Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-17 / 293. szám

HÉTFŐ, 2001. DECEMBER 17. -MEGYEI TÜKÖR7 Kezdődik a karácsonyfaszezon MUNKATARSAINKTOL Nincs az a különleges, karácsonyfára vonatkozó kívánság, amit a kereskedők most ne teljesítenének. A piacokon és a multik parkolóiban széles a kínálat, mind a formát, a fajtát, a színt és az árat tekintve, egységet csak a tekintetben tapasztaltunk, hogy méterre már sehol nem árulnak fákat a megyében. A hagyományos tűlevelűek ára változó, egy kisebb, egy méter körüli fácska 6-800 forintba kerül, míg négy méter magas testvéréért akad aki hatezer, s olyan is, aki tizenötezer forintot kér el Szegeden. A kékesen csillogó, tömött, így általában igen formás ezüstfenyőt is sokan keresik. Az általában földlabdával együtt árusított fák árát itt sem a magasságuk, hanem a formájuk határozza meg: minél szimmetrikusabb, magas kúpra leginkább emlékeztető egy fácska alakja, annál többet kell érte fizetni. Az egy méter körüli ezüstfenyőkért 3-4 ezer forintot kérnek el, míg a két-két és fél méter magas, a lakásban terebélyesnek és nagynak számító tűlevelűek hat-tízezer forintért cserélnek gazdát. A pár éve még alternatív megoldásként emlegetett lucfenyőkből is széles a kínálat, s bár ez a fajta csak kifejezetten magas változatban mutatós, ezért sokan viszik. A fajta népszerűsége annak köszönhető, hogy állítólag nem hullajtja a levelét, vagy ha mégis, akkor nem olyan tömegben, mint a hagyományos fenyők. Egy két-két és fél méter magas lucfenyőt már 3-4 ezer forintért haza lehet vinni. Kaphatóak különleges fajták is, ilyen például a Norman fenyő, amelynek levelei egyáltalán nem szúrnak, selymes tapintásúak és biztosan a fán maradnak, vízkereszt után is. Ez a fenyőféle érzékeny, lassan nő, így a türelem az árban is jelentkezik: egy formás, másfél méternyi magas fa ára 5-6 ezer forint, de a kínálatban találkoztunk tizenötezer forintos, igaz fenyőtalpba állított, „konyhakész" különlegességgel is. Makón a hagyományos lucfenyőből van a legtöbb, de látni a vastagabb és hosszabb tűlevelű feketefenyőt is. A tapasztalat szerint az árusok nemigen veszik elő a centit és ezért a vevők sem reklamálnak. Sokat számít, hogy milyen szép a fa, például mennyire egyenes a törzs vagy milyen sűrűk az ágak. A lassan meghonosodó szokásnak megfelelően mindenhol árulnak gyökeres fenyőt, ám a legtöbben továbbra is a fűrészeltet keresik. Körképünkből kiderült: az árak nagyjából a tavalyi szinthez hasonlóak. Igaz, a kis keresetűek vagy a nyugdíjasok ezt is sokallják. A legnagyobb, évek óta megszokott makói elárusítóhely: a piaccal nagyjából szemben lévő Deák Ferenc utcai parkoló, ahol olykor tizenöt-húsz kereskedő is kínálja portékáját. A legolcsóbban beszerezhető fa inkább bokorméretű, az ára 400 forint. Egy embermagas, másfél méteresnél nagyobb darab 1200 körüli áron talál gazdára. Különleges, úgynevezett „duglas" fenyőt is lehet vásárolni Szentesen, darabját minimum kétezer forintért. E fafajta legfőbb „érdeme", hogy nem hullajtja tűlevelét és citromillatú. A fekete és az ezüstfenyő métere ezer forint, míg a hagyományos lucfenyőt folyóméterenként 350 forintért adják az alkalmi árusok. Vásárhelyen, az Aranykapu vásárban nem méterre, hanem darabra árulják a fenyőket. A karácsonyfánakvaló kisebbje és csúnyábbja közül a legolcsóbbakat 600-700 forint körüli áron kínálták, de a szebbekért és nagyobbakért 4 ezer forintot is elkértek. A pillanatnyi kínálatban a legdrágább 8 ezer 500 forint, de azt még a legigényesebb vevők is szívesen felállították volna odahaza. Sokan kedvelik a hagyomás tűlevelű fajtát. Fotó: Schmidt Andrea Mintegy hétmilliárd játékra MUNKATÁRSUNKTÓL A novemberben kezdődő karácsonyi játékszezonban becslések szerint 6-7 milliárdot költenek el a szülők és nagyszülők különböző játékokra. Ez a hagyományos játékpiac évi 13-14 milliárdos forgalmának körülbelül a fele. Ezer forint alatt kevés játékszert kínálnak a játékboltok és a hipermarketek. A komolyabb ajándékok, mint például egy közepes Lego-készlet vagy egy társasjáték 56 ezer forintnál kezdődik. Lényegesen olcsóbb viszont a Távol-Keletről, főleg Kínából érkező feketepiaci kínálat. A szakértők szerint az elkövetkező időszakban Harry Potter lesz a sláger. Már ősszel megjelentek a hazai játékboltokban is a Harry Potter-figurák, -társasjátékok, -iskolaszerek és egyéb kiegészítők. Cserepesen, hej, vidám az élet! Nyüzsgés a zsibvásáron Ha nem hittem volna a szememnek, biztos megtapogatom szombat délelőtt a Cserepes sori piac kerítését. Csupán azt kutatván - biztos nem gumiból gyártották? Ám a vasoszlopok már messziről hirdették: a gumiiparnak semmi köze ezekhez az építményekhez. Akkor viszont már csak az a kérdés, hogyan fért be annyi ember erre a 2 és fél hektáros területre, amennyi ezüstvasárnap előtt mustrálta, mégis mit tettek az árusok a pultokra? Ja, kérem, az Alföld legnagyobb zsibvására produkált már nagyobb csodákat is, így aztán talán abban sincs semmi meglepő, hogy a délelőtt 10 órakor telt házas piac még 11 -kor is tárt kapukkal várta a vásárlókat. - Dzseki kell az unokámnak szaladt el mellettem egy asszony, s heves kézmozdulatokkal jelezte, dehogy van neki ideje most hosszabb csevegésre. Más karácsonyfadíszt keresett, nyakigláb kamasznak hátizsákra fájt a foga, hirtelenszőke diszkószépség pedig a parfümök felé indította egyszemélyes céljáratát. Miközben egy nagyon akaratos kissrác futballmezek felé terelte pulóverek között válogató anyját, Bikádi Jánost, a Cserepes Sori Piac Kft. ügyvezetőjét arról faggattam: biztos jut itt karácsonyravaló ennek a sok embernek? Háromszáz pavilon - Nem kell a Cserepest félteni, mifelénk soha nem ürül ki a raktár - nyugtatott meg a direktor. Napjainkban 300 pavilon áll már a piacon, a sátras árusítóhelyek száma sem kevesebb, aztán meg ne feledkezzünk azokról az árusokról sem, akik asztalokról kínálják a portékájukat. De azt már ne kérdezze - mosolygott Bikádi János -, hányféle termék vár itt gazdára, mert nincs az az ember, aki pontos listát tudna készíteni. Talán érdeklődjön a kereskedőknél. Igen ám, de milyen nyelven? - aggódtam egy keveset, megpróbálván talpon maradni a vágtató tömegben. Aztán egy perccel később kiderült - érkezhetett az árus Kínából, Izraelből, Lengyelországból, Vietnamból vagy Litvániából, a kommunikációnak errefelé semmi akadálya nincs. Merthogy a Cserepesen világnyelv a magyar, még ha Arany János balladáiról nem is lehet hosszabb vitákat nyitni. Egy üzbég egyetemi tanárnál például arról kaphattam pontos információt, mennyibe is kerül a Lada féltengely. De azt sem titkolta el: taníthatott ő valaha a leningrádi, majd a szegedi egyetemen is, ám momentán most sokkal otthonosabban érzi magát a Cserepesen. - Világ sokat változni, nekem lenni már ez a munkám, lassan tíz éve - törte a magyart nevetve a picinyke pavilon gazdája, s mindössze fél mondatot áldozott arra, Pufi úr második „szülőhazája" Magyarország. Fotó: Schmidt Andrea VASAROLNI TUDNI KELL Az ünnepek előtti vásárlás vevőt, kereskedőt, pénztárcát egyaránt megterhel, s a kellemetlen kereskedelmi élményeknek ilyenkor megnő a számuk. A fogyasztóvédelmi szakemberek a „háromkirályok" helyett a három dokumentum szentségét emlegetik: bárhol vásárolunk, el kell kérni a jótállási jegyet, a blokkot vagy nyugtát és a magyar nyelvű használati útmutatót. Amennyiben ezek valamelyike hiányzik, úgy a vásárlónak vállalnia kell a rizikót, hogy később panaszát nem tudják majd orvosolni. További jó tanács, hogy a piacokon, a kisasztal mellől alkalmanként árusítóktól lehetőleg ne vásároljunk elektromos készüléket, mert bármilyen jó vételnek is tűnik, maga az áru sokszor megbízhatatlan. A fogyasztóvédelmi szakemberek a megye piacain, üzleteiben jó néhány szabálytalanságot tapasztaltak az utóbbi időben, de kirívó esettel nem találkoztak. Ennek ellenére jó, ha a vevő figyel az apróságokra. hogy elmondja: tulajdonképpen ő a lézertechnológia területén ért el tudományos fokozatot, csak hát valamiből meg is kell élni. Kínai filmrendező Ha már tudósba botlottam a Cserepesen, miért ne interjúvolhatnék meg egy kínai filmrendezőt is? Mert hogy Móraváros messze földön híres piacán e szép művészeti ág is képviselteti magát Xu Zhong Ping úr személyében. - Pufi vagyok, az a nevem, mondani nekem, hogy Pufi - kacagott, ingekkel, bakancsokkal körülbás- . tyázott birodalmában Zhong Ping. Majd fél perc alatt fel is vázolta életútját. Szólt Sanghajról, ahol megtanulta a könnyűnek éppennem nevezhető rendezői munka fogásait, majd Kanadáról, ahol egy kínai nyelvű televíziónál dolgozott. Nem jött be, nagyon nem - csóválta fejét Pufi - (természetesen tovább kacarászva), és szólt Budapestről is, ahol már a kereskedői szakma fogásait sajátította el. - Aztán jönni Szeged, feleségem lenni magyar. Én már itt lenni boldog, mert Magyarország második szülőhaza - hessegette el vidáman tapsikolva a hideget Pufi. És akkor lett csak igazán széles a jókedve, amikor a hátam mögül egy asszonyság fennhangon közölte: ő bizony azonnal és egyszerre három inget is meg akar venni. A piac története Nehogy már én miattam hiúsuljon meg ez a bomba üzlet - sodródtam tovább a tömeggel. S mire kör- becsavarodott rajtam a lacikonyhák felől támadó ezernyi finom illat, Bikádi Jánostól vehettem egy rövidke, Cserepesről szóló-történelemórát is. - A nyolcvanas évek végén nyitott ez a piac, s azóta csak egy dolog változatlan - nálunk ma is a kisebb pénzű vevők vásárolnak. Am a több mint százmillió forintos beruházásnak köszönhetően ma már sokkal jobb körülmények között folyik az adásvétel, mint a hőskorban. És azt is elmondhatom, mifelénk legális minden üzlet, ugyanis 1995 óta már csak azok pakolhatják ki holmijukat a pultokra, akiknek Magyarországon érvényesen bejegyezett vállalkozása van. De nem is lehetne mifelénk sumákolni, ugyanis a Cserepest minden létező hatóság gyakran ellenőrzi. Ha valamelyik piacozó elfelejtene számlát adni, gyorsan megismerkedhet az APEH szigorával, míg a hamisított árucikkeket márkavédők, fogyasztóvédők is árgus szemekkel keresik. Biztonsági szolgálatunk emberei pedig arra ügyelnek, még véletlenül se tekintsék jó vadászmezőnek a Cserepest a zsebmetszők, meg az egyéb, pitiáner tolvajok. No de, hogy lekopogjam, komolyabb affér mifelénk nem is zavarja meg a vásárlók nyugalmát - beszélt a Cserepes sori hétköznapokról az igazgató. Én pedig egy karácsonyfát cipelő úr elől ellépve sikeresen ugrottam át három edénykészletet, egy lángost majszoló óvodást. Mivel nem löktem fel az előttem tornyosuló cipőhegyet sem, mi mást is írhatnék e cikk végére: vidám, hej de vidám az élet a Cserepesen. S úgy tűnik, nincs az a csillogó szupermarket, csontig hatoló hideg, ami ezt a harmóniát meg tudná zavarni. BÁTYI ZOLTÁN Más nevére dolgozik a rokkantnyugdíjas Volt már rosszabb helyzetben is „Talán el sem hiszi, de tizennégyezer-hatszáz forint a rokkantnyugdí jam. Senkit sem akarok bántani, mert az általánosítás megsérti a tisztességeseket, de mindenki tudja, hogy az kap magasabb rokkantsági fokozatot, aki többet tesz a borítékba. Én nem tudtam, de nem is akartam fizetni: szégyelltem volna magam az orvos helyett. Depressziós lettem, azért estem ki a munkából. Korom szerint vígan dolgozhatnék: nemrég múltam ötvenhárom éves. Szakközépiskolában érettségiztem, utána még felsőfokú képesítést is szereztem, és szerettem a munkámat. De a betegségem után, hiába lettem jobban, esélyem sem volt újra elhelyezkedni. Maradt a rokkantosítás. Ezt a kis pénzt nagyon be kell osztani. Télen csak az egyik szobát fűtőm, a lakás többi része, a konyha és a másik szoba hideg. Vendéget nem hívok, mert nem tudom megkínálni semmivel. A hűtőszekrényt még nyáron sem kapcsolom be: csak a napi ennivalót veszem meg, ami azonnal elfogy. Nagyon jó, hogy a szociális gondozóban kapok olcsó ebédet, így meleg ételt is eszem mindennap. A televízióm még megvan, a tévézés az egyetlen szórakozásom. Meg persze az olvasás: kedvenceim a tizenkilencedik századi magyar és európai klasszikusok. A Somogyi-könyvtár törzsolvasója vagyok: így a csekélyke beiratkozási díj fejében minden könyvhöz hozzájuthatok. Könyvvásárlás? Nem is emlékszem, mikor engedhettem meg magamnak ilyesmit. De ne higgye, hogy panaszkodom. Dehogyis. Most is úgy érzem, teljes életet élek, mert segíthetek másokon. A szociális ellátásra szorulókhoz járok: ebédet viszek, takarítok, bevásárolok. Örömmel tölt el a legapróbb dolog is, amivel könnyíthetek a nálam nehezebb helyzetű emberek életén. Azt sem titkolom, hogy feketemunkával is hozzájutok némi pénzhez. Mint rokkantnyugdíjas, alig kereshetnék havi háromezer forintnál többet, ezért más nevére dolgozom: takarítok, lemosom a lépcsőházat, mikor mi adódik. Voltam már sokkal rosszabb helyzetben is, amikor az egész világ sötétnek tűnt, és nem hittem, hogy valaha talpra állok. De most minden rendben van; megelégszem annyival, amennyit a helyzetem megenged. Csak betegnek lenni nem szabad. Amíg dolgozhatok, és szüksége van rám másoknak, addig nincs nagy baj. Remélem, megsegít még egy ideig a jóisten." Lejegyezte: NYILAS PÉTER