Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-22 / 18. szám

HÉTFŐ, 2002. JANUÁR 21. • AKTUÁLIS* 3 ZLOVAKIA Szattpr NÉMETI GYAR­MOLDOVA Resica­banya® ROMÁNIA Bukarest JGOSZLAVfA HTMH-^ BULGÁRIA UKRAJNA Magyar igazolványok igénylésében közreműködő területi információs irodák Romániában Toró T. Tibor. Fntá MiskíJczi Róbert A legtöbb környező országban már napok, sőt hetek óta működnek az úgynevezett státusirodák. Romániában tegnap reggel óta igé­nyelhető a magyarigazolvány. Tbró T. Tiborral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országgyűlési képviselőjével a törvény gyakor­lati alkalmazásáról beszélgettünk. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) temesvári szenátora elmondta, hogy az ot­tani magyar népesség nemcsak az esetleges benefíciókért tartja jelentősnek ezt a jogszabályt, ha­nem azért is, mert úgy érzik: vég­re kialakult valamilyen politikai kötelék az anyaország és a hatá­ron túh magyar nemzetrészek kö­zött. Ezenfelül, a Szent István idé­zetet tartalmazó igazolvány bizo­nyos lelki köteléket jelent az egész Kárpát-medencei magyarság köré­ben. A többség, a politikai elit, de elsősorban a román kormány nem örült a törvénynek. Be is ve­tett sok olyan politikai eszközt, hogy fékezze, illetve megakadá­lyozza a jogszabály érvényesíté­sét. Toró T. Tibor szerint a helyzet lassan normalizálódik. A két mi­niszterelnök által aláírt egyetérté­si nyilatkozat enyhítette a feszült­séget a két állam között, így sike­rült elhárítani az akadályokat a jogszabály gyakorlati érvé­nyesítése elől. Mindazonáltal hogy a politikusok, de gyakran a köz­vélemény is hajlamos a státus­törvényt a magyarországi mun­kavállalással azonosítani, a kép­viselő szerint tiszta vizet kell ön­teni a pohárba, s tudatosítani mindenkiben, hogy a munkaváll­alás csak egy szegmense ennek a törvénynek. Az idézett egyetérté­si nyilatkozat ezt világosan szabá­lyozza. El kell oszlatni azt a félel­met is, hogy a romániai munka­vállalók miatt összeomlik majd a magyar munkaerőpiac. Az elmúlt napokban néhány szélsőséges megnyilatkozás is el­hangzott: Georghe Funar, kolozs­vári polgármester például azzal fenyegette meg a hivatalban dol­gozó magyar tisztségviselőket és hivatalnokokat, hogy ha magyar­igazolványt igényelnek, akkor fel­mond nekik. A szenátor erről azt mondja, hogy ez Funartól megszokott ext­rém lépés és nem kell vele foglal­kozni. „Románia többé-kevésbé jogállam, s bármennyire is teljha­talmú a kolozsvári polgármester, nincs eszköze arra, hogy ilyen in­tézkedéseket hozzon", vélekedik Toró T. Tibor. Nincs azonban kizárva, hogy bizonyos helyhatóságok vagy a MOZGO IRODÁK A szervezők 22 koordinációs irodát állítottak fel, elsősor­ban Erdélyben. Minden ilyen egyeztető iroda alatt úgyneve­zett helyi irodák működnek, s ezek száma megközelíti a szá­zat. Ezenkívül mozgó irodá­kat is állítanak ott, ahol erre szükség lesz. Ezekben a polgárok, a vallá­si felekezetek aktivistái, civil szervezetek képviselői is tevé­kenykednek majd. kormány helytartói - több-keve­sebb lelkesedéssel - mégis meg­próbálnak akadályokat gördíteni a január 21-én kezdődött munka elé, amikor is megnyíltak a stá­tusirodák Románia magyarok lak­ta településein is. Egyébként sem lesz könnyű munka, hiszen közel 2 milliós népcsoportról van szó, és reményeik szerint sokan fogják igényelni a magyarigazolványt, nyilatkozta lapunknak Toró T Ti­bor, az RMDSZ országgyűlési kép­viselője. KISIMRE FERENC Farkas és Vincze együtt interpellált az elkerülő utak megépítése érdekében Sarkallták a minisztériumot A Dél-Alföld közúthálózatához kapcsolódó elkerülő utak megépí­tése érdekében nemrég közösen interpellált Farkas Sándor Szentes térségi, valamint Vincze László Csongrád és Kistelek térségi or­szággyűlési képviselő. A honatyák arra kérték Fónagy fános közleke­dési és vízügyi minisztert, hogy ne a 15 éves kormányprogram má­sodik felében kezdjék meg a 451 ­es számú főút jelentős felújítását, hanem hamarabb. Vincze László különösen fon­tosnak nevezte a 45l-es számú főút fejlesztését, amely - az E5-ös útról leágazva - Kiskunfélegyházá­tól Csongrádon, Szentesen, Oros­házán, valamint Battonyán ke­resztül az ország déli határáig fon­tos közútforgalmi szerepet tölt be. Hangsúlyozta: a közlekedés za­vartalanságának hosszú távú biz­tosítása érdekében mihamarabb célszerű lenne megépíteni a főút városokat elkerülő szakaszait. Vincze szerint a Csongrádot elke­rülő szakasz szervesen illeszkedik az elkerülő utak megépítésének láncához, ezért a város akár már idén partner lenne a beruházás­ban. Az interpellációs felvetésre vá­laszt adó Fónagy János közlekedé­si és vízügyi miniszter kifejtette: az Alföld déli megyéinek elérésé­ben alapvetően fontos szerepet tölt be az M5-ös autópálya is, melynek Kiskunfélegyháza és az országhatár közötti nyomvonalá­nak mielőbbi megvalósítását kü­' i. : | ^ gig A 45l-es számú főút csongrádi átvezető szakaszán néha egymást érik a járművek. Fotó: Tésik Attila Ionosképpen szorgalmazza a mi­nisztérium. A szaktárca hasonló­képpen törekszik az autópályává fejleszthető M43-as autóút kiépí­tésére, amely révén Szegeden és Makón át az országhatár felé újabb erős közlekedési tengelyt lehetne megvalósítani. Fónagy János el­mondta: a kormány döntött Ma­gyarország gyorsforgalmi úthálóza­tánák 2015-ig szóló fejlesztési programjáról, valamint az orszá­gos közúthálózat kiemelten fontos elemeinek megvalósításáról. A 45l-es számú főút fejlesztéséről szólva a miniszter a csongrádi el­kerülő utat külön is megemlítet­te. Mint mondta: e beruházás a már emhtett kormányprogram ré­szeként valósul meg, várhatóan a programidőszak közepén. A mint­egy 4 kilométer hosszú útszakasz megépítése mintegy másfél milli­árd forintot igényel. Fónagy ki­emelte: a kormány a 15 éves prog­ram keretében a dél-alföldi régió közlekedésének fejlesztésére több mint 75 milliárd forintot kíván fordítani. A válaszra reagáló Farkas Sándor országgyűlési képviselő felhívta a miniszter figyelmét, hogy a Szen­tesen és Csongrádon, valamint e városok vonzáskörzetében élők számára rendkívül fontos, hogy az elkerülő utak megépüljenek. Szerinte ugyanis a térség gazdasá­gi fejlődésének egyik fontos alap­ját az autópályákhoz szervesen il­leszkedő, megfelelő minőségű közutak képezhetik. A miniszteri választ az interpel­láló képviselők elfogadták ugyan, ám kérték, hogy a 45l-es számú főút fejlesztését ne a 15 éves kor­mányprogram vége felé, hanem minél hamarabb végezzék el. M. SZ. J. PODMAN1CZKY SZILÁRD Reggel, mikor fölébredek, a Kossuthon meghallgatom a híreket, közben a fürdőszobában Amodenttel mosok fogat. A hírek után átállítom az erősítő opcióját, cédéről meghallgatom a Himnuszt, aztán Bartókot vagy Kodályt keresek. Reggelire Pick-szalámi va­jas kenyérrel, kamillateával. A nap ragyog, a fára új galambpár költözik. Eszembe jut az első két sor Kosztolányi Hajnah részeg­ség című verséből, előveszem, nézem, hogy van tovább. Ölem­be csúsztatom a könyvet, Bartók vagy Kodály, elég egy hangsor, hogy végigvigyen a régi,tájakon, amelyek archív képeken és em­lékképeken élnek. Ahogy telik az idő, mind távolabbról és egyre nosztalgikusabban látni. Hová tűnt, tűnik, lassan megy el: Fölveszem a legszebb ruhámat, amit én annak gondolok. Le­megyek sétálni. Hallom, már az első sarkon arról diskurálnak, hogy ma a Magyar Kultúra Napja van, és ezt még a Blikk is megírta. A hó olvad, az arcok tűzpiros képet festenek. Lemegyek a part­ra, minden csupa Tisza, a varjak csodálkozva nézik a napot, mintha nem ez lett volna megbeszélve. Magyar festők vásznai előtt állok, a képek nem mozdulnak, ma mintha több lenne a látogató. A napfény az utcán tart, mellszob­rok, kőbe vájt tekintetek, nevek és életművek röpködnek, évszá­mok a név alatt, két dátummal. Látom, a forradalmi szobornál sorban állnak, hogy a lehető legjobb perspektívából fotózhassák egymást vele; az egyik engem is észre vesz, le akar fotózni, de nem engedem. Dél van, a harang megkondul a gyomromban, halászlevet vagy gulyást fogok enni, rá porcos túrós csuszát. A pincérre nem soká kell várni, mikor fizetek, őszintén meghajol, mosolyog és a ban­kót illedelmesen elteszi. Újra az utcán járok, a nap nem enged a negyvennyolcból. Hu­száros léptekkel indulok haza sziesztázni. Álmomban Mátyás ki­rály beszélget Szent Istvánnal a magyar agrárium helyzetéről. Föl­riadok, mert pár perc után csak szótlanul nézik egymást. Délután Széchenyi-dokumentumokat olvasgatok. Bekapcsolom a számí­tógépet, az estére gondolok, a libamájra és a tokaji furmintra, de írnom kell a helyesírás szabályait szem előtt tartva, mert színész­kedés nélkül végig kell gondolnom egy statisztikai átlagot, azt, hogy hány százalékban tartalmaz a magyar kultúra egy ember életén belül hazug igazságokat és igaz hazugságokat. Síelni indult Makóról, fogdában kötött ki Folytatás az 1. oldalról Az üggyel kapcsolatban megkér­deztük Horváth Gábor külügyi szóvivőt, aki megerősítette az újabb, jó hírt. - Az esetnek fontos tanulsága van; aki olyan gyakori nevet visel, mint én, vagy a makói fiatalem­ber, annak érdemes ellenőriznie utazás előtt, hogy hasonló névvel és születési dátummal szerepel-e valaki az adott országban a körö­zöttek listáján. Ha igen, akkor mindenképp érdemes értesíteni az adott országban működő, ide­genrendészettel foglalkozó hivatalt - ilyen a schengeni országok mindegyikében működik - az azo­nosságról, és arról is, mi az az adat, amivel meg tudjuk külön­böztetni magunkat a körözöttöl. S mivel az útlevélben nem szere­pel az édesanya neve, érdemes olyan kiegészítő iratot is vinni ­például anyakönyvi kivonatot ­ami segít a megkülönböztetésben - mondta Horváth Gábor. A magyar rendőrségtől kapott információ szerint az osztrák csendőrség által is keresett bűnözőt - aki tehát nem azonos a szerencsétlenül járt makói fia­talemberrel - először 1996-ban körözte a Bács-Kiskun megyei bí­róság és a megyei rendőr-fókapi­tányság lopás, autólopás, testi sértés és közokirat-hamisítás miatt. Állam bácsitól csent pályázati forintok Folytatás az 1. oldalról A támogatás folyósításához szükség volt számlákra is. A budapesti N. Károly a Tátra Tfans Bt. nevében „adott el" az apátfalvi asszonynak 12 milhó forintért csomagológépet, míg a többi berendezés megvásár­lását 3,9 milhó forint értékben a mezőkovácsházi dr. Sz. Péter igazol­ta egyéni vállalkozóként. Ha már egyszer megírta azt a pá­lyázatot, beadja máshová is - gon­dolhatta a vállalkozó. A Földműve­lésügyi és Vidékfejlesztési Minisz­térium 2000 márciusában kötött T.-né G. Máriával szerződést vissza nem térítendő állami támogatás­ról 5,9 millió forint összegben. A pénz kiutalása előtt azonban az APEH megyei igazgatósága revízi­ót tartott, ekkor derült fény a tur­pisságra - hogy finoman fogalmaz­zunk. A Dancsi és Társa Kft. N. Ká­rolynak 270 ezer forintért adott el egy hagymacsomagolót, aki másnap 12 millióért adta tovább papíron T.-nének. A cég dr. Sz. Péternek 95 ezerért értékesítette a targoncát, 110 ezerért a szárvágót és 112 eze­rért a hagymarakógépet, a mezőko­vácsházi vállalkozó egy nap múlva passzolta tovább mindezeket 6,1 miihóért az Apátfalván vállalkozó asszonynak. A nyomozás során ki­derült, hogy eközben a többnyire lepusztult, használhatatlan beren­dezések egy centit sem mozdultak el eredeti helyükről. Az apehes el­lenőrzést követően az FVM felbon­totta a szerződést T.-né G. Máriá­val, így a közel 6 milhós támogatást már nem vehette fel. Ezen túl a vállalkozó 4,2 millió fo­rintot jogtalanul visszaigényelt a hamis számlák alapján az APEH­től, a személyi jövedelemadóját 1,1 miihóval csökkentette. A szegedi ügyészség jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettével, csalással, adócsalással és magánokirat-hamisítással vá­dolta meg dr. T-né G. Máriát. Az ügy másik két vádlottja N. Károly és dr. Sz. Péter. V FEKETE SÁNDOR Tegnaptól már Romániában is fogadják az érdeklődőket Státusirodák Erdélyben is Kultúra és magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom