Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-10 / 8. szám

4 •AKTUÁLIS" CSÜTÖRTÖK, 2002. JANUÁR 10. Még egy lépes, és a sor elején állók bejutnak az irodába. A többiek türelmesen várakoznak az udvarban és az utcán. Fotó: Schmidt Andrea HAT IRODA A VAJDASÁGBAN Szabadkán kívül Bácstopolyán, Zentán, Temerinben, Újvidéken és Kanizsán működik a délvidékiek kérelmét átvevő státusiroda. Az ügymenet szerint a kérelmeket Budapesten bírálják el. Azt követő­en az elkészült magyarigazolványt a fővárosban, vagy a kérelmező által megjelölt megyei közigazgatási hivatalban veheti át az igény­lő. A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatalban várhatóan már­cius elején adják ki az elsó magyarigazolványt. Az a kérelmező, aki egészségügyi vagy egyéb okokból nem tudja felkeresni a legközeleb­bi megyei közigazgatási hivatalt, meghatalmazottja útján is felve­heti az okmányt. Folytatás az 1. oldalról Szenes Valéria inxlavezető asszony azt is közli velünk, hogy hétfőn, a nyitás napján, mintegy 250 ké­relmezőt fogadtak, kedden valami­vel kevesebben voltak, tegnap vi­szont - nyilván az enyhébb időjá­rásnak köszönhetően - délig már csaknem 200-an jelentek meg a Zlataric utcában. Öten dolgoz­nak az irodán, ók veszik át a ké­relmeket, töltik ki az űrlapokat, ami egy-egy személy esetében 10­15 percet jelent. A sorban állók között, már az iroda bejáratánál, álldogált Nagy­ka nász Erzsébet 65 éves szabad­kai nyugdíjas. - Nekem lelki megnyugvást je­lent ez az okmány. Mindig is ma­gyarnak éreztem és vallottam ma­gam, büszkén viselem majd a ma­gyarigazolványt a szívem fölött! A gyerekeim Magyarországon élnek, könnyebb lesz majd hozzájuk utazni - mondotta meghatódot­tan. A középiskolás Todorov Tama­ra édesanyjával, Vesnával és na­gyanyjával, Bojanával várakozott az iroda előtt. Hogy ők mit várnak a magyarigazolványtól? Könnyí­tést az utazásban, a továbbtanu­lásban. Elmondták, hogy rokona­ik Szegeden laknak, s őket szeret­nék majd gyakrabban megláto­gatni. Hogy vállalnának-e munkát Magyarországon? Egyértelmű a válaszuk: nem. Mint mondták, ők a szülőföldjükön szeretnének boldogulni. - Minden ideköt ben­nünket: a barátok, a halottaink, a templomok harangzúgása... - A nevünkből ítélve senki sem mondaná, hogy magyarok va­gyunk, de a tartásunkból, a kiállá­sunkból igen - mondja Bojana né­ni. - Látja, sokat változott itt a vi­lág, keveredett a család, sokan él­nek vegyesházasságban, de meg­maradtunk magyarnak. Örülök, hogy megérhettem ezt a változást. Nekem ez a mai nap ünnep, biz­tosan a többi várakozónak is az. Akik hallották az idős asszony kijelentését a szabadkai Zlataric utcában, hangos igenlésbe kezd­tek. KISIMRE FERENC Százak keresik fel Szabadkán a státusirodát Magyarigazolványra várva Nyertes pályázatok, tórekultivációra Jobb sorsra érdemes, elhanyagolt, illegális szemétlerakóként hasz­nált táj, amely ritka madarak, s egyáltalán, gazdag élővilág ottho­na. Ez jut az ember eszébe a vá­sárhelyi, volt téglagyári tavakról. Az önkormányzat elhatározta a több mint 9 hektáros terület élő­hely-rckultiválását. Sőt: nemcsak elhatározta, hanem pályázati pén­zeket is nyert erre. A területet a munkák végeztével védetté nyil­vánítják. A tórendszer egyik, csaknem 5 és fél hektáros részének rekultivációs terveire már évekkel ezelőtt nyert pénzt az önkormányzat - tudtuk meg Kovács Nóra környezetvédel­mi referenstől. A terület másik felének terveire pedig az ő pálya­munkája nyomán nyert 2,2 millió forintot a múlt évben Hódmezővá­sárhely. „Az élőhely-rekultiváció összetett folyamat, szemételtávolí­tástól a partrendezésen át a nö­vényzettelepítésig, sok mindent je­lent, az eredeti - szikes tavakat idé­ző - jelleg megváltoztatása nélkül", ismerteti a fogalmat Kovács Nóra. Az említett, csaknem 5 és fél hektáros területrész rekultiváció­jának lehetőségét a Szeviép Rt. nyerte el a környezetvédelmi mi­nisztérium kiírta közbeszerzési pá­lyázaton, s az ősszel már el is kez­dődött a rekultiváció. A műszaki át­adás augusztus végére várható, a növényzet megeredését vizsgáló szemle pedig november végére. Itt a minisztérium is képviselteti majd magát. Az önkormányzat - mondja Ko­vács Nóra - nem áll egyedül az élő­hely-rekultivációs munkában: a te­rületileg ez ügyben illetékes, szar­vasi központú Körös-Maros Nem­zeti Park is támogatja az elképze­lést. Annál is inkább, hiszen védett ás fokozottan védett madarak - gu­lipán, gólyatöcs, kisvöcsök, feke­tenyakú vöcsök, különféle cankók, gémfélék (köztük például bölömbi­ka), barna rétihéja és társaik ­éppúgy találhatók itt, mint szintén védett kétéltűek, hüllők, kisemlő­sök. Az önkormányzat, a munkák végeztével helyi védettség alá helye­zi a tavakat és környéküket, de nem lehetetlen: később magasabb védettségi fokot állapítanak meg majd, együttműködve a nemzeti parkkal. „Még csak véletlenül sem for­dulhat elő: ismét illegális szemét­teleppé válik a környék" - hívja föl a figyelmet Kovács Nóra. Azt is el­mondja, a tórendszer másik részé­nek rekultiválására is meglesz majd a kivitelező. így jön létre az egysé­gesen kezelt, kilenc hektáros vé­dett terület a város határában. Tan­ösvényeket is kialakítanak a tavak körül, környezetkárosítás nélkül járhatják be majd a területet a lá­togatók - diákcsoportok, termé­szetbarátok. FARKAS CSABA Halálos gázolás MUNKATÁRSUNKTÓL Kerékpárját tolta az út szélén az a férfi, akit a vele azonos irányba haladó személyautó hátulról elgá­zolt tegnap késő délután, a Rösz­két az E5-ös úttal összekötő Kisszéksósi bekötőúton. Az ütkö­zést a gyalogos nem élte túl. A bal­eset pontos körülményeit, az au­tóvezető felelősségét szakértők vizs­gálják. Két fiú és egy lány Hármas ikrek születtek Szegeden A kismama, Szabó Beáta is jól MUNKATÁRSUNKTÓL Hármas ikrek születtek tegnap a szegedi női klinikán. A Bajától húsz kilométerre, Garán élő fiatal házaspárnak, Rápity Jánosnak és Szabó Beátának az ikrek az első gyermekei. A kismama már a ti­zenhatodik héttől a klinikán fe­küdt, mivel veszélyeztetett terhes volt. Az édesanya elmondta: először akkor lepődtek meg, ami­kor kiderült, hogy hármas ikrei lesznek. Később az okozott megle­petést a szülőknek, hogy három lány helyett két fiú és egy lány lát­ta meg a napvilágot. Fotó: Karnok Csaba - Az ultrahangos vizsgálatok alapján azt mondták, három kis­lányra számíthatunk. Persze mi felkészültünk mindenre, ezért há­rom fiú- és három lánynevet is ki­találtunk a férjemmel, természete­sén teljes egyetértésben - mesélte a 23 éves kismama. A férjem és a szülők is itt vol­tak szerdán, a nagy napon - tet­te hozzá. Először a kis Rápity Já­nos született meg 2570 grammal, őt követte egy-egy perc késéssel a 2180 grammos Petra és az 1670 grammos Máté. Az édesanya és a gyermekek jól vannak, egészsé­gesek. A munkanélküliségből és a pénztelenségből nézve fényesebben csillog a remény Megállapodás, egyet nem értéssel Ilyen, az egész országot véle­ménynyilvánításra késztető kor­mánydöntés, amit a magyar-ro­mán egyetértési memorandum román állampolgárokat munka­vállalási lehetőséghez juttató pontja váltott ki, talán a rend­szerváltás óta nem volt. Az egyet­értési megállapodás elképesztő indulatokat kavar. Az emberek erről beszélnek az utcákon, bol­tokban, kocsmákban, kisebb és nagyobb társaságokban. A leg­szélsőségesebb véleményeket ter­mészetesen politikusok fogal­mazzák meg. Összeállításunk­ból kiderül, hogy mit szólnak mindehhez keleti szomszédunk­ban egy határnienti településen, Csanádon lakók. Varga Illés nyugdíjas (60 éves): A ravasznak mondott Orbánt tőrbe csalta a román miniszterelnök, Nastase. A környéken lakók közül szinte mindenki örül az egyetérté­si megállapodásnak. Én nem me­gyek Magyarországra dolgozni, a földem nem enged, menjenek a fiatalok, nekik úgyis muszáj, hisz' számukra itt már nincs munka. Káinián József munkanélküli (23 éves): 2 millió 800 ezer lejt keres­tem, amíg volt munka a kábel­gyárban, de már hónapok óta nincs. Éppen ezért amint lehet, felkerekedek és megyek, mindent elvállalok, tudok dolgozni... Filippe Nicolac munkanélküli (27 éves): Kőműves és hidegburko­idős szüleinkre, de a fiatalok, ahogy hallom, amint tehetik, elindulnak szerencsét próbálni. Igazuk is van, ha tehetném, én is mennék. Jankovics Sándor nyugdíjas (53 éves): Feleségem román nemzeti­ségű. Mind a ketten nyugdíjasok vagyunk, összesen 2 millió lej a nyugdíjunk. Ebből is látszik, ha tehetnénk, mennénk, de egészsé­gi állapotunk és a földünk miatt nem mehetünk. Kalapis Nyeau nehézgépkezelő (43 éves), Danian Tódor asztalos (51 éves), Zsivics Emilé bognár (37 éves), Kandrau Nicolae nyug­díjas (59 éves), Erdei Bosa kocsmá­ros (52 éves) Kalapis Nyeau: Van munkám, ám bármelyik pillanatban meg­szűnhet, úgyhogy már beszéltünk arról, hogy átmegyünk Magyaror­szágra dolgozni. Danian Tódor: Nincs rendsze­res munkám, ezért nem is mond­hatok mást: megyek! Zsivics Emilé: Éppen arról be­szélgettünk a barátaimmal, hogy nincs veszíteni valónk, kipróbáljuk, milyen odaát. Kandrau Nicolae: Öreg vagyok én már az ilyesmihez, menjenek a fiatalok, nekem megmarad a föld­művelés. Erdei Bosa: Férjem magyar nem­zetiségű, gyakran megfordul Ma­kón, Szegeden, de mi nem válla­lunk Magyarországon munkát, hisz itt van a kocsma... o. z. Csanádról is sokan Magyarországra vágynak. ló a szakmám, de semmi olyat nem mondhatnak, amit ne csinál­nék meg. Már tudom, hogy nem itt, hanem Magyarországon fogom megkeresni azt a pénzt, amivel el tudom tartani a családom. Csati Lovcdam munkanélküli ápoló (25 éves): Barátnőm már há­rom éve Olaszországban dolgozik, mivel itthon nem tudott elhelyez­kedni. Ha én is meg akarok élni, muszáj valahol munkát találnom Fotó: Schmidt Andrea és pénzt keresnem. Ha ez nem si­kerül Romániában, akkor külföl­dön, de én nem megyek olyan messzire, a szomszédos Magyaror­szágot választom. Orza Károly munkanélküli (33 éves): Már dolgoztam odaát, nyolc hónap alatt annyit kerestem, hogy itthon tudtam venni egy házat. Persze, hogy megyek! Milos Ildikó óvónő (46 éves): Nem mehetünk, vigyáznunk kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom