Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-26 / 22. szám

12 • H I R D E T E S • SZOMBAT, 2002. JANUÁR 26. A magyar kultúra lovagja: Kiss István Múzeumi tárgy lesz a nyilas és kommunista rémuralom jelképéből Nyitásra kész a Terror Háza OJm IHHFL 11K BL •L I M EB N • A Kommunista rezsim által ellenségnek kikiáltott Mindszenty József esztergomi érsek 1949-ben. (Fotó: MTI) ! Az Andrássy út 60. szám alatti ház külsejét is átalakítják. JOGI VITÁK KERESZTTÜZÉBEN KÉ­SZÜLŐDNEK A NYILAS ÉS A KOMMU­NISTA REZSIM ÁLDOZTAINAK EMLÉ­KET ÁLLÍTÓ TERROR HÁZA MEGNYI­TÁSÁRA BUDAPESTEN. AZ EMLÉKHE­LYET ABBAN AZ ANDRÁSSY ÚTI ÉPÜ­LETBEN RENDEIK BE, AMELYBEN A SZÉLSŐJOBB-, MAJD A SZÉLSŐBAL­OLDAL TERRORSZERVEZETE IS SZÉ­KELI A MÚZEUM FŐIGAZGATÓJA SCHMIDT MÁRIA TÖRTÉNÉSZ, A MI­NISZTERELNÖK FŐTANÁCSADÓJA LESZ. - A Terror Házának megnyitását senki nem tudja megakadályozni ­jelentette ki nemrég Tirts Tamás, a fővárosi Fidesz-MDF-MKDSZ­frakció vezetője a nyilas és a kom­munista rémuralom áldozatainak emléket állító épület átalakítása kö­rül kirobbant vitára utalva. Az And­rássy út 60. szám alatt álló, 1880­ban épült házat az ÁPV Rt.-től még 2000-ben vásárolta meg 500 millió forintért a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatá­sáért Közalapítvány a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumának beruházási keretéből, hogy ott mú­zeumot alakítsanak ki. Az épület külsejét is átformálják: a tető sík­jából több méterre kinyúló párkányt készítettek, amelyen a terror szó betűi, egy ötágú csillag és egy nyi­laskereszt körvonalai láthatók. A fából kivágott, úgynevezett láda­betűkön átszüremkedő napsugarak a falra „vetítik" a TERROR-t, vala­mint az önkényuralmi jelképeket. Már ez utóbbiak használata miatt is többen tiltakoztak, de még na­gyobb ellenállást váltott ki a ház határoló falainak meghosszabbítá­sában, elképzelt, a tetőről kinyúló párkányig emelkedő fekete penge­fal, amely a járdát borító ugyan­ilyen színű gránittal keretbe foglal­ja a házat. A fővárosi közgyűlés az átalakítá­sok egy részével egyetért, de példá­ul a pengefal beépítését ellenzi, mert az akadályozná a gyalogos közle­kedést. A falon egyébként eredeti­leg ajtón keresztül lehetett volna átjutni, ezt azonban elvetették, és inkább egy két méter széles, hat méter magas szabad nyílást alakí­tanak ki rajta. Az építtetők ezzel azt akarják elérni, hogy felhívják a já­rókelők figyelmét a múzeumra. Az épület átalakítása körüli vita főleg eltérő jogértelmezés miatt robbant ki. A VI. kerületi jegyző ugyanis olyan területre adott ki építési en­gedélyt, amely a fővárosi önkor­mányzat tulajdonában van. Ha­zánkban ez lesz az első olyan mo­numentális alkotás, amely a szélsőjobb-, illetve a szélsőbalolda­li terror áldozatainak állít emléket. Ugyancsak Budapesten, egy hasz­nálaton kívüli zsinagógában ren­dezik majd be a Holokauszt Doku­mentációs Központot, az egykori gettó területén pedig fiatalok kezde­ményzésére holokausztmúzeumot terveznek. A világon több száz ilyen jellegű mementó látható. Két évvel ezelőtt avatták fel a vészkorszakot idéző emlékhelyet a bécsi Juden­platzon, tavaly pedig Berlinben nyílt meg a Zsidó Múzeum. A Terror Házára keresztelt há­romemeletes épületet az 1944 ok­tóbere után hatalomra került nyi­lasok a Hűség házaként emlegették, és a szélsőjobboldali mozgalom itt rendezte be központját, amelyben emberek százait kínozták meg és vé­gezték ki. 1945 februárjában a po­litikai rendőrség költözött be ide, amely később Államvédelmi Osz­tály, illetve Államvédelmi Hatóság néven vált