Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-28 / 23. szám

HÉTFŐ, 2002. JANUÁR 28. • AKTUÁLIS" 5 Nőkre támadnak ismeretlen férfiak Pofonok a semmiből Egyre több szegedi nő állítja, hogy ismeretlen férfi az utcán előzmények nélkül szájon vágta. A lapunkban csütörtökön megjelent „Gyereksétáitatás - veszé­lyekkel" című cikkünk után, amelyben megírtuk, hogy egy gyermekét sétáltató nőt ütött meg egy ma­gas, vékony férfi, többen felhívták szerkesztőségün­ket, hogy őket, illetve családtagjaikat is felpofozták már az utcán. Egy hölgyet november végén ért támadás Szegeden. A Budapesti úti buszmegállóhoz ért éppen, mikor egy szembejövő megütötte. Annyira váratlan volt az egész, hogy nem is tudta, nút csináljon. Neki egyéb­ként az orra bánta a kalandot, amit több mint egy hé­tig borogatnia kellett, mert kék-zöld volt. Sorstársát decemberben „lepte meg" egy fiatalem­ber, miközben az egyik belvárosi bútorbolt kirakatát nézegette. A családnak keresett ülőgarnitúrát, miköz­ben oldalról érte az ütés. Ő kisebb zúzódással úszta meg a kalandot. A harmadik fiatal hölgy már nem volt ilyen szerencsés. Karácsonyi nagybevásárláson volt barátnőjével, amikor megéheztek. Beültek az egyik be­vásárlóközpont éttermébe. Ebédeltek, miközben a közeli asztaltól felállt egy 20-25 év körüli fiatalem­ber és elindult feléjük, és amikor melléjük ért se szó, se beszéd, iszonyatos erő\ cl ütött a nő arcába. Az ököl­csapás következtében a hölgynek eltörött az orra, megsérült a homloka és kitört három foga. A táma­dó, mint aki jól végezte dolgát, köszönésképpen in­tett egyet és elment. Mind a három esetben az a közös, hogy a megtá­madottaknak fogalmuk sincs, kitől és miért kaptak pofont. Az „éttermes" hölgy a történtek óta állandó fejfá­jása miatt neurológushoz jár, és még fogorvosa sem fejezte be a kezelést. K.T. Kifogást emelt a közigazgatási hivatal Szabálytalan vízdíjak Törvényességi észrevétellel élt a Csongrád Megyei Közigazgatási Hi­vatal, mivel álláspontja szerint Szeged önkormányzata hatósági ármeg­állapító jogkörét túllépve hárította át a csapadék- és belvízelvezető ár­kok fenntartási, illetve karbantartási költségeit a vízfogyasztókra. Felháborító, hogy olyanért is pénzt kérjenek tőlük, amiért cserébe sem­mit sem kapnak, véli sok szegedi vízfogyasztó, miután tudomására jutott, mi indokolta az idei víz- és csatornadíjak másodszori megeme­lését. Az utcai árkok karbantartá­si költségeinek fedezését a víz- és csatornadíj emelésével kívánja biz­tosítani Szeged önkormányzata. - A lakossági felháborodás jo­gos! - szögezte le Vas Márton Zsolt, a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője. Elmondta: hiva­taluk már törvényességi észrevételt is tett. A hivatal két szempontból vizsgálta az elmúlt év októberében megalkotott önkormányzati ren­deletet. Az ivóvíz- és csatornaszol­gáltatás igénybevételéért fizetendő összeget a közgyűlés hagyja jóvá. Hatósági ármegállapító jogköre vi­szont nem terjed ki arra, hogy az utcai árkokkal kapcsolatos költsé­geket „beépíthesse" a tulajdoná­ban lévő vízközmű szolgáltatási díjába. Nem tekinthető jog­szerűnek, hogy az önkormányzat a csapadék- és belvízelvezető ár­kok fenntartási költségeit jelenleg áthárította a lakosságra. Ráadásul, véli dr. Vas Márton Zsolt, az ügyben egy adójellegű ki­vetésről is beszélhetnénk, hiszen a víz- és csatornaszolgáltatást igény­bevevők akaratuktól függetlenül kötelesek fizetni egy igénybe nem vett szolgáltatásért. Az ártörvény értelmében közüzemi tevékenysé­gért lehet díjat kérni. Szeged azon­ban hiába bízta rá a törvény értel­mében őt terhelő kötelező felada­tot, az ároktisztítást a tulajdonában lévő Szegedi Vízmű Kft.-re, annak pénzügyi fedezetét a költségve­tésből kell előteremtenie. Kifogá­solható az is, hogy a két rendelet egy időben, 2002. január elsején lé­pett életbe. Miután az októberi rendeletet nem helyezte hatályon kívül, jog­bizonytalanságot idézett elő. A közgyűlésnek hatályon kívül kel­lene helyeznie a novemberben el­fogadott rendeletet. Ha visszavon­ja a törvényi előírásoknak nem mindenben megfelelő második döntését, akkor a helyzet az Al­kotmánybíróság közreműködése nélkül is tisztázódhat. Mezey Róbert jegyző kérdésünk­re elmondta: tud a törvényességi észrevételről, bár azt még nem kapta kézhez. Amint erre sor ke­rül, megvizsgálják, hogy egyetérte­nek-e az abban foglaltakkal. A jegyző hangsúlyozta azt is, hogy a közgyűlést természetesen tájékoz­tatja a közigazgatási hivatal állás­pontjáról. N. RÁCZ JUDIT Amerika Szegeden A filmesek : Szabó Győző, Pély Barna, Varga Zsuzsanna, Herendi Gábor, Oroszlán Szonja és Márton Gyula. Fotó: Veréb Simon Az országos bemutató előtt más­fél héttel, tegnap este tartották ti­zennyolc alkotó részvételével a Va­lami Amerika című legújabb ma­gyar film díszelőadását a szegedi Belvárosi moziban. Eddig példa nélküh módon a vetítésen megje­lent a rendező mellett a film for­gatókönyvírója, vágója, díszletter­vezője, sminkese, felvételvezetője, asszisztense és több szereplője. Amikor tavaly nyáron az eddig reklámfilmrendezőként ismert He­rendi Gábor elkezdte forgatni első nagyjátékfilmjét, a Valami Ameri­kát, nem volt politikai áthallása en­nek az egyszerű mondatnak, még nem társította senki a szavakhoz a szeptemberi döbbenetes esemé­nyek máig tartó következményeit. A fiatal filmes nemzedék öniróni­ájától sem mentes történet vígjá­ték a javából, nem is kíván mást nyújtani, mint remek zenékkel és kiváló színészi alakításokkal megtűzdelt két óra önfeledt kikap­csolódást. A cselekmény egy nagy reményű magyar reklámfilmren­dezőről és annak nagy reményű filmötletéről, valamint egy Ma­gyarországra érkező amerikai pro­ducerről szól, aki valójában magyar, hiszen fiatalon hagyta el az orszá­got. De ezt a szereplők csak a tör­ténet végén tudják meg. Addig tel­jes gőzzel folyik a gegparádéval fel­érő kapitális hülyítés. Az amerikai Alex Bmbeck (Szervét Tibor, aki­nek ez az első filmfőszerepe) egy jobb kormányos luxusautóban, szi­varozva érkezik egykori szülőföld­jére: neki ez az utazás a rég várt ha­zatérést, a fiatal magyar reklám­filmrendezőnek, Tamásnak (Pind­roch Csaba) pedig a „Nagy le­hetőséget" jelenti. A film költség­vetését fele-fele arányban állják ­szól a megállapodás, a valóságban pedig egyiküknek sincs egy huncut vasa sem. A magyaroknak ez nem problé­ma, hat nap alatt előteremtik ­gondolják, csak sikerüljön végre álmaik filmjét végre megcsinálni­uk. Beindul a gépezet: beszáll Ta­más barátnője (Ónodi Eszter) és testvérei - Ákos (Szabó Győző), a sikeres üzletember, a nyomulós, harmincas yuppi nemzedék képvi­selője, és András (Hujber Ferenc), a lázadó és ártatlan művészlélek ­a hiányzó hatvanmillió megszerzé­sébe és a vendég budapesti kalau­zolásába. A film zenéjét Dés László, a Bon­bon, Varga Zsuzsa és a Venus, Pál­völgyi Géza, Pély Barna, Hrutka Róbert és Kellerman Kristóf jegy­zi. Az operatőr fordi Rexach, továb­bi szereplők pedig Oroszlán Szon­ja, Sütz lla, Básti fuli, Liptai Klau­dia, Görög László és Reviczky Gá­bor. Hogy végül is elkészül-e a test­vérek filmje, maradjon titok, a Va­lami Amerikát január 31 -tői láthat­ja a szegedi közönség a Belvárosi moziban. L.G. A Rotary jótékonysági bálja MUNKATÁRSUNKTÓL A város egyik legrégebbi polgári klubja, a Szegedi Rotary Klub nemrégiben ünnepelte újraalaku­lásának tizedik évfordulóját. Feb­ruár 2-án, szombaton lesz a For­rás Szállóban a klub jótékonysá­gi bálja, amelynek bevételét a gyer­mekélelmezésből kimaradt gyer­kek segélyezésére fordítják. Szegeden csaknem minden ál­talános és középiskolában tanul 10-30 olyan gyermek, akiknek szülei rossz szociális helyzetük miatt nem tudják előfizetni az iskolai ebédet. Ok a Rotary Klub segélye révén jutnak élelemhez. A program éves költsége mintegy másfél millió forint, ennek egyik fontos forrása a bá­li bevétel Tűzhalál Szatymazon MUNKATÁRSUNKTÓL Kigyulladt tegnap egy tanya Szaty­mazon, és a ház 80 éves tulajdo­nosa bennégett az épületben. Az elsődleges szakértői vélemények szerint nem történt bűncselek­mény. A Csongár Megyei Rendőr­főkapitányság álamigazgatási el­járás keretében nyomoz az ügy­ben. Idegenkezűségre utaló nyo­mot ugyan nem találtak, ám egyelőre azt sem tudták megállapí­tani, hogy mitől gyulladt ki az épület. Vélemények fóruma a Plazában Megbeszélték Bolgár Györggyel Azért vagyok itt, mert a rádió­ban már nem vagyok - köszönt ilyenformán Bolgár György több száz szegedi hallgatójának szom­baton délután a Szeged Plazá­ban, amelynek egyik tere való­ságos agórává alakult mintegy két órára. A felek ez idő alatt jól kibeszélték magukat. A Beszéljük meg! csak egy rádió­műsor volt, ahogyan ezt gazdája, kitalálója, készítője Bolgár György már a másfél éve megjelent köny­vének alcímében is írta. Csakhogy a magyar viszonyok között a Kos­suth rádiónak ez a népszerű tele­fonos beszélgetőműsora valóságos szimbólumává vált - a szólássza­badságnak. Alighanem ezért keltett szokat­lanul nagy visszhangot, hogy janu­ár elején kivették Bolgár kezéből. A maga nemében-műfajában egye­di és egyedüli műsor megszűnté­vel nincs az utca emberének sza­bad fóruma a közszolgálati rádió­ban. Hogy az emberek kedvelték a Beszéljük meg!-et, annak a szom­bati szegedi fórumon is számos jelét-bizonyítékát lehetett tapasz­talni. És persze az ellenkezőjét is lehetett tapasztalni. A fórumra összegyűlt tömeg túlnyomó több­sége a beszélgetés egyes pontjain valóságos szimpátiatüntetést ren­dezett Bolgár - és a vélemény sza­bad nyilvánítása - mellett, míg a csekély számú, ám annál hango­sabb, a hallgatóság első soraiban helyet foglaló „Na végre!"-pártiak nem rejtegették a dolgok alakulá­Beszéljük meg! Újságíró és közönsége. Fotó: Karnok Csaba sa miatti örömüket. (Azoknak, amikor január 15-én Bolgár György résztvevője, hogy szerintük ennek akik nem hallották: a Kossuth rá- távozásának hírét így kommentál- a műsornak a megszüntetése is dió hírműsorának műsorvezetője ta: Na végre!) Nemcsak azt emle- egy a helyes lépések között, ame­zökkent ki hirtelen a műfajból, gette jó ízűen a fórum néhány lyek a „szoclib"-túlsúlyos médiát az egyensúly felé toszogatják; de akadt köztük, aki fesztelen nyílt­sággal zsidózott, pufajkásozott és a többi. S bár a többség lehurrog­ta a szélsőjobb hangokat - Bolgár György nem volt irigylésre méltó helyzetben. Nehéz ugyanis meg­próbálni párbeszédbe szólítani olyan embereket, akik a saját rö­geszméik foglyai és a legkevésbé sem kíváncsiak mások gondolko­dásmódjára. - Vajon hol vannak a fiatalok? ­tanácstalankodott, csak úgy, a ma­gának föltett kérdésen morfondí­rozva a mellettem álló hölgy. Kör­bemutathattam volna... Az üzlet­soron, a mozikban, az éttermek­ben, a kávézókban nyüzsögtek. A fiatalok feltehetően csak a zenét hallgatják a rádióban, s a politika nincs az érdeklődésük fókuszában. Az Eötvös József Szabadelvű Tár­saság által szervezett fórumra szin­te kivétel nélkül a középkorúak és az idősek jöttek el. Két pirospozsgás, ám ősz halán­tékéi hímnemű egyed egy félreeső sarokban beszélte meg az aktuális politikai teendőket, imígyen: - Tudod, hogy én legszíveseb­ben kire szavaznék? - Na, kire? - Hát a Cicciolinára! - Igazad van, az lesz a legjobb! ­hunyorított nevetősen a bácsi és úgy megmarkolta a botját, hogy a kézfején egészen kifehéredtek a csontok... Mit tehet az ember? Elneveti magát. Ez csak egy fórum volt... Aki ott volt, kibeszélte magát. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom