Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-08 / 286. szám

V. NAPOS OLDAL SZOMBAT, 2001. DECEMBER 8. MAGYAR NOBEL-DÍJASOK Lénárd Fülöp (fizikai, 1905) Bárány Róbert (orvosi, 1914) Zsigmondy Richárd (kémiai, 1925) Szent-Györgyi Albert (orvosi, 1937) Hevesy György (kémiai, 1943) Békésy György (orvosi, 1961) Wigner Jenő (fizikai, 1963) Gábor Dénes (fizikai, 1971) Ebe Wiesel (béke, 1986) John C. Polanyi (kémiai, 1986) Oláh György (kémiai, 1994) Harsányi János (közgazdasági, 1994) Idén tízmillió svéd korona jár a világ legrangosabb kitüntetésével Százéves a Nobel-díj kOnyvaruhA/ Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeqed@lira.hu H-6720 Szeged, Tisza L. krt. www.lokwszoniine.hu 34. Könyvtoplista A Sík Sándor Könyvesbolt (Szeged, Oskola utca 27.) heti sikerlistája 1. Térey János: Paulus (Palatínus) 2. Karín Iden: Karácsony. Az ünnep varázsa (Kossuth) 3. Richárd P. Feynman: Tréfál, Feynman úr? (Park) 4. L. Fittler Vilma-Vida Mária: Saláta Sára (Simon) 5. Kiszely Gábor: Állambiztonság 1956-1990 6. Hajdú-Moharos József: Magyar településtár (Kárpát-Pannon) 7. Müller Péter: Jóskönyv (Doctor Herz Bt.) 8. Márai Sándor: Ég és föld (Helikon) 9. Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok (Osiris) 10. Alberto Manguel: Az olvasás története (Park) Pillanatcsöppek Ferdinandy György legfőbb stílu­seleme a szemléletesség plusz tö­mörség. Nagyregény helyett kis­prózákat olvashatsz tőle - leg­újabb könyve, a Gyönyörűen tu­dott fütyülni is novelláskötet -; életműve: folyamatok hömpölygé­se helyett pillanatcsöppek perme­tege. Nem mész el az emberéletet kitöltő utazásra - helyette meste­rien megvágott klipek pergő soro­zatát látod róla, öt percben. Pedig jaj, de szívesen olvasnád órákon-napokon át, például, az 1956-os - akkori szóhasználattal - „disszidens" sikeres franciaor­szági otthonteremtését! Kész re­gény lehetett - más élte végéig csak ezt írná. Ámde akkor elvesz­ne a varázs nagy hányada: mire a regényt elolvasod - lassan-lassan érdeklődésed is lecsillapodik. Ám ezek a színes-súlyos, felkavaró novellák... Szerző leírja, hogyan dolgozik Franciaországba kerül­ten, maszek könyvügynökként, fiatalon, miután már otthagyta a - szintén francia - bankszakmát: „A bankba többé be sem tettem a lábam. Még a folyószámlámat is lezártam. Mindennap ledolgoz­tam egy-egy iskolát, maketteket mutogattam, és felvettem a ren­deléseket. Megtanultam én is az óvónők fülébe duruzsolni a fize­tési feltételeket." Úristen, hogy mennyi minden van ebben a pár sorban! S hol van még az életút követ­kező, meghatározó állomása, Pu­erto Rico, melynek többnyire ne­vét sem írja le a szerző, csak így emlegeti: „A trópus", vagy „A Szi­get"! Ferdinandy húsz évet élt Pu­erto Ricón, színes bőrű feleségét Hófehérkének hívták, az író az itteni egyetemen tanított vagy ta­nít - minderről azonban csak vil­lanásokat tudunk meg, de azok megvilágítanak mindent, mint a fényképezőgép vakufénye. A húsz év tényétől a kötet há­rom (3) mondatban értesít: „Né­zem őket. Ez itt a családom. Ap­ró emberi közösség, húsz éve tar­tom egybe: ilyen hosszú ideig nem szoktak együtt maradni a trópu­siak." E három mondatra bárki más trilógiát szánna, Ferdinandy nem szán, az olvasót azonban to­vább foglalkoztatja mindez, így aztán újra- és újraolvassa