hírhedté. A pincékben cellákat alakítottak ki, amelyekben a kommunista rendszer ellensége­inek tekintett foglyokat őrizték és vallatták, s közülük sokan nem él­ték túl a válogatott kínzási módsze­reket. A múzeum minden részleté­vel igyekszik emlékeztetni a mai korban élőket az itt történt borzal­makra. A körfolyosós udvar falán fémbe maratott börtönportrék szá­zai láthatók, középre egy tankot emeltek be. A kommunizmus áldo­zatainak emléknapját megelőző napra, február 24-ére időzített meg­nyitó után bárki megtekintheti. HEGEDŰS SZABOLCS Életében elő nem fordulhatott vol­na egyetlen pillanatra se, hogy hi­vatalos ember a magyar kultúra napja alkalmával a balástyai Kiss István nevét külön nyomatékkal említette volna. Hivatalt akartak csinálni mindenáron a művelődé­si házakból, és közhivatalnokot a népművelőből. Pistát ebbe a kalo­dába belehajlítani nem lehetett. Amikor élete javában elment, or­vosilag megállapították, szívelég­telenség végzett vele. Hadd csavar­jak az utólagos diagnózison: addig osztogatta szét a szívét, amíg ma­gának se maradt. A kultúra bár­melyik ágában nagyot alkothatott volna, de ő mindegyiket teljes szívvel akarta szolgálni. Azok be­csülték legtöbbre, akik hasonló áldásos kórban szenvedtek, meg azok, akiknek javára szolgált. A kultúra fölkent papja volt. Makón született, ott szívta ma­gába a minden iránti olthatatlan érdeklődést. Ezt gyarapította és osztogatta huszonkilenc esztende­ig a sokáig talán leggazdagabbnak tartott település lakói között. A hi­hetetlen erőfeszítésekből fakadó anyagi gyarapodás mellé szelle­mi gazdagságot álmodott. Benne még egybe kapcsolódhatott ez a kettő. Örülünk, hogy közöttünk lehetett. A múlt vasárnapot az ő emléké­nek szentelte fogadott faluja. A Balástya Község Közművelődésé­ért és Fejlődéséért Közalapítvány szervezésében délután 3-kor sír­jához vonultak az emlékezők ko­szorúzni, 4-kor pedig könyvbe­mutatóra várták a vendégeket. Balástyai képek címen Török Jó­zsef foglalta kötetbe fényképei ja­vát, ennek ürügyén idézték szel­lemét. Tele lett megint a művelődési ház nagyterme. Ked­ves műsor merítettek Pistából. Márkus Mariann, Kardos Erzsé­bet, Török József, Újvári László, Fábián György emlékező szavait hallhattuk, belehallgathattunk egykori szomorú rádióriportjába, Máté fia gyönyörű versmondásá­ba, és beletekinthettünk kínnal­keservvel összehozott kisfilmjei­be. Minden róla szóló mondat méltó lenne rá, hogy ide írjuk, egyetlen fohászra futja csak he­lyünk: De jó lenne, ha közöttünk lehetne! Fölfigyelt sokoldalú munkálko­dására annak idején az ország, ezt a figyelmet folytatva adomá­nyozta most a Falvak Kultúrájá­ért Alapítvány a Magyar kultúra lovagja posztumusz kitüntetést. Fia, Máté vette át kedden, Buda­pesten, a magyar kultúra napján. Külsőre talán soha nem volt lo­vagi alkat. De nagyot nevetne, ha nevethetne még. Akik ismertük, tudjuk, huszonkilenc éve minden percét, szíve minden dobbanását faiujának áldozta, országra szóló kisugárzással. Népművelőknél nem szoktunk tanítványokat em­legetni, pedig a fél falu apraját­nagyját vezette. A lelkekbe eresz­tette gyökereit, a szellemi hajszál­csövesség révén apáról-anyáról fiúra szállva mostanáig kamato­zik minden igyekezete. Szétszóró­dó társadalmunkban összetartást, közösséget teremtett. Töredék sa­ját leltárából néhány szó: négy fe­gyelmi, egy felmondólevél... Re­méljük, nyoma sokáig kitörölhe­tetlen marad. Talán azok is látnák már, akik a sötét hivatal kelepcé­jébe akarták zárni. Ahogy lenni szokott, rájuk alig emlékszik mái i valaki is. HORVÁTH DEZSŐ • Kiss István Szív Ernő A világ legjobb ételei NEM SOROLJUK FÖL VALAMENNYIT, HOGYAN IS TEHETNÉNK. INKÁBB CSAK FÖLKÍNÁLUNK NÉHÁNY ÖTLETET, ILLETVE MEGLEHETŐSEN JELENLÉVŐ SZUBJEKTIVITÁSSAL VÉLEMÉNYT FORMÁLUNK A KEDVENCEINKRŐL. SZUBJEKTÍV DOLOG AZ AGY, A SZÍV, DE A LEGSZUBJEKTÍVEBB MÉGIS CSAK A GYOMOR ÍZLÉSE. ANNYIRA AZ, HOGY NÉGYNAPI ÉHEZÉS UTÁN EGY DAGI POLGÁRMES­TERRŐL IS LEESSZÜK A BŐRSZÍJAT. AZ VISZONT MÁR KORÁNTSEM IRÓNIA, HOGY A VILÁG LEGJOBB ÉTELEI EGYSZERŰEK, PÓRIASAK ÉS CSÚNYÁK. NEM IS CSÚ­NYÁK. RONDÁK. ISZONYATOSAN CSÚF KÉPZŐDMÉ­NYEK. Kocsonya Az alábbi lista legmetafizikusabb étele a kocsonya. Ráadásul nem is csúnya, egyáltalán nem rút, in­kább hattyú az esztétikai alapozottságé és megle­hetősen sznob konyhaiparban. A déldorozsmai ko­csonya még a díszes francia konyhában is szépség, kellem és tányérmanöken lenne. A kocsonya affé­le világváltozat, vagyis hogy szépen megmutatja, mi­lyen a világ, a fehéren didergő zsírfoltok a felszínen, a dermedt húslé szőke kozmikuma, s benne, mint egy bolygó, egy önnön fényétől elkábult hideg csil­lag, mint egy vadul közeledő aszteroida, a hús. Az! Kocsonyában nagyon jók az anyósok. A fiatal nők pedig ellenségüknek tartják. A fiatal nők - húsz és ötven között értendő - azért utálják csinálni a ko­csonyát, mert levesben a férfiak általában jobbak, még ha kószál is a világban néhány levesművész édesanya. Tepertő A tepertő a világ szépségei - Nofretiti királyné híres büsztje, Mona Lisa vagy Picasso ruhátlan, göndör szőrű hölgyei - ellen elkövetett esztétika merénylet. Meg sok más szépség ellen is, persze. Egy Weisz Sá­muel nevű neandervölgyi kóser medvevadász találta föl ezer évekkel ezelőtt, akit ezért doronggal vertek agyon esztétika szakos társai, majd megkóstolták a találmányt. Nem, Weisz Sámuelt már nem lehetett feltámasztani. A tepertő rondább, mint Aranda B. Wel­lrnngton (42), ecuadori háziasszony, akit tavaly és tavalyelőtt a világ legcsűnyább nőjének választottak, viszont az idén esélyesebb, mint valaha is volt. A te­pertő a forró zsír poklából érkezik a szívünk fölé. Ja, a pokol zsíros, olajos és forró. Sült háj, barna, szálan­ként lefejthető húsréteg, és alul a bőrke, igen, a tepertő hajó, vagyis a forró zsír is hajózható, akkor pedig szi­rén minden böllér. Jó, a böllérfeleség meg sellő. Önök rágtak gyermekkorukban tepertőhéjat? Nem? Aki nem tette, pótolja be, kérve kérjük. Minden te­pertők legjobbja a libatepertő. Egy holland kézikönyv­ben olvasható - Erwin van Ajax: A tepertő és az Em­beriség 1999, Roda, Diamond and Fleisch Verlag-, hogy a libáknak megbocsátható környezetük módsze­res lepusztítása. Miért?! Mint tudjuk, a libafos meg­mérgezi a földet, továbbá jegyezzük meg azt is, hogy Hollandiában nincs sok föld, ami van, azt is a szegény tengertől lopták. Azért kell a libának megbocsátani a környezetvédőknek is, mert olyan áldottan finom te­pertő készíthető belőle. Erwin van Ajax könyvében olvasható egy igen szem­léletes kísérlet is. Nőkön, háziasszonyokon, iskolás kislányokon, édesanyákon, szüzeken és testakroba­ta vérprofikon végezték. Üres asztalra egy csillogó gyémánt mellé húsos libatepertő-darabkát helyeztek. Szinte mindig ugyanaz történt. A nő először megfog­ta és bekapta a tepertőt, s csak aztán nyúlt a drágakő után. Disznósajt Pokol. Ha van pokol - különben nincsen -, akkor ilyen, mondta, pontosabban írta egy író kolléga, kortár­sunk. A kettészelt disznósajtban megtapasztalható az idő iszonytató rétegezettsége, az, hogy egy másodperc és évmilliók, vagyis hogy rétegre réteg, mert pl. mi- : vei szemléletesebb a Grand Kanyon sziklafala, mint özv. Bezzeg Frigyesné kettészelt disznósajtja Szatymaz­ból, hm? Meg kell említeni ehelyütt a pacalt is. Mar­hapacal, persze, az is pokol, a vörös lében fürdőző mi­nistránsgyomor-darabkák, hah, ami másnak bünte- • tés és kárhozat, minekünk, kanál a kézben, mmm!, : édes üdvözülés. Például a papok, és most mindegy, ; hogy melyik felekezethez tartozók, nagyon szívesen : folyamodnak disznósajthoz, viszont bűntudatuk van : a dologtól. A virslit, a szalonnát, a füstölt kolbászt ké- ; tely nélkül az arcukba teszik, de a disznósajtnál meg­mozdul a lélek, ej, páter, ej, püspök pajtás, hát sza- ; bad a poklot csak úgy megenni, elfogyasztani, beke­belezni?! Mire mi a válasz?! Mire citálnak. Nem az a veszélyes, lelkecském, ami bejön, hanem az, ami ki­megy, érted? Vagy pl. a fiatal nők és a disznósajt. : Amikor nő ajkának a randevún disznósajtillata van. : Hm? A nagy dolgok mindig érzékiek is. Sült vér Boldogtalan nők szoktak sült vért enni. A görögök sze- : rint a lélek otthona a vér, a kóser sakterek is akkurá- ; tusán kifolyatják a leölt állatból. Sült vér, mi ma- : gunk nemigen szeretjük, de egyszer pl. láttunk három : nőt együtt sült vért enni. Egy idős, egy fiatal és egy el- : dönthetetlen. Lehetett győztest hirdetni? Nem lehe- : tett. Ennyi elég? Parizer Aki tudja, mi van a parizerben, sokat tud. Sokat, ; de nem eleget. A parizer többsége víz, amiként az : emberi test is, igen, a parizer nagyon közel áll hoz­zánk, a parizer fürkészi a világmindenséget a ko­ponyacsont mögül, a parizer hisz, a parizer dobog, prüszköl a mellkas bal oldalában. A jó magyar pa­rizerrel nem vetekszik német, francia vagy izlan­di társa. A parizernek van politikai állásfoglalása, mert a parizer baloldali, szocdem, szocialista, szak­szervezeti kismufti, ilyesmi. A parizer az átkosban párttag volt, valóságos kiskommunista a föllobogó­zott szocilalista élhúsüzem nyilvános vitrineben. A parizer erényes. Hű. Nem romlik, mint a narancs. Viszont, tagtársak, nem is javul. Megkent kenyerek A rosszból haladunk a helyes irányba. A megkent kenyerek kategóriájában mélypont a mézes kenyér. A napközis mézes kenyerek egyenlő karácsonyi ünnepség Auschwitzban. Óvodások maradtak tör­pék a sok mézes kenyértől. Különösen aljas válto­zata a kent kenyereknek a mézes-vajas kenyér. Szóra nem méltatjuk, mert akkora botrány. Ki ta­lálta föl?! Hogy merészelte?! Aki pedig kedveli, most gondolkozzon el az élet értelmén, most! Va­lamivel jobb, ámde még mindig eléggé hátborzon­gató megoldás a lekváros kenyér - szilvalekvár, ba­racklekvár, dzsem, ez ez most mindegy, kenyérre lekvárt kenni, ahogy az ősi magyarok mondják, olyan, mint, Árpád vezér anyukáját gyalázni. A honfoglaló magyarok ugyanis az összes lekvárt Etelközben hagyták. Nem felejtették, hanem direkt. Annyi a lekváros kenyér javára írható mégis, hogy szépen földíszíti az őt falatozó gyermek vagy sztár­manöken ajkának környékét. Egyszerű disznózsíros kenyér! Hoppá. Itt már a jó­nál vagyunk. Nyár, vidék, harmincöt fok, az akác­fák alatt. Nagymama áll a kapuban, arca előtt az ud­vari hangosbeszélő, Drága kisunokám, Drága kisunokám, Hol gyilkolod a szöcskét, te büdös kölök, sikoltja, mi­közben a kezében billeg a zsíros kenyér meghintve paprikával, és igényesebbeknek hagymagerezdek is. Máris a csúcsponton vagyunk, mert a csúcspont a friss vajas kenyér. És pl. ha legyilkolt paradicsomot is szel rá nagymama, akkor ő az isten. A vajas ke­nyér a Himalája. Kenyér, vaj, só, puszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom