Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-24 / 274. szám

SZOMBAT. 2001. NOVEMBER 24. NAPOS OLDAL II. Londonban is díjazták Máté Bence természetfotóit A mókusok és modorok szerelmese áté Bence a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola harmadikos tanulójaként országos hírű természetfotóssá vált: egymás után nyeri a pályázatokat és a versenyeket, pár hete például Londonból tért haza, ahol a Világ év természetfotós pályázat harmadik díját hozhatta haza. A Pusztaszeren élő diák minden szabadidejét a természetben tölti, eddig több mint száz madárfajt figyelt meg. Egy ezüst érmet termő mókus Pusztaszerről - Láttál-e már ürgét? - szegezte a kérdést tavaly Vadász Sándor természetfotós egyik tanítványának, a tizenhat éves Málé Bencének. A tagadó válasz után ellátogattak egy lovardába, ahol nyüzsögtek a rágcsálók. A közel tizenötperces fotózás után Rivaldafényben lett a címe annak a hat ürgét ábrázoló képnek, ami pár hete a világ legnagyobb versenyén. Londonban a BBC természetfotó pályázatán megkapta a harmadik díjat. Bence a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola harmadik osztályos tanulója, az intézmény mindenben támogatja. Körülbelül három éve foglalkozik komolyan a természetfotózással. Azóta országos versenyeken, pályázatokon sikert sikerre halmoz. Hogy csak az idei mérleget említsük a Natúr Art Természetfotós pályáKarvaly - a NaturArt természetfotós pályázatának első díjas képe zatán a felnőttek versenyében egy harmatos pókálóval befont gomba hozta meg a sikert a fiatal fiúnak. A múlt hónapban a Budai Várban nyitották meg Az Év Természetfotósa 2001 című kiállítást, ahol 12 kategória közel 120 képéből csemegézhetett a látogató. A madarak és viselkedésük kategóriában a legjobb teljesítményt elérő harminc év alatti elismerés kitüntetettje a szegedi középiskolás lett, aki ezért megkapta a Tildy Zoltán-díjat. - A képeim nagy része Pusztaszeren készült, a házunk egy nádas mellett áll, így állandóan természetközeiben lehetek - mondja Máté Bence. Minden szabadidejét ennek szenteli, felkutatja a jó helyeket, távcsővel végigpásztázza a környéket, kilesi az állatokat és viselkedésformáikat, figyeli a növényeket és a természet változatásait. Mint mondja, óriási szerencséje van, hiszen bárhova megy, mindig sikerül valami újat meglátnia. Lakóhelyén eddig több mint száz madárfajt figyelt meg. A nyár elején az országban elsőként ő fotózta le természetes élőhelyén a darázsölyvet. Tavasszal a szajkót, pár hónnapal később pedig a meggyvágót kapta lencsevégre. Talán nem kell bizonygatni, mennyire szereti a természetet. Ez is egyfajta narkotikum - szabad óráiban mindig a fák között barangol, keresi az újabb és újabb témákat, kutatja, hová helyezhet el a hideg hónapbokban etetőt. A közelben pedig felállítja - mint ahogy mesterétől tanulta - a lessátort, ahoMáté Bence: Szerencse nélkül még a jó technika sem segít. (Fotó: Karnok Csaba) vá csak két-három nappal később ül be, miután az állatok már hozzászoktak a jelenlétéhez. Nyáron például Dorozsmán töltött legtöbb időt sátorban, hiszen forró déltől kezdve egészen másnap estig várt az alkalmas pillanatra. Ami, akkor - nem jött el. A természetfotózás különleges műfaj, nemcsak jó technika, türelem és hozzáértés kell hozzá, hanem hatalmas szerencse is. Az épp akkor, és épp ott pillanata. Egyszer egy karvaly pont a lessátor előtt kapott el egy zöldikét, amit Bencének sikerült megörökítenie - az idén ezzel képpel nyert első díjat a NaturArt Természetfotós pályázatán. Lévay Gizella Darvasit pontosan értik a franciák Párizs csillog és nyüzsög, ahogyan az a stílusos élet fővárosához illik. A Champs Élysées fényárban; második nagy köröndjén, a Rond Point-on már felállították a téli fenyőket. A luxuskozmetikumok valószínűtlenül erősen kivilágított üzleteivel átellenben barátságos külsejű épület húzódik meg a gesztenyefák között: a Rond Point színházban éppen véget ért Darvasi László „Vizsgálat a rózsák ügyében" című darabjának bemutatója. Párizsi szokás szerint az első előadás amolyan előpremier, a rendezők ilyenkor a színházi szakma mértékadó személyiségeit is meghívják. Előadás után fogadás van: lehet tájékozódni Darvasi László színházi fogadtatásáról. A szegedi író egy kicsit félszegen áll a hirtelen megélénkült terem közepén és magyart, franciát ugyanazzal a megértő tekintettel hallgat végig. Gera Balázs, a színház magyar származású rendezője arcán minden szakmai elismerésnél beszédesebb a boldog megkönnyebbültség. Előadás előtt maga sem tudta, hogyan fogadja majd a klasszikusokhoz szokott, jómódú polgári közönség egy fiatal és ismeretlen magyar szerző erősen szövegközpontú darabját. Azoknak lett igazuk, akik nem féltették a filozofikus színművet. A francia közönség semmiféle szorongást nem érzett az akció nélküli, monológos jelenetektől. A „Vizsgálat" ugyanis Darvasi László első darabja, s gyakorlóműve is egyben: ezen tanult meg „látni" a színpadon. Gera Balázs rendező javára legyen mondva, volt bátorsága vállalni nem csak a színmű könnyebben érthető paraboláit és filozofikus poénjait, de a darab közben beálló csendet és azokat a monológokat is, amikor a színész egyedül a szövegmondás eszközeivel tudja kifejezővé tennie a jelenetet. Az előadást a francia színházi mérce szerint is magas színvonalúnak tartották az első folyosói kritikák. Elsősorban Darvasi szövegének mélysége és a „valóságtól gyöngéden elemelt története" fogta meg a közönséget (utóbbi kifejezés idézet egy ezüst hajú, idős francia hölgytől, akinek saját bevallása szerint ez a színház az élete). A színészeket pedig egyszerű, a nemes pojácaságtól teljesen mentes játékukért fogadták nagy tapssal. A darabra ezután még 4 párizsi és 5 vidéki előadás