Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-05 / 257. szám

A síró kisgyerek arra Az országos bulvárlap címoldalán, a bal alsó sarokban minden nap láthatunk egy fi­atal lányt félmeztelenül. Hozzászokhattunk már ahhoz is, hogy a jobb fölső sarkot több­nyire mindig egy tragédia képe uralja. Szex és erőszak mozgatja a világot, mi azonban, mit szépítsük, többnyire kívülállóként szem­léljük ezt - vallja, aki kitalálta, hogy ilyen legyen ez a címlap. Aki pedig rendszeresen ezt az újságot olvassa, nyilván úgy gondol­ja, ez a filozófia annyira tiszta, egyszerű és szép, hogy kétség nem férhet hozzá. Egyéb­ként is: nem mindennap folyik a vér a jobb oldalon, fölül, csak minden harmadnap. A minap a jobb fölső sarokban egy két­ségbeesetten síró, egyéves forma afgán kis­gyermek arcát láthattuk. A képet egy friss dokumentumfilmből választotta a szerkesz­tő, aki nyilván arra gondolt, ez a kép bizto­san vonzza a szemet. A bal alsó sarokban pe­dig a szélesen mosolygó, szőkeAlice-tfigyel­hettük meg (24); ruhában nem vennénk észre az utcán, ám éppen ezért most csupán egy fehér rövidnadrág virított rajta. Nem volt odafönn semmi vér, és ezúttal odalenn is az átlagos szint alatt maradt az izgalom. Vagy­is látszatra nem volt semmi különös ezen az újságarcon. Mégis, a kisgyerek láttán arra kellett gondolni, hogy aki ezt a címlapot kedvtelve nézegeti, annak nincs gyermeke. Lehet, hogy nője sincs. B. A. HÉTFŐ, 2001. NOVEMBER 5. MEGYEI TÜKÖR 7 Táblán olvasható az adakozók névsora Az Aba-Novak Alapítvány tervei Esküvői ceremónia: határ a csillagos ég Az ara ára - drága igen Sztáresküvő a közelmúltból. Sok pénzbe kerül a körítés. (Fotó: Schmidt Andrea) Szinte lehetetlen felsorolni, hogy mit kér, azt pedig teljesen lehetetlen, hogy mit kérhetne az ifjú pár, hogy elsősorban nekik, de persze mások számára is emlékezetes maradjon az a pillanat, perc, óra, nap, amikor elhangzanak az igenek és férj-feleség lesznek. Természetesen ha nem fontos a rongyrázás, akkor ol­csón, akár ingyen is megúszható a valamikor még megismételhetetlennek tartott ceremónia, a házas­ságkötés. Akinek nem sürgős a boldo­gító igen kimondása és csend­ben, vendégsereg nélkül sze­retne választottjával egybe kel­ni, annak elég jegygyűrűkről és két tanúról gondoskodnia. Bácsik Sándorné anya­könyvvezető elmondta: a háza­sulandóknak akkor sem kell többet fizetniük, ha azt kérik, hogy magánháznál vagy étte­remben adják össze őket. Az if­jú párnak a szükséges iratok­kal a tervezett időpont előtt legalább egy hónappal kell je­lentkeznie a hivatalnál. Ha har­minc napon belül kívánnak összeházasodni, akkor erre is van lehetőség, de ezt kérel­mezni kell. Aki az esküvői ceremóniá­ján szeretne verset hallani, pezsgővel koccintani, annak ez 6 ezer 500 forintjába kerül. A közreműködő szervező azt is vállalja,hogy a vendégsereget fogadja és a kellő időpontban bevezeti a terembe. A gyertya­gyújtás ezen felül 600 forint. Az oltár előtti hűség­fogadáskor hétezer forintos stólapénzt kell fizetni, az Ave Maria további 2 ezer forintba kerül. Aki a szegedi dómban szeretne hűséget fogadni, az 9 ezer forintos alapköltséggel számoljon. A virágdíszítésért külön kell fizetni. Nagyon ritka, hogy a háza­sulandó fiatalok ne próbálnák meg ünnepivé varázsolni a nagy napot. Ez azonban ten­gernyi kiadással jár. A legol­csóbb jegygyűrű ára is 5 ezer 500 forint a megkérdezett szentesi ékszerésznél, a leg­többen 12-15 ezer forintot szánnak erre. A nyomdából rendelt meghívók darabja 80-600 forint körüli, legkapó­sabbak a 200-220 forintosak. A két operatőr közreműködésé­vel készülő felvétel 20 ezer fo­rint, egy-egy normál méretű színes fotóért elkérnek 150 fo­rintot is. A nagyobb tételek kö­zé tartozik a menyasszony ru­hája, amit persze egy nagyjá­ból 1200 forintos alkalmi smink és a beavatkozás nagy­ságától függőeri drága frizura egészít ki. A kölcsönzés 50­120 ezer forint,a kesztyű 1500, a fátyol vagy a fejdísz 3 ezer 500 forint. Ha új ruha készül, amely később az üzletben ma­rad, az 15 százalékkal növeli az árat. A varratás a legdrágább: a saját kesztyű 3-5 ezer, a fej­dísz 7-8 ezer forintba is kerül­het, ha a ruhát hazavisszük, és más már^em kölcsöiiözheii ki, az még 100 ezer forint. A koszorúslányok felöltöztetése 4-12 ezer forint. A vőlegény ruházkodására általában keve­sebb figyelmet fordítanak, egy új öltöny vagy egy szmoking kölcsönzése tovább növeli a költségeket. A csokor, ha ró­zsából készül, 6-8 ezer, ha or­chideából, akkor 15 ezer fo­rint legalább, de 50 ezerért is készülhet gyöngyökkel díszí­tett bokréta. Autót kölcsönöz­ni sofőrrel 10 ezer forintért le­het már, ehhez adódik a ben­zinköltség. A fiáker négyezer forint óránként. A lakodalom rendezésekor személyenként körülbelül ötezer forinttal számolhatunk, persze csak akkor, ha nem ennyit szá­nunk a menüre fejenként, ha­nem 2700-3000 forintot. A vő­fély egy estére legalább 7000 forintot kér, a zenekarok 50-60 ezret. Ötvenfőnként elkél egy pincér, aki legalább 6000 forin­tot kér azért, hogy hajnali há­romig sürögjön a tányérokkal. A lufidekorációra szánhatunk akár 100 ezret is, Pataki Atti­la 200 ezerért szórakoztatja az egybegyűlteket, egy kis tűzijá­ték már 80 ezerért megrendel­hető. A terembérlet összege legalább 60 ezer forint, de le­-het sokkal magasabb is, az igé­nyektől és a létszámtól függő­en. Aki még nem szédült bele az összeadásba, az az eddigi­ekhez számolja hozzá a nászút költségét. A boldog ifjú háza­sok a polinéziai Bora Bora szi­getén fejenként 600 ezerért el­tölthetnek egy kellemes hetet. Ennél persze sokkal takaréko­sabb megoldás kölcsönkérni a nagynéni nyaralóját. Ez a kis számvetés ne vegye el senki kedvét a házasodástól, eddig mindenki, aki akarta, sikerrel oldotta meg a feladatot, kiadá­sait anyagi lehetőségeihez iga­zítva. W. A. Tovább szépült a mindszenti temető Díszkút a sírkertben Berekné dr. Petri Ildikó: Minden adományozónak köszönöm, hogy segítette a munkánkat. (Fotó: Karnok Csaba) hová mentem, bárkitől kér­tem, mindenhol pozitívan vi­szonyultak az ügyhöz. Az egyik legkedvesebb gesztus az volt, amikor egy idős sze­gedi hölgy végrendeletében százezer forintot adományo­zott az alapítványnak. Az idő­sek és az egyetemisták pár száz forintos felajánlásai is meggyőztek arról, hogy a vá­ros valóban magáénak érzi ezt a páratlan értékű falfest­ményt. Minden adományozó­nak köszönöm, hogy segítet­te a munkánkat! - Vannak-e még egyéb feladataik? - Hogyne, még korántsem ért véget a munkánk. Folya­matban van a freskó első vi­lágháborús műemlékké való nyilváníttatása. Szeretnénk, ha a munkában részt vevő res­taurátorok művészeti díjban részesülnének. Terveink kö­zött szerepel a Dóm téri Dö­mötör-toronyban lévő, kör alakú, 1932-ben készült Aba­Novák-festmények fejújítása. Alulról felnedvesedett a to­rony, a falak elvizesedése mi­att pár éven belül komolyabb rekonstrukcióra szorulnak, ha nem akarjuk, hogy végleg el­pusztuljanak a páratlan érté­kű alkotások. Nehezíti a mun­kát, hogy a torony alatt van­nak a Dóm téri színpad vízel­vezető csatornái. A megmen­tesésére körülbelül négy éve egy betonteknőt építettek, en­nek köszönhetően megállt a nedvesedés, de még legalább másfél évig eltart, amíg telje­sen kiszáradnak a falak, és el­kezdődhetnek a megmentési munkálatok. Lévay Gizella Munkatársunktól A mindszenti önkormány­zat évente megközelítően négymillió forintot különít el költségvetéséből a városi te­mető fönntartásának, rendsze­res karbantartásának költsé­geire. Amikor a település gaz­dasági feltételei lehetővé te­szik, további összegeket is for­dítanak a szükséges fejleszté­sekre - tudtuk meg Gyovai Ti­borné polgármestertől. így tet­tek az idén is, amikor szilárd burkolatú utat építettek a teme­tőben, hogy a helybeliek kul­turált körülmények között kö­zelíthessék meg elhunyt hoz­zátartozóik sírhelyét. A temető egyik központi helyén ugyanakkor díszkutat állítottak, és esztétikus burko­lattal vették körül. Ezáltal megszűnt az eddig sok kelle­metlenséget okozó, folyton fo­lyó kút körüli sártenger, ame­lyet joggal kifogásoltak a te­metőbe járó polgárok. A mindszenti temető ­amelynek bejáratát gyönyörű, faragott kapu is díszíti - így megyeszerte a legszebbek kö­zé tartozik. A temetőbe járó mindszentiek évről évre kulturáltabb körülmények között látogathatják elhunyt hozzátartozóik nyughelyét. (Fotó: Tésik Attila) Ünnepélyes keretek között, mindenszentek nap­ján adták át a szegedieknek a felújított Aba-Novák­falfestményt. A három szakaszban elvégzett rekonst­rukciós munkálatok segítésére 1992-ben jött létre az Aba-Novák Alapítvány, melynek elnökét, Berekné dr. Petri Ildikót az alapítvány jövőjéről, a további te­endőkről kérdeztük. -Az átadás után még mi­lyen feladatok várnak az alapítványra? -Az alapítvány létrehozá­sakor eldöntöttük, célunk nemcsak a freskó feltárása és restaurálása, hanem a későb­bi felügyeletet és gondozást is fontosnak tartjuk. Köztéri em­lékműről van szó, az állandó, kamerarendszerű figyelést és óvást szeretnénk mihamarabb bevezettetni, hiszen kárt te­hetnek benne az időjárás vi­szontagságai éppúgy, mint a felelőtlen falfirkálók. Mindez közel tízmillió forintjába ke­rül majd a szegedi önkor­mányzatnak, amibe a lehető­ségeihez képest, az alapítvány is szeretne „beszállni". A pénzügyi helyzetünket még nem összegeztük, de a mara­dék forintjainkat erre áldoz­nánk. továbbra is gyűjtenénk, illetve pályáznánk erre a cél­ra. Jelenleg járőrszolgálat vi­gyázza a falfestményt. -A freskó költsége hatvan­ötmillió forint volt. Mire fordították ezt az összeget? -Az összköltség magában foglalta a restaurátorok előké­szítő, feltáró és rekonstrukci­ós munkáját, a nagyon ko­moly állványépítési munká­kat. szórólapok és leporellók árát, az ellopott kiegészítő­ket, például mécsestartókat, plusz a járulékos költségeket. - Többször nyilatkozta, hogy a milliók előteremté­sére sokan összefogtak. Kik voltak az adományo­zók? - A legnagyobb támogató Aba-Novák Judit volt, aki el­adta a budai villáját, hogy húszmillió forinttal segítsen bennünket. Az országban ed­dig példanélküli, hogy ma­gánszemély ekkora összeget adományozzon ilyen célra. Pályáztunk a millenniumi kor­mánybiztoshoz, ahonnan tíz­millió forintot nyertünk. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ötmillió forint­tal járult hozzá, a szegedi ön­kormányzat pedig körülbelül tizenkétmillió forintot adott. Nagyon sok szegedi vállal­kozó ajánlotta fel adójának egy százalékát a javunkra, va­lamint vállalatok, magánsze­mélyek, művészek is meg­tiszteltek minket felajánlása­ikkal. Az összes adományozó nevét egy táblán megörökí­tettük, és e héttől a Hősök ka­puja alatt mindenki elolvas­hatja a tiszteletre méltó név­sort. -A pénzgyűjtés és a mun­kálatok időszakához kötő­dően történt-e olyan ese­mény, ami különösen megragadta? - Rengeteg ilyen esetről tudnék beszámolni! A város­ban élők összefogása volt a legnagyobb hatással rám: bár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom