Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-21 / 297. szám

' Vin PÉNTEK, 2001. DECEMBER 21. • C S A L A D I KOR" Ősi szimbólumok gn PANORÁMA \ kereszténység Jézus Krisztus szü­letését ünnepli karácsonykor. A XII. században jött divatba a szenteste", karácsony előestéjé­nek megünneplése. Róma keresz­tény közösségének egyházi liturgi­ájában már a 336-ik esztendőben megünnepelték Jézus születését. Hogy miért éppen azon a napon, december 25-én, arra a hagyomány szerint két feltevés is létezik. Az egyik szerint az egyház Krisztus születésének (Natalis Christi) de­cember 25-i megünneplésével fe­ledtetni akarta az ugyanarra a nap­ra eső pogány ünnepet, a legyőzhetetlen napisten" (Natalis Soli Invicti) ünnepét. A keresz­ténység ugyanis vallja, hogy Jézus Krisztus a „világ világossága". A másik feltevés szerint a keresztény teológusok már a III. évszázadban azon fáradoztak, hogy kiszámít­sák Jézus Krisztus születésének időpontját, amelyre az evangéli­um nem nyújt támpontot. De­cember 25-ét pedig azért jelölték meg születése napjaként, mert az időt március 25-től, szeplőtelen fogantatásának napjától számítot­ták. Jézus születésének helyeként pedig Lukács evangéluma Betle­hemet, illetve annak környékét je­löli meg. Karácsony ünnepével szorosan összefügg a betlehemi jászol és a karácsonyfa. Az idők folyamán a jászol Jézus születésének képi áb­rázolására szolgált. Az első jászolt Assisi Szent Ferenc az itáliai Grec­cio egyik templomában állította fel. Később, 1600 után világszerte elterjedt a szokás. Karácsonykor, amikor rendszerint hideg az idő és korán beköszönt a sötétség, a zöldellő karácsonyfa az élet, a ter­mékenység és a növekedés jelképe. Az első, csillagokkal és gyertyákkal ékesített karácsonyfa egy 1509­ben készült rézkarcon maradt fenn. j Később szokásba jött, hogy a fát, j vagy akár csak a levágott fenyőága­: kat karácsony este süteménnyel i és almákkal díszítették fel. A ka­j rácsonyfa ágaira aggatott díszek j nem csak a szemet gyönyörködte­i tik, hanem gyakran szimbolikus : tartalommal is bírnak. A svájci Jo­; hann Wanner könyvében össze­1 foglalta a „karácsonyi világ" szim­j bolikáját. Ezek szerint az illatos ; alma a nyarat idézi a tél közepén. ; A karácsonyfa ágain függő alma a : Paradicsomra, és a karácsony : ünnepének paradicsomi jellegé­j re emlékeztet. Egy régi babona sze­; rint annak a leányzónak a kezét, i aki karácsony napján a ház kapu­: jában állva almát eszik, biztos, i hogy az első arra jövő fiatalember : megkéri. A karácsonyfát díszítő gömbök : szorosan kapcsolódnak az alma : szimbolikájához. A kezdet és j végződés nélküli gömbök az örök­• kévalóságot jelképezik, formájuk i pedig magát a tökéletességet. A : dió az isteni szándék kifürkészhe­; tétlenségét testesíti meg - belseje : küsmerhetetlen, rejtélyes. Szíve­: ket aggatni a karácsonyfára sze­: relmi vallomás annak részére, aki j megcsodálja a feldíszített fát. A : csillagok az asztrológia tudomá­i nyát jelképezik, de a karácsonyfa : ágaira aggatva kifejezik a boldog jö­: vendőbe vetett reményt is. A szal­! mából készült csillagok arra emlé­: keztetnek, hogy a Kisjézus szal­j mán feküdt a jászolban. A fa tetejére tűzött csillag a bet­lehemi csillag csodájára utal. A I biblia szerint angyalok adták hírül : Jézus megszületését és a csillag : mutatta az utat a jászolhoz. Szent­: este megszólalnak a harangok. Mi­: vei a harangszó valamikor vesze­: delmet jelzett, a fára aggatott kis : harangocskák óvnak a szerencsét­: fenségtől és egyúttal hirdetik az i örömhírt is: Jézus Krisztus megszü­letését. Szily Nóra a fiairól, a karácsonyi jelekről és a szigorúságról SNECI pi Csukaköltemények Történelmi pillanat: minden együtt van. Tél, hó, befagyott vizek, mindjárt itt a karácsony - ilyen nem volt évtizedek óta. Ha tél volt, akkor vagy hó nem volt, vagy a vizek nem fagytak be, ha befagy­tak, elmúlt karácsony, vagy olyan messze volt, hogy addig kétszer is kiengedtek a tavak, ha jég volt, akkor hó nem volt - és így to­vább. S most mindez egyszerre látszik teljesülni. Már csak a csu­ka hiányzik, amin azonban - ezért vagyunk horgászok - segíthe­tünk. Harmincas zsinórra csukázóúszót füzünk, a zsinórhoz hármas­horoggal ellátott, zsinórszerűen lágy „drót"-előkét csatlakoztatunk füles forgókapoccsal, kisúlyozzuk a szereléket, veszünk néhány csalihalat, és irány a legközelebbi csukás víz. Vágunk pár léket, s ha nem dübögünk a jégen, szerencsénk is van, meg minden, ak­kor előbb-utóbb megjön a csuka (megjönnek a csukák). Figyelem! A jégből kivágott „dugót" horgászat végeztével vissza kell helyezni a lékbe, náddarabbal, miegyébbel jelezve a lékvágás helyét, nehogy „beszakadjon" valaki. Máris jő a következő kérdés: megvan a hal, mi legyen vele (belőle)? Következzék néhány csukaköltemény! Leg­egyszerűbb szép, nem vastag szeletekre vágni a megtisztított csu­kát, enyhén borsozott risztben ropogósra sütni, miután kisült (nem előtte!), pirospaprikával beszórni, tormával, citromkarikával tálal­ni. Készíthetünk csukapörköltet is, éppúgy állítódik elő, mint bár­mely paprikás, csak hús helyett hal kerül bele (és épp ezért gyor­san kész.) Megemlíthetjük továbbá a szalonnával „tűzdelt" csukát: a gerinc mentén hosszában kettévágott hal irdalásaiba vékony füs­töltszalonna-, vöröshagymaszeletek kerülnek, risztben megsütjük a csukát, sütés után fokhagymával bedörzsöljük, s kész. Van aztán a töltött csuka: a hal lehúzott bőrébe töltjük a ledarált csukahúst, vágott gombával, hagymával, főtt tojással, petrezselyemzölddel, sóval-borssal összedolgozzuk, visszatöltjük a bőrbe, és az egészet kisütjük. Máris várja a karácsonyi asztal a csukakölteményt! F.CS. 11 Fontos az ünnep rituáléja" A CSALADOM NAP MINT NAP MEGÉLI A KARÁCSONY BÉKÉJÉT ­MONDTA A TV2 NÉPSZERŰ MŰSOR­VEZETŐJE, SZILY NÓRA, AKIT A TÉVÉNÉZŐK LEGTÖBBJE KEDVES, KÖZVETLEN EGYÉNISÉGE ÉS BELE­ÉRZŐKÉPESSÉGE MIAU SZERETETT MEG. A KÉTGYERMEKES ÉDESANYA A MÚLT HÉTEN SZEGEDEN JÁRT, ELMONDTA: MÁR NAGYON VÁRJA AZ ÜNNEPEKET, FONTOS SZÁMÁRA A KÉSZÜLŐDÉS RITUÁLÉJA ÉS AZ OTTHON BÉKÉJE. - A fiús anyák mindig egy kicsit elfogultak a gyerekükkel szem­ben. Ön is! - Bizony. A nyolcéves Peti fiam elképesztő daliás herceg, lányos mamák ne reménykedjenek, na­gyon szigorú anyós leszek. A má­sik csemetém apró termetű dr Bo­bó, vagyis az én Boldizsárom, aki szemüveges, szőke, göndör hajú hercegecske, elképesztő humorral és szórakoztató dumagéppel be­építve. Szerencsésnek mondha­tom magam: a fiaimmal és a pá­rommal olyan udvartartásom van, ahol, minden pasi engem akar. - Mikor kezdte az ünnepi ké­szülődést! - Az idén kicsit lemaradtam, csak néhány napja volt először pár szabad órám, hogy elkezdjem a készülődést, az otthonunk díszíté­sét. Minden évben újabb és újabb kincseket vásárolok, és az előző évhez képest a lakás más pontjai­ra helyezem a fenyőágat vagy a derkorációt. Az ajtómat és abla­komat tavasszal is színes koszo­• Szily Nóra: Nekem a gyerekeimről szól a világ, és hogy róluk szólhasson, szükségem van a saját világomra, a munkámra. (Fotó: Kamok Csaba) rúcska díszíti, a karácsonyi pedig a helyére kerül. Nagyon fontos­nak tartom, hogy a gyerekek szo­bája ablakán és az egész lakásban ilyenkor pici jelzések figyelmez­tessenek az ünnep közeledtére. A családunk egyébként nagy gyer­tyázó, mécsesek világítanak min­denhol az év többi napján is. A párommal akármilyen fáradtak is vagyunk, minden este leülünk a fé­nyek mellé és átbeszéljük, hogy mi történt aznap. - Sok családban még szenteste napján is vásárlási lázban égnek, az utolsó pillanatig főznek, este pedig holtfáradtan rogynak a ka­rácsonyfa mellé... - Mi elég szigorúan élünk. Pár l Horgász és „korcsolyász" egyaránt elfér a jégen. (Fotó: Tésik Attila) Gusztusos, színes ízek A közelgő ünnepek hagyományos ételsorait, a tradicionális terítést a legújabb gasztronómiai trendek szerint könnyedén meg lehet újí­tani - régi ízeket új tálalásban asz­talra tenni pedig meglepetés, és ajándéknak is tekinthető. S jósze­rével csak egy kis figyelmességbe kerül: meg kell ismerni az étel­szobrászat, az ételfestés, a dekorá­lás új irányzatait, fortélyait, s tekin­tettel kell lenni a „mihez mi illik" zák A gasztronómiai szobrászat­ban már nincs helye az emberi fo­gyasztásra alkalmatlan díszítőele­meknek: a dísz akkor szép és jó, ha ehető is. A köretekben például most diva­tosak az egyforma nagyságú sárga­répa-labdácskák, karfiolszirmok, a hordócska alakú burgonyák, a kelbimbók Színek szerint szépen, változatosan lehet őket tálaim, tár­sítva a már kommersznek számi­régi szabályaira. Az ünnepek előtti hetekben az „étkezéstudomány", az „étekdesign" néhány, topséfek által is alkalmazott fogását „tálal­juk fel" rovatunkban olvasóink­nak A világszerte hódító gasztronó­miai divat, az ételek formatervezé­se nem csak esztétikusabbá, ét­vágygerjesztőbbé teszi az asztalra kerülő ennivalót, de az egészséges táplálkozást is szolgálja. Merthogy végre nem csak abban áll az újítás, hogy néhány zöldségfélét „megfa­ragnak", figurásítanak, hanem ki­szorítják a mesterséges, ipari étel­színezékeket is, s megint a régi re­ceptúrák szerinti, természetes anyagokkal (például sáfránnyal, céklával, zöldpetrezselyemmel, pa­rajjal) történő színezést alkalmaz­tó párolt zöldborsószemekkel, mi­relit kukoricával, vágott zöld(sár­ga)babbal vagy tarkababszemek­kel. (Még ha kicsit macerásabb­nak tűnik is megéri, hogy kinek­kinek a tányérjára kedvelt színeit és falatjait egyenként porciózzuk ki köretnek.) - A pástétomokat ma­napság színes, mozaikos töltelék­ké formázva, mintázott tészta réteg­be rejtve illik felkínálni. A tészta­köretek pedig két-három színű alapanyagból kerülnek a tálakba. S a tálalásra valamit is adók a szó­szokkal, mustárral, majonézzel, ketchappal, krémekkel, zöldekkel (pl. petrezselyemmel, snidlinggel, bazsalikommal) is igyekeznek az ízesítés mellett a színesítést is szol­gálni. SZ. M. éve elváltam és beleestem a csap­dába, ami biztos sok családban is­merősen cseng: egyik karácsony este a nagyobbik fiam édesapjá­hoz és a nagyszülőkhöz is el kel­lett mennünk, ámokfutóként vé­gigrobogtunk a városon, és mire két halálosan fárdadt gyerekkel es­te tizenegy után hazaértünk, rájöt­tem, csak a mi ünnepünk nem szólt semmiről. Még a karácsony­fa is ledőlt, ezt akkor intő jelnek vettem. Abban hiszek, hogy az a pár ember, aki a hétköznapok har­cait együtt vívja meg, egyszer egy évben oldódjon fel a szépségben és a zenében. Amióta az új há­zunkba költöztünk, kerek perec kijelentettem: karácsonykor Peti az édesapjához elmegy, az termé­szetes, de egyébként otthon mara­dunk. - Az ünnepi menüben van va­lami specialitása! - Az édesanyám nem tudott sü­teményt sütni, ezért elhatároztam, hogy a gyerekeim és az unokáim emlékkezzenek az én finom süti­jeimre. Lajos Marinak a Karácso­nyi édességek című könyvéből ta­nultam meg sok mindent. Nagyon kitartó voltam: a karácsony előtti éj­szakákon ötféle süteményt készí­tettem, és mézeskalácsot sütöt­tem a fiaimmal. Az idei karácsonyt is ilyenre tervezem: lazacot készí­tek, és a tavalyi nagy sikerre való tekintettel, újabb süteményekkel lepem meg a családomat. -A televízióban a munkaszer­vezésnél figyelembe veszik, hogy kétgyeremekes családanya ! - Változó. Az értekezleteken ké­rem, hogy délután háromig be­széljék meg velem a kérdéseket, utána ugyanis a gyerekeimért kell mennem az iskolában, majd az oviba. A nagyobbik fiammal min­dig én tanulok, ritkán hagyom napközibe, és az oviba is ott va­gyok minden ünnepélyen és ese­ményen. Igyekszem, hogy a fiaim ne lássák kárát annak, hogy egy elég nehéz és időigényes szakmá­ban dolgozom. A hétköznapok­ban előfordul, hogy a nagy roha­násban picit kevesebb időnk jut egymásra. Ilyenkor utólag mindig pótoljuk az elmaradt együttléteket. Nekem a gyerekeimről szól a vi­lág, és, hogy róluk szólhasson, szükségem van a saját világomra. És ez a munkám, amit szenve­délyesen szeretek. LÉVAY GIZELLA Oldalborda PULYKAMELL KOCSONYAZVA Egy szép, nagy pulykamellet felteszünk főni úgy, ahogy a húslevest szoktuk, mindenféle zöldséggel, egész vöröshagymával, szemes borssal, néhány gerezd fokhagymával. Lassú tűzön harmadára be­forraljuk a levét (kb. három órán át). A húst kivesszük, lefejtjük a csontról, szépen felszeleteljük, és hosszúkás tálra rakjuk. A levét utánaízesitjük, kevés citromlevet csepegtetünk bele, ha szükséges, 2-3 lap feloldott zselatint öntünk hozzá, hogy jobban megdermed­jen. Szitára tett szalvétán átszűrjük, és ráöntjük a szépen elrende­zett húsra úgy, hogy teljesen befedje. Hűvös helyen kocsonyásod­ni hagyjuk ünnepi előételnek nagyon finom, és mutatós. MÁKOS SZELET Hozzávalók: 30 deka sima liszt, 15 deka porcukor, késhegynyi szó­dabikarbóna, 7 deka vaj, 1 tojás, 7 kanál tejföl. A lisztet elkeverjük a porcukorral és a szódabikarbónával, hozzá­adjuk a vajat, a tojást és a tejfölt, majd összedolgozzuk A tészta har­madrészét félretesszük, kétharmadát liszttel megszórt gyúródesz­kán kinyújtjuk Vékonyan kikent tepsibe tesszük, megkenjük töl­telékkel, és a félretett tésztából rácsot készítünk rá. Előmelegített sütőben megsütjük A kihűlt tésztát szeletekre vágjuk, és a tetejét megcukrozzuk Máktöltelék: Másfél deci tejet 15 deka porcukor­ral felforralunk, beleteszünk 8 deka mazsolát, fél citrom reszelt hé­ját, és 25 deka darált mákot. Jól összekeverjük, és kihűlés után rá­kenjük a tésztára. GYÖMBÉRES SÜTEMÉNY Hozzávalók 22 deka liszt, 22 deka porcukor, 3 tojássárgája, 1 to­jás, citromhéj, 1 kanál gyömbérpor, 1 kanál szakikáli, tej szükség szerint. A lisztben elkevert porcukrot, tojássárgáját, tojást, reszelt cit­romhéjat, gyömbért és szalalkálit egy kevés tejjel összegyúrjuk, és jól kidolgozzuk A tésztát lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk, és kü­lönböző formákkal kiszaggatjuk. Kikent tepsibe tesszük, és egy éj­szakán át pihentetjük, másnap mérsékelten meleg sütőben meg­sütjük A gyömbéres sütemény igazi karácsonyi édesség, de frissen kemény, csak néhány nappal a sütés után lesz omlósán ízletes. A fenyőfafaragásról MUNKATÁRSUNKTÓL Az ünnep délutánjáig hűvös helyen várakoztatott fenyőt műhelyben, garázsban, lomtárban, mosókony­hában, udvaron célszerű „tetemre hívni", és belefaragni a tartóba. A célszerszám ne a konyha legna­gyobb kése legyen, jobb a kiskertes szomszéd kisbaltája. Az alsó ágak eltávolításához metszőollót célszerű használni. A faragás művelete előtt ajánlatos lemérni a tartó és a fa át­mérőjét, s úgy viszonyítani. A ké­regeltávolítás és a naggyázó fara­gás után fareszelövel lehet kerekí­teni, a tartóba „símítani" a fenyőtör­zset. (A rosszul megfaragott, elvé­konyított törzs papírral körbete­kerős beszorongatása a tartóba nem jó módszer - okozott már tüzet a le­hulló csillagszórószikrákkal.) mmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom