Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-04 / 3. szám

PÉNTEK, 2002. JANUÁR 4. "MEGYEI TÜKÖR" 7 „Nem hagyom, hogy céltáblát csináljanak az egészségügyből!" Politikamentesen a városért Bartha László: Nem kell kampányra készülnöm, csak elmondom, mit csináltam az elmúlt években. Fotó: Miskolczi Róbert Költségvetésének több mint tíz százalékát fordítja fejlesztésekre a Csongrád Megyei Önkormány­zat. A megyei közgyűlés legutób­bi ülésén határozott úgy a testü­let, hogy továbbra is kiemelt fi­gyelmet fordítanak az egészség­ügyi és a szociális ágazatban mű­ködő intézmények korszerűsíté­sére. A megyei önkormányzat azért szánhat 2002-ben saját, 12 milli­árd 300 millió forintos költségve­téséhez mérten igen jelentős össze­get, egymilliárd ötszázmillió fo­rintot fejlesztésekre, mert sem mű­ködési, sem fejlesztési hitelállo­mánya nincs - nyilatkozta lapunk­nak Botka László, a megyei köz­gyűlés alelnöke. Ugyancsak fejlesztésre fordítják a 2001-ben keletkezett 230 milhó forintos költségvetési többlet je­lentős részét is. A megyei önkormányzat foly­tatja három egészségügyi intéz­mény, a makói, a szentesi, és a deszki kórház korszerűsítését. Az idén befejeződhet a szentesi sürgős­ségi diagnosztikai tömb összesen egymilliárd háromszázmillió fo­rintba kerülő kiépítése, és meg­kezdődik az építkezés a makói kór­házban is. Botka László elmondta: az el­múlt három évben egyetlen alka­lommal sem nyert pénzt az ön­kormányzat egészségügyi gép- és műszerbeszerzésre kiírt pályáza­tokon, ám most újra próbálkoz­nak. A 165 millió forintos fejlesz­téshez százmillió forint saját erő mellett 65 milliós támogatásra számítanak. Amennyiben 2002­ben sem nyernek, úgy az eddigi gyakorlatnak megfelelően saját pénzből költenek műszervásárlás­ra. Ugyancsak pályázik az önkor­mányzat a deszki kórház felújítá­sára. Az önkormányzat a szokásos tízszázalékos önrész helyett kész a beruházás húsz százalékát saját forrásból finanszírozni. Amennyi­ben a pályázat sikertelen, a Csong­rád Megyei Önkormányzat saját költségvetéséből biztosítja az élet­veszélyes ingatlan rekonstrukció­jához szükséges összeget. A szociális ellátó intézmények közül 20Q2-ben a nagymágocsi kastélyotthon szennyviztisztítójá­ra ötven-, a szentesi pszichiátriai otthon konyhájának átépítésére húszmillió forintot költenek. Botka László hangsúlyozta: a közgyűjteményi intézményekben tervezett beruházások a befejezés­hez közelítenek, hiszen Csongrá­don felépült a levéltár, és a megyei önkormányzat Szegeden megvá­sárolhatja a múzeum működésé­hez elengedhetetlen raktárépüle­tet, 200 millió forintért. A Csongrád Megyei Közgyűlés 2002-ben is stabil egyensúlyú költ­ségvetést tervez - jelentette ki Bot­ka László alelnök. K.B. Harmadik teljes esztendejét töl­tötte a polgármesteri székben Bartha László. Szeged első embe­rét hagyományos évértékelés, a sikerek és kudarcok felsorolása helyett arra kértük, engedjen be­pillantást a kulisszák mögé, vagy­is beszéljen arról, milyen komp­romisszumokat kell kötni ah­hoz, hogy a város működjön. - Az elmúlt esztendő a leglátvá­nyosabb sikereket és a legtöbb, legkeményebb támadást hozta a városvezetésnek. Mit gondol, mi az oka ennek1 - A kettő együtt jár. De nem­csak a kritika fontos, hanem az is, hogy kitől jön. Gyakran olyanok fogalmaznak a legélesebben, akik magukat ugyan politikai erőnek mondják a városban, ám a szava­zók még a közgyűlésbe se juttatták be őket. Nem biztos, hogy perdön­tő a szavuk. A szegedi városfej­lesztést nehéz észszerűen kritizál­ni, ezért megpróbálnak támadni. A céljuk nem lehet más, mint felszí­nen maradni, és csorbítani a sike­rek jelentőségét. Ez már nem a vá­rosról szól, egyszerűen politika. Viszont az ellenzék politikai moz­gásterének hiánya. De ez nem sze­gedi specialitás, hanem országos je­lenség. Amikor mi átvettük a vá­ros vezetését, egy szocialista be­rendezkedésű nagyvárost kellett irányítanunk. Az igazi rendszer­váltást nekünk kellett végrehajta­nunk, és ez természetesen sokak érdekeit sértette. - A nyilvánosság előtt rendkívül éles, parázs viták zajlanak a köz­gyűlésben és a várospolitika más színterein, miközben sok kérdés­ben egyetértés tapasztalható az el­lenzék és a kormánypártok kö­zött. A háttérben alkuk, titkos megállapodások rejlenek1 - Érdekes amit mond, hiszen tény: a közgyűlési zárt üléseken szinte soha nincs ellentét a fontos kérdésekben. Úgy tűnik, mintha az ellenzék csak azért kezdeményez­ne heves vitákat a képviselő-testü­leti üléseken, hogy saját tevékeny­ségére felhívja a szegediek figyelmét a kamerák, a média segítségével. A szavazások azonban rendre egy­hangú többséggel zárulnak. A po­litikusok színészi képességei jók, de sokszor maguk sem gondolják ko­molyan, amit mondanak. A szoci­alisták például számos alkalom­mal bírálták a kétéves költségvetést úgy, hogy csak néhány, apróbb mó­dosító javaslatot nyújtottak be. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy az ellenzéki képviselők egy ré­szével jó a személyes kapcsola­tom, és a közgyűlésen kívül is rendszeresen konzultálunk. Velük meg lehet egyezni a város érdeké­ben, a pohtikát kizárva. -Az ön személyének köszönhe­tő, hogy az ellenzék soraiból né­hányan ma már nyíltan is a kor­mányoldalt támogatják? - Molnár Zoltán (volt szabad demokrata) képviselő úr sokáig vívódott, hiszen bár egyetértett a mi városfejlesztési elképzelése­inkkel, a párthűség miatt még­sem támogathatott bennünket. Ezért azután a közgyűléseken ko­rábban rendkívül aktív képviselő csak szakmai kérdésekben nyilvá­nult meg. Azután a polgári frak­ció megalakuláskor végre döntött, és átült a függetlenek közül. Akik igazi lokálpatrióták, azoknak min­denképpen ezen az oldalon van a helye. -Az előbb említett városfejlesz­tési tervek jó része a cikluson átí­vel, hasonlóképpen a kormány terveihez. Milyen hosszú idő alatt valósíthatóak meg ezek1 - A fejlesztési elképzeléseink 2010-ig szólnak, városi szinten körülbelül százmilliárd forintba kerülnek. A konkrét programot ­nem túlzás állítani - 70-80 száza­lékos konszenzussal fogadtuk el még 1999-ben. A vezérfonal tehát megvan, és ez reményeim szerint nem személyfüggő, hiszen a szán­dékot az ellenzék nagy része is tá­mogatta. Egy várost nem lehet né­gyéves ciklusokra készülve irányí­tani. Az általunk megkezdett beru­házások jelentős része a 2004-2006-os időszakban valósul meg. Természetesen szeretnénk mi irányítani az általunk megkez­dett fejlesztések megvalósítását, de meggyőződésem, hogy egyet­len felelősen gondolkodó politikai erő sem térhet le arról az útról, amelyen mi elindultunk. - Az önök által meghirdetett reformok közül talán a legjelen­tősebb volt az egészségügyi sza­kellátó rendszer átalakítása. A kormány eddigi két egészségügyi minisztere modellértékűnek ne­vezte a szegedi kezdeményezést, amelynek hatása lehet a kórház­törvényre. A törvény azonban nem engedi meg a privatizációt a tervezett módon, a magánosí­tásra jelentkező Fuziomed vissza is lépett. Ez kudarc1 - Rosszul értelmezi a kórháztör­vényt, ami minden passzusában megfelel a szegedi modellnek. A törvény ugyan tiltja, hogy gazdasá­gi társaság végezze az egészségügyi közszolgáltatást, ám ez nálunk sem lett volna másként. Közhasz­nú társaság végezte volna az egész­ségügyi szolgáltatást, alvállalkozói a jelenlegi egészségügyi dolgozók lettek volna. A gazdasági tevékeny­séget pedig kft., vagy részvénytár­saság irányította volna, a törvény betűjének megfelelően. Tehát alá­támasztotta az eredeti elképzelése­ink helyességét a jogszabály. - Mégsem lesz privatizáció... - Nem, mert nem hagyom, hogy a politika céltáblájává váljon az egészségügy, ezért Szegeden csak a ciklusváltást követően hajtjuk vég­re a reformokat. -A közelmúltban a Magyar Gal­lup Intézet a város megbízásából közvélemény-kutatást végzett. Aszerint az ön ismertsége 100 százalék. Arra a kérdésre, hogy megválasztanák-e újra polgár­mesternek, a megkérdezettek 39 százaléka válaszolt igennel. Ho­gyan értékeli ezeket az adatokat1 - Elsősorban nem személyekre szabott felmérés készült, hanem a város általános közérzetét, állapo­tát vizsgálták. Az 1998 év végén el­végzett felmérés eredményeivel ha­sonh'tották össze a mostani adato­kat, és azt már előre mondhatom, hogy lényeges javulást mértek. Po­litikai kérdéseket csak a pártok megítélése tekintetében tettek fel a kérdezőbiztosok, a válaszok az or­szágos tendenciát tükrözték. - Elképzelhető, hogy polgár­mesterként most értékelhet utol­jára egy teljes évet. - A megbízatásom négy eszten­dőre szólt, és ennek majdnem ne­gyede áll előttem. Rengeteg felada­tom van a város vezetésében, és nem is tervezem előre a jövőt, nem foglalkozom a választásokkal. Ma­ximálisan a munkámra koncent­rálhatok, hiszen nincs szükségem kampányra: egyszerűen csak el kell mondanom az embereknek, hogy mit csináltam az elmúlt négy esz­tendőben. KÉRI BARNABÁS Kiegészülő képviselet Aktivizálódott a vásárhelyi városi gyermek- és ifjúsági önkormány­zat az előző esztendőben - össze­gezte a tapasztalatokat Horváth Tibor, felnőtt segítő. Jó másfél éve készülnek az együttműködési meg­állapodás aláírására a városi ön­kormányzattal. A közgyűlés már elfogadta a do­kumentumot, igaz, még nem lát­ta el kézjegyével Rapcsák András polgármester és Olasz Imre diák­polgármester. Nagy előnynek számít, hogy a gyermek- és diák-önkormányzati testület tagjainak több mint a fe­le megmaradt. Olasz Imre tovább­ra is ellátja a diák-polgármesteri tisztet, annak ellenére, hogy a sze­gedi rendvédelmi iskolában tanul. Farkas Viktória diák-alpolgármes­ter mellé Kis Zitát választották szintén alpolgármesterré, ugyanis Bánki Orsolya, lévén negyedikes gimnazista, már nem vállalta to­vább a megbízást. Tavaly három olyan iskola is de­legált gyerekeket a városi gyermek­és diákönkormányzatba, melyek­ből eddig senki sem volt jelen. Most a testületbe jöttek a Szent Ist­ván Altalános Iskolából, az Eöt­vös szakközépiskolából és a Szán­tó Kovács János Általános Iskolá­ból. Ezek mellett immár a Cseres­nyés-kollégium diákjai is képvi­seltetik magukat. B. K.A. Magán Széchenyi-terv Szép remények éltetik az embert. Különösen így, év elején. De bi­zony úgy telik el majd ez az esztendő is, hogy csak egy részük va­lósul meg. Ha megvalósul. Nekem szerények a vágyaim, de olyanok, melyek ha megvaló­sulnának, alighanem sokaknak szereznének örömöt. Jómagam megelégednék már azzal is, ha eltörölnék azt a fránya egészségügyi hozzájárulást, mely azokat a vállalkozókat sújtja leginkább, akik nem jószántukból foglalkoztatják önmagukat. Szerény kívánság, hiszen arra gondolni sem merek, hogyan lehet kigazdálkodni az 50 ezer forintos minimálbér miatt olyan magas tb-járulékot. Aki azt kifizeti a jelenlegi keresetek mellett, bizony három hónapból egyben nem eszik mást csak száraz kenyeret. Ha én lennék a parlament, úgy segíteném a kis bizniszt, ahogy néhány más országban (Svájcban, Dániában, Svédországban) már a hú­szas években tették. Ott azoknak, akik csak önmagukat foglalkoz­tatták, a mindenkori társadalombiztosítási járulék felét kellett fi­zetniük. Vagy legyen úgy. mint Kanadában az utóbbi időkben. Ott sosem volt szocializmus, ám a gazdaság az utóbbi években jutott oda, aho­vá a magyar a rendszerváltás környékén. Gyárakat zártak be, vá­rosok maradtak munkalehetőségek híján. Az ok egyszerű: Kína olyan termékekkel árasztja el az országot, melyek a nyersanyag költségénél is olcsóbbak. A kanadai kormány egyszerű lépést tett: eltörölt néhány adónemet, hogy versenyképesek legyenek a hazai cégek. De Magyarország nem Kanada - mondhatja bárki, s igaza van: itt adókat nem törölnek el - mondván: nehogy már jól járjanak a multik! -, de közben nem gondolnak a kisvállalkozásokra. Azaz mégis, mert lehet pályázni, a végkimerülésig! Pedig nem mindenki pályázatképes, s az így osztott forintok leg­inkább azokhoz jutnak, akiknek már amúgy is van. Nekünk, munkavállalóknak az óhajunk oly szerény. Megeléged­nénk azzal, ha több forint csörögne a zsebünkben. Ez lenne az mi privát Széchenyi-tervünk. KOROM ANDRÁS Ha kell, saját erőből fejleszt az önkormányzat Megye hitel nélkül Vizsgálat a makói kórházban. Fotó: Schmidt Andrea In memóriám Nagy Tibor „Kedves Tibi! Ha most itt lennél közöttünk, biztosan tiltakoznál. Soha nem szeretted a fölhajtást magad körül. Min­dig rosszul viselted, ha Te voltál a középpontban, ha veled foglalkoztak. Szabadkoztál, mentegetőztél, ki­térni akartál. Bájosan, pajkosan, tréfálkozva, aho­gyan csak Te tudtad csavarni a dolgokat. S most hi­ába várjuk, hogy tiltakozz! Hiába reménykedünk ab­ban, hogy lágyan elhessegesd magad a figyelem kö­zéppontjából! Nem szólsz nekünk többé, hiába remél­jük hallani ismét rekedtes hangodat. Úgy mentél el, hogy igazából nem is tudtunk elkö­szönni tőled. Úgy hagytál itt bennünket, hogy a leg­utolsó pillanatig elhitetted velünk: erősebb vagy a be­tegségnél. Könnyed és derűs hangod mögött azonban nem a meggyőződés, hanem a remény és a helyzet földolgozásának bátorsága állt. Úgy néztél szembe sor­soddal, megpróbáltatásaiddal, amilyen az életed is volt: vágányán és kihívóan. Pár héttel ezelőtt, amikor utoljára beszéltünk tele­fonon, hogyléted mellett a jövőről ejtettünk szót. Tervekről, választásról, a térség kitörési lehetőségei­ről. És persze menetrend szerint elsütötted nekem szánt kedvenc poénodat a marosi tutajról, amellyel Zomb'orhoz lehetne csatolni Makót. És nevettünk, mint mindig, ilyenkor. Veled beszélve nem lehetett komolynak maradni, mert minden helyzetre volt egy szívvidító poénod. Most is könnyed voltál, szelle­mes és elegáns, olyan, aki a legrosszabb helyzetben is meg tudja őrizni derűjét és őszinteségét. Ezért szerettünk annyira! És most hiába várjuk az újabb élcedet, mint aho­gyan a híreket is felőled, a remélt gyógyulásod jeleit, hogy ismét köztünk lehess, régi valóddal, teljes erő­bedobással. Amilyennek megismertünk. Talán tudod, hát persze, hogy tudod, hogy amit köz­életi emberként, polgármesterként, helyi és megyei politikusként tettél, azt közmegbecsülés övezte. Olyan ember voltál, akire mindig oda kellett figyelni. Aki­re azt mondják: véleményformáló alkat. Olyan, aki­ben azok is megbíztak, akik esetleg irigyelték sikere­idet, vagy riválisuknak tekintettek. Emlékszem, egyszer, pár évvel ezelőtt a megyén volt egy választás. A polgármestereket szavaztatták meg arról, ki a legjobb közülük. Sokan ácsingóztak a címre. Tán lobbiztak is érte. Te nem. Te szerényen visszahúzódtál, pedig tudom, lelked mélyén áhítot­tad a sikert. És Téged választottak, magas fölénnyel. Mert kollégáid szemében is Te voltál a legjobb. S öröm volt látni a szemedben a fényt, talán egy könny­cseppet is akkor: a siker és az elismerés örömét. A tisz­ta, őszinte örömöt. Soha nem felejtem el ezt a pilla­natot. Nem mondhattam el neked, de tudd: ezzel a tekinteteddel fogsz megmaradni az emlékezetem­ben. És tudd azt is, hogy sokunk példaképe voltál. Be­csültük állhatatosságodat, aki ha kellett, konokul akaratos, ha kellett, könnyeden emelkedett voltál. Ha szükség volt rá, körömszakadtodig harcoltál, ha úgy kívánta a helyzet, villámgyorsan engedtél és komp­romisszumot kötöttél. Mert mindig tudtad, meddig lehet feszíteni a húrt a siker érdekében, és mikor kell stratégiát váltani. Matematikus agyad tökélete­sen érezte és élvezte ezt a küzdelmet. És mindig Tc győztél. Csak most nem. Most az egyszer nem Te győztél. Nem ember, a természet győzött le. Egy hoz­zád méltatlan, alattomos ellenfél. És most csöndbe burkolódzik a szív. A hiányod csöndjébe. Fagyott ez a csönd. Fogcsikorgató. Kedves Tibi! Emlékszel, félbehagytuk legutolsó beszélgetésünket. Függőben maradtak gondolataink, mert látogatók jöttek hozzád. Mondtad, hívsz majd, ha folytathat­juk. Akarom, hogy tudd: én még most is a hívásod­ra várok! És nem kapcsolom ki a telefont! Kérlek, ne felejts el visszahívni! És addig is: Isten Veled!" MAROSVÁRI ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom