány 1996-ban azt ígérte, legalább 200 ezer új munkahellyel lesz több, amit harmincezerrel túlteljesítettek. A további cél az, hogy aki akar, dolgozhasson, méghozzá tisztességes bérért, ezért reáüs célnak tekinthető, hogy 2006-ig a teljes foglalkoztatás valóra váljon. Ennek előfeltétele a gazdaság további dinamikus fejlődése. A munka világában a teljesítmény és a versenyképes tudás hoz sikert. Arra kell felkészülni, hogy életünk folyamán többször tudjunk foglalkozásit váltani, s alkalmazkodni a változásokhoz. Jelenleg zömmel a multik és a kisvállalkozók kínálnak munkát, ezért szükséges erősíteni a közepes méretű és a kisebb vállalkozásokat. A Széchenyi-terv ezt jól szolgálja. Egy állami forint 4 forint működő tőkét hoz mozgásba. A gazdasági fejlődés lendülete lehetővé teszi, hogy a következő négy évben a szociálpolitikában, a nyugdíjak és a bérek emelésében nagyobb lépés történjen. Mindehhez jó keretet adhat, ha arra készülünk, hogy 2012-ben olimpiát rendezhetünk. S építkezünk. Vincze László országgyűlési képviselő, a fórum házigazdája - miután megköszönte az államtitkár előadását - az összefogás jó példájaként említette a csongrádi szennyvízcsatorna-építést, valamint a több térséget egybefogó hulladéktároló és -feldolgozó beruházást. Ugyanis mindkettő újabb munkahelyeket teremt. Végül a kérdésekre az államtitkár és az országgyűlési képviselő adott választ. B. GY. GY. Adóbevallások hava: segít a hivatal Az adóhivatal február 12-étől ismét felajánlja segítségét azoknak a magánszemélyeknek, akik maguk készítik a 0153-as adóbevallásokat. A szegedi ügyfélszolgálat 11 -es ablakánál leadás előtt a kész bevallást számítógéppel ellenőrzik, és tájékoztatják az adózót az esetleges hibákról és a javítás módjáról. Az APEH felhívja az adózók figyelmét, hogy az internetről letölthető valamennyi nyomtatvány az adóbevalláshoz, a kitöltő programmal együtt a http:Avww.apeh.hu honlapról. Az így elkészített bevallás egyenértékű a nyomdai úton előállított, és kitöltött nyomtatvánnyal. Szegeden, az általános ügyfélszolgálaton és valamennyi vidéki kirendeltségen a fogadóóra alatt személyesen, és telefonon is tájékoztatást adnak az adóbevallások kitöltéséhez. Kizárólag a bevallások átvételére, rendkívüli ügyfélfogadási rendben tartanak nyitva valamennyi ügyfélszolgálati irodában 2002. február 14-én, csütörtökön 8-12, 13-16 óra között. Február 15-én, pénteken hosszított munkarendben, 16 óráig veszik át az adóbevallásokat a következő helyszíneken: Szeged, Bocskai u. 14.; Hódmezővásárhely, Szent Antal u. 17.; Szentes, Ady E. u. 29.; Makó, Széchenyi tér 22. Csongrád, Justh Gy. u. 7. ISÉPY TAMÁS ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ: „...Életeddel igazoltad, s egy kissé talán cáfoltad is Hamvas Béla bölcs mondását: Az életnek nem célja van, hanem értelme. Életed célja és értelme is volt a meleg, védett, puha, családi fészek megteremtése; a város, Hódmezővásárhely fejlődése; a nagyobb közösségért, a nemzetért, az országért tenni. Egyéniséged pezsgő, áradó és sokszínű volt; a műveltséged, a tájékozottságod, a nyíltságod és az érdeklődésed lebilincselő. Te voltál a valóságos, földön járó, igazi polgár - a maga szellemi függetlenségével, szabadságával, kultúra iránti fogékonyságával, számtalan találmányával és újításával, könyvtárával, ízlésével, a szellemi élmények iránti kíváncsiságával. A sok igaztalan és nemtelen támadás talán bántott, de azon is felül tudtál emelkedni. Végzetes és nagy tévedésednek bizonyult, hogy a tűznél is erősebbnek hitted magad. A maradéktalanul teljesíteni igyekezett feladatok, a kötelesség és a hűség tüzében égtél el. Wilder mondja: van az elevenek országa, meg a holtak országa. A híd: a szeretet. Csak az marad meg. Az az élet egyetlen értelme... Te most elmégy, magunkra hagysz, de a szeretet hídja örökre összeköt..." Tízezrek kísérték utolsó útján Vásárhely polgármesterét Búcsú Rapcsák Andrástól A végső búcsú a sírkertben. Fotó: Tésik Attila Akik nem fértek be a templomba, óriás kivetítőn figyelhették a benti szertartást. ros és a képviselő-testület nevében búcsúzva kiemelte: első emberét, leghűségesebb szolgáját gyászolja a város. Olyan városépítőt, embert, gondolkodót, tervezót vesztett el, aki úgy vette át Vásárhely irányítását, hogy az fejlődésében már megtorpant, s csak egykori emlékeit ápolta. A rendszerváltás ugyanakkor új lehetőségeket is teremtett számára, s ebben sorsdöntő szerepet játszott első számú vezetője. „Vásárhely hihetetlen szerencséje - emelte ki Almási István -, hogy 12 évvel ezelőtt a pártcsatározások véletlenje nagy képességű vezetőt talált, akit azóta mindig újraválasztottak." Vásárhely az elmúlt évtizedben hihetetlen sebességgel fejlődött mondta az alpolgármester s gyors ütemben pótolta lemaradásait. Úgy, hogy ezalatt nem álltak le a város intézményei. MindeközA Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Bölcskei Gusztáv által vezetett új templomi gyászszertartáson a város és polgárai nevében a polgármesteri jogkört ellátó Almási István alpolgármester búcsúzott a rendszerváltás óta eltelt 12 esztendő városépítő polgármesterétől és országgyűlési képviselőjétől. A templomi szertartást a vásárhelyiek ezrei a Kálvin téren elhelyezett kivetítőn követhették. Vasárnap 9 órától az új templomi gyülekezeti teremben emlékeznek meg Rapcsák Andrásról, erre az alkalomra hívják az elhunyt polgármester családját, szeretteit és tisztelőit. Rapcsák András polgármestert a Kincses temetőbeh díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Utolsó útjára több tízezernyi vásárhelyi polgár kísérte el. Pénteken délben megkondult a vásárhelyi városháza harangja, s a Kossuth téren felvonták a város kék-sárga, gyászszalagos zászlaját, Rapcsák András emléke előtt adózva. Az elhunyt polgármester, országgyűlési képviselő új templomi ravatala előtt kora délután több ezren rótták le kegyeletüket. Rapcsák András búcsúztatása délután 3 órakor kezdődött meg ravatalánál, a református új templomban. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke idézte János evangéliumát. Hangsúlyozta: akik ismerték Rapcsák Andrást, tudják, hogy az ő életének egyik jellegzetessége éppen a jelenlét volt. Jelen lenni az övéi, a város, az elmúlt évtized változásai, lehetőségei között. Erejét, tehetségét, akaraterejét adta még akkor is, ha voltak olyanok, akik szerették volna, hogy ne legyen jelen. Rapcsák András markáns, meghatározó személyisége nem pótolható, hiánya senkiéhez sem hasonlítható. A polgármesteri jogkört ellátó Almási István alpolgármester a váÁDER JÁNOS, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKE: „...Másképp élnénk életünket, ha tudnánk, melyik nap, melyik óra, melyik perc van megírva sorsunk könyvében. De nem tudjuk. S ez így van jól... Mióta Rapcsák András váratlanul eltávozott, sokan gondolnak arra, mi volt az a szó, mondat, amit utoljára személyesen váltottak vele, mert annak valami különös jelentést tulajdonítanának. Pedig mégsem az a fontos, mert ő számunkra nem a halált, hanem az életet jelenti. Az életet, a személyiség utánozhatatlan varázsát, egy család támaszát, egy hívő embert, egy városépítő polgármestert. Ez az, amit megőrzünk róla szívünkben. Mert nem a halál része az élet, hanem az élet természet adta része a halál. Néhány nappal ezelőtt, az országgyűlés plenáris ülésén, mikor rá emlékeztünk, úgy fogalmaztam: aki megérti a hit szavát, az a közösséget szolgálja; aki a közösséget szolgálja, az a szeretet parancsát követi. Rapcsák András ilyen ember volt. Akik valaha is megbántották, örökre elvesztették; akik szerették, szívükben mindörökre megőrzik emlékét." ben Vásárhely visszaszerezte régi fényét, s térségi szerepét. Rapcsák András nagy formátumú személyiség volt, aki képes volt megküzdeni a nehézségekkel. „Tehetsége lámpásával körbevilágította Vásárhelyt, a várost, melyért végül elégette magát." „Munkája eredményei ittmaradnak velünk, bár testét befogadja a vásárhelyi föld. Polgármester urunk, Isten veled!" - búcsúzott Rapcsák Andrástól Almási István. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere búcsúbeszédében arról szólt, hogy a cívis város, ahol Rapcsák András született, büszke a legendás, híres Rapcsák családra, melynek Vásárhelyre visszaszármazott sarja itt is megmutatta, mire képes. Nem pusztán az első, hanem „AZ ELSŐ" emberévé vált. Vásárhelyről mindenkinek ő jutott az eszébe. Legendássá vált a polgármesterek között is. Példát mutatott tudásával, művészetszeretetét jól mutatta városházi irodája, büszke volt könyvtárára, s ismerték sajátos, szarkasztikus humoráról. Ha Vásárhelyért kellett tennie, kálvinista furfanggal, erővel tett érte, s nem volt könnyű tárgyalópartner. Letűnt idők főbírói tekintélyével rendelkezett, s minden magyar polgármester tanulhatott tőle. Rapcsák Andrástól a barátok nevében Isépy Tamás, a parlament nevében Áder János házelnök búcsúzott. A búcsúztató záróaktusaként az ezüst Mercedes és az azt követő konvoj a város utcáin, a gyászoló polgárok sorfala közt haladt Rapcsák András koporsójával, egészen a Kincses temetőig. A templomi búcsúztatót követően a különbuszok folyamatosan szállították ki a sírkertbe a vásárhelyi polgárokat. Rapcsák Andrást, akit a város, az országgyűlés és a Fidesz is saját halottjának tekint, itt, az önkormányzat által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. KOROM ANDRÁS