Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-15 / 292. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KU? f URÁLIS MAG AZ N11A • SZERKESZTI: HOLLÓSI ZSOLT Napos oldal Alföldi Róbert rendezésében Shakespeare-bemutató készül az ünnepre Szentivánéji valóság a színpadon IGAZI SZÍNHÁZI ÉLMÉNYT ÍGÉR A KARÁCSONY ELŐTTI SHAKESPEARE-BEMUTATÓ. A SZENTIVÁNÉJI ÁLOM RENDEZŐJE ALFÖLDI RÓBERT. ÖSSZESZOKOTT CSAPATÁVAL, ALKOTÓTÁRSAIVAL, A SZEGEDI SZÍNÉSZEKKEL ÉS A VENDÉG HERNÁDI JUDITTAL - A MUNKA LÁZÁBAN ÉGNEK. EZ LÁTSZOTT AZ EGYIK, E HETI PRÓBÁJUKON. A premier december 21-én, pénteken lesz, előtte, szerdán egy főpróbaszerű előadás a Kazinczy-bérletben. Vagyis van még idő, ha nem is bőven, ám azt mégsem lehet megmondani, így kívülről, hogy a színpad állapota megfelel-e az időnek... Domb Tény, hogy a próbán a játszó személyek egy jellegzetesen ismerős szemétkupacon és környékén gyakorlatoznak. Pukk - tudják, a hagyományos előadásokon ő a huncut Robin pajtás és a gonosz ördög elegye azaz Király Attila, valamint Oberon tündérkirály, azaz Szalma Tamás, továbbá utóbb mind a négy szeleburdi és szeszélyes szerelmes - valamennyien akrobatikus mutatványokra kényszerülnek. Az a helyzet ugyanis, hogy az autógumik, lavórok, vécécsészék, gyanús tartalmú rozsdás hordók, nyelüket vesztett konyhai klopfolók, derékban tört fürdőkádak, beltéri lószőrüket kényszerűen kiokádó hajdani matracok, macskatetemek és egyéb nyalánkságok még nincsenek lépésbiztosra összeszerkesztve. Kentaur díszelettervező úr adott ugyan bizonyos utasításokat a domb összetevőit képező különb s különb darabok egymáshoz rögzítésére, derült ki a próbán, de... Szóval, erre nem volt - még idő. A színészek némelyike sikeresen visszaszív egy-egy ideillően esztétikus szitokszót, másokból viszont önkényesen kibuggyan a megkönnyebbülés, amikor megindul, bár a talp alatt a gumi, a bokaficam elhalasztódik. Lepetés Mindazonáltal az eljövendő kész színpadot csak saccolni lehet még. Talán a szemét mellett - fölött lesz híd, mint sok Szentivánéjielőadásban, ám azt nem hinném, hogy ez a most készülő egyebekben hasonlítana más, előző Szentiváné j i-előadásokra . Miért gondolom? Az általam látott próbarészletben a tündérek olyan hamisítatlan... Nem, ezt mégsem lehet elmondani! A rendező nyilatkozta, hogy szeretné, ha a közönséget meglepetések érhetnék. Legyen. És legyen most elég annyi: Shakespeare-t ezúttal alighanem úgy olvasták, ahogyan eddig még soha senki. Merész előadás lesz. A próba hangulata megkapó. Egyszerre oldott és feszült mindenki. Alföldi erőszakos despota és messzemenően megértő. Félelmetesen autokrata és érzékenyen nyitott. Pontosan tudja, mit akar, hogyan, miért, következésképpen a színészek elfogadják a szigorát. Úgy néz ki, mostanra teljesen megszűnt számukra a külvilág, pontosabban egy, csak egy világ van, a színház, s benne ők, akikre méretett a vajúdás kínja és boldogsága. Összpontosítanak. Ez összeforrasztja őket. Ki sem látnak, ki sem látszanak a koncentráció szigorú és mérhetetlen belső gazdagságú köréből. Megszenvedik. Élvezik. Példa: Hernádi Ju• Előjáték. Középen a rendező: Alföldi Róbert. (Fotók: Karnok Csaba) dzt-Titánia a szerepe szerint éppen ébred, valami bódéféléből támolyog kifelé, megtámasztja magát az ajtókeretben, szájából lóg valami. Hátul ülök, nem látom, mi az, fő, hogy a rendező látja és úgy elkezd kacagni, mintha a hét legjobb viccét mondták volna neki. Hát ez óriási - mondja, fölugrik a helyéről a nézőtéren, megy a színpad felé, égnek emeli a kezét, nevet, nevet, nevet... Alig telik el pár perc, Hernádit valami bosszúság éri, méltatlankodik, Alföldi hangja indulatosan csattan: - Juci! Idejönnél? Anélkül, hogy egy árva szót is szólnál? Némaság. Juci megy. Nedvek Úgy sejtem, az előadást uralja majd egy különös - hogyan is kellene ezt kifejezni... Nos, éizésvilág, légkör, közeg, állapot ilyesmi. Méghozzá talán pont abból a jelenetből sugárzik át a többire, amit, talán szerencsémre, a próbán láttam. NádasdyAdám műfordításában Titánia azt mondja: „Ezért a Hold, nedvek gazdasszonya, / sápadt dühében mindent úgy eláztat,/hogy folyásos kórok terjengenek. / Tavasz és nyár, / termékeny ősz, zord tél cserélgeti/szokásos öltözékét, s a világ'ijedten kérdezi: melyik melyik?" Ez a Titánia-hang nem csilingelhet, itt nagyon, de nagyon távol leszünk holmi fiitteres álmoktól, pajkos manóktól, tündéri tütüktől, rebegő műszempilláktól, édes hancúroktól. Olyasmiben leszünk, mint amiben vagyunk. Artó ködök nedves gomolygásában. Bizonytalanságban. Reményben. Hiszen végül: „Barátságos taps, ha lesz, / Robin mindent helyre tesz." Talán. SULYOK ERZSÉBET • A szerelmesek: Bognár Gyöngyvér (Hermia) és Borovics Tamás (Lysander) • Mindenki kap egy belövést - egyszer. Szalma Tamás, Sarádi Zsolt Király Attila