Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-10 / 8. szám
6 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2002. JANUÁR 10. Kihalóban a felsőfokú szakképzés? A szentesi kórház két ápolónőjének felmérése Van élet az élet után - tartják a nővérek A szentesi kórház intenzív osztályának két ápolónője, Pálfia Istvánné és Sinkó Edit munkája során azt tapasztalta, hogy azok a betegek, kiket öt percen belül sikerült újraéleszteni, a testenkívüliség állapotáról számoltak be. 1990 és 1996 között 61 esetben volt sikeres az újraélesztés az intenzív osztályon. Ezeknek a betegeknek körében kezdeményezett vizsgálatot a két ápolónő. Amerikai módszerek alapján végezték a felmérést, s a beszélgetésre nyitott betegek körében a tengerentúlihoz hasonló tapasztalatokat szereztek. Bár a felsőfokú szakképzés három és fél évvel ezelőtti indulásához képest országszerte folyamatosan bővült a meghirdetett szakok száma, Szegeden a képzések jelentős része a vártnál jóval kevesebb diákot vonz. Emiatt több szak kényszerűségből szünetel. Három és fél évvel ezelőtt új képzési formát vezettek be a magyar felsőoktatásban: az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést, amelyen érettségizett fiatalok vagy akár felnőttek szerezhetnek többnyire két év alatt gyakorlatorientált szakmai végzettséget. Az oktatási kormányzat annak idején azért szorgalmazta a felsőfokú szakképzés elindítását, mert a végzős középiskolás korosztály minél nagyobb hányada előtt kívánta megnyitni az egyetemek kapuját. Ennek eredményeképpen 1990 és 2000 között a felsőfokú alapképzésben részt vevő hallgatók száma megháromszorozódott. A felsőfokú szakképzés elindítását indokolta, hogy az érettségizettek egy része öt évnél hamarabb szeretett volna szakképzettséget szerezni, másrészt pedig az iskolákon és a közigazgatáson kívül az üzleti szféra, a termelő és szolgáltató vállalatok, a bankok is igényt tartottak magasan képzett szakemberekre. A Szegedi Tüdománycgyetem több karán indult felsőfokú szakképzés, amelyeknek csupán egy részét sikerült mára akkreditálni, vagyis államilag elfogadott és támogatott oktatásként elismertetni. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy az időközben kicserélődött oktatási kormányzat ma már igyekszik visszafogni a szakképzések elszaporodását. Az állami támogatás hiányával is összefügg az, hogy a szakok jelentős hányadára a vártnál kevesebben jelentkeznek, ugyanis az intézmények költségtérítést kénytelenek kérni a hallgatóktól. A csekély érdeklődés miatt a szegedi egyetem ebben a tanévben sem tudta elindítani az összes meghirdetett képzést. Az SZTE Egészségügyi Főiskolai Karán bevezetett, radiológus asszisztenseket felkészítő képzésre például a várt huszonöt fő helyett csupán hatan jelentkeztek, ennyi hallgatóval azonban ráfizetéses lenne az oktatás. Különös módon még a manapság egyébként népszerű szakterülettel, a környezetvédelemmel kapcsolatos szakképzések is leálltak. A természettudományi karon jelenleg telekommunikációs szakértő, valamint az akkreditált felületvédelmi technológus és vegyipari méréstechnológus szakon folyik oktatás. Népszerűségében kiemelkedik a SZÉF által szakközépiskolákban indított élelmiszer-ipari menedzserképzés, amelyben az ország kilenc, idén ősztől pedig tizenegy oktatási intézménye vesz részt. Úgy tűnik - legalábbis az élelmiszer-ipari képzésben - a gyakorlati oktatásra jól berendezkedett középiskolákkal való összefogás nagyobb garanciát jelent a program sikerére. HEGEDÚS SZABOLCS VÁLASZTÁS: ÉLET VAGY HALÁL Az intenzív osztályon élet és halál között „választhat" a beteg. A köztes időszakban átélt élményéről azonban nem mindenki beszélt szívesen. Sokukban gátlás, erős pszichés ellenérzés mutatkozott, mikor beszélni kellett volna arról az állapotról, melybe abban a bizonyos öt percben kerültek. Ugyanis maximum ennyi idő elteltével éleszthető újra biológiai szempontból az ember. Az ápolónők szerint ennek a gátlásnak oka csakis a meg nem értettség lehet, a közvélemény elutasító álláspontja. A beteg attól fél, hogy elmehunytnak nézik, ezért nem beszél az élményeiről. Többük viszont örömmel fogadta az ápolónők érdeklődését és szívesen beszélt az élményéről: a saját testét, önmagát kívülről látta. A kórházban rendszerint azt látja, hogy orvosok, ápolók tüsténkednek a teste körül, melyet ő elhagyott. De ugyanez vonatkozik a balesetet szenvedett betegekre is. Mindannyian egy olyan világba kerülnek, ahol a mindennapi életünkben megszokott három dimenzión kívül több dimenzió létezik. így például „átlátnak" a falon is. AZ ALAGÚT VÉGÉN: ARANYKAPU A félelem nélkül megnyilatkozók elmondják, hogy látnak egy életpanorámát, melyben átértékelik a velük addig történteket. Nincs bennük félelem. Rendszerint eljön több elhunyt hozzátartozó, hogy az új világba vezesse a testen kívül került rokonát, így számolt be egy kislány nagymamájával történt találkozásról. A halálközeli élményt átélők mind úgy nyilatkoznak, hogy ebben az állapotban nincs elszámoltatás, számonkérés, következésképpen nincs büntetés sem. Egy alagút végén fényben aranykapu közeledik, s hangot hallanak. Valaki beszél hozzájuk. Ez a beszéd nem a szavak szintjén hangzik el, a betegek inkább gondolatátvitelnek nevezik. Ez a hang sokszor arra biztatja őket, hogy ne jöjjenek még ebbe az új világba, még dolguk van a földön, máskor pedig nem biztat semmire, csak várja a testen kívül került lelket. Az élményesek szerint a testen kívüliség állapota fájdalommentes, végtelenül megnyugtató, zavarba ejtően bizalomteljes, mintha - az említett gyermek hasonlata - egy hatalmas adag vattacukorba kerülnének. ÁTÉRTÉKELŐDIK AZ ÉLET A meleg fényes semmiben, ahol fénylénnyel is találkoznak, átértékelődik az addigi élet. Egy menedzser típusú ember például a halálközeh élmény után sokkal többet foglalkozott a családjával, kevesebbet a pénzzel és még többet a szeretettel. Az élményesek szolidárisak, toleránsak lesznek, s mindannyiukat jellemzi a természet tisztelete. Az ápolónők által ápolt és kérdezett személyek egyike az élmény után saját felelősségére visszatért otthonába és öngyógyulási folyamat indult meg a testében. A szentesi kórház két ápolónője szerint probléma, hogy az élményeseket kevéssé veszik komolyan, sokszor a családtagjaik is elfordulnak tőlük. Az általuk újraélesztett betegek többsége örül, ha valakivel beszélhet erről, s mindannyian döntően ugyanazt az élményt élik át. Ez a tapasztalat. Az amerikai Raymond Moody professzor által végzett felmérés szerint az élmény azonos, tekintet nélkül az emberi fajra, nemre, és természetesen politikai hovatartozásra. ÉLMÉNY VAGY HAZUGSÁG? A testükbe visszatért, vagyis újraélesztett betegek elvesztik a könnyűség érzését, s újra tapasztalják a fájdalmat. Az ápolónők úgy gondolják, hogy ez a közös tapasztalat nem lehet véletlen, az élményesek mindegyike nem tanulhatja, ismerheti meg a másiktól annak élményét, s úgy gondolják, legkevésbé egy három-négy éves gyermek képes ebben hazudni. A kicsit megkérték arra, rajzolja le, amit látott. A papíron ábrázolt egy nagy fényességet, s az azelőtt nem sokkal elveszített nagymamáját. A panorámaszerű életkép-megjelenés Pálfia Istvánná és Sinkó Edit szerint jellemző az alpinistákra is, akik nagy-nagy félelemérzéssel találkoznak a csúcsokon, de „tovább" nem jutnak. A kórházi betegek élményének mélysége nem terjed olyan messzire, mint akiknél több idő teük el a vissza jövetelig - szögezik le az ápolónők a szakdolgozói konferenciára készített elméleti munkájukban. Az egészségügyben tevékenykedők előtt köztudott, hogy a halál közelségébe érő betegnek a hallása működik legkevésbé, a testen kívül kerültek mégis, utólag elmondják, mit hallottak az orvosoktól, ápolóktól, amikor ők azon voltak, hogy újraélesszék a rájuk bízott embert. „FÖLTÁMADT" HALOTTASKÖNYV Hollandiában végzett bizonyítás szerint a műtőasztal feletti lámpára írtak orvosok egy hatalmas számot, s az újraélesztett beteg később elmondta, mi az a szám, anélkül, hogy felkelt volna fekhelyéről. Egy másik beteg orvosának tudomására hozta, hogy a tornacipője, amit két hete keres, a szomszéd szobában van, a szekrény tetején. A mennyei békéről és fájdalomnélkühségról számolnak be tehát a betegek, akik megnyilatkoznak. A témában írt dolgozat leszögezi, hogy a tibeti Halottaskönyv szerint a haldokló mellett két fontos feladatot kell betölteni: segíteni kell, hogy minden új jelenséget fehsmerjen és megértsen, amikor azokkal találkozik és el tudja fogadni az új tartózkodási helyét. A keleti filozófusok szerint nem egy élet van, az élet után élet következik. Arról, hogy milyen lét következik az élet után, az ápolónők annyit mondtak, lennie kell valamely egyetemes békének, a mennyei nyugalom erről szól. Talán nem Isten, talán Isten az, aki ezt nyújtja. Az intenzív osztály két ápolónője nagyon fontosnak tartja, hogy ezekről nyíltan beszélhessen, aki akar, s nem utolsósorban azt, hogy az egészségügyben dolgozók felkészüljenek az efféle segítségnyújtásra. Ezért a témával foglalkozó és a méltóságos halál előnyben részesítéséért küzdő budapesti Revital Alapítvány elnökét február végén Szentesre várják. BLAHÓ GABRIELLA V Vivendi Telecom Hungary Összeköt minket A V-com üzleti kommunikációs megoldásainak köre teljessé válik, mivel mostantól digitális minőségű hangszolgáltatást is kínál az Ön cége számára. A V-com, a Vivendi Telecom Hungary csoport üzleti kommunikációs szolgáltatója folyamatosan azon dolgozik, hogy teljes körű és minőségi szolgáltatásaival járuljon hozzá ügyfelei üzleti sikereihez. Távolsági, nemzetközi és mobil irányú hangszolgáltatásunk az ország egész területén igénybe vehető. Percdíjaink könnyen áttekinthetőek, és minden napszakban egységesek. Áraink rendkívül kedvezőek, hiszen akár havi 30%-os megtakarítást is elérhet, amennyiben az ön cége a V-com hangszolgáltatását veszi igénybe. Ha február 28-ig köt velünk szerződést, további kedvezményeket is kínálunk. Információkkal készségesen állunk rendelkezésére a 06-80-88-55-88-as díjmentesen hívható telefonszámon, valamint a www.vcom.hu weboldalon. V com 0il.ll kommunikAotO. tiolgélt.lii Összeköt minket a siker www.vcom.hu