Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-30 / 25. szám

SZERDA, 2002. JANUÁR 30. TISZA VOLÁN ÉLETKÉPEK III. A régió legnagyobb fényezőfülkéje Mindenki előtt nyitva Egy jármű sem rekedt az utakon Távolban is fehér hómezők A Mars téri pályaudvarról csak kiválóan felkészített buszok indulhattak helyközi, távolsági és nemzetközi túrájukra. (Fotó: Schmidt Andrea) Hózápor. Vastag hótakaró. Szűnni nem akaró havazás. Mínusz húsz fok. A Csong­rád megyében élők ezekkel, az időjárásra jellemző fogal­makkal az elmúlt esztendők­ben nem túl gyakran találkoz­hattak. Aztán eljött 2001 de­cembere, s Szeged útjain ép­pen úgy kotróautók viaskod­tak az utcákra szakadt téli ál­dással, mint mondjuk Vásár­helyen vagy Makón. De ami ennél is inkább elgondolkod­tatta az útra indulókat: a me­teorológusok és a hírműso­rok csak és kizárólag azt ja­vasolták, csupán az induljon távolabbi vidékekre, akiknek halaszthatatlan dolga akad. Mert hogy Tél tábornok min­den fronton támadást indított a Kárpát-medencében. De lehet-e halaszthatatla­nabb dolog annál, mint hogy egy menetrend szerinti buszt el kell vinni Magyarország legtávo­labbi csücskébe is. így aztán a Tisza Volán Rt. sofőrjeinek sem maradt túl sok választási lehe­tőségük. Ha esett, ha fújt, be kellett ülni a volán mögé. Amíg azokban a napokban nagy volt az izgalom, vajon minden járat gond nélkül céljához ér-e majd, január végén már arról számol­hatott be Csaba István, Tisza Volán Rt. helyközi és távolsági üzletágának igazgatója: rend­kívüli esemény nem történt. - Ami a legfontosabb, kisebb koccanásoktól tekintve balese­tünk a legjegesebb napokban sem volt - idézte fel a decem­beri hócsatás napokat Csaba István. - Azt is örömmel mon­datom el, hogy társaságunk jár­művei minden esetben el tudták szállítani az utasokat a célállo­másra, vagyis megyénk vala­mennyi településének össze­köttetése biztosított volt a me­gyeszékhellyel, a falvak lakói bejuthattak a közeli városba, s onnan hazautazhattak, míg a távolsági járataink éppen úgy biztosították az összeköttetést az ország valamennyi megye­székhelyével és a fővárossal, mint napos időben. Nemzetkö­zi járataink pedig zavartalanul közlekedtek a környező orszá­gok közeli nagyvárosaiba. A jár­műveinkre sem lehet panasz, korszerű autóbuszparkunk jól tűrte az időjárás viszontagsága­it. Szerencsére az már csak idősebb sofőreink emlékei kö­zött él, hogyan is kellett mele­gíteni egykoron a levegőt el­osztó szelepeket azért, hogy egyáltalán elindulhasson a busz. És olyan eset sem for­dult elő, hogy valamelyik piló­tánknak Szegedtől messze kel­lett volna aludnia a miatt, mert esélye sem volt arra, hogy jár­művével elindulhasson országot átszelő túrájára. - Az viszont tény, hogy késé­sek előfordultak - folytatta az igazgató. - Mert lehetnek bár­mennyire jól felkészültek is pi­lótáink, s kifogástalan műszaki állapotúak a kor követelményei szerint felszerelt járművek, a közlekedés harmadik fontos be­folyásoló tényezőjére, az útvi­szonyokra sajnos nekünk sincs semmi ráhatásunk. Tehát ha csúszik az útfelület, jégbordákat rejt a hó, csak arra utasíthatjuk sofőrjeinkét, inkább a menet­rend boruljon, mint a busz. Azért túl sokat senkinek sem kellett a buszban ücsörögnie, netán a pályaudvaron várakoz­nia, mindössze néhány eset­ben történt meg, hogy egy órá­nál hosszabb késést regisztrál­tak forgalomirányítóink. A társa­ságunkhoz azóta érkezett le­velekből, internetes üzenetek­ből egyébként én azt olvasom ki, hogy ezeket a problémákat megértéssel kezelték partne­reink, s kaptunk olyan visszajel­zést is, amelyben köszönetet mondtak cégünknek, munka­társainknak a zord napok idején nyújtott munkánkért. Csaba István szavaiból per­sze azért az is kiderült, hogy a decemberi-januári havak és fa­gyok okoztak nagyobb kelle­metlenséget is a Tisza Volán­nak. Egészen pontosan a cég gazdálkodását érintette érzé­kenyen a tél, ugyanis - mint azt a direktor úr elmondta - az át­lagostól eltérő időjárás kétféle módon is befolyásolhatja bevé­teleiket és kiadásaikat. Ha nap­fény szikrázik át az országú­ton, s a hőmérő higanyszála csak nagyon ritkán kúszik le a fagypont alá, természetesen jó­val kisebbek a költségek, mint hóviharok idején. Nos, az idei télre még véletlenül sem lehet ráfogni, hogy örömet okozott a Tisza Volán pénzügyeseinek. Csaba István úgy fogalmazott: bár még a pontos leltár nem készülhetett el, de számításai szerint milliókban mérhető a ta­valyihoz képest a szegedi köz­pontú busztársaság - mint ahogy az ország összes, sze­mélyszállítással foglalkozó na­gyobb cégének is - plusz ki­adása. B. Z. - Régi vágyunk valósult meg, amikor 1997 elején üzembe helyezhettük a fénye­zőfülkét - mondta Gulyás László, a járműjavító és ipari igazgatóság vezetője. - Akko­ri áron számolva, a járulékos beruházásokkal együtt, 32 mil­lió forintba került. A fülke 20 méter hosszú, ezzel a déli ré­gióban a legnagyobb és a leg­hosszabb buszunk befogadá­sára is képes. A legmagasabb üzemi hőmérséklete, szárítás­nál, 80 Celsius-fok. A szakemberek azt is tudják és nekik nagyon bizonygatni sem kell, hogy jó minőségű ós igazán tartós fényezést kizáró­lag csak fülkében lehet produkál­ni. A minőség mellett az sem utolsó szempont, hogy a munka­művelet átfutási ideje is jelentő­sen csökken a szárítás beiktatá­sával. A Tisza Volán annak ide­jén alapvetően saját járművei számára építtette a létesítményt, ennek a célnak tökéletesen meg­felel. Természetesen külső meg­rendelőket is szívesen lát Kéri István és csapata, s akadtak is ügyfelek az elmúlt öt esztendő alatt. Komplett járművek (bu­szok, teherautók) ugyanúgy megfordultak már a kezük alatt, mint a Tornádó International Kft. által gyártott felépítmények. - Műszaki szempontból maxi­málisan megérte a ráfordított összeget a létesítmény - mond­ta az igazgató úr-, azt hiszem, ezt az elmúlt öt év tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthet­jük. Eddig szinte meghibásodás nélkül működött, csupán - ami teljesen normális - az alsó és a felső, vagy mennyezeti szűrő­rendszer betétjeit kellett cserél­ni, előbbit két-három havonta, utóbbit pedig évente. Ez a szo­kásos karbantartásnak felel meg. Évente eddig mintegy 1100 üzemórát teljesített a fényezőfül­ke, amely kétharmad-egyhar­mad arányban még ketté is oszt­ható. Vagyis egyszerre dolgoz­hatnak a kollégák egy buszon és mondjuk egy kisebb jármű­vön. A Tisza Volán Rt.-ről azt is tudja mindenki, hogy ügyel a környezetére. Alapvetően a né­met Glasurit festékrendszereket alkalmazzák és a - környezetvé­delmi tervnek megfelelően - a vi­zes bázisúnak a felhasználását növelik a nem vizes bázisú anya­gokkal szemben, azok rovására. Ez utóbbiak ugyanis csökkentik a környezet terhelését. Tehát ez a fülke megfelel minden mai kö­vetelménynek, amit akár a meg­rendelő, akár a hatóság támaszt­hat vele szemben. Jó minőségű, tartós fényezés készíthető a fa­lai között úgy, hogy ezért a kör­nyezetnek sem kell drága árat fi­zetnie. I. P. A fényzőfülkében számos gépjármű megszépült már az elmúlt öt esztendőben. (Fotó: Schmidt Andrea) Oktatási alapelvek a Tisza Volán „Zöld könyvében" Újdonság: gazdasági tiszti képzés A jó pap is holtig tanul ­tartja a népi bölcsesség. Ez megállapítás azonban nem csak a reverendásokra igaz, eszerint dolgozik a Tisza Vo­lán Rt. is. A mai kor, amikor egyre gyorsabb ütemben fej­lődik minden, meg is követe­li mindenkitől, hogy folyama­tosan képezze magát. A TV Rt. ezzel kapcsolatos alapel­veit az úgynevezett „Zöld könyvben" rögzítették. Erről, illetve a legújabb kezdemé­nyezésről, a gazdasági tiszti tanfolyamról - ez egyedülálló a közlekedési szakmában! ­dr. Forráskúti Tibort, a humán­politikai szakterület vezetőjét kérdeztük. - Szomorú, de tény: a meg­szerzett tudásunk ötven száza­léka öt esztendő alatt elévül ­mondta dr. Forráskúti Tibor -, de akad olyan szakterület, pél­dául az informatikai, ahol ez az idő még kevesebb, szinte felező­dik. Egész életünkben tanulni kell. Ezt követeli meg tőlünk a pi­aconmaradás, a versenyképes­ség megtartása is. - Ez alatt pontosan mit kell ér­teni? - A szolgáltatásunk, a tevé­kenységi körünk olyan, amely­nek a minőségével jelentősen befolyásolhatjuk a közhangula­tot. A sofőrjeink nap mint nap találkoznak az utasokkal, ők je­lenítenek meg, képviselnek min­ket. Ezért már az autóbuszveze­tőknél is alapelvárás az érett­ségi, de folyamatos oktatáson vesznek részt évközben is a kol­légák. - A felsőfokú képesítésre is nagy hangsúlyt fektet a cég? - Nyugodtan állíthatom: igen. Már csak azért is, mert megnö­vekedtek a követelmények, és egy egyetemi, vagy főiskolai dip­loma nem jelent automatikusan vezetői beosztást, „csak" az adott munkaterület magasabb szintű ellátását teszi lehetővé. A beiskolázások egyébként egy átgondolt vállalati terv alapján történnek, és ennek keretén be­lül meghatározzuk a követendő képzésirányokat. A közeljövő­ben például egy informatikai rendszerváltás előtt áll a Tisza Volán Rt., erre is figyelnünk kell. Többek között ezért is vettünk fel egy számítástechnikai szakem­bert, aki a kollégákat is oktatja majd. De a már említett állami felsőfokú oktatás mellett, fonto­sak a tanfolyamok, továbbkép­zések vagyis a meglévő ismere­tek karbantartása, frissítése. - Ez utóbbi kategóriában, ha jól tudom, van egy újdonság. - Igen, a gazdasági tiszti tan­folyam, amely az elmúlt év utol­só negyedévében startolt - ez a menedzserképzés egyedülálló a Volán-szakmában. A forgalmi és a műszaki tiszti már létezett, de azok a kollégák eddig kima­radtak, akiknek a tevékenysé­ge, munkaköre szorosabban vé­ve nem kötődik a forgalomhoz, vagy a műszakhoz. Nekik köz­gazdaságtant, marketingisme­reteket, vállalati stratégiát oktat­nak belső előadóink; de lesz még, többek között, controlling, humánerőforrás-menedzselés és számvitel. Összesen négy­száz órát ülhetnek az iskolapad­ban. A vállalat egésze szem­pontjából az ő munkájuk is fon­tos. A lényeg, hogy most már minden szakterület képezheti magát a Tisza Volánnál. - Van erre igény, vagy köte­lező a munkavállalóknak a tanu­lás? - Is-is. Kezdjük a legutóbbival, a gazdasági tiszti tanfolyamot huszonhármán kezdték, eddig csak ketten morzsolódtak le és mindjárt itt a félévi vizsga ideje. A műszaki és a forgalmi tisztire is tizenkilencen-tizenkilencen jártak. A hagyományos oktatás­ra a járművezetők és a műhely­ben dolgozók is évente kétszer hivatalosak, ez pedig 721 és 170 dolgozót érint. Ezenkívül a pilótáknak típusváltáskor - pél­dául hagyományosról gázos buszra való átállás -, a műhely­ben dolgozóknak pedig a szak­szervizek tartanak időnként, szükség esetén „gyorstalpalót". Ráadásul a sofőröknek minden évben speciális teszten kell bi­zonyítaniuk, hogy alkalmasak a feladatuk ellátására, tömegköz­lekedésben a személyszállítás­ra. Ez nem üres szólam: aki fennakad a rostán, az addig nem ülhet járműre, amíg nem tesz sikeres vizsgát! És a felsőokta­tás számai: a Bolyai egyetemre huszonhármán járnak, egyéb egyetemre és főiskolára pedig még tizenketten. A felsoroltak összesen mintegy 25 millió forin­tot emésztettek fel tavaly - a költségeket ugyanis teljes mér­tékben a TV Rt fedezi -, amit a menedzsment beruházásnak te­kint, és ez eddig maximálisan megtérült, megtérül. Ezeket a beszédes adatokat kollégáim keresték ki nekem. - Milyen terveik vannak még az oktatási fronton? - Akadnak még hiányszak­mák, vagy olyan területek - ezt férfiasan be kell vallani -, ahol a technika, az idő elszaladt mellet­tünk. Ilyen például az elektroni­ka, egyre több található belőle a motorokban. A Gábor Dénes szakközépiskolával karöltve aka­runk beindítani egy ehhez kap­csolódó hézagpótló képzést. Ez­zel is növelni szeretnénk a kar­bantartás, a szolgáltatásunk színvonalát. - impé -

Next

/
Oldalképek
Tartalom