Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-12 / 263. szám

4 HIRDETÉS HÉTFŐ, 2001. NOVEMBER 12. Mestertanári kitüntetések Zajos siker a nagyszínházi Csárdáskirálynő „Álom, álom, édes álom" Vadász Dániel (Edvin), Rácz Rita (Stázi), Mátyássy Szabolcs (Báni) és Nagy Ibolya (Szilvia). (Fotó: Karnok Csaba) „Az operett közrossz. Ki kell irtani, mint egy kártékony állatot" - a radikalizmusra haj­lamos nagy naturalista író, Emilé Zola vágta ezt a műfaj atyamesterének, Jacques Of­fenbachnak a fejéhez. A szín­házakat fenntartó közönség persze mindig is fittyet hányt az esztéták, zenetudósok elem­zéseire, eldöntötte maga, neki mi a jő. A Csárdáskirálynő hét­végi kettős premierjén nem­csak a forró fogadtatás jelez­te az operett nem múló népsze­rűségét, hanem az is: a Kál­mán-beniutató puszta tényé­től úgy fellelkesült egy néző, hogy egy hatalmas virágko­sarat küldetett a produkció közreműködőinek. A Csárdáskirálynő színrevi­telére a Szegedi Nemzeti Szín­ház vezetése Halasi Imrét kér­te fel, akiről köztudott: vonzó­dik a zenés darabokhoz, zala­egerszegi sikerei után az el­múlt években a Fővárosi Ope­rettszínház igazgatója volt. Mostani rendezéséből is kivi­láglik, jól ismeri a Monarchia korának legkedveltebb műfa­ját, bízik Kálmán Imre muzsi­kájának, valamint a két poén­gyáros librcttista, Stein és Jen­bach szövegének erejében. A múlt század elején, a darab születésekor az is fontos össze­tevője volt a sikernek, hogy az operettek ugyan nem akar­tak társadalmi problémákat mélyen elemezni, szórakoz­tatva, de mégiscsak kritizál­tak bizonyos anakronisztikus vagy éppen újmódi magatar­tásformákat. Halasi Imre el­kerülte a kínálkozó lehetősé­get, hogy csiklandósan áthal­lásossá tegye a poénokat, in­kább az ártatlan álomvilág és a revü, azaz a nosztalgia felé vitte el a produkciót. A díszle­tet jegyző Menczel Róbert jel­legzetes, bordó-arany orfeu­mot és egyszerűsége ellenére klasszikusan elegáns palota­belsőt tervezett, úgy tűnt, a tetszetősnek és választékos­nak csak némi jóindulattal ne­vezhető ruhákért felelős H. Matolcsy Zsuzsa figyelme csu­pán a főbb szereplők és a re­vügirl-ök jelmezéig terjedt. Ebből az előadásból is kide­Szinte minden balástyai család kilátogatott szombaton az első alkalommal megszer­vezett böllérnapra. A nagy si­kerű rendezvény ötletadója és fő szervezője, Kiss József a helybéliek és az önkormány­zat segítségével remélhetőleg egy évről évre hagyományos­sá váló programsorozatot in­dított el. A böllérnapot Újvári László polgármester beszéde nyitot­ta meg reggel hétkor, e korai órán kezdődtek a vágások. A hat sertést különböző módon dolgozták fel, kezdve a régi kopasztásos módszertől, a szalmás pörzsöléstől a fa- és a gázpörzsölésig. Később ke­rült sorra különlegességként a birka-, a marha- és a strucc­vágás, ami a vágóhídon kívül nem sok helyen látható. Sokan most láttak először disznóvá­gást is, és most hallották el­őször a vesztüket érző állatok utolsó visítását. A sülő malac és a forralt bor illata, a rendezvényház­ban kiállító és kóstolót tartó húsipari cégek kínálata, a megízlelhető strucchúsból ké­szült különlegességek némi­képp feledtelni bírták a véres látványt. Igazi családi prog­ramot kínáltak erre a napra: a gyerekeket bohócok szórakoz­tatták, a kirakodó árusoknál rül, a profizmus és az egyéni­ség a szórakoztatóiparban is alapkövetelmény. Rácz Tibor például főszereplőt csinál Mis­ka pincérből. Azonos nívón énekel, táncol, bohóckodik és mond szöveget. Anyanyelve az operett. Valószínűleg ke­vesen kapcsoltak, amikor a Hajmási Pétert énekelve né­hány pillanatra bravúrosan felidézte a nagy elődöt, a le­gendás Kamiilkát. A Leopold Maria herceget játszó Király Levente pazar alakítása is ka­cagtató stílustanulmány. A színház nagy öregjei közül ki­váló baritonistánk, Gyimesi Kálmán Kerekes Ferkó szere­pében harsányabb színekkel operált, a melódiák autentikus megszólaltatására koncentrált. A pénteki bemutatón Fekete Gizi drámai színésznőhöz mél­tó igényességgel és tudatos­sággal játszotta az egykor Honthy Hanna kedvéért feldú­sított Cecília-szerepet. Ezernyi színnel festette meg az orfe­umba visszalátogató, herceg­névé felkapaszkodott sanzo­nett portréját. Szombaton este Dobos Kati is érvényes alterna­tívát mutatott: finom asszonyi bájjal hozta Cecíliát. Különös mindenki talált vásárfiát, a rendezvényházban régi hús­ipari eszközöket, darálót, tő­két, töltőket és bárdokat állí­tottak ki. Az esti böllérbálon a nap volt hallani a hosszú évek után a szegedi nagyszínpadra vissza­térő színésznőtől az orfeumba évtizedek múltán visszatérő Csárdáskirálynő szavait. Pénteken este új táncos ko­mikus született: Mátyássy Sza­bolcs Béniként rátalált a neki való szerepkörre, parádésan táncolt-énekelt, igazi móka­mesternek bizonyult, szeretni­valóan eszementnek mutatta a szoknyabolond grófot. Hagyo­mányosabb játékmóddal Ki­szely Zoltán is remekelt más­nap. Debütált a társulat új bon­vivánja, Vadász Dániel, aki Ed­vinként jól mutat a színpadon, sármos és elegáns, van stílusa és remek hangja is, idővel pe­dig oldottabbá válhat színészi játéka és meggyőzőbbé a tánc­tudása. A másik Edvin, Sarádi Zsolt rutinosabb színész, csak sokkolja, hogy a kényes fekvé­sű szólammal is meg kellene birkóznia. Stázit mindkét este kirobbanó jókedvvel és szerte­len nőiességgel a csilingelő hangú és gyönyörű Rácz Rita alakította, aki még csak most tanulja a szubrettszakmát, de máris ösztönös biztonsággal és természetességgel ragyog a színpadon. során levágott állatok húsá­ból készült ételeket szolgál­ták fel, orjalevest, töltött ká­posztát házi tejföllel és kü­lönböző sülteket. W. A. A címszereppel, Vereczky Szilviával ketten is megmér­kőztek. Az elsőként bemutat­kozó vendégművésznek, a szép és finom Nagy Ibolyának épp tűi gyenge a hangja, rá­adásul indokolatlanul színte­len és visszafogott a játéka. Merényi Nicolette sokkal temperamentumosabb, job­ban táncol, a hangja is szebb, erősebb és kifejezőbb, csak épp néha rikoltozásba megy át. A mulatozós jelenetekben és a fináléban volt igazán ele­mében. Az előadás erős pontja a színház kitűnően játszó zene­kara. Molnár László az éne­keseket maximálisan segítve és irányítva lendületesen és szenvedélyesen dirigál, de semmit sem visz túlzásba, a megfelelő hangerő, a finom színkeverés, az avatottan megválasztott tempók, fo­kozások, arányok a stílus tö­kéletes ismeretéről árulkod­nak. Valószínűleg Gessler György koreográfusnak kö­szönhető, hogy ezúttal még a katasztrófákra hajlamos tánckar is messze felülmúl­ta önmagát. Hollási Zsolt Fúvósötös Munkatársunktól Az eredetileg tervezett helyszín, a Szegedi Konzer­vatórium felújítás alatt álló nagyterme helyett ma este fél 8-tól az SZTE Dugonics téri aulájában ad kamarabérleti koncertet a Szegedi Szimfoni­kus Zenekar Fúvósötöse. A műsorban Bach-, Rossini-, De­bussy-, Farkas-, Hidas- és Ránki-múvek szerepelnek. Munkatársunktól Felháborodott lakók keres­ték fel szerkesztőségünket, és arról panaszkodtak, hogy évek óta járhatatlan a petőfi­telepi Vadas Márton utca, a csatomázás utómunkálatai pe­dig tovább rontottak a ször­nyű állapotokon. - Befejeződött a csatorna­építés, mi pedig reményked­tünk, hogy eltűnik a sártenger, és új burkolatot kap az utca. Erre azonban már reményünk sincs. A csatornaépítők ugyanis azt mondták, hogy csak a csatornázás nyomvon­alában töltik fel az utat, más­hol nem - kesergett Sastin Zoltán, az utca egyik lakója. Munkatársunktól Az Országos Tudományos Diákköri Tanács összesen öt­ven Mestertanár kitüntetést szavazott meg a különböző tu­dományterületeken. Ebből nyolc elismerést a Szegedi Tu­dományegyetem kapott, éppen annyit, amennyivel rajta kívül csak az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem büszkélkedhet. - Amint egy*kis eső is le­hullik, egyszerűen járhatatlan lesz a Vadas Márton és a kör­nyező többi utca. A csatorna­építők sem könnyítettek a helyzetünkön, egy dúcolat­lan gödör beomlott, így mély „bombatölcsér" is akadályoz­za az arra járókat - mondta Bakos Ferenc, Sastin Zoltán szomszédja. A választókörzet önkor­mányzati képviselője, Gila Ferenc tisztában van a Va­das Márton utcai helyzettel, és a kivitelezőt hibáztatja a burkolatlan út okozta kényel­metlenségek miatt. Gila úgy tudja, az utakat kohósalak fedte mintegy húsz évvel ez­Szegedről a következő egyete­mi oktatók vehették át nemrég kitüntetésüket: Bellon Tibor tanszékvezető egyetemi docens (Néprajzi Tanszék), Benedek György tanszékvezető egyete­mi tanár (Élettani Intézet), Ke­vei Ferencné tanszékvezető egyetemi docens (Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék), Lá­badt Imre egyetemi docens előtt, de a burkolatot mára már sár borítja. Elmondta, hogy tavasszal kap szilárd burkolatot az út, addig biztos, hogy az utcák lakóinak vár­niuk kell. - Egyelőre csak a csator­na nyomvonalát állítjuk hely­re, meg kell várnunk a telet, hogy eldönthessük: a szilárd burkolatot felhúzzuk erre az alapra, vagy újralapozzuk az utat. Az biztos, hogy ta­vasszal már szilárd úton jár­hatnak a Vadas Márton és a környékbeli utcák lakói ­nyilatkozta Varga Ágnes, a Szegedi Víziközmú Működ­tető Rt. térségért felelős mű­szaki ellenőre. (Szervetlen és Analitikai Kémi­ai Tanszék), Szabó Margit egyetemi docens (Növényélet­tani Tanszék), Szónoky Miklós egyetemi docens (Földtani és Őslénytani Tanszék), Tar Ibo­lya tanszékvezető egyetemi do­cens (Klasszika-Filológia Tan­szék), Kékes-Szabó Mihály egyetemi docens (Neveléstu­dományi Tanszék). Kakadu­variációk Munkatársunktól Kosztándi István hegedű­művész és Sín Katalin cselló­művész közreműködésével ad ma este 7órától kamarakon­certet Fellegi Ádám zongora­művész a Bartók Béla Műve­lődési Központ nagytermében. Az estre a szokásos zongora­bérlet érvényes, vagy a helyszí­nen is válthatók belépőjegyek. A hangversenyen Chopin négy noktümje és Beethoven Kaka­du-variációi hangzanak el. Ments meg uram! Munkatársunktól A Ságvári és a Radnóti gim­názium színjátszói kedden es­te 7 órakor, a Ságvári pince­klubjában a Ments meg uram! című színdarabot adják elő. Böllérnap és böllérbál Balástyán Struccot is vágtak Pörzsöléssel kezdődik a leölt állat feldolgozása. (Fotó: Schmidt Andrea) Farmer mellett abroncsos szoknya Gólyák a bálteremben Nemcsak az elsőéve­sek, hanem minden évfo­lyam képviseltette magát a Szegedi Tudományegye­tem gólyabálján. Bár so­kakban élénken élt a ta­valyi bombariadó emlé­ke, idén is sokan látogat­tak el a Dugonics András Piarista Gimnázium épüle­tében tartott rendezvény­Az SZTE minden karáról érkeztek hallgatók a szomba­ti gólyabálra. A rektori meg­nyitóra, 8 órára csak kevesen értek a Dugonics András Pia­rista Gimnázium épületébe. Sokan attól tartottak, hogy túl kevesen lesznek ahhoz, hogy jó hangulat alakuljon ki. Sokan úgy vélték, hogy nem egy ilyen félreeső helyen kellett volna megszervezni ezt az ese­ményt, hiszen a vidéki gólyák többsége nem tudja, hol van a gimnázium, arról nem is be­szélve, hogy pénteken haza­utazik az egyetemisták nagy része. A félelmek megalapo­zatlanok voltak: az este végé­re már majdnem telt ház fo­gadta a látogatókat, és olyan is előfordult, hogy a kijelölt do­hányzóban, az udvaron rop­ták a táncot az egyetemisták. Jancsák Csaba, az egyete­mi Hallgatói Önkormányzat elnöke a megnyitó beszédben mondta: reméli, hogy a végzet­tek később is ellátogatnak a gólyabálakra. Ez már most is így történt, jó néhány bálozó már diplomázott a Szegedi Tu­dományegyetemen. A rendez­vény nagy vonzerejét jelen­tette, hogy szinte mindenki ta­lálkozhatott ismerősökkel, de az ismerkedésre is volt alka­lom. A Pannon GSM Bee gó­lyabálsorozatának szegedi rendezvényére összetett tár­saság érkezett. A Szegeden tanuló külföldiek, a végző­sök és más egyetemek hallga­tói is képviseltették magukat, bár az eskütételnél tűnt csak föl, hogy az elsőévesek há­nyada eléggé alacsony. A nyi­tótáncot a Pavane tánccso­port adta elő abroncsos, tör­ténelmi korokat idéző ruhák­ban, de a romantikus öltözé­kek kedvelői később sem ma­radtak látnivaló nélkül, a lá­nyok nagy része ugyanis elő­vette legszebb nagyestélyi­jét, melyek közül néhány a Bécsi Operabálon is megáll­ta volna a helyét, de a lazább stílust is képviselte néhány farmeres hallgató. Néhányan kifogásolták, hogy a nagyteremben szinte mindenki az sms kivetítőn né­zegette az üzeneteket, ahelyett hogy táncolt volna, bár né­hány rövid levelecske igazán szellemes volt. Páran így sze­rettek volna barátra, barátnő­re találni, voltak, akik szerel­mi vallomásokat tettek, de az sem volt ritka, hogy a tombo­lasorsolás megkezdését sür­gették ezen a módon. Sokféle­ségüket jellemezte, hogy még idegen nyelveken, franciául, angolul, dánul vagy németül is jelentek meg szövegek a kijel­zőn. Ugyanitt lehetett megte­kinteni a szépségverseny indu­lóinak fényképeit is. Akinek valamelyik lány megtetszett, az sms-ben adhatta le voksát. A legszebb idén Farkas Mária lett, aki a győzelem mellett még egy mobiltelefonos cso­magot is magáénak tudhatott. Az aulában, a kis- és nagy­teremben mindenki megtalál­hatta az ízlésének megfelelő zenét. Régebbi dalok, mai slá­gerek, United- és Volvox-kon­cert szórakoztatta a bálozókat. A tombolasorsolás mindenki szerint túl gyorsan véget ért, és sokak őszinte bánatára a fődíj, a párizsi utazás is gazdára lelt. Pataricza Kata A nyitó táncot korhű ruhákban a Pavane Történelmi Tánccsoport adta elő. (Fotó: Karnok Csaba) Tavasszal járhatóvá teszik a Vadas Márton utcát Petőfitelepi sártenger és bombatölcsér

Next

/
Oldalképek
Tartalom