Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-17 / 293. szám

HÉTFŐ, 2001. DECEMBER 17. -MEGYEI TÜKÖR­7 Kezdődik a karácsonyfaszezon MUNKATARSAINKTOL Nincs az a különleges, karácsony­fára vonatkozó kívánság, amit a kereskedők most ne teljesítené­nek. A piacokon és a multik par­kolóiban széles a kínálat, mind a formát, a fajtát, a színt és az árat tekintve, egységet csak a te­kintetben tapasztaltunk, hogy méterre már sehol nem árulnak fákat a megyében. A hagyományos tűlevelűek ára változó, egy kisebb, egy méter kö­rüli fácska 6-800 forintba kerül, míg négy méter magas testvéréért akad aki hatezer, s olyan is, aki ti­zenötezer forintot kér el Szege­den. A kékesen csillogó, tömött, így általában igen formás ezüstfenyőt is sokan keresik. Az általában föld­labdával együtt árusított fák árát itt sem a magasságuk, hanem a for­májuk határozza meg: minél szim­metrikusabb, magas kúpra legin­kább emlékeztető egy fácska alak­ja, annál többet kell érte fizetni. Az egy méter körüli ezüstfenyőkért 3-4 ezer forintot kérnek el, míg a két-két és fél méter magas, a lakás­ban terebélyesnek és nagynak szá­mító tűlevelűek hat-tízezer forin­tért cserélnek gazdát. A pár éve még alternatív megoldásként em­legetett lucfenyőkből is széles a kí­nálat, s bár ez a fajta csak kifeje­zetten magas változatban muta­tós, ezért sokan viszik. A fajta nép­szerűsége annak köszönhető, hogy állítólag nem hullajtja a levelét, vagy ha mégis, akkor nem olyan tö­megben, mint a hagyományos fe­nyők. Egy két-két és fél méter ma­gas lucfenyőt már 3-4 ezer forin­tért haza lehet vinni. Kaphatóak különleges fajták is, ilyen például a Norman fenyő, amelynek leve­lei egyáltalán nem szúrnak, sely­mes tapintásúak és biztosan a fán maradnak, vízkereszt után is. Ez a fenyőféle érzékeny, lassan nő, így a türelem az árban is jelentkezik: egy formás, másfél méternyi ma­gas fa ára 5-6 ezer forint, de a kí­nálatban találkoztunk tizenötezer forintos, igaz fenyőtalpba állított, „konyhakész" különlegességgel is. Makón a hagyományos lucfe­nyőből van a legtöbb, de látni a vastagabb és hosszabb tűlevelű fe­ketefenyőt is. A tapasztalat sze­rint az árusok nemigen veszik elő a centit és ezért a vevők sem rek­lamálnak. Sokat számít, hogy mi­lyen szép a fa, például mennyire egyenes a törzs vagy milyen sű­rűk az ágak. A lassan meghonoso­dó szokásnak megfelelően min­denhol árulnak gyökeres fenyőt, ám a legtöbben továbbra is a fűré­szeltet keresik. Körképünkből ki­derült: az árak nagyjából a tavalyi szinthez hasonlóak. Igaz, a kis ke­resetűek vagy a nyugdíjasok ezt is sokallják. A legnagyobb, évek óta megszo­kott makói elárusítóhely: a piaccal nagyjából szemben lévő Deák Fe­renc utcai parkoló, ahol olykor ti­zenöt-húsz kereskedő is kínálja portékáját. A legolcsóbban besze­rezhető fa inkább bokorméretű, az ára 400 forint. Egy embermagas, másfél méteresnél nagyobb darab 1200 körüli áron talál gazdára. Különleges, úgynevezett „dug­las" fenyőt is lehet vásárolni Szen­tesen, darabját minimum kétezer forintért. E fafajta legfőbb „érde­me", hogy nem hullajtja tűlevelét és citromillatú. A fekete és az ezüstfenyő métere ezer forint, míg a hagyományos lucfenyőt folyó­méterenként 350 forintért adják az alkalmi árusok. Vásárhelyen, az Aranykapu vá­sárban nem méterre, hanem darab­ra árulják a fenyőket. A karácsony­fánakvaló kisebbje és csúnyábbja közül a legolcsóbbakat 600-700 forint körüli áron kínálták, de a szebbekért és nagyobbakért 4 ezer forintot is elkértek. A pillanatnyi kínálatban a legdrágább 8 ezer 500 forint, de azt még a legigényesebb vevők is szívesen felállították vol­na odahaza. Sokan kedvelik a hagyomás tűlevelű fajtát. Fotó: Schmidt Andrea Mintegy hétmilliárd játékra MUNKATÁRSUNKTÓL A novemberben kezdődő karácso­nyi játékszezonban becslések sze­rint 6-7 milliárdot költenek el a szülők és nagyszülők különböző játékokra. Ez a hagyományos játék­piac évi 13-14 milliárdos forgal­mának körülbelül a fele. Ezer forint alatt kevés játékszert kínálnak a játékboltok és a hiper­marketek. A komolyabb ajándé­kok, mint például egy közepes Le­go-készlet vagy egy társasjáték 5­6 ezer forintnál kezdődik. Lénye­gesen olcsóbb viszont a Távol-Ke­letről, főleg Kínából érkező fekete­piaci kínálat. A szakértők szerint az elkövetkező időszakban Harry Potter lesz a sláger. Már ősszel megjelentek a hazai játékboltokban is a Harry Potter-figurák, -társas­játékok, -iskolaszerek és egyéb ki­egészítők. Cserepesen, hej, vidám az élet! Nyüzsgés a zsibvásáron Ha nem hittem volna a szemem­nek, biztos megtapogatom szombat délelőtt a Cserepes sori piac kerí­tését. Csupán azt kutatván - biz­tos nem gumiból gyártották? Ám a vasoszlopok már messziről hirdet­ték: a gumiiparnak semmi köze ezekhez az építményekhez. Akkor viszont már csak az a kérdés, ho­gyan fért be annyi ember erre a 2 és fél hektáros területre, amennyi ezüstvasárnap előtt mustrálta, még­is mit tettek az árusok a pultokra? Ja, kérem, az Alföld legnagyobb zsibvására produkált már nagyobb csodákat is, így aztán talán abban sincs semmi meglepő, hogy a dél­előtt 10 órakor telt házas piac még 11 -kor is tárt kapukkal várta a vá­sárlókat. - Dzseki kell az unokámnak ­szaladt el mellettem egy asszony, s heves kézmozdulatokkal jelezte, dehogy van neki ideje most hosszabb csevegésre. Más kará­csonyfadíszt keresett, nyakigláb ka­masznak hátizsákra fájt a foga, hir­telenszőke diszkószépség pedig a parfümök felé indította egysze­mélyes céljáratát. Miközben egy nagyon akaratos kissrác futballme­zek felé terelte pulóverek között válogató anyját, Bikádi Jánost, a Cserepes Sori Piac Kft. ügyvezető­jét arról faggattam: biztos jut itt karácsonyravaló ennek a sok em­bernek? Háromszáz pavilon - Nem kell a Cserepest félteni, mifelénk soha nem ürül ki a rak­tár - nyugtatott meg a direktor. ­Napjainkban 300 pavilon áll már a piacon, a sátras árusítóhelyek száma sem kevesebb, aztán meg ne feledkezzünk azokról az árusokról sem, akik asztalokról kínálják a portékájukat. De azt már ne kér­dezze - mosolygott Bikádi János -, hányféle termék vár itt gazdára, mert nincs az az ember, aki pontos listát tudna készíteni. Talán érdek­lődjön a kereskedőknél. Igen ám, de milyen nyelven? - ag­gódtam egy keveset, megpróbálván talpon maradni a vágtató tömeg­ben. Aztán egy perccel később ki­derült - érkezhetett az árus Kíná­ból, Izraelből, Lengyelországból, Vi­etnamból vagy Litvániából, a kom­munikációnak errefelé semmi aka­dálya nincs. Merthogy a Cserepe­sen világnyelv a magyar, még ha Arany János balladáiról nem is le­het hosszabb vitákat nyitni. Egy üzbég egyetemi tanárnál például arról kaphattam pontos informáci­ót, mennyibe is kerül a Lada félten­gely. De azt sem titkolta el: tanít­hatott ő valaha a leningrádi, majd a szegedi egyetemen is, ám mo­mentán most sokkal otthonosab­ban érzi magát a Cserepesen. - Világ sokat változni, nekem lenni már ez a munkám, lassan tíz éve - törte a magyart nevetve a picinyke pavilon gazdája, s mind­össze fél mondatot áldozott arra, Pufi úr második „szülőhazája" Magyarország. Fotó: Schmidt Andrea VASAROLNI TUDNI KELL Az ünnepek előtti vásárlás vevőt, kereskedőt, pénztárcát egyaránt megterhel, s a kellemetlen kereskedelmi élményeknek ilyenkor megnő a számuk. A fogyasztóvédelmi szakemberek a „háromkirá­lyok" helyett a három dokumentum szentségét emlegetik: bárhol vásárolunk, el kell kérni a jótállási jegyet, a blokkot vagy nyugtát és a magyar nyelvű használati útmutatót. Amennyiben ezek vala­melyike hiányzik, úgy a vásárlónak vállalnia kell a rizikót, hogy ké­sőbb panaszát nem tudják majd orvosolni. További jó tanács, hogy a piacokon, a kisasztal mellől alkalmanként árusítóktól lehetőleg ne vásároljunk elektromos készüléket, mert bármilyen jó vételnek is tűnik, maga az áru sokszor megbízhatatlan. A fogyasztóvédelmi szakemberek a megye piacain, üzleteiben jó néhány szabálytalan­ságot tapasztaltak az utóbbi időben, de kirívó esettel nem találkoz­tak. Ennek ellenére jó, ha a vevő figyel az apróságokra. hogy elmondja: tulajdonképpen ő a lézertechnológia területén ért el tudományos fokozatot, csak hát valamiből meg is kell élni. Kínai filmrendező Ha már tudósba botlottam a Cse­repesen, miért ne interjúvolhatnék meg egy kínai filmrendezőt is? Mert hogy Móraváros messze földön hí­res piacán e szép művészeti ág is képviselteti magát Xu Zhong Ping úr személyében. - Pufi vagyok, az a nevem, mon­dani nekem, hogy Pufi - kacagott, ingekkel, bakancsokkal körülbás- . tyázott birodalmában Zhong Ping. Majd fél perc alatt fel is vázolta életútját. Szólt Sanghajról, ahol megtanulta a könnyűnek éppen­nem nevezhető rendezői munka fogásait, majd Kanadáról, ahol egy kínai nyelvű televíziónál dolgozott. Nem jött be, nagyon nem - csóvál­ta fejét Pufi - (természetesen tovább kacarászva), és szólt Budapestről is, ahol már a kereskedői szakma fogásait sajátította el. - Aztán jönni Szeged, feleségem lenni magyar. Én már itt lenni bol­dog, mert Magyarország második szülőhaza - hessegette el vidáman tapsikolva a hideget Pufi. És akkor lett csak igazán széles a jókedve, amikor a hátam mögül egy asszonyság fennhangon közölte: ő bizony azonnal és egyszerre három inget is meg akar venni. A piac története Nehogy már én miattam hiúsul­jon meg ez a bomba üzlet - sodród­tam tovább a tömeggel. S mire kör­- becsavarodott rajtam a lacikony­hák felől támadó ezernyi finom il­lat, Bikádi Jánostól vehettem egy rö­vidke, Cserepesről szóló-történe­lemórát is. - A nyolcvanas évek végén nyi­tott ez a piac, s azóta csak egy do­log változatlan - nálunk ma is a ki­sebb pénzű vevők vásárolnak. Am a több mint százmillió forintos be­ruházásnak köszönhetően ma már sokkal jobb körülmények között folyik az adásvétel, mint a hőskor­ban. És azt is elmondhatom, mife­lénk legális minden üzlet, ugyan­is 1995 óta már csak azok pakol­hatják ki holmijukat a pultokra, akiknek Magyarországon érvénye­sen bejegyezett vállalkozása van. De nem is lehetne mifelénk su­mákolni, ugyanis a Cserepest min­den létező hatóság gyakran elle­nőrzi. Ha valamelyik piacozó elfe­lejtene számlát adni, gyorsan meg­ismerkedhet az APEH szigorával, míg a hamisított árucikkeket már­kavédők, fogyasztóvédők is árgus szemekkel keresik. Biztonsági szol­gálatunk emberei pedig arra ügyel­nek, még véletlenül se tekintsék jó vadászmezőnek a Cserepest a zsebmetszők, meg az egyéb, pitiá­ner tolvajok. No de, hogy lekopog­jam, komolyabb affér mifelénk nem is zavarja meg a vásárlók nyugalmát - beszélt a Cserepes sori hétközna­pokról az igazgató. Én pedig egy karácsonyfát cipe­lő úr elől ellépve sikeresen ugrottam át három edénykészletet, egy lán­gost majszoló óvodást. Mivel nem löktem fel az előttem tornyosuló ci­pőhegyet sem, mi mást is írhat­nék e cikk végére: vidám, hej de vi­dám az élet a Cserepesen. S úgy tű­nik, nincs az a csillogó szupermar­ket, csontig hatoló hideg, ami ezt a harmóniát meg tudná zavarni. BÁTYI ZOLTÁN Más nevére dolgozik a rokkantnyugdíjas Volt már rosszabb helyzetben is „Talán el sem hiszi, de tizennégyezer-hatszáz forint a rokkantnyugdí jam. Senkit sem akarok bántani, mert az általánosítás megsérti a tisz­tességeseket, de mindenki tudja, hogy az kap magasabb rokkantsági fokozatot, aki többet tesz a borítékba. Én nem tudtam, de nem is akartam fizetni: szégyelltem volna magam az orvos helyett. Depressziós lettem, azért estem ki a munká­ból. Korom szerint vígan dolgozhatnék: nem­rég múltam ötvenhárom éves. Szakközépisko­lában érettségiztem, utána még felsőfokú ké­pesítést is szereztem, és szerettem a munká­mat. De a betegségem után, hiába lettem job­ban, esélyem sem volt újra elhelyezkedni. Ma­radt a rokkantosítás. Ezt a kis pénzt nagyon be kell osztani. Té­len csak az egyik szobát fűtőm, a lakás többi része, a konyha és a másik szoba hideg. Ven­déget nem hívok, mert nem tudom megkínál­ni semmivel. A hűtőszekrényt még nyáron sem kapcsolom be: csak a napi ennivalót veszem meg, ami azonnal elfogy. Nagyon jó, hogy a szociális gondozóban kapok olcsó ebédet, így meleg ételt is eszem mindennap. A televízióm még megvan, a tévézés az egyet­len szórakozásom. Meg persze az olvasás: ked­venceim a tizenkilencedik századi magyar és európai klasszikusok. A Somogyi-könyvtár törzsolvasója vagyok: így a csekélyke beiratko­zási díj fejében minden könyvhöz hozzájutha­tok. Könyvvásárlás? Nem is emlékszem, mikor engedhettem meg magamnak ilyesmit. De ne higgye, hogy panaszkodom. De­hogyis. Most is úgy érzem, teljes életet élek, mert segíthetek másokon. A szociális ellátás­ra szorulókhoz járok: ebédet viszek, takarítok, bevásárolok. Örömmel tölt el a legapróbb do­log is, amivel könnyíthetek a nálam nehezebb helyzetű emberek életén. Azt sem titkolom, hogy feketemunkával is hozzájutok némi pénzhez. Mint rokkantnyug­díjas, alig kereshetnék havi háromezer forint­nál többet, ezért más nevére dolgozom: taka­rítok, lemosom a lépcsőházat, mikor mi adó­dik. Voltam már sokkal rosszabb helyzetben is, amikor az egész világ sötétnek tűnt, és nem hit­tem, hogy valaha talpra állok. De most min­den rendben van; megelégszem annyival, amennyit a helyzetem megenged. Csak beteg­nek lenni nem szabad. Amíg dolgozhatok, és szüksége van rám másoknak, addig nincs nagy baj. Remélem, megsegít még egy ideig a jóis­ten." Lejegyezte: NYILAS PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom