Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-08 / 286. szám

Üzenethordozó, a kevesebb több lehet Örökzöld jelkép, „angyalhaj" Virágnyelvű illemtan vendégeknek A közelgő ünnepek vendégjárásában főbb szerepet kap a virág - s illik rá jobban odafigyelni. Merthogy üzenethordozó is, régen úgy mondták: „Helyettem kis virág". Most mondhatjuk úgy is:„Kis virág, tőlem", de illik ismerni a virágnyelvet, a virágillemtant. Ne feledjék: a kevesebb több lehet! Az pedig tévhit, hogy férfinek nem illik virágot ajándékozni. Ha például ebédre vagy vacsorára hivatalosak, annak kell átadni a csokrot, aki az ételt elkészítette. Nem tanácsos viszont utazáskor cserepes virággal fogadni vagy búcsúztatni bárkit (a szállítása gondokat okoz). Kórházba sem célszerű cserepes növénnyel beállítani beteglátogatóba. Meg fehér színű virággal se, mert az a babona szerint halált idéz. A virág színére egyébként is jó odafigyelni, hiszen jelentése van: a piros rózsa például a legbensőségesebb szeretet kifejezője, a sárga rózsával azt kérdezik:„Nem csalsz meg?", a bimbó pedig azt súgja:„Remélj!". A fehér az ártatlanság jelképe, a violaszín a csalatkozott reményeké, a kék fehérrel az udvariasságé, a fehér pipacspirossal az önfeláldozó barátságé. - Nagyon ajánlott a kiválasztáshoz az üzletben a virágnyelvet jól beszélő eladók, virágkötők segítségét kérni. De: a szabályok betartásánál mindig fontosabb az, hogy a megajándékozandó melyik virágot és színt szereti vagy nem. A bukétáról átadás előtt le kell venni a selyempapírt, és illendő hozzá pár szép szót fűzni (nem közhelyeket). S persze illendő megköszönni, örülni neki, megszagolni, dicsérni, azonnal vízbe tenni. Nem ildomos viszont művirágcsokorral beköszönni. Nem szokás virágot vinni étterembe szóló meghíváskor (a meghívó lakására kell korábban elküldeni), nem kell, ha díszvendégként vagyunk hivatalosak, nem illik hivatalos megbeszélésre, s nem való részvétlátogatásra sem. Azt viszont nem árt tudni, hogy az égövi jegyek alapján is meghatározták már, hogy kihez milyen virág illik: halak - nárcisz, kos - ibolya, bika - hibiszkusz, ikrek - szarkaláb, rák golgotavirág, oroszlán - ochidea, szűz - liliom, mérleg - rózsa, skorpió - krizantém, nyilas írisz, rák - hajnalka, vízöntő - lótusz. Sz. M. . Mindent visznek. Astra Van Corsa Van www.opel.hu Fenyőlegendárium és valóság Az idei vatikáni karácsonyfa székelyföldi rokonai. Fotó: Gyenes Kálmán Székelyföldről útnak indult minap egy fenyő, hogy a Vatikánban idén ő legyen „A Karácsonyfa": az élet legendás, örökzöld jelképének mai kifejezője, gyökereivel titkokba kapaszkodva. Tengernyi ünnepi örömöt, fényt sugározva - hétköznapi praktikák hagyományain, új törekvésekkel és díszítési divatokkal. Az erdélyi hegyekből az elmúlt hét végén 55 éves korában kerekedett fel egy 28 méter magas, sudár fenyő, hogy áttelepedjék Rómába, s a Szent Péter téren ebben az esztendőben minden hívő embernek a krisztusi szeretet örök jelképe, kevésbé hívőknek is az életfa, a karácsonyfa legyen. Biztosan nem tudja, hogy ősei között ott vannak azok a fák is, amiket a régi rómaiak a Szaturnáliák idején díszítettek fel otthonaikban. Az örök megújulás jelképei. Köztük a valaha házak mesteigerendáira erősített zöld ágak, a XV-XVI. századi első feljegyzett fenyők, a Luther Márton, majd a strasbourgi polgárok által állítottak, s a magyar ős, az 1824-ben Brunszvik Terézéknél díszített első karácsonyfa. A bécsi mintára a magyar nemesi karácsonyok részévé váltak, aztán a köznépnél is gyorsan elterjedők, a XIX. század végére már igen díszessé válók. Fenyők, amiket eleinte természetes dolgokkal ékesítettek (pl. dióval, almával, mézeskaláccsal), később otthon készített díszekkel (pl. szalmacsillag, papírfűzér). Aztán rákerültek a gyertyák - az elsőkről 1708-ban az orleáni hercegnő írásos feljegyzést is tett egy levélben. S jöttek az iparosodással a gyári díszek, az 1830-as évektől a természetes díszeket hűen másoló fúvott üvegcsodák, később a vallási jelképek (angyalok, harangok) üvegmásai. Majd „beütött" a századfordulón a szecesszió, a túldíszítésben már szerepet kaptak a fémszálak, a lamellák (ez volt a „Kisjézus haja", később az üvegszálból készült, csillogó „angyalhaj", meg mindenféle boák és girlandok, s a parányi égők fényfűzérei. Háborús időkben persze kevesebb pompával és magyaros szaloncukorral. S mostanában itt a modern fa, amin már csak égőfüzér van, vagy csak egyetlen szín és forma (pl. csak bordó masnikat tesznek a fára, vagy csak piros almákat, vagy csak mézesbábokat). A natúr, azazhogy „biodíszítés" hívei meg manapság a szalmacsillagokkal és harangocskákkal dekorálnak. Persze, nem a műfenyőket „naturalizálják". Az „egyszer örökre" tipus, a műkarácsonyfa ugyanis inkább csak „közhelyekre" (hivatalokba, üzletekbe) való. - Hogy milyet vegyünk, az persze örökös gond. A 260 centis belmagasságú panelszobákban a padlótól-plafonig érő fák bizony fuldokolnak (főleg, ha gyökeresek), legfeljebb 150 centisek valók oda. A nagyobb házakba lehet magasabbat venni, de azoknál is ügyelni kell a fajtára. Tudni kell, hogy a melegben a luc hamar lehullatja a leveleit, s kényes az ezüstfenyő is. Náluk jobban bírja a fekete- vagy lucfenyő. (Az újabbakról,a nálunk most státusszimbólumot is jelentő koreai jegenyefenyőkről, a himalájai selyemfenyőkről, a Skandináviából hozzánk vándoroltakról nincs még elég „aklimatizálódási tapasztalat". Ám, bármilyen fajta legyen is a fenyő, jól meg kell nézni: egyenese a törzse, szabályosak-e az ágai, elbírják-e a rájuk kerülő súlyt. Ha igen, máris elkelt, s ha szentestéig kellően hűvös helyen várakoztatják, szépséges karácsonyfa varázsolódhat belőle - aminek díszes ágain a gyertyafényben ott vibrál együtt az örökzöld fa legendáriuma és a valóság. Szabó Magdolna Narancspomander MUNKATÁRSUNKTÓL A karácsonyi hangulathoz hozzátartozik a mézessüti és a fenyő illata. Az örökzöldágas lakásdíszek és a tálban komódra tett aprósütemények mellett hangulatfokozó lehet néhány fűszerszám illatának levegőbe keveredése is. Üdítő illatot áraszt például, ha a gyümölcsteák leveleit tányérkára szórjuk, hintünk rá szegfűszeget, megszórjuk szárított narancshéjjal, kerül rá néhány szerecsendió, pár szem szegfűbors, fahéjdarab. Esetleg még gyömbérdarabok és szárított rózsalevelek is. Az ügyesebbeknél pedig illatozhat rajta (vagy külön, más helyre felakasztva) narancspomander is. Aminek elkészítése roppant egyszerű: egy narancsba szegfűszegeket kell tűzdelni, aztán megforgatandó őrölt fahéjban, majd pauszpapírba csomagolva, sötét helyen érlelendő néhány napig. Végezetül lehet dekorálni, aranyszálakkal átkötni az illatos gyümölcsöt. KARÁCSONYI MELLÉKLET 2001. december 6., csütörtök Q