Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-18 / 294. szám

havidíjas előfizetéssel bruttó A I)Éi.MAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG GAZDASÁGI MELLÉKLETE • SZERKESZTI: FEKETE KLÁRA ÉS KOVÁCS ANDRÁS a keszlet erejeig Hetvenkedui t • > i t é Mindig mondtuk, hogy fe ftel.wn^l^jfilí'i fis '<ik mit fapftfm |M| ííjrihlfrl? (lm I 3 zcÁ-iítjnkha, és fítjfatl is Mm mafed f s^r • f + > Devizaárfolyamok Devizanem árfolyam 1 egységre, forintban Angol font 396.40 Ausztrál dollár 140.82 Cseh korona 7.61 Dán korona 33.05 Euró 246.13 Luxemburgi frank(lOO) 610.14 Finn márka 41.40 Francia frank 37.52 Görög drachma( 100) 72.23 Holland forint 111.69 ír font 312.52 Német márka 125.84 Olasz líra(1000) 127.12 Osztrák schilling 17.89 Portugál escudo(100) 122.77 Spanyol peseta( 100) 147.93 Japán yen(lOO) 212.80 Kanadai dollár 173.95 Lengyel zloty 68.05 Norvég korona 30.61 Svájci frank 166.91 Svéd korona ) 26.00 Szlovák korona 5.72 USA-dollár 271.49 Egy százalék • -V. Motorola Timeport P7389 o vodafone www.vodafone.hu Vodafone márkaüzlet: Szeged, Kárász utca 8. A december busás bevételt hoz az édességiparnak Szaloncukros nosztalgia s Uj ipari parkok MUNKATÁRSUNKTÓL Ünnepi hal, minden mennyiségben Halat, minden mennyiségben ­mondják ilyenkor, karácsony előtt a Fehér-tavi halgazdaságnál. Jut is hal az ünnepi asztalra, belföldön, külföldön egyaránt. A Szegedfish Kft. elérte célját: messzemenő­kig időjárás-függetlenné vált a halellátás. Összesen száztonnányi hal - ponty, harcsa, busa, amur, kárász - várja a karácsonyt a Szegedfishnél. Két­harmadát a megyében terítik - tud­juk meg Sztanó János ügyvezető igazgatótól. Részint a szegedi Tes­cóba és a Corába kerül a hal, részint nagyobb üzemek (például Hódme­zővásárhelyen a Gorzsai Agrár Rt.), községek (egyebek közt Tiszaszi­get) megrendeléseinek, illetve sze­gedi vendéglők, halászcsárdák több­letigényeinek tesz eleget a halnagy­üzem. Utóbbi fontos, hiszen „ma már szinte minden halászcsárda elvitebe is árusít halat a szentestét megelőző időszakban" - mondja Sztanó János. A Fehér-tónál, a gaz­daság központjában is értékesít ha­lat a kft., a pontyot kérésre meg is tisztítják az újonnan épült haltisz­títóban. Hová jut az említett száz tonna további egyharmada? Ba­ja-Mohács-Bátaszék köztudottan halfogyasztó környékére szállítja a halgazdaság, s Szekszárdra, holott arrafelé ugyancsak nagyban folyik a tógazdasági haltermelés. A bé­késcsabai Tescót is el tudja látni a Szegedfish, ez jelzi: a szintén fejlett haltenyésztő kultúrával rendelke­ző Békés megyében úgyszintén „van keresnivalója" a Fehér-tavi halnak. Külországi karácsonyi vacsorák alapanyaga is lesz az innen szárma­zó hal: tíztonnányi amur, ponty, harcsa került a minap Németor­szágba. Egyébként az idén csukate­nyésztéssel is próbálkozott a gazda­ság, az előállítás sikerrel is járt, ám a hazai piac „nem volt vevő" a csu­kára, így azt is külföldön kellett ér­tékesíteni. Hal tehát van - ám ki is kell szedni a jégpáncél alól. Ez azonban nem jelent akadályt, „rendszerünk időjárás-független, nem létezik olyan hó-jég, ami akadályt jelente­ne a hal piacra juttatásában" - így az ügyvezető igazgató. Mindeköz­ben megy a jövő évre való fölkész­ülés. A gazdaságban nagy gondot fordítanak a jövő évi „haltermés" alapját jelentő tenyészhalak zavar­talan telelésének biztosítására, egy­szersmind gátakat javítanak, nádat vágnak a halászok. S még valami: az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igaz­gatóság óriási munkával elvégezte a Fehér-tó és a Tisza közötti össze­köttetést biztosító algyői főcsator­na kotrását. Ez megkönnyíti a hal­gazdaság tavainak jövő évi feltölté­sét, leeresztését. F.CS. Még Bajára is a Fehér-tóról viszik a halat. Fotó: Káinok Csaba A téli ünnepek alkalmával min­denki kap ajándékot, s ezeknek a meglepetéseknek nagy része valamilyen nyalánkság. Ám a tél nemcsak a gurmanoknak tarto­gat meglepetéseket, hanem az édességgyártóknak is: a decem­beri forgalom nagyot lendít az üzleti eredményeken. A szaloncukor egyébként viszony­lag fiatal termék, a monarchia egyik áldása, osztrák-magyar „ta­lálmány". S bár itthon elképzel­hetetlen az ünnep ilyen édesség nélkül, a világ más tájain gyakor­latilag ismeretlen. Németország­ban például prabnét, apró kek­szeket akasztanak a fenyőfára, a mediterrán országokban pedig csak díszítik, édesség nem kerül a fenyőre. Itthon a két világháború között vált igazán ismertté és keresetté a szaloncukor, s aki nem tudta megvásárolni, elkészítette otthon. Évtizedekig a fondant volt divatos, majd egyre több új ízzel kísérletez­tek a gyártók. Az édességpiacot mára nemcsak az árubőség és a széles választék jellemzi, hanem az édesszájú fogyasztókért vívott kemény verseny is. A Sweet Point 1994-ben kezdett szaloncukrot gyártani, akkor lépett ki „angyal­kás" termékével a piacra, s e cse­megével azóta is a dobogó első helyén áll, mintegy 3400 tonnát értékesít a hazai piacon. A Magyar Édességgyártók Szövetségének be­csült adatai szerint 80 milliárd körüh. A szaloncukorpiac kilenc­ven százalékát három nagy gyár­tó - a Stolewerck, a Foundy utód­ja, a Perfetti Van-Melle és a Swe­et Point - uralja. A piac egyébként egyre kiegyensúlyozottabb, hiszen e területet is a koncentráció jelle­mezte: csökkent a gyártók szá­ma, a fogyasztók mára az esetleg drágább terméket is megvásárol­ják, a különleges minőség ígére­téért. így az édesipar különféle irányzatoknak próbál megfelelni. Mind a gyártásban, mind a ke­reskedelemben jártas szakembe­rek szerint jellemző, hogy ízek te­kintetében a tradíció alakítja a trendeket. Bozsó Edina, a Cora Szeged Hi­permarket kommunikációs mun­katársa elmondta, hogy tapasz­talatuk szerint még mindig a zse­lés szaloncukor a kedvenc, s ke­resett a hagyományosnak mon­dott kókuszos, vajkaramellás, gesztenyés és persze az örök, ol­csó konzum változat. Igen nagy a kereslet a nosztalgikus csomago­lású, termékek iránt, s tavaly óta Hétmillió kilónyi szaloncukrot akasztunk a fára. Fotó: Karnok Csaba új üdvöskének számítanak a kom- kis-banános, zselés-marcipános binált, különleges ízek, a gyümöl- és egyéb változatok, csös-joghurtos, rumos-diós, cso- KATKÓ KRISZTINA Az év utolsó negyedévében Ma­tolcsy György gazdasági miniszter döntése értelmében újabb ipari park címeket adományoztak a pá­lyázóknak. Két ütemben - először szeptemberben, majd november­ben - összesen 13 jelentkezőt tar­tottak érdemesnek az ipari park cím viselésére. Ezzel a döntéssel Magyarorszá­gon 148-ra emelkedett az ipari parkok száma. Az összesítések szerint 1997-ben 28, 1998-ban 47, 1999-ben 37, 2000-ben 21 pályázó dicsekedhetett a „külön­leges gazdasági övezetnek" számí­tó címmel. Az újak között találha­tó többek között a CBA logisztikai és agráripari parkja Alsónémedi­ben, a gödöllői, a sellyei, a szász­bereki, valamint a Serena Ipari Park Siklóson. Többségük vállal­kozókat, betelepülőket vár, akik a helyi adókedvezményeket kihasz­nálva olcsón juthatnak hozzá infrastruktúrához, szakmai segít­séghez. Csongrád megyében az utolsó fél év során nem változott az ipa­ri parkok száma, maradt a már meglévő kilenc, vállalkozókat me­lengető és befogadó övezet. Jelen­leg Kisteleket leszámítva vala­mennyi város (Szeged, Vásárhely, Makó, Szentes, Csongrád, Móra­halom) rendelkezik önkormányza­ti tulajdonú ipari parkkal, mellet­tük pedig több volt nagyvállalat üres csarnokait, ingatlanait is hasznosítják. Köztük a legtöbb vállalkozót a szegedi Kálvária ipari park fogad­ta be, de egyre szaporodik a beköl­tözők száma a szintén szegedi Heavytexben, valamint Nagyla­kon, a volt kenderfeldolgozóban. Ez utóbbi fejlődését a román ha­tárhoz való közelség jócskán fellen­dítheti az elkövetkezőkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom