Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-29 / 302. szám
SZOMBAT, 2001. DECEMBER 29. •NAPOS OLDAL" II. Nézzük a tévét 'Lenézzük, valami fékeértett kultúrgőg magasából, mindazokat, akik sorozatokat néznek. Pedig ők sokkal többen vannak, mint akik nem néznek. És már Hankiss Elemér is megmondta, hogy a dél-amerikai sorozatok, amelyek a leginkább riasztják a sznobokat (és talán a tévés szellemi táplálékra vágyakozókat, de miféle gondolkodás az, amelyik a mostani tévékből akar szellemi táplálkozni, tegyük hozzá gyorsan), szóval Hankiss szerint ezekben a sok szempontból elképesztő brazil és argentin és mexikói történetekben rengeteg az érzelem. Méghozzá a kifejezett, szavakba öntött érzelem. Amiből mi, itt Közép-Európában, rettentő hiányt szenvedünk. Ezért nézzük ezeket - mondja Hankiss. De miért nézem én Az elnök emberei című sorozatot az RTLen! Amíg nem gondolkoztam ezen, csak néztem, majdnem minden csütörtökön éjjel, nos, addig könnyű volt nekem. Mert szórakoztatott Élveztem pergő ritmusát példáid. Dolgozott bennem a természetes kíváncsiság, hogy most aztán meglátom, mi folyik az ovális szobában és környékén a hétköznapokban. Mert, ha még nem mondtam volna, az elnök persze az Amerikai Egyesült Államok elnöke, a sorozat főszereplői pedig a legszűkebb stábjának tagjai: a személyzeti főnöknek nevezett bizalmas és barát, akivel azért az elnök magázódlk; a beszédíró, a politikai elemzők, a sajtófőnök. Az elnök személye köriili titkárféle, egy fiatal néger srác, aki ébreszteni szokta az elnököt, beviszi a teáját és bár a legteljesebb mértékben tisztelettudóan viselkedik, nyílván csak ő tudja, ha mondjuk székrekedése van a nagy embernek... Van az elnöknek egy tini lánya, orvos felesége. És sok ellenfele. Válságok. Belés világpolitikaiak. Iraki fenyegető hadműveletek, távoli országból kimentendő amerikaiak. Az elnöknek diplomáciai és közönségtalálkozói varrnak, végül pedig merénylői lesznek. Szóval minden van, ami általában egy amerikai elnökkel megtörténhet. Ez az elnök demokrata, tehát azt is megnézhetjük, miféle nehézségeket jelent Amerikában (is) a liberáhs kormányzás, szemben a konzervatív erőkkel. Az elnök embereiről alig tudunk valami személyeset, mégis igen jól egyénített figuráknak tűnnek. így derül ki, valójában mit is jelent az elnök emberének lenni. Feltétlen szolgálatot, bizalmat, hűséget, az egyéni élet részleges és időleges feladását. Beolvadást a Fehér Ház kívülállók számáia misztikus, valójában nagyon munkás világába. A film szerint az elnök emberei okosak, dolgosak, mégis esendően emberiek Érző, lelkiismeretes lények. Tisztességesek, amellett, hogy céltudatosan ügyesek Rokonszenvesek. Az elnök maga - dettó. Hogyne nézne szívesen az ember ilyenféle hivatalnokokat! Politikusokat! Amilyenek úgy, de úgy hiányoznak a saját szűkebb környezetéből! Manipulatív ez a sorozat, nem is akarja titkolni. Azt kívánja elhitetni, hogy a politikus is lehet tisztességes, mégis meg tudja tartani a pozícióját. És ez bejön. A népek megérzik. Egyszóval idealisztikus és manipulatív ez a sorozat, de okosan az, szakmailag profi módon van megcsinálva. Az amerika elnöki intézményt van hivatva a szívünk csücskébe lopni, s ez olyannyira sikerül, hogy bár demokrata elnökről szól, a republikánusok is hasznot húznak belőle. Mi meg csak nézzük. Igaz, nálunk is vannak a (miniszter)elnöknek emberei, okosak, ügyesek stb. A tisztességükről talán a Happy End tudna filmet csinálni, de abból alighanem csak az ellenzék húzna hasznot. Különbség. SULYOK ERZSÉBET Könyvtoplista A Harmónia Könyvesbolt (Minerva-Szeged Kft.,Szeged, Klauzál tér 7.) heti sikerlistája. 1. A világ képekben (Officina 96) 2. J. R. R. Tollden: A gyűrűk ura (Európa) 3. Manguel: Az olvasás története (Park) 4. Joanne Harris: Csokoládé (Ulpius-ház) 5. Kéri L.-Petschnig M.: Még 24 évszak (Helikon) 6. Farkasházy Tivadar: Hét és fél (Glória) 7. Elisabeth Wurtzel: Prozacország (Európa) 8. Paul Johnson: A kereszténység története (Európa) 9. Petőcz György: Csak narancs volt (ÉS) 10. Helen Fielding: Bridget Jones naplója (Európa) Tamásháj, szerencse, aranyvíz, királyjárás Karácsonytól vízkeresztig A KET KARACSONY KÖZE, AZAZ A KARÁCSONY ÉS AZ ÚJÉV KÖZÖni IDŐSZAK HAGYOMÁNYOSAN AZ ÜNNEPLÉSÉ, ILLEM A KÖVETKEZŐ ESZTENDŐ BŐSÉGÉT, EGÉSZSÉGÉT SZOLGÁLÓ PRAKTIKÁKÉ, SZERENCSEVARÁZSLÁSOKÉ, GONOSZŰZÉSEKÉ, S AZ „OMEN PRINCIPII" ALAPÚ JÓSLÁSOKÉ. A karácsony és az újév közötti időszak sokfelé dívó, jeles napi cselekedete volt az egészségvarázsló célzatú „subrikálás", vagy „megkorbácsolás", amit Tápén máig gyakorolnak „ódéricsolás" néven, vesszővel megcsapkodva a gyermekeket, lányokat és menyecskéket. Az évbúcsúztató, évkezdő, már-már kultikus lakomák bebiztosítására sokhelyütt december 29-én volt szokásban levágni a hízott disznót, ezért Tamás nevenapjához a disznóölő jelzőt kapcsolták - az ekkor bontott „tamásháját" pedig eltették, s gyógyító írt csináltak belőle. A disznóhús előkészítése az évkezdetre mindenütt javallott volt, mert a néphit szerint a disznó „kitúrja a szerencsét" annak, aki azt eszik újév napján. Az új esztendő első napjának és az óév utolsó óráinak hagyományai egyébként az étkezésben régen sajátosan összefűződtek. Földeákon például szilveszter napján azért kellett sütni, hogy a friss kenyérrel forduljanak át az új évbe. A szegedi táji Alsótanyán szilveszterkor azért sült kerek tepsiben az ünnepi kalács, hogy az új esztendő is úgy kikerekedjék. Tápén a szilveszteri étek, a „kitolókása" az óévet tolta elfelé. A Délvidéken a szilveszterkor nyújtott rétestől várták azt, hogy hozzá hasonlóan nyúljon az új esztendő. Másfelé szilveszteri-újévi kötelező ételként a mák szerepelt, mondván, amennyi szemet megesznek, annyi pénzük lesz az új évben. Sokhelyütt pedig a „szemesek" - a lencse, a bab, borsó, rizskása, kukorica, köles - január elsejei fogyasztása szolgálta a szerencse, a bőség biztosítását. A szerencsés évkezdetet az óvatosabbak nem bízták egyedül az étkekkel történő varázslásra: szokásban volt éjfélkor felállni egy székre vagy asztaba, s onnan az utolsó óraütéskor „átgurani az új évbe". Merthogy valaha általános volt a hiedelem, hogy amit újév napján cselekszenek, ahogyan viselkednek, ami jön, az elkísér egész esztendőben. Ezért aztán korán keltek, nehogy lusták legyenek. Tápén még a beteget is felkeltették január elsején, nehogy az egész esztendőre befogja a betegágy. A kezdetjóslás, az „omen principii", a kezdetvarázslás jegyében az újév napját jókedv, bőséges evés-ivás, felköszöntgetés, szerencsekívánás és ajándékosztogatás jellemezte régen. Tilos volt például bármit eladni vagy kiadni a házból, az asszonyoknak bontómunkát végezni. A lányok szépség- és egészségvarázsló célzattal mosták meg ilyenkor arcukat forrásvízben, azaz „aranyvízben". A gyümölcsfákat szokás volt megveregetéssel bő termésre biztatni. És szokás volt jósolni: közismert népi tapasztalásra építve azt mondták például, hogy „ha újesztendő napján szép, fényes az idő, jó lesz az esztendő". A jóslások között a leggazdagabb hagyományai talán a lányok férjhezmenetele kitudakolásának voltak (pl. a papucsrugás, az ólomöntés, a galuskázás). A karácsonyi ünnepkör zárónapja a Háromkirályok vagy vízkereszt (január 6.), amivel elkezdődik a farsang, a tavaszcsalogatás időszaka. A Háromkirályoknak archaikus magyar kultusza van, Gáspár, Menyhért és Boldizsár napja hagyományokban gazdag. A katolikus közösségekben szokásos, gyermeki „háromkirályjárás" mellett közismert máig a víz, a só, a kréta e napi megszentelése -se szentelményeknek népi felhasználása gonoszűzésre is. A szentelt vízzel szokásban volt védelmül meghinteni a házat, a jószágot, a kutat, ittak belőle a családtagok, a sóból a gyermekágyi lepedő sarkába kötöttek, és a marháknak is adták óvószerként. A krétával a vízkereszt körüli napokban végzett házszentelésekkor az ajtó tokjára írta fel a pap a három napkeleti király monogramját a soros évszámmal. A naphoz fűződő jóslatok közül az időjárásiak a legközismertebbek, például „ha fagy, soká tavaszodik". SZABÓ MAGDOLNA • December 29-ét disznóólé napkánt tartotta számon a néphagyomány. (Fotó: Schmidt Andrea) Magántörténelmünk - levelekből Ezer év magyar magántörténelme Szent Lászlótól Klebelsbergjg és Teleki miniszterelnökig levelekben bemutatva - így jellemezhető a Magyar leveleskönyv című kétkötetes gyűjtemény, amit a Corvina Kiadó a téb könyvvásárra jelentetett meg. A H. Balázs Éva történészprofesszor szerkesztésében közreadott 1500 oldalas kiadványban olvasható többek között Szent László Oderisius montecassinói apátnak 1090 körül írott levele, IV Béla király IV. Ince pápához szóló írása, Kossuth Lajos levele Garibaldihoz, Görgey Artúr írása édesapjának, Blaha Lujza sorai Csiky : Gergelyhez, amelyben kéri, hogy i írjon számára darabot. Bort István, a kiadó igazgatója : elmondta: a könyv szerkesztését : 1942-ben a Magyar Szemle köréhez tartozó tudós klasszikafilológus és kultúrpohtikus, Balogh József, valamint Tóth László szegedi történészprofesszor kezdte. Az előzmények nélküli, terjedelménél fogva is páratlan vállalkozás aprólékos és hosszadalmas munkálatait meg- : akasztotta a háború. A mű kezdeményezője, Balogh József a nyilas terror áldozatául esett. A háború után Tóth László, H. Balázs Éva történészprofesszor, valamint a Révai Kiadó akkori főszerkesztője, Illés Endre újrakezdte a munkát, s a vállalkozás el is jutott a tördelésig. Ekkor azonban a kiadót államosították, Illés Endrét műszaki szerkesztővé fokozták le, a könyvet betiltották, a szedést „szétdobták", Tóth Lászlót pedig eltávolították az egyetemről. - A könyv kalandos történetét emberi és történelmi tragédiák övezik - fogalmazott Bart István. A véletlen szerencse folytán tavaly nyáron, H. Balázs Éva pincéjéből előkerült egy elfeledett, de teljes kefelenyomat, amely alapján restaurálható volt az eredetileg tervezett könyv. Bart István az MTInek nyilatkozva elmondta, hogy az eredeti kefelevonat restaurálása egy esztendőt vett igénybe. Glatz Ferenc történész, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fontosnak nevezte a könyv közreadását, mert a levél olyan szubjektív dokumentum, ami az egyén lelki rezdülését is tükrözi, s amely megmutatja, ki, hogyan élte át azokat az eseményeket, amelyeket az utókor a történelemkönyvekből ismer. PODMANICZKY SZILÁRD Vénusz a Rózsadombon A férfi tekintete kővé meredt, aztán felpattant, hátára vette a zsákokat, készen állt az indulásra. Hiába kérdeztem bármit, mindig csak annyi árult el, amennyihez kedve volt, és ez a makacsság nagyon ismerősnek tűnt. Pedig biztos voltam benne, hogy mindent tud az ittlétről, ahogy az övéről, úgy az enyémről is. Biztos voltam. Aztán meg nem. Lehet, hogy azért szófukar, mert fogalma sincs semmiről, vagyis nagyon kevésről, és mint magasztos férfiember nem akarja elárulni, hogy igencsak pácban vagyunk, mert ő se tudja a visszautat, évek óta próbálkozik, telik fölötte az idő, és semmi, semmi remény arra, hogy kiszabaduljon innen. Mert elég szabadulósnak tűnt, nem olyannak, mint a többiek, akikkel idáig találkoztam, ők jól érezték magukat. Persze, lehet ez másként is, minden bizonytalan, csak ők már megszokták ezt a bizonytalanságot, mindenféle eszméletlen találmányt és trükköt elképzeltek maguknak, csak hogy ne kelljen a bizonytalanságukra gondolni, nem mondják és nem mutatják, lehet, hogy éppen ezt kell kitalálnom. Ők már mindannyian odavesztek, de nem beszélnek róla, nekem se, mert akkor nem is tudom, mi lenne, valószínűleg nem bírnának velem, és egyetlen idetévedttel sem. Hagyják, hadd épüljön föl bennem is a bizonytalanság, hogy magam lássam be évek múlva, nincs visszaút. De ha így van, ki kell derítenem, nem akarok a mániájuk szerint élni, nem akarom ezt megszokni. „Vigyek én is valamit", kérdeztem a férfit. „Nem, elég, ha csak azt csinálod, amit mondok." „Rendben. Még mindig nem mondhat semmit? Mi dolgunk van nekünk itt?" „Ki fog derülni." „Már bocs, de maga homályosabb, mint egy tükör, mikor rálehelnek." „Melyik tükörre gondolsz?" Hopp, megvagy, gondoltam, elkaptalak. Mi az, hogy melyik tükörre? Szóval van valami tükör, amire gondolhatok, vagy még inkább tükrök. „Arra, amelyikre maga", válaszoltam. A férfi előbb elnézett a barlang bejárata felett, erősen törte a fejét, aztán szó nélkül elindult; nem sikerült csőbe húznom. Mint egy kiskutya, trappoltam utána. A hátizsák oldalából lámpát vett elő, körkörösen erős fénycsóvájával matatott a falakon. Majd hátranyújtott egy szemüveget, föltettem. „Ez aztán valami", ehsmertem, ez szép munka. Már előbb a lámpa fényénél és szemüveg nélkül is látszott a falakon, hogy ez nem akármilyen barlangbelső. Szemüveggel meg aztán fantasztikus. Teljesen élethű képek jobbról, balról, ráadásul fönt a sötéten kéklő ég, mintha egy kisváros utcáján sétálnánk, ahol minden mozdulatlan. Autók és házak, emberek táskákkal és fák bozontos lombozattal, világító febratok, üzletek és lakóházak. „Jól van, jól van, mondogattam, ez meg micsoda?" „Barlangrajz." „És ki rajzolta?" „Gondolhatod." „Gondolhatom-gondolhatom, már megint úgy beszél, mintha itt minden olyan nagyon egyértelmű lenne; tessék nekem rendes válaszokat adni!" „Térnyomat." „Ennyi erővel lehetne vakbél is. Nagyon nem szerettem volna, ha maga tanítja nekem a matekot." „Legalább őszinte vagy." „Legalább? Mert mi nem?" Kérdeztem ebben az alacsony röptű beszélgetésben. „Minden más, de..." „De?" „Ez itt egy emlékezőkristály térnyomata. Úgy tíz tizenöt ilyen kristállyal az egész Föld visszaemlékezhető. A kristály szerkezete önmagában képes tárolni a beérkezett fényviszonyoknak megfelelő térszerkezetet, vagyis a képet, és ha megfelelő időzítéssel megfelelő szintre állítják a növekedését, akkor képes visszarajzolni, vagyis visszanövekedni a rögzített képet.Ez a kép itt tíz évvel ezelőtti, de ha időben összekapcsolják egy másik emlékezőkristállyal, akkor képes megújulni, és képes arra is, ha folyamatos a szinkron, hogy élő képként növekedjen magán túl, vagyis fénysebességgel rajzolja újra a szerkezetét, a szerkezet emlékezetét." „Szóval ez egy mozi." „Úgy is mondhatnánk, de annál azért többről van szó." „És minek ehhez a szemüveg?" „Majd később levehetjük, előbb meg kell tanulnia a szemnek, hogy mit kell látni. Addig a szemlencse és az agy megfelelő helyének élénkítése mellett az üveg dekódolja a kristály kivetítését, de a szemüveg egyúttal azt a szemmel nem látható információhullámot is átereszti, ami tudtunk nélkül aktivizálja az agynak erre a képképzésre vonatkozó idegsejtjeit." „Egy pillanat, csak egy pillanat", kértem a férfit, hogy álljunk meg, mert erőtlenség lett úrrá rajtam, a gyomrom felkavarodott, minden pillanatban elhányhattam magam. Folyt. köv.