Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-03 / 256. szám

SZOMBAT, 2001. NOVEMBER 3. A TORONY ALATT III. Szegedi tájképek (22.) Házak, villák, paloták D

e szívesen markolnám meg messzi földről érkezett turista kezét - „Tovább pedig egy tapodtat se, mert most fogom megmutatni városunk sok évszázados házait!." De hiába is forgolódnék én olasszal, némettel, mindent fényképező japánnal, Szegeden olyan lakóépület egy sem emelkedik, aminek lépcsőháza már a középkorban is csizmák dobogásától volt hangos. Mert hogy pusztított itt török, s majdnem az egész várost rombolta le az a nagyon nagy árvíz. S bizony a csákányokban nem volt egy szemernyi könyörület sem, amikor kiadták a parancsot: már pedig a megvénült kis házak helyére tornyos-díszes palotákat, lakótelepet kell építeni. No, de szépség dehogy is hiányozna arról a tájképről, amire csak és kizárólag házakat pingálna a mester. Mert azért néhány árvíz eiőtti emlék is magasodik a Tisza partján - vegyük csak észre a Kiss Dávid-palotát, a Kárász-házat, a Wagner-házat, vagy az Oskola utca nem is egy építményét. Belvárosi palotáink pedig a kiskörúton belül hirdetik: volt ám ebben a városban pénz is, tehetség is, amikor az újjáépítést vezénylő gróf Tisza István kormánybiztos parancsnoksága idején egyik telek a másik után telt meg épületekkel. Az építési engedélyeken szinte meg sem száradt a városházi hivatalnok tollal, tintával rajzolt aláírása, amikor már huppantak egymás tetejére a téglák. Malter talán még meg sem kötött igazán, de már kocsiról cibáltatta a gerendákat az ács, és a leendő üzlettulajdonosok arról vitatkoztak, mégis, milyen függöny illenék az ablakokra? De hiába volt oly igényes az a sok mester, az utódok nem sokat lestek el tudományukból. Legalábbis ezt hiheti az a piktor, akitől azt várnánk el: nagykörúton kívüli területen keressen magának megfesteni való szépségeket. Rázuhant ugyanis Szegedre egy hatalmas lendületű lakásgyártó program, úgy 90 évvel a palotaépítő hevület után. Az pedig nem tűrt mást el, csak téglablokkot és panelt, hadd szürküljön a világ Római körúttól körtöltésig, Felsővárostól, Új-Rókusig. De mire a kockaházakban kockásodhatott volna az ízlés is, rozsdásodásra ítéltetett a házgyár, s nicsak: egyre több, vászonra kívánkozó épület emelkedett a szegedi tájon. H

a valaki nagyon irigyelhető villákra kíváncsi, fordíthatja fejét Újszeged, Baktó, Tápé irányába is. A társasházak Rókusról, Alsóvárosról, Felsővárosról lökdösték ki a megroggyant épületeket, az összkomfortos családi otthonok gazdái pedig Hattyason, Dorozsmán, Szentmihályon, Gyálaréten sértődnének meg, ha valaki falunak szólítaná kertvárosukat. S miközben egészen eldugottnak hitt kis utcákban bújnak ki újabb és újabb fagylaltszínű házak a földből, a Belváros gondjaival törődök is kimondták: no, efféle kopott gúnyában csak nem állhatnak festő elé a százévesnél is öregebb paloták. Kárászon, Klauzálon, Híd utcában, Victor Hugó utcában, Széchenyi téren, Oskola utcában szabtak új ruhákat a födémet, párkányt, díszeket is cserélő épületekre. Most aztán bámészkodó legyen a talpán, aki azt is el tudja dönteni: az Új-Zsótér-ház tetszik-e neki jobban, vagy azok a paloták, amelyek a Kárász és a Kölcsey utca sarkán mutogatják büszkén magukat. Szép Szegeden robbantak a XXI. századot köszöntő szilveszter éji petárdák. S még el sem telt azóta egy esztendő, a város házai, kertjei, parkjai bizonyítják: még szebbé tehető Csongrád megye székesfővárosa. Rókuson immár azt is tanulgatják a polgárok, mégis mi a különbség házsorok meg lakópark között. Az Arany János és a Dózsa utca sarkán pedig kiderült - dehogy is kötelező egy telken, évtizedeken át gazt növeszteni. A düledező deszkákkal oly sokáig lekerített területen már parkolóház (nicsak, ilyen se volt soha!) magasodik. Most pedig, szépülésünknek örülve, már csak annyit kérjünk a sorstól (de leginkább pénzes befektetőktől), hogy mire begurulnak az első kocsik a kapuján, a szomszédos, ÖregHungáriának szólított Kass Szálló is régi fényében pompázzon. Mert, ugye, ennyi év után is visszavarázsolható az a legendás régi fény? Bátyi Zoltán Papp Istvánná és dr. Nagy Zoltán is köszöntötte az ünnepi alkalomból megjelent Vám téri és a Dáni János utcai idősek klubjának tagjait. (Fotó: Miskolczi Róbert) Színes programok Az idősek hónapja alkalmából 10 helyszínen várta színes program a város időseit. A Humán Szolgáltató Központ hat éve, a Magyar Vöröskereszt Szeged Területi Szervezetével közösen szervezi ezeket a rendezvényeket. Az idősek klubjaiban óvodások, iskolások, a kiszombori dáridósok, a Talent Énekstúdió ifjú tehetJenő bácsi. - Nekem a családot, az első számú otthont jelenti a klub, hiszen egész napomat itt töltöm. Az ilyen rendezvények pedig megszépítik hátralévő életünk mindennapjait. Dr. Nagy Zoltán, a SzegedAlsóvárosért Közhasznú Egyesület elnöke a köszönő szavakra reagálva hangsúlyozta: szívesen fogadták Majláthné ségei is felléptek. Óriási sikert aratott Ürmös Ilona és Németh József nótaénekes, illetve a Dzsúz zenekar. A szegedi amatőr alkotók bemutatója mellett nagy érdeklődés kísérte a vetélkedőket, az ismeretterjesztő előadásokat, az egészségügyi tanácsadásokat is. A jó hangulathoz pedig sehol sem hiányoztak a finom faLippai Évának, az önkormányzat szociális, családvédelmi és egészségügyi irodavezetőjének a program megszervezésére tett javaslatát. Az egyesület ugyanis már a megalakulását követően célul tűzte ki, hogy támogatja Alsóváros segítségre szoruló időseit. Az elnök úgy véli: a jövőben még nagyobb szükség lesz a civil szervezetek és az önkormányzat szociális intézményeinek ilyen jellegű összefogására, hiszen Szegeden is egyre szaporodik a gondozásra, támogatásra szorulók száma. - így van. Mindig jönnek újak, sok a magányos öreg erősítette meg az elhangzottakat Mózes Lajosné, mint legrégibb klubtag és a mellette ülő Kaszabné Rózsika néni. Mint elmondták, ők is minden napjukat a klubban töltik. Jó a társaság, kedvesek, segítőkészek a gondozók. Ludvig Andrásné szerint pedig a közös tévézés, kártyázás mellett az egyéb, szervezett programok miatt is szívesen vesznek részt a klubéletben. A kirándulások mellett a Mikulás és a karácsonyi ünnepség, a pótszilveszter, a farsangi mulatság egyaránt népszerű közöttük. E falak között nem igaz az, hogy elidegenedtek az emberek egymástól, hiszen összekötik őket az ilyen szép napok emléke is. N. Rácz Judit Segített a Szeged-Alsóvárosért Közhasznú Egyesület Akiknek a Vám téri klub az otthonuk Civil és önkormányzati kezdeményezés szerencsés találkozásának köszönhetően több idős embernek maradandó élményt jelentett a Vám téri idősek klubjában - az idősek hónapja alkalmából - néhány nappal ezelőtt megrendezett találkozó. Kellemes zeneszó, pörköltillat fogadta szombaton a Humán Szolgáltató Központ I. Számú Gondozási Központja Vám téri klubjába érkező időseket. Más volt ez a nap mint a többi. Most meghívásra, ünnepi öltözékben jöttek valamennyien. A szépen megterített asztalok mellett persze egy-egy szűkebb baráti körhöz tartozók foglaltak helyet. Nem ismerte mindenki egymást, mivel a szórakoztató programmal egybekötött ebédre a gondozási központ Dáni utcai klubjából is érkeztek néhányan. Lapis János bácsi szerint az ilyen közös rendezvényeken elfelejtik a magányt. Bár, ő szerencsés, hiszen talált párt magának, mondta, miközben bemutatta a mellette ülő hölgyet, dr. Kiss Istvánnét. - Ilyenkor úgy érezzük, valamennyien összetartozunktette hozzá a párja. Vassné Zsigmond Lídia, a Vám téri klub vezetője is úgy véli: a magukra maradt, kisnyugdíjas tagjaiknak szükségük van arra, hogy új ismeretségeket kössenek, legyen kivel beszélgetniük. Ezt is egy ilyen alkalomnak szánták, de erről már Papp Istvánné, a Humán Szolgáltató Központ igazgatója szólt megnyitó beszédében. Az igazgató elmondta: a Szeged-Alsóvárosért Közhasznú Egyesület támogatásával szervezhették meg az idősek hónapjának ezen záróprogramját. Az egyesület tagjai ajánlották fel, hogy a klubtagoknak ebédet főznek. Ehhez nem csak a húst, de a mellévalókat, a szódát, a finom bort szintén tőlük kapták. Az izíetes pörkölt elkészítését pedig szintén az egyesület egyik tagja, Pécsek Tibor vállalta fel. - Hálásak vagyunk a bőséges vendéglátásért és az egyesület egyik hölgytagjától kapott virágokért - vette át a szót a 79 esztendős Tombácz Hegedűs Tünde kiállítása az egyetemen Nappal bankárnő - éjjel festőnő Hegedűs Tünde kettős élelet él: nappal szigorú üzletasszonyként egy cégcsoport pénzügyi vezetője, éjjel pedig a festőecsetet kézbe véve álmodja vászonra Szeged és az európai nagyvárosok legszebb házait, utcáit és tereit, kisplasztikákban formázza meg a női test szépségét. Kiállítása még a mai nap folyamán megtekinthető a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri aulájában. „Az alkotó munkái mind jól példázzák, miként válik eggyé egy törékeny női testben két lélek, a racionálisan gondolkodó dolgozó nő, valamint a játékos, érzékeny képalkotó ember. A gazdasági életben való változatlan szerepvállalás mellett belső késztetéssel az érzelmeit két és három dimenzióban jeleníti meg, a kiállításával ezekből az érzésekből közvetít." - olvasható Hegedűs Tünde kiállítását népszerűsítő papírlapon, amit a Dugonics téri aulában vehet kezébe a tárlatlátogató. Hegedűs Tünde a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem és a nemzetközi bankárképző elvégzése után a bankszakmában helyezkedett el, jelenleg két nagy cégcsoport pénzügyi vezetője. Immáron ez a harmadik képzőművészeti bemutatkozása az elsősorban üzleti életben jeleskedő alkotónak, korábban a Szegedi Nemzeti Színházban láthatta a közönség munkáit. Az egyetemi épületben látható festmények és kisplasztikák sorát egy különleges önarckép nyitja, melynek bal felső sarkában - a közelmúlt amerikai politikai eseményeire reflektálva - a két hatalmas toronyházat a merénylet pillanatában ábrázolja. Az alkotó nem magyarázza műveit, nincsenek címek a képek mellett, nem akarja irányítani a befogadó fantáziáját. Csak jelzésszerűen láttat-az önarckép tekintetében szomorúság tükröződik. A festmények felidézik az európai kultúra néhány gyönyörű építményét, többek között a firenzei városháza udvarát és a híres képtárat. Az egyik mű a velencei karneválok álarcos világára Hegedűs Tünde: Önarckép. (Fotó: Miskolczi Róbert) utal. Első ránézésre „csupán" egy szürrealisztikus maszkabálat láthatunk, azonban ha jobban szemügyre vesszük a vidám forgatagot, felsejlik az egyik álarc mögött egy szempár. Maga az ember. Miért visel a képen maszkot a figura? - kérdeztük Hegedűs Tündétől. - A pénzügyi szakterületen álarcot viselnek az emberek, fel kell venniük egy viselkedési módot. Szigorú szabású kiskosztümben jelenik meg a bankár, ebben a világban tudni kell nemet mondani, itt komoly gazdasági döntéseket kell hozni, ahol nincs helye az érzelemnek, a klasszikus értelemben vett nőiességnek. A lelkemnek ezt a felét otthon ápolom - vallja. A szakmája miatti visszafogott nőiesség iránti igény hívta életre a művészet, a kifejezés és a szépség iránti vágyat Hegedűs Tündénél, aki a festményeken kívül kisplasztikákat is készít. - A női testet általában férfiak ábrázolják, kíváncsi voltam én mire vagyok képes - válaszolja a többnyire női aktokat firtató kérdésre. Két szárnyas angyal is helyet kapott a tárlaton, „minél finomabbak és törékenyebbek, annál inkább közelebb állnak hozzám" - vallja. Mindenkinek megvan a maga kifejezési formája és nyelvezete, egyéni módon tudunk hangot és alakot adni a gondolatainknak, érzéseinknek. Hegedűs Tünde a hétköznapi élet külsőségei és látszatai mögötti világra hívja fel a figyelmet - nőies könnyedséggel és meglepetésszerű finom megoldásokkal. Lévay Gizella