Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-12 / 10. szám

SZOMBAT, 2002. JANUÁR 12. "NAPOS OLDAL" II. A szabálytalan színművész, Cserna Antal a pályájáról, a szegedi szerepeiről és a drogmegelőző programról Nem az a feladatunk, hogy tetszelegjünk MAGYAR ÁLLAMPAPÍR • A • LEG R17TOSAR B • H ATI E R • KINCSTÁRI •TAKARÉK) EGY' 1ANUÁR 2-TÓL NÉVRE SZÓLÓ t allampapir.hu „SZABALYTALAN SZÍNÉSZ VAGYOK" - VALIJA MAGAROL CSERNA ANTAL. AKI IMMÁR HARMADIK ÉVE A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ VENDÉGMŰVÉSZE. A SALEMI BOSZORKÁNYOK PREMIERJÉRE KÉSZÜLŐ SZÍNÉSSZEL A PRÓBÁK ELŐTT BESZÉLGETTÜNK. - Mit értsünk azon, hogy „szabálytalan színész"! - Miközben egyfajta elvárás, hogy már a próbák elején sejthető legyen, hogyan fogjuk megfogalmazni a szerepet, gyakran én magam sem tudom előre, mi lesz a munkám végeredménye. Sok kolléga ugyan éppen azért szeret velem játszani, mert nem sablonok alapján dolgozom, a vezetőségnek azonban a kiszámíthatóság mindig kedvezőbb. - Netán épp toleranciából remélt többet a fővárosban, amikor a főiskola után - egy friss diplomástól talán kevésbé várható módon - valamely vidéki társulat helyett a Vígszínházhoz szerződöttí - Több lehetőségre számítottam. Úgy gondoltam, megéri kisebb szerepeket játszani itt, hiszen olyan emberektől tanulhatok, akiktől vidéken nem. Aztán később megbántam ezt a döntésem, mert mindvégig a második sorban maradtam. - Mégis közel egy évtizedig kitartott a társulat mellett. Mi marasztalta! - Szerettem a társaságot, de a legerősebb motivációm más volt. Azt gondoltam, várnom kell, előbbutóbb úgyis kapok egy olyan szerepet, amiben a színészetem értékei előtérbe helyeződnek. Aztán jött három év, amelyek mindegyikében szakmai díjat kaptam, olyanokat, amikre nem a színház terjesztett fel. Azt hittem, ettől majd mozdul valami, de semmi sem történt, így nekem kellett lépni. - Csalódott volt, amikor eljött! - Sokáig igen, mert annyi időt töltöttem el a színháznál anélkül, hogy olyan feladatot kaptam volna, amire vágytam. Később rájöttem, hogy vádolhatom ugyan őket, de valójában én hazudtam magamnak évekig azt, hogy nekem az a biztonság, ha ott maradok. Megértettem, hogy bármikor eljöhettem volna. - Azóta sem csatlakozott állandó társulathoz. Mindig nagyon erősen törekedtem arra, hogy megfeleljek a külső hatalomnak, legyen az szülő vagy tanár, színházigazgató vagy rendező. Hamar odaadtam magam az akaratuknak, s nem arra hallgattam, amit a szívem diktált. Amikor már kilenc éve voltam a színháznál, tudatosult bennem, hogy azok a dolgok, amelyek nem vagy nem jól működnek, ennek köszönhetők. Amióta szabadúszó lettem, úgy alakul az életem, ahogy szeretném, mert a döntéseim azóta a sajátjaim. - Bár nem kötelezte el magát, mégis harmadik éve láthatjuk a szegedi színházban. A Gyalog galopp és a Bakterház után idén a Salemi boszorkányokban játszik. Mennyire kedvesek ön számára ezek a darabok! - Amikor a Gyalog galoppot még a Kisszínházban játszottuk, az előadásoknak fantasztikus hangulata volt, többnyire még a lépcsőn is ültek. Hosszú tapsot kaptunk, ami az előadás sikerén túl annak is köszönhető, hogy egy vidéki városban igazán a magáénak tekinl Cserna Antal a Vőfély szerepében az Indul a bakterház cimű darabban. (Fotó: Veréb Simon) ti a közönség a színészeket és a produkciókat is. Szakmai szempontból azért fontosak nekem ezek a szerepek, mert teljesen különböző hangvételüek. Úgy szeretek színész lenni, ha eltelik egy bizonyos idő, míg valaki rájön, hogy én alakítom a figurát. Itt nem a külsőség a lényeg, hanem az, hogy olyan indulatok, érzelmek munkálkodnak bennünk a színpadon, amelyek a sajátjainktól idegen gesztusokat is kicsalnak belőlünk. -Az őszi kulturális fesztiválon alkalmi társulatukkal Szegeden is bemutatták Az ötödik Sally című darabot. Ez az első önálló rendezői munkája, s máris több helyütt láttam, hogy nem csupán színészként, de rendezőként is jegyzik a nevét. - Erre egy tanárom azt mondta: attól még nem óvónő valaki, hogy kijárta az óvodát. Nem tartom magam rendezőnek, bár vannak olyan dolgok, amiket akként, másokat színészként szeretnék még megfogalmazni. - Korábban azt mondta magáról, nem intellektuálisan végiggondolva, „utánaolvasva" oldja meg a feladatait, azaz nem ön dolgozik a szerepen, hanem az önben. Ám azt is elmondta, a Sallyre készülve felvették a kapcsolatot egy terapeutával, aki a darabban alakított pszichológushoz hasonlóan, hasadt személyiségekkel foglalkozik. Ezek szerint alaposabban jár el, ha egy szerepen túl az egész darabért is ön a felelős! - Szerettem volna, ha egy terapeuta a tapasztalatairól mesél. Az ő elmondása számomra hitelesebb, Piioska fagya, Ágnes böjtje, Vince bora, Pál fordulása Idő jóslások és tavaszhívogatók mint a könyvek. Az pedig, hogy érjen a szerep, azt jelenti, hogy keresnem kell magamban olyan helyzetet, ami analóg arra, ami a színpadon játszódik. El kellett azt felednem, hctgy akivel a jelenetekben beszélgetek, az az én feleségem, hogy én őt nagyon ismerem, s találnom kellett magamban egy emléket arról, amikor hosszabb távon segítettem valakit. - Hamarosan a Salemi boszorkányokban láthatjuk. Ezen túl milyen tervei vannak a közeljövőre! - Drogprevenciós céllal egy olyan improvizativ műsorra készülünk, amit részben színpadra, részben televízióba szánunk. Ellentétben azokkal a kiadványokkal, rendezvényekkel, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a drog veszélyes, mi arra mutatnák rá, hogy hogyan jut el egy gyerek odáig, hogy azt gondolja, ez megoldás lehet a feszültségeire. Mi a szerepe ebben a szülőknek, a családnak, hogyan tudnák megbeszélni, kezelni azokat a problémákat, amelyek elől a drogokhoz menekülnek a fiatalok. Tudom, hogy egy előadással nem lehet mindenkit megváltoztatni, de azzal már elérjük a célunkat, ha sikerül rávilágítanunk arra, hogy egy probléma több szemszögből is vizsgálható, s a néző elgondolkodik ezen. A színháznak komoly feladata, hogy lelkileg megmozdítsa az embereket. Eddig is ez volt a funkciója, de most különösen nagy szükség van az intimebb hangvételre, ami megteremthető azzal is, hogy bevonjuk a közönséget a játékba. Nemcsak az a feladatunk, hogy tetszelegjünk egy szerepben, hanem az is kötelességünk, hogy ezen egy kicsit túllépjünk. MOHAI ZSUZSA AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAIHOZ FŰZŐDŐ NÉPI HIEDELMEK, SZOKÁSOK HAGYOMÁNYVILÁGA A KIEMELT JELENTŐSÉGŰ KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR UTÁN ÉV ELEJÉN, FARSANGKOR A LEGGAZDAGABB. AZ ŐSI, MÁGIKUS GYÖKERŰ TAVASZHÍVOGATÓK. AZ ÚJRAÉLEDÉST ELŐVARÁZSOLNI IGYEKVŐ PRAKTIKÁK, ÉS AZ EGYHÁZ ÁLTAL RENDELT SZAKRÁLIS RITUÁLÉ A MEGHATÁROZÓJA AZ ÉVKEZDŐ HETEKNEK. A természet újjászületését, a tavasz jöttét, s a tél feletti győzelmét hívatott elősegítem a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, a dínom-dánomos, zajos, táncos, tréfás farsangidő. A tánccal eredetileg a tavaszt akarták elővarázsolni, az élet megújulását, új életek keletkezését „járták ki" vele. Az ébredő természet és az ember szép jövőjének biztosítása közötti kapcsolódás következtében lett a farsang a párválasztás és a lakodalmak időszaka, rengeteg vidám praktikával, közösségi szokással. Bálint Sándor jeles néprajztudósunk megállapítása szerint: „A farsang régebben Szegeden is a lakodalom, bál, céhlakozás időszaka volt." A magyar farsang igazándiból a farsangfarkának nevezett időszakot jelentette, azaz a húshagyókeddet megelőző hét végétől számíttatott - s igen gazdag, színes hagyományvilágának felelevenítése külön fejezetet érdemel. A januárban már a tavaszra készülődök nagyon figyeltek régen Piroska (jan. 18.) napjára, negyvenes időjóslónak hitték, s azt mondták, hogy: „Piroska napján ha fagy, negyven napig el sem hagy." Az első tavaszkezdő napnak Fábián és Sebestyén vértanúk név• Táncos, tréfás farsangra készülnek a népviseletet öltő lányok. (MTI Telefotó) ünnepét (jan. 20.) tartották, mert a fákon, szőlőkön sokfelé ekkor megmutatkozott a mézgásodás, jelezve, hogy megindult a nedvkeringés, újraéledtek. Másnap, Ágnes neve napján (jan. 21.) az időjárást figyelmezték, mert a régi paraszti tapasztalás szerint e nap verőfényes, derült ideje jó termésre mutatott, a zimankó pedig rosszra. Szent Ágnes római szűz és vértanú emléknapján p lányok körében szokás volt böjtölni, vélvén, megálmodhatják akkor a jövendőbehjüket. A termésjósló napok sorában kiemelt szerepet kapott a Vincéé (jan. 22.), mert ezt a szőlővessző „pálfordulójának" tartották. Bálint Sándor professzor szerint Vincét „ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum=bor szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek Vince névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni." Mégpedig úgy, hogy: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince". Az életrevaló szőlősgazdák a borhasznot az égre nézés mellett elősegíteni is igyekeztek, a jeles napot a szőlősben múlatták - például a csongrádi borvidéken -, sokat ittak, néhol meg gömböcöt akasztottak egy tőkére, hogy ahhoz hasonló nagyságú szemek teremjenek a fürtökön. - A régi regula szerint nemcsak Vincére, de Pálra (jan. 25.) is illett ügyelni, mert ez a tél közepe, most fordul(hat) az idő jobbra. „Pál fordulása" időjósló, negyven napig olyan lehet az idő, mint Pálkor. Az egész napi jó idő jó termést jelez, a köd a jószágok várható pusztulására figyelmeztet, a nedves szél betegséget hoz. Az egészséget ezen a napon pálpogácsa sütésével is igyekeztek kitudakolni: minden családtagnak megsütöttek a kemencében egy-egy pogácsát, akiében a beleszúrt lúdtoll megégett, annak halálát jósolták, akiében pörkölödött a toll, az beteg lett. SZABÓ MAGDOLNA