Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-07 / 285. szám

II. A TORONY ALATT SZOMBAT, 2001. DECEMBER 1. Szegedi tájképek (26.) Szép lányok mosolya S

ajnálom a világszépségversenyek zsűrijében ülőket. Nyakkendőjük torkukat szorítja, homlokukról patakokban folyik a víz, új cipőjükben még legkisebb lábujjuk is szenved. És hiába mustrálhatják órákon át az egzotikus szépségeket, találgathatják, vajon melyik mümosolyú hölgyeménynek szilikonos a melle, a szája, átoperált az orra, a füle és a lelke, igazán szép lányok nevetését soha nem hallották. Mert hogy azok a gyönyörűségek, mind Szegeden ballagnak, a aszfalt is nyöszörög a gyönyörűségtől, mikor cipőjük sarka megérinti. És csak az kürtölheti bele a világba, hogy tavaly az indiai volt a legszebb kerek e világon, idén pedig nigériait illetti joggal a korona, aki még soha nem ment végig nyáron, mondjuk harminc fokban Szeged főterén, amikor izzadtságnak cseppjei tartják fogságban a picinyke, színes pólókat, az blúzok alatt táncolnak a keblek, s a lányok, a szegedi lányok szoknyája éppen annyira rövid, hogy a pattanásos képű suhanc ámulva kérdezheti - „Te jó ég, hát az nem a derékszíja?" A szegedi lány persze ezt a mondatot meghallja, ajkát csücsörítve vissza is fordul a Széchenyi téri platánok alatt (ahol, ugyebár, hetente minimum hétszer kötelező végigsétálni), ám dehogy válaszolna csípős megjegyzésre, mint ahogy a füttyöt se bánja, mert éppen nyelves puszit ad a fagylaltnak, és langyos széllel viaskodó haját is nagyon fontos hosszú ujjaival megfésülni. A szegedi lány egyébként sem ér rá üres fecsegésre, mert tükör előtt számolja, hány szeplőt is csalt elő arcára a nap, szűk farmerbe gyömöszöli gömbölyű fenekét, lakkal díszíti körmeit, Tiszára néző gimnáziumban tanulja, mily sok szépet és jót cselekedtek az Árpád-házi királyok. Vagy éppen Stefánián gyors a lépte, mert futásból vizsgáztatja a tesitanár, könyv fölé hajol a Dugonics téri szökőkút mellett, és felhőkig szalad a kacagása, amikor a vízpermet áztatja napbarnította vállait. Ha pedig álmodozni van kedve, régen élt szegedi lányokra emlékezik. Napernyő alatt vihogó csitrikre, akiknek hintóból szalutált az ifjú hadnagy, Tiszában, Kassban bálozok fodros szoknyáját irigyli, s anyján nevetgél, aki még Jugóba buszozott a faros Ikaruson, hogy kordfarmert, Fa szapant, jersey anyagot, Adidas cipőt dugjon el a finánc elől. Majd ha a szegedi lány kifogyott minden álmából, és a városházi torony alatt kimondta a boldogító igent, anyuka lesz, bekéredzkedik a kiskosztümösök seregébe, babakocsit tologat, ügyes fodrász százillatú műhelyében festeti első ősz hajszálait, s szobamérlegen pipiskedve mondogatja: na, jó, talán ha tíz kilóval több, mint az esküvőn, de ennyit még el lehet viselni. 5 miért ne lehetne, hiszen a szegedi lányból lett szegedi asszony is százszor gyönyörűbb, mint a szépségversenyek kifutón bicegő sztárja. E

iért hát nagyon sajnálom én a zsűrit, és még jobban a szépségversenyeket, mert szegedi lány nélkül annyit se érnek, mint szegedi tuja alatt lapított ötforintos. És áldom a sorsot, mert szegedi fiúnak születtem, akit minden tavasszal újra és újra elvarázsolnak a szegedi lányok. Akik soha nem mondanák, dehogy mondanák - „Mi vagyunk a legszebbek!" - csak végigtipegnek a Kárász utcán, s lábukat bámulva szétolvad a szerelemtől a felhők mögül leselkedő nap. Bátyi Zoltán Az őszi avaron Ősz van még, legalábbis a naptár szerint. Az újszegedi liget fáiról lassan lehullanak a megsárgult levelek, a sétányon „puhulnak" egy ideig, azután elszállítják őket. Falevélsors, mondhatnánk. A téliesre fordult időjárás ellenére néha még előbújik a nap a felhők közül, ilyenkor jólesik egy kicsit megpihenni az elárvult padon, vagy hosszabb sétát tenni a puha avaron. Hogy azután - ha elered az eső, vagy szállingózni kezd a hó - gyorsan menedéket keressünk a jó meleg szobában, és csak a függöny mögül lessük meg e természeti jelenségeket... (Fotó: Gyenes Kálmán) Német-magyar egyesület Darmstadtban Az elnök asszony kellemes gondjai Breining Ilona neve ismerősen cseng sok szegedi számára. A Deák Ferenc Gimnázium diákjai és tanárai pedig különösképpen megjegyezhették a nevét, hiszen az elmúlt egy évtizedben elsősorban az ő áldásos munkájának köszönhető, hogy csaknem 300 szegedi gimnazista látogatott el a németországi Darmstadtba. Cseregyerekként. Merthogy a testvérvárosi kapcsolatok keretében minden évben „hozott" egy csoport német diákot az Eleonorenschule nevű gimnáziumból, tőlünk pedig még ugyanebben az évben viszonozták a látogatást... A tanárnő egyik mozgatórugója volt - és maradt is - a Szeged-Darmstadt között kialakult testvérvárosi kapcsolatoknak. Annak idején részt vett a hesseni és a Tisza-parti város között köttetett együttműködési szerződés létrejöttében, azóta pedig segíti e kapcsolatok szinten tartását. „Az elmúlt években az volt a célom, hogy munkatársaimmal együtt, minél több német diákot vigyünk Magyarországra, onnan pedig egyre többen jöjjenek Németországba. Az alapvető indítékunk elsősorban az, hogy a gyerekek ismerjék meg azt a várost, ahol a testvériskola működik, annak nevezetességeit, kultúrkincseit, lakosainak szokásait. Úgy érzem, ebben a törekvésünkben eredményesek voltunk, s ezt nagymértékben a két város önkormányzatának is köszönetjük." Az elmúlt évtizedben - a testvérvárosi szerződést 1990ben írta alá a két város - több mint félezer diák ismerkedhetett meg egymással, külföldi partneriskolájával, az ottani körülményekkel. Miután a diákok mindenkor családoknál voltak elhelyezve, így hosszan tartó barátságok is szövődtek a német és a magyar fiatalok között. Voltaképpen ez is a célja a testvérvárosi kapcsolatoknak, mondja a tanárnő, s hozzá teszi, hogy sok példát tudna erre a tartós barátságra említeni. Ugyanakkor kiváló lehetőség nyílik az ilyen cserelátogatások idején a tanárok ismerkedésére, szakmai tapasztalataik kicserélésére is. Breining tanárnő felvetését alátámasztja Bernd Scháfer, a darmstadti önkormányzat nemzetközi és testvérvárosi irodájának vezetője, aki rendszeres látogatója az egyesület Breining Ilona: A fiatalokat is szeretnénk bevonni a munkába. (A szerző felvétele) rendezvényeinek. Szerinte is a közvetlen emberi kapcsolatok kialakításában rejlik a következő időszak eredményessége, vagyis az együttdolgozás milyensége. „A magyarok hamarosan teljes jogú EU-tagok lesznek, akkor még könnyebb lesz a partnerek közötti kommunikáció, s arra az időszakra már most fel kell készülni", vélekedik az irodavezető. Breining Ilona egyébként nemcsak e tevékenységben jeleskedik, hanem a darmstadti Német-Magyar Egyesület elnöke is. A 6 évvel ezelőtt alakult egyesületnek mintegy 100 tagja van, zömmel darmstadtiak és környékbeliek. E tájékon egyébként mintegy 3 ezer magyar származású német állampolgár él. Programjaik fél évre előre ismertek, összejöveteleikről tudnak a tagok, de a szélesebb nyilvánosságot is megismertetik a rendezvényekkel, a helyi Darmstádter Echo című napilap, illetve a rádió és a televízió adásai által. Gyakran hívnak meg magyarországi előadókat, akik az élet minden területéről „hoznak" valamit. Az év elején például a szegedi gitárfesztivál győztese lépett fel náluk, a közelmúltban pedig egy szegedi újságíró tartott előadást a trianoni határokon kívül rekedt magyar kisebbség helyzetéről. „Az egyesület a magyar kultúra, a történelem ismertetését, ápolását tűzte ki célul, de foglalkozik a napi politikai történések hátterének megismertetésével is". mondja az elnöknő. Akinek így kellemes gondjai vannak, hiszen a szaporodó tagság hálás, hogy az egyesületben hasznos információkhoz, ismeretekhez jut. Jövendő terveikről szólva Breining Ilona elmondja, hogy szeretnék megalakítani a fiatalok szekcióját. Az ifjúsági csoport feladata lenne a magyar fiatalokkal való kapcsolatfelvétel és az együttműködés. Mégpedig nemcsak a magyarországiakkal, hanem az országon belül működő német-magyar egyesületek, klubok fiataljaival is. Ilymódon azután még szerteágazóbb kapcsolatrendszert tudnának kialakítani, ami segítené őket a még jobb és tartalmasabb munkában. Kisimre Ferenc Az önkormányzat vállalta az anyagi hozzájárulást Számítógéphez juthatnak a pedagógusok Az önkormányzat 10 millió forintot különített el arra a célra, hogy támogassa azokat a pedagógusokat, akik a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által kiírt pályázat segítségével otthoni számítógéphez szeretnének jutni. így várhatóan 140 alap- és középfokú oktatási intézményben dolgozó pedagógus helyett vállalja majd a város a pályázatban előírt munkáltatói erőből előteremtendő anyagi hozzájárulást. A Széchenyi Terv Információs Társadalom és Gazdaságfejlesztési Programja keretében hirdetett pályázaton köztisztviselők és közoktatásban dolgozó pedagógusok vehettek részt a célból, hogy lehetőségük nyíljon otthoni számítógép használatra, internet hozzáférésre és távoktatásban való részvételre. Erre a célra 5,5 milliárd forint állt rendelkezésre. A pályázaton a pedagógusok a munkáltatójukkal közösen vehettek részt. A kiírásban számos feltételt szabtak. A pedagógusnak legalább egy éves munkaviszonnyal kellett rendelkeznie valamely közoktatási intézményben, vállalnia kellett a távoktatásban való részvételt, és az azt követő vizsgák finanszírozását és letételét. A támogatással megszerezhető számítógép alapkonfigurációjának értéke 250 ezer forint. Az internt-csomag minimum havi 30 órás ingyenes hozzáférést, e-mail címet, web és e-mail tárhelyet foglal magában, és 2002től három naptári éven keresztül biztosított. A telefondíjat a pályázónak kell állnia. Saját forrásból a munkáltatónak is részt kell vállalnia a költségekből, mégpedig 25 vagy 50 százalékban, azaz 62 ezer ötszáz, vagy 125 ezer forint értékben. A Szeged fenntartásában lévő intézmények közül egy óvodai körzet, két általános iskola és hat középfokú intézményvezetője pályázott. A nevelési-oktatási intézmények dolgozói közül 162 pedagógus nyújtotta be pályázatát, közülük az intézmények 14 fő számára tudták vállalni a kötelező önrész kifizetését, 148 pályázathoz kérték az önkormányzat támogatását. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése úgy döntött, hogy a 2001. évi költségvetésben, a különböző pályázatok saját forrása előirányzaton belül elkülönítetten, 10 millió forinttal támogatja a pályázatokat. A közgyűlés a pályázaton eredményesen szereplő pedagógusok önrészének terhét tehát átvállalta. Farkasné Pocsai Blanka képviselő, az oktatási bizottság alelnöke, aki a közgyűlés elé a módosító javaslatot beterjesztette, úgy gondolja, hogy valószínűleg többen pályáztak volna, ha biztosak abban előre, hogy az intézmények helyett az azokat fenntartó város vállalja majd a szükséges önrészt. A remény megvan arra, hogy egy újabb fordulóban azok is részt vehetnek majd, akik az első körből kimaradtak. W. A.