Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-30 / 25. szám

SZERDA, 2002. JANUÁR 30. TISZA VOLÁN ÉLETKÉPEK III. A régió legnagyobb fényezőfülkéje Mindenki előtt nyitva Egy jármű sem rekedt az utakon Távolban is fehér hómezők A Mars téri pályaudvarról csak kiválóan felkészített buszok indulhattak helyközi, távolsági és nemzetközi túrájukra. (Fotó: Schmidt Andrea) Hózápor. Vastag hótakaró. Szűnni nem akaró havazás. Mínusz húsz fok. A Csongrád megyében élők ezekkel, az időjárásra jellemző fogalmakkal az elmúlt esztendőkben nem túl gyakran találkozhattak. Aztán eljött 2001 decembere, s Szeged útjain éppen úgy kotróautók viaskodtak az utcákra szakadt téli áldással, mint mondjuk Vásárhelyen vagy Makón. De ami ennél is inkább elgondolkodtatta az útra indulókat: a meteorológusok és a hírműsorok csak és kizárólag azt javasolták, csupán az induljon távolabbi vidékekre, akiknek halaszthatatlan dolga akad. Mert hogy Tél tábornok minden fronton támadást indított a Kárpát-medencében. De lehet-e halaszthatatlanabb dolog annál, mint hogy egy menetrend szerinti buszt el kell vinni Magyarország legtávolabbi csücskébe is. így aztán a Tisza Volán Rt. sofőrjeinek sem maradt túl sok választási lehetőségük. Ha esett, ha fújt, be kellett ülni a volán mögé. Amíg azokban a napokban nagy volt az izgalom, vajon minden járat gond nélkül céljához ér-e majd, január végén már arról számolhatott be Csaba István, Tisza Volán Rt. helyközi és távolsági üzletágának igazgatója: rendkívüli esemény nem történt. - Ami a legfontosabb, kisebb koccanásoktól tekintve balesetünk a legjegesebb napokban sem volt - idézte fel a decemberi hócsatás napokat Csaba István. - Azt is örömmel mondatom el, hogy társaságunk járművei minden esetben el tudták szállítani az utasokat a célállomásra, vagyis megyénk valamennyi településének összeköttetése biztosított volt a megyeszékhellyel, a falvak lakói bejuthattak a közeli városba, s onnan hazautazhattak, míg a távolsági járataink éppen úgy biztosították az összeköttetést az ország valamennyi megyeszékhelyével és a fővárossal, mint napos időben. Nemzetközi járataink pedig zavartalanul közlekedtek a környező országok közeli nagyvárosaiba. A járműveinkre sem lehet panasz, korszerű autóbuszparkunk jól tűrte az időjárás viszontagságait. Szerencsére az már csak idősebb sofőreink emlékei között él, hogyan is kellett melegíteni egykoron a levegőt elosztó szelepeket azért, hogy egyáltalán elindulhasson a busz. És olyan eset sem fordult elő, hogy valamelyik pilótánknak Szegedtől messze kellett volna aludnia a miatt, mert esélye sem volt arra, hogy járművével elindulhasson országot átszelő túrájára. - Az viszont tény, hogy késések előfordultak - folytatta az igazgató. - Mert lehetnek bármennyire jól felkészültek is pilótáink, s kifogástalan műszaki állapotúak a kor követelményei szerint felszerelt járművek, a közlekedés harmadik fontos befolyásoló tényezőjére, az útviszonyokra sajnos nekünk sincs semmi ráhatásunk. Tehát ha csúszik az útfelület, jégbordákat rejt a hó, csak arra utasíthatjuk sofőrjeinkét, inkább a menetrend boruljon, mint a busz. Azért túl sokat senkinek sem kellett a buszban ücsörögnie, netán a pályaudvaron várakoznia, mindössze néhány esetben történt meg, hogy egy óránál hosszabb késést regisztráltak forgalomirányítóink. A társaságunkhoz azóta érkezett levelekből, internetes üzenetekből egyébként én azt olvasom ki, hogy ezeket a problémákat megértéssel kezelték partnereink, s kaptunk olyan visszajelzést is, amelyben köszönetet mondtak cégünknek, munkatársainknak a zord napok idején nyújtott munkánkért. Csaba István szavaiból persze azért az is kiderült, hogy a decemberi-januári havak és fagyok okoztak nagyobb kellemetlenséget is a Tisza Volánnak. Egészen pontosan a cég gazdálkodását érintette érzékenyen a tél, ugyanis - mint azt a direktor úr elmondta - az átlagostól eltérő időjárás kétféle módon is befolyásolhatja bevételeiket és kiadásaikat. Ha napfény szikrázik át az országúton, s a hőmérő higanyszála csak nagyon ritkán kúszik le a fagypont alá, természetesen jóval kisebbek a költségek, mint hóviharok idején. Nos, az idei télre még véletlenül sem lehet ráfogni, hogy örömet okozott a Tisza Volán pénzügyeseinek. Csaba István úgy fogalmazott: bár még a pontos leltár nem készülhetett el, de számításai szerint milliókban mérhető a tavalyihoz képest a szegedi központú busztársaság - mint ahogy az ország összes, személyszállítással foglalkozó nagyobb cégének is - plusz kiadása. B. Z. - Régi vágyunk valósult meg, amikor 1997 elején üzembe helyezhettük a fényezőfülkét - mondta Gulyás László, a járműjavító és ipari igazgatóság vezetője. - Akkori áron számolva, a járulékos beruházásokkal együtt, 32 millió forintba került. A fülke 20 méter hosszú, ezzel a déli régióban a legnagyobb és a leghosszabb buszunk befogadására is képes. A legmagasabb üzemi hőmérséklete, szárításnál, 80 Celsius-fok. A szakemberek azt is tudják és nekik nagyon bizonygatni sem kell, hogy jó minőségű ós igazán tartós fényezést kizárólag csak fülkében lehet produkálni. A minőség mellett az sem utolsó szempont, hogy a munkaművelet átfutási ideje is jelentősen csökken a szárítás beiktatásával. A Tisza Volán annak idején alapvetően saját járművei számára építtette a létesítményt, ennek a célnak tökéletesen megfelel. Természetesen külső megrendelőket is szívesen lát Kéri István és csapata, s akadtak is ügyfelek az elmúlt öt esztendő alatt. Komplett járművek (buszok, teherautók) ugyanúgy megfordultak már a kezük alatt, mint a Tornádó International Kft. által gyártott felépítmények. - Műszaki szempontból maximálisan megérte a ráfordított összeget a létesítmény - mondta az igazgató úr-, azt hiszem, ezt az elmúlt öt év tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthetjük. Eddig szinte meghibásodás nélkül működött, csupán - ami teljesen normális - az alsó és a felső, vagy mennyezeti szűrőrendszer betétjeit kellett cserélni, előbbit két-három havonta, utóbbit pedig évente. Ez a szokásos karbantartásnak felel meg. Évente eddig mintegy 1100 üzemórát teljesített a fényezőfülke, amely kétharmad-egyharmad arányban még ketté is osztható. Vagyis egyszerre dolgozhatnak a kollégák egy buszon és mondjuk egy kisebb járművön. A Tisza Volán Rt.-ről azt is tudja mindenki, hogy ügyel a környezetére. Alapvetően a német Glasurit festékrendszereket alkalmazzák és a - környezetvédelmi tervnek megfelelően - a vizes bázisúnak a felhasználását növelik a nem vizes bázisú anyagokkal szemben, azok rovására. Ez utóbbiak ugyanis csökkentik a környezet terhelését. Tehát ez a fülke megfelel minden mai követelménynek, amit akár a megrendelő, akár a hatóság támaszthat vele szemben. Jó minőségű, tartós fényezés készíthető a falai között úgy, hogy ezért a környezetnek sem kell drága árat fizetnie. I. P. A fényzőfülkében számos gépjármű megszépült már az elmúlt öt esztendőben. (Fotó: Schmidt Andrea) Oktatási alapelvek a Tisza Volán „Zöld könyvében" Újdonság: gazdasági tiszti képzés A jó pap is holtig tanul tartja a népi bölcsesség. Ez megállapítás azonban nem csak a reverendásokra igaz, eszerint dolgozik a Tisza Volán Rt. is. A mai kor, amikor egyre gyorsabb ütemben fejlődik minden, meg is követeli mindenkitől, hogy folyamatosan képezze magát. A TV Rt. ezzel kapcsolatos alapelveit az úgynevezett „Zöld könyvben" rögzítették. Erről, illetve a legújabb kezdeményezésről, a gazdasági tiszti tanfolyamról - ez egyedülálló a közlekedési szakmában! dr. Forráskúti Tibort, a humánpolitikai szakterület vezetőjét kérdeztük. - Szomorú, de tény: a megszerzett tudásunk ötven százaléka öt esztendő alatt elévül mondta dr. Forráskúti Tibor -, de akad olyan szakterület, például az informatikai, ahol ez az idő még kevesebb, szinte feleződik. Egész életünkben tanulni kell. Ezt követeli meg tőlünk a piaconmaradás, a versenyképesség megtartása is. - Ez alatt pontosan mit kell érteni? - A szolgáltatásunk, a tevékenységi körünk olyan, amelynek a minőségével jelentősen befolyásolhatjuk a közhangulatot. A sofőrjeink nap mint nap találkoznak az utasokkal, ők jelenítenek meg, képviselnek minket. Ezért már az autóbuszvezetőknél is alapelvárás az érettségi, de folyamatos oktatáson vesznek részt évközben is a kollégák. - A felsőfokú képesítésre is nagy hangsúlyt fektet a cég? - Nyugodtan állíthatom: igen. Már csak azért is, mert megnövekedtek a követelmények, és egy egyetemi, vagy főiskolai diploma nem jelent automatikusan vezetői beosztást, „csak" az adott munkaterület magasabb szintű ellátását teszi lehetővé. A beiskolázások egyébként egy átgondolt vállalati terv alapján történnek, és ennek keretén belül meghatározzuk a követendő képzésirányokat. A közeljövőben például egy informatikai rendszerváltás előtt áll a Tisza Volán Rt., erre is figyelnünk kell. Többek között ezért is vettünk fel egy számítástechnikai szakembert, aki a kollégákat is oktatja majd. De a már említett állami felsőfokú oktatás mellett, fontosak a tanfolyamok, továbbképzések vagyis a meglévő ismeretek karbantartása, frissítése. - Ez utóbbi kategóriában, ha jól tudom, van egy újdonság. - Igen, a gazdasági tiszti tanfolyam, amely az elmúlt év utolsó negyedévében startolt - ez a menedzserképzés egyedülálló a Volán-szakmában. A forgalmi és a műszaki tiszti már létezett, de azok a kollégák eddig kimaradtak, akiknek a tevékenysége, munkaköre szorosabban véve nem kötődik a forgalomhoz, vagy a műszakhoz. Nekik közgazdaságtant, marketingismereteket, vállalati stratégiát oktatnak belső előadóink; de lesz még, többek között, controlling, humánerőforrás-menedzselés és számvitel. Összesen négyszáz órát ülhetnek az iskolapadban. A vállalat egésze szempontjából az ő munkájuk is fontos. A lényeg, hogy most már minden szakterület képezheti magát a Tisza Volánnál. - Van erre igény, vagy kötelező a munkavállalóknak a tanulás? - Is-is. Kezdjük a legutóbbival, a gazdasági tiszti tanfolyamot huszonhármán kezdték, eddig csak ketten morzsolódtak le és mindjárt itt a félévi vizsga ideje. A műszaki és a forgalmi tisztire is tizenkilencen-tizenkilencen jártak. A hagyományos oktatásra a járművezetők és a műhelyben dolgozók is évente kétszer hivatalosak, ez pedig 721 és 170 dolgozót érint. Ezenkívül a pilótáknak típusváltáskor - például hagyományosról gázos buszra való átállás -, a műhelyben dolgozóknak pedig a szakszervizek tartanak időnként, szükség esetén „gyorstalpalót". Ráadásul a sofőröknek minden évben speciális teszten kell bizonyítaniuk, hogy alkalmasak a feladatuk ellátására, tömegközlekedésben a személyszállításra. Ez nem üres szólam: aki fennakad a rostán, az addig nem ülhet járműre, amíg nem tesz sikeres vizsgát! És a felsőoktatás számai: a Bolyai egyetemre huszonhármán járnak, egyéb egyetemre és főiskolára pedig még tizenketten. A felsoroltak összesen mintegy 25 millió forintot emésztettek fel tavaly - a költségeket ugyanis teljes mértékben a TV Rt fedezi -, amit a menedzsment beruházásnak tekint, és ez eddig maximálisan megtérült, megtérül. Ezeket a beszédes adatokat kollégáim keresték ki nekem. - Milyen terveik vannak még az oktatási fronton? - Akadnak még hiányszakmák, vagy olyan területek - ezt férfiasan be kell vallani -, ahol a technika, az idő elszaladt mellettünk. Ilyen például az elektronika, egyre több található belőle a motorokban. A Gábor Dénes szakközépiskolával karöltve akarunk beindítani egy ehhez kapcsolódó hézagpótló képzést. Ezzel is növelni szeretnénk a karbantartás, a szolgáltatásunk színvonalát. - impé -