Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-19 / 16. szám

SZOMBAT, 2002. JANUÁR 19. • NAPOS 0 L D A L • IV A Tájak - Korok - Múzeumok 700. füzete Szegedi látnivalók - Új zsinagóga A szegedi önkormányzat megbízásából jelent meg a Tájak - Korok - Múzeumok 700. füzete, az épület folyamatos romlása ellenére szép fotókkal. A szerző neve a szokástól eltérően a legelső helyre került, az irodalomjegyzékből viszont egy szerző hiányzik feltűnően. Megtudjuk, hogy a zsidók betelepedését II. lózsef császár 1781. évi türelmi rendelete tette lehetővé. Nem igaz! Az egyenjogúsítás - a helyi szerző erről nem tud! először Szegeden, 1849-ben történt. Az 1867. évi XVII. te., az 1895-ös recepció sem került említésre. A zsidók többsége magyar nyelvű területekről költözött be, s nem közvetlenül „a birodalom nyugati feléből", ez volt a gyors magyarosodás egyik oka. A morvaországi (és nem morva származású!) Löw (és nem Lőw) Lipót Nagykanizsán választotta a magyarságot. Fia, Löw Immánuel a széppróza és retorika kiváló művelője és nem csak kutatója volt! Ő írt először az általa ihletett a zsinagógáról. Az épület díszítése is az ö (és nem Baumhorn Lipót) vázlatai alapján készült, tőle való az ige magyar fordítása: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". A füzet őt helyesbíti: „Szeresd felebarátodat, mert az is olyan, mint Te!" Az alsóoltár csak e füzetben létezik, a zsinagógában a felsőt se keressük. A baldachin helye nem a főrabbi és a tervező alkujának eredménye. A frigyszekrény az őt megillető baldachinnal együtt került a csarnok közepéről a keleti falhoz, nem csak Szegeden, s nem itt először A kupolatartó oszlopok talapzataira nem azt írták föl, amit a füzet közöl, pl. „DK: a Tóra öt könyve, a hit alapja, (csipkebokor)" stb. A szöveg az épület festésére vonatkozik: „A tórát délkeleten a csipkebokor (Rubus sanctus Screb.), ... képviseli." A valódi szerzőre nincs hivatkozás, jobb is, hogy nem hozták hírbe. „Az iparművészeti remekű, hétágú menórák (gyertyatartók)", valójában mécstartók. A gyertya t 1 i í i w** • .1 y 4 / 1 IFE i. 1 SSJL 4 * > ÍÍÜL egy másik templomban Krisztust jelképezi. A teremtés szimbóluma a szerző szerint a hétköznapi munka ablakának belső szegélyén „hat-hat bogáncsfej egy-egy búzakalásszal". Nem így van, s nem ott látható, hanem az ablakcsúcsban. A gyásznapról szóló szövegből csak annak megnevezése év, hónap 9. hiányzik. A hely szűk? Lehet rövidíteni! De nem iu., hanem isz. 70-ben rombolták le a Templomot Jeruzsálemben. A nyugati karzat fölött nem olvasható a tizenkét törzs neve, s a fotó szerint (12. o.) nem sófárok, hanem templomi kürtök ragyognak itt. Az „áldó kohanita (kohén) kezek" papi kezek. Valóban nem a hely szűk! A füzetben Eszter történetét olvashatjuk részletesebben. Mi inkább a széder estéről veszünk példázatot, mely a zsidó család otthonában húsvétkor, négy kérdés köré szerveződik. - Miben különbözik ez az éjjel minden más éjjeltől? - Ezután a családapa eleget tesz a Szentírás parancsának (És beszéld el fiadnak azon a napon...): - Szolgák voltunk Egyiptomban kezdi az apa a kivonulás történetét. A történet kérdés-feleletekkel folyik tovább. A zsidó ünnepi szertartáskönyv szerint négyféle embertípus van. Közülük először a bölcs kérdez, majd a gonosz, aztán a jámbor. Ők a kérdéseket eltérő módon teszik fel. Mindegyik neki megfelelő választ kap. A negyedik olyan buta, hogy kérdezni sem tud, számára a válasz a Mindenható erős kezéről szól, mely a népet kivezette Egyiptomból - hiszen az erős kéz a legbutább számára is érthető. A kivonulás céljai között az is fellelhető, hogy kérdésre bírja a tudatlant, hogy felnyíljon a szája. Néha azonban annak is felnyílik a szája, aki nem kérdezett. Molnár Zoltántól, a zsinagóga idegenvezetőjétől kérdezhet mindenki, az is, aki könyveket ír. Megbízhatóbb információkat kaphat tőle, mint a TKM füzetéből. A 700-as füzet nem hirtelen elhatározás következménye, a stencilezett alapszöveg idegenvezető jelöltek kezén forog. Meg sem említett eredeti szerzője nem tiltakozhat. Részlete olvasható a Szeged Tourist 1982-es szórólapján, hallható videokazettán. A „kölcsönzött" szövegek útikönyvekben is hasznosultak. Messziről jött embernek a toronyalji azt mond amit akar: kitalációk, melléfogások, bakik fel nem sorolható sokaságát. A füzet hibái elkerülhetők lettek volna, ha kiadó megszívleli Szeged helytörténészének, Apró Ferencnek a tanácsát: Ne a lektorokon spóroljunk! - vagy ha kérdez, keres, kutat a szerző. (Dr. Somorjai Ferenc: Új zsinagóga). VARGA LÁSZLÓ - Mit tart magával kapcsolatban a legfontosabbnak 1 - Vásárhelyen születtem 1968ban, ide köt minden, az iskola, a szüleim, minden és mindenki, s feltehetőleg az elkövetkező időkben is itt fogok élni. A Szanszkrit mese az első kötetem. Huszonegy éves voltam, amikor egy tucatnyi verssel bementem az egyik itteni hetilaphoz, s a szerkesztő úgy gondolta, a Nincs egyebem című versemet publikálni lehet. Nagyon egyszerű, rímes vers volt, egy fiatalember gondolatai, aki életkorából adódóan, a rendszerváltozás előtti korszak előnyeit nem tudta hasznosítani, a rendszerváltás utáni korszakot pedig még nem ismerni. Egy adott állapot leírása volt ez. - Versei „látomásos-szociografikusak", szinte csokorba gyűj? tik mindazt, amit a cigányságról tud, vagy tudni vél az ember, a nyomortanyák képei valóságosabbak már nem is lehetnének. Egy polgáriasuk roma családból származó fiatalember hol szedte föl ezeket az ismereteket1 - Édesapám, Irhás József, aki egyébként mentő szakápoló, egészségügyi szakközépiskolai végzettséggel, a rendszerváltozás óta roma politikusként tevékenykedik. Gyerekként többször elkísértem olyan, helyekre, ahol megdöbbentő nyomorban élnek ezek az emberek. Elsősorban innen az ismeretanyagom. Angyalvárás című versem például egy konkrét személyről szól, de minden versemet az életből merítettem. Sokat olvasok József Attilát, Radnótit, Pilinszkyit, velük együtt vallom, hogy a valóságról kell írni, s emellett az igazságról is. Azok az emberek, akikről írok, romák, de nemcsak romák, s nem is az a lényeg, kicsodák, és hogy önhibájukból vagy önhibájukon kívül kerültek-e kétségbeejtő helyzetbe. Magáról a pőre, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberről szólnak ezek a versek. A Szanszkrit mese szerzője, ríj. Irhás József nem akar politizálni, de versein elgondolkozhatnak a döntéshozók. (Fotó: Tésik Attila) ITT ÁLLUNK... ... mert meztelen testünket húsig marta a pengeajkú júdási csók és nincs virágpor-leheletű szellő, hogy rongyolódó létünket ha egyszer is, de elfedje, mert vállunkra ácsolja keresztjét a tél-ízű sóhajtás és összerogyunk újra és újra a nomád színekkel gyülekező felhők előtt. Szálkákkal teleszórt szemünkben elénk tolakodnak csimbókos hajú öregjeink, akik lovak mellett aludtak éjszakánként és üstnek foltozták a napot és a csillagot, asszonyaiknak teknőt vájtak a kérges holdba szülőágynak ők is itt vannak, dombok margaréta szoknyáiban a földbe vájt kemence előtt guggolva. Emlőjükből lángot szívnak a csecsemők, mert vacogva várjuk a medvetáncoltató tavaszt és víztócsákba fagyott sorsunk mosolyát. - A versekben a szociografikus elemek mellett megjelennek a roma hagyományokra, s a cigányság indiai eredetére utaló motívumok is. - A hagyományoknak a mi családunkban erős szerepe van. Apai dédapámat, Irhás Antalt mint „derék állatkereskedőt" említik levéltári okmányok az 1800-as évek végéről; a Görbe utcában laktak. Tizenegy gyermeke volt dédapámnak, tanár, főkönyvelő éppúgy kikerült közülük, mint kikerültek kereskedők is. Nagyapám, Irhás József, a legkisebb gyerek volt, cipészszakmát tanult, de nyomdai gépmesterként is dolgozott annak idején. Egy évben született József Attilával. Anyai ágon zenész család vagyunk, dobosok, bőgősök, cimbalmosok, prímások származtak erről az ágról, megemlíthető Czutor Béla, a híres Béla cigány is. Édesapámnak, aki szabadidejében festeni szokott, van egy képe, Vándorúton, ez a címe, régi cigánykaravánt ábrázol. De roma mesterségekről is „fest" képeket, kovácsokról, harangkészítőkről, köszörűsökről... - Tudatos alkotóra vallanak a versei, a kötet is keményen „meg lett szerkesztve". - Tényleg sokat dolgozom a verseimen, volt, amiből még közvetlenül a nyomdába kerüléskor is húztam. Legszívesebben szabad versben írok, de kötött formákban is, van is egy olyan versem, hogy Hexameter gondolat. Ez bizonyítja, nem valamiféle alaktalan ömlengés számomra a versírás, hanem racionális tevékenység. - A szabad vers, bár méltatlan kezek ismételten lejáratják, egyáltalán nem kerülendő; legjobb, ha a tartalom szabja meg a formát. A kötet címadó versét, a Szanszkrit mesét, például bűn lett volna iskolás versformákba kényszerítem. A kötet egyik érdekessége: verseit saját rajzai illusztrálják. - Sorozatot alkotnak, az „alap" A hold árnyéka a piramis felett című rajz. Ebbe a visszatérő formába „dolgoztam bele" például hegedűt, csellót, klarinétot, a címlapon lévő rajzba szitárt. - Beszéljünk a szellemiek után az anyagiakról. Miből él! - Az általános iskola után kitanultam a karosszérialakatos-szakmát, dolgoztam is ebben tizenkéttizenhárom évig, azután lehetőséget kaptam arra, hogy szociális munkásként segítséget igénylő emberekről gondoskodjak. Munka mellett estin tanulok, szakközépiskolában, az idén érettségizem. - Nem akar egyszer majd, az édesapja mintájára, roma politikusként tevékenykedni ! - Tőlem nagyon távol áll a politika. Ha lehet ezt mondani, a verseimmel szeretnék segíteni a rászorulókon. - Hogyan segíthet az irodalom bárkin is 1 -Azoknak a roma és nem roma döntéshozóknak szánom ezt a könyvet, akik mások életét is befolyásolhatják. Ha beleolvasnak a könyvbe, és megelevenedik előttük az elképesztő szegénységben élők nyomora, ha nem takarják el szemüket, akkor hátha... Meg a személyes jó példa is segíthet. Az lenne a könyv üzenete a romaságnak, hogy nem szabad feladni a harcot, hogy tanulni, törekedni kell. FARKAS CSABA Egy cseppnyi Zákányszék Környékünkön Tápé kezdte a sort monográfiájával 1971-ben, utolsó pillanatban, amikor még önálló falu volt. Színvonalát a későbbieknek se sikerült megütniük. Varázsos szempont is előjött közben: az ezredforduló. Történelmi mértékkel pillanatfölvételnek is" mondhatnánk a legújabb könyvecskét, erre utal címében is: Zákányszék földje és népe az ezredfordulón. A korábbi falumonográfiák a szakmában ismert nagyágyúkkal dolgoztak, Duró Annamária többnyire a fiatalabb korosztályból toborozta szerzőit. Asszony Emma, Bajmócy Péter, Fodor Ferenc, Gulyás Ágnes, Kazi lános, Keverné dr. Bárány Ilona, Kissné dr. Nóvák Eva, Kovács Csaba, hajdani fiatalságát előnevében máig őrző ifj. Lele józsef, Ozsváth Gábor Dániel, Tolnai Viola, Börcsök Etelka szerepel a kötet szerzőjeként, vizsgálva a természeti adottságokat, a benépesülést, a népességi adatokat, a generációk kapcsoltát, a hitéletet, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztést, az ezredfordulós változásokat, a településszerkezetet és a falusi turizmus adottságait. Történelmi pillanatfölvételt említettük, első sóhajtásunk: ha az előző ezredfordulóról tizedennyi írásos emlékünk maradt volna! Az előszó mindjárt megemlíti, a tudományos igényt tartották elsődlegesnek, egy későbbi összefoglaló nagy munka előkészítésének tekintik kis kötetüket. Afféle leszek-monográfiával van tehát dolgunk. így is gratulálunk hozzá. Elkerülhetetlen volt azonban, hogy a pillanatfölvétel is vissza ne tekintsen, a Szeged hatalmas birtokából önállósult, tudományos szóhasználattal tanyaközségként emlegetett falu területe először Zabosfa, Zabosfája, később Lengyelkápolna néven szerepel. Az akkori gyakorlatot követve itt is a határ egyik részének nevét vették át Zákányszék alakban. Régi szegedi családnév a Zákány, de ismert volt a zákányos kifejezés is, amit az italos, mámoros, mai kocsmai szóval becsiccsentett emberre használtak. Semmi okunk nincsen föltételezni, hogy ebből kapta volna nevét a család. A -szék pedig, talán mindenki tudja, a köznyelvi szik megfelelője. A homoktengerben egyegy szikes foltnak már helymeghatározó szerepe van. A Zákány család szikje ~ széke. A tények tudománya - a szociológia -, és a lélekbe is belelátó szociográfia között lényeges különbség van. Magunk abban reménykedünk, ha majd monográfiává növi ki magát a mostani kezdeményezés, nagyobbat markolhat a lelki mozzanatokból is. A tanyai iskolákra, a tanyai tanítókra is gondolunk. Ahogy elődeink a futóhomokot gyümölcsfákkal és szőlővel kötötték meg, a fejben lévő sivatagokat az iskolák szelídítették meg. A tanítással, sajnos, megszűnt a másodlagos-harmadlagos funkció, a fölnőttek művelése is. Régi álmom, állítanak majd szobrot a tanyai tanítóknak, az elmúlt század szellemi hőseinek. HORVÁTH DEZSŐ „És üstnek foltozták a napot és a csillagot" Üvegszilánkok és szitár Hofi Géza kézcsókja • Ősz női parókában csókolt kezet csütörtökön Schiffer Jánosnak, Budapest főpolgármester-helyettesének Hofi Géza. A betegségéből felépült humorista - aki most vette át a korábban neki ítélt Pro Cultura Urbis-díjat - úgy gondolta: Magyarországon mostanában így szokás köszönteni bölcs vezéreinket. (MTI-fotó) IFI IRHÁS JÓZSEF (KÉPÜNKÖN) AKINEK DÉDNAGYAPJÁRÓL MINT „DEREK ÁLLATKERESKEDÖ"-RŐL EMLÉKEZNEK MEG AZ EZERNYOLCSZÁZAS ÉVEK VÉGÉN KELETKEZETT IRATOK, ÉS ÉDESANYJA FELMENŐI KAPCSÁN CZUTOR BÉLA, A HÍRES BÉLA CIGÁNY IS MEGEMLÍTHETŐ - OLYAN VERSESKÖNYVET ÍRT, SAJÁT RAJZOKKAL ILLUSZTRÁLVA, MELY MEGRÁZÓ ERŐVEL ÁBRÁZOLJA A ROMÁK SZEGÉNY RÉTEGEINEK NYOMORÁT, S MAGÁT A KISZOLGÁLTATOTT EMBERT. MERÉSZNEK TŰNŐ FÖLTÉTELEZÉS, DE TALÁN MEGLEHET KOCKÁZTATNI: MÉG AKÁR FÖL IS KELTHETI A SEGÍTENI TUDÓK SZUNNYADÓ LELKIISMERETÉT. FÖLTÉVE, HA ELOLVASSÁK; ADDIG IS ISMERKEDJÜNK MEG A SZERZŐVEL.