F. Gy. könyveit. Annyira plasztikus min­den, annyira képszerű! Tfeljes tör­ténetek peregnek le szemed előtt egy-egy szikár szókapcsolat olvas­tán. A tipikus ferdinandyi mondat: egynegyedrészt olvasható a pa­píron - önmagában a lehető leg­csiszoltabb, kerek egész -, három­negyed részét te gondolod tovább. Pontosan azt gondolod, amit szá­modra az író megélt, átgondolt, megszerkesztett, de le nem írt egy apró, távoli korallszigeten. (Ferdinandy György: Gyönyö­rűen tudott fütyülni. Ister Kiadó, 2001) FARKAS CSABA A múlt század szenzációs felfedezései Családi képeskönyv MUNKATÁRSAINKTÓL Száz évvel ezelőtt adták át először a Nobel-díjat - a centenárium al­kalmából Oslóban és Stockholm­ban nagyszabású ünnepségsorozat kezdődött ezen a héten, amelynek fénypontja a hétfői díjkiosztó ce­remónia lesz. A jeles évfordulóra a Norvég Néprajzi Múzeumban kü­lönleges kiállítás készült, amely 2002 márciusától Tokióból indul­va körbejárja majd a világot. Inventas vitám iuvat excoluisse per artes (Szép dolog az életet ta­lálékony művészetekkel nemesí­teni) - olvasható a jelmondat a Nobel-díj kitüntetettjeinek aján­dékozott érmén. A világ legrango­sabb tudományos és irodalmi dí­jának alapítója a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfréd Nobel volt, aki mesés gazdagsá­gát a dinamit feltalálásával ala­pozta meg. Élete végén úgy döntött, hogy vagyonát a béke céljaira és az emberiség jótevőinek jutalmazá­sára fordítja. A kitüntetés végleges formáját 1895 novemberében kelt harmadik végrendeletében hatá­rozta meg: „A tőke, amelyet hagya­tékom gondnokai biztos értékpa­pírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formá­jában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az em­beriségnek a legnagyobb szolgála­tot tették. A mondott kamat öt egyenlő részre osztandó, és a kö­vetkezők szerint ítélendő oda: egy rész annak, aki a legfontosabb fel­fedezést tette vagy találmányt al­kotta meg a fizika területén; egy rész annak, aki a legfontosabb ké­miai felfedezést vagy tökéletesí­tést produkálta; egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tet­te a fiziológia vagy az orvostudo­mány körében; egy rész annak, aki az irodalomban a legkiválóbb ide­alista irányzatú művet alkotta, s vé­gül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek test­vérisége, az állandó hadseregek le­szerelése vagy csökkentése és a bé­kekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében." 1969 óta az eredeti Nobel-díjjal erkölcsileg és anyagilag egyenér­tékű, de a svéd állam által alapított Alfréd Nobel-emlékdíjat osztanak a közgazdaságtudomány legjele­sebbjeinek. A fizikai, kémiai és közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvo­si díjat a Stockholmi Károly Egye­tem, az irodalmi díjat a Svéd Aka­démia, a békéért harcolók díját a Storting, a norvég parlament kép­viselőiből alakult öttagú bizottság ítéli oda. A kialakult gyakorlat sze­rint a díjak megoszthatók, de leg­feljebb három személy között. A Nobel-békedíjat nemzetközi szer­vezetek is megkaphatják. A díjakat odaítélő intézmények minden ősszel levélben kérnek ja­vaslatot a világ vezető tudósaitól; a javaslatoknak február 1-jéig kell megérkezniük, az értékelést szep­temberig végzik el, a döntést októ­berben hozzák nyilvánosságra. A díjakat mindig december 10-én, vagyis Alfréd Nobel halálának év­fordulóján adják át. A kitüntetet­tek egy érmet, egy oklevelet és egy csekket kapnak - idén 10 millió svéd koronáról, azaz körülbelül 268 milhó forintról. (A pénzösszeg nagysága a Nobel Alapítvány bevé­teleinek arányában változik.) A Nobel-díj történetében több­ször is előfordult, hogy a kitünte­tett személy nem vette át a díjat. A náci uralom ellen tiltakozás­ként három tudós: 1938-ban Ri­chárd Kuhn a kémiai, 1939-ben a német Adolf Butenandt ugyan­csak a kémiai, és Gerhard Do­rnagk az orvosi Nobel-díjat nem fogadta el. Borisz Paszternak orosz író a Doktor Zsivágó című regénye miatt hazájában a politikai táma­dások kereszttüzébe került, s emi­att 1958-ban nem vette át a díjat. )ean Paul Sartre francia író, filozó­fus 1964-ben azért utasította Amikor Marc Grégoire francia mérnök felesége a konyhában éppen azon bosszankodott, hogy főzés közben leragad az étel, fel­szólította a férjét: tegyen már valamit. A leleményes mérnök ekkor bevonta az edény belsejét a politetrafluor-etilén nevű vegyi anyaggal. A kísérlet olyannyira bevált, hogy a házaspár 1955­ben céget is alapított a soha le nem ragadó edények gyártására. A teflon bevonatú termékeket ma már a háztartások nagy ré­szében használják. Ehhez hasonló, az életünket a múlt században jelentősen átala­kító felfedezéseket és találmá­nyokat mutat be a Tudomány és technika - évről évre című kö­tet. Mire az olvasó végigböngé­szi a könyvet, rádöbben, milyen óriási haladást ért el a világ száz év alatt. Míg 1900-ban az öröklődés fizikai alapját tökéle­tes homály fedte, a csillagászok pedig nem is sejtették, hogy a miénken kívül léteznek más ga­laxisok is, addig mára az embe­ri génállományt szinte teljesen feltérképezték, és tudjuk, hogy az Univerzum eddig észlelt ga­laxisainak száma százmilbárd­ra tehető. A könyv azt is bemutatja, hogy ennek az óriási haladásnak az apró lépéseit kik, hogyan és mi­kor tették meg. Kinek a nevéhez köthető a rágógumi, hogyan szü­letett meg a számítógép, mikor­tól használunk mobiltelefont? Az olvasó megismerheti egye­bek mellett az űrkutatás fejlődé­sét, az atomenergia felhasználá­sát, a klónozás és a szervátülte­tés rejtelmeit, a környezetvéde­lem problémáit. A kötet 1900-tól kezdve, évről évre haladva korabeli újságcik­keket idéző rövid leírásokban foglalja össze a 20. század szen­zációit és furcsaságait. A szöveget több mint hétszáz kép kiséri. Az érdekességek kö­zött gyerekek és felnőttek egya­ránt megtalálhatják a nekik tetsző témákat, így a kiadvány igazi családi képeskönyvnek te­kinthető. (Thdomány és technika - évről évre, Atheneum 2000 Kiadó, 240 oldal, 6490 forint.) H. SZ. • Dr. Csiky László szentesi szobrászművész műtermében randevúzott - Elie Wiesel Kivételével, akinek a portréja még nem készült el - az összes magyar Nobel-díjas. (MTI Fotó: Németh György) táján ollót döfött a hasába és va­lóságos harakirivel vetett véget az életének. A Nobel-díj idei kitüntetettjei a hagyományoknak megfelelően de­cember 10-én vehetik át a kitün­tetést. Az orvostudományi díjat Leland H. Hartwell amerikai, Timothy Hunt és Püul M. Nurse brit kutatók a sejtosztódással kap­csolatos felfedezéseikért kapták. A közgazdaságit George Akerlof, Michael Spence és íoseph Stightz amerikai közgazdászok a modern információs közgazdaságtan alap­jainak lefektetéséért, a kémiai No­bel-díjat WiUiam Knowles és harry Sharpless amerikai, valamint Nojori Rjodzsi japán kutatók vehe­tik át, mivel alapkutatásaik ered­ményeit antibiotikumok, gyulla­dáscsökkentők, szívgyógyszerek előállításánál hasznosítják. A fizi­kai Nobel-díjat Eric A. Corneli és Carl Wieman amerikai, valamint Wolfgang Ketterle Egyesült Álla­mokban élő német tudós nyerte el az alkáli atomokból álló hígított gázokban létrehozott Bose-Eins­tein-kondenzáció előállításáért és a kondenzátumok tulajdonságai­ról szóló korai alaptanulányokért. Az irodalmi kitüntetést Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi szü­letésű brit író kapta, aki máris megosztotta a közvéleményt azzal, hogy nyíltan beismerte: időnként az örömlányok boldogították. A Nobel-békedíjat Kofi Annán ENSZ-főtitkár és az Egyesült Nemzetek Szervezete veheti át az emberi jogokért és a globáhs konf­liktusok rendezése érdekében ki­fejtett erőfeszítésekért. A díjazottak között az elmúlt száz évben 12 magyar, illetve ma­gyar származású tudós volt. - A Nobel-díj a kitüntetettek munká­jának világraszóló elismerésével az elmúlt, sokszor viharos 100 esz­tendőben világító toronyként mu­tatta meg az emberiség szolgálatá­nak örök értékét az összes nemzet számára - fogalmazott Páhnkás József a díj centenáriuma alkal­mából a Parlamentben november 30-án rendezett tudományos ta­nácskozáson. - Szeretném, ha a Nobel-díj és a díjazottak, köztük természetesen és különösen a ma­gyar származásúak által felmuta­tott értékek példát és reményt ad­nának a mai iskoláknak, diákok­nak, tanároknak, mindannyiunk­nak - fogalmazott az oktatási tár­ca vezetője. Oláh György a kémiai Nobel-díj 1994. évi kitüntetettje azt mond­ta: a legjobb befektetés, amit egy or­szág a jövője szempontjából tenni tud, a közoktatás támogatása. A dél-karolinai egyetem professzora hangsúlyozta: az, hogy ilyen sok Nobel-díjasa van az országnak, elsősorban az oktatásnak köszön­hető. vissza a neki ítélt irodalmi No­bel-díjat, mert pacifista meggyő­ződésével nem találta összeegyez­tethetőnek az adományozók te­vékenységét. Állítólag tizenegy év­vel később, 1975-ben mégis ér­deklődött, hogy nem kaphatná-e meg a díjjal járó pénzösszeget, ám az addigra már régen visszakerült az alapítvány kasszájába. Le Duc Tho vietnami politikus a vietna­mi háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapo­dásért 1973-ban Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel meg­osztva kapta meg a Nobel-békedí­jat, amit azonban nem fogadott el. A 79 éves svéd Lars Gyllensten, aki 1966 és 1989 között a Svéd Ki­rályi Akadémia tagjaként évente részt vett az irodalmi díj odaítélé­sében, nemrégiben jelentette meg sok érdekességet tartalmazó em­lékiratát. Ebben olvasható az is: az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett svéd Harry Martinson túlságosan a szívére vette, hogy esetében töb­ben nyilvánosan kétségbe vonták a kitüntetés odaítélésének meg­alapozottságát. Négy évvel a díj átvétele után Martinson a Karo­linska-kórház ideggyógyászati osz­• Oláh György. Amerikában élő Nobel-díjas magyar kémikus volt a díszvendége a cen­tenárium alkalmából az elmúlt héten az Országházban tartott tudományos tanácskozás­nak. (MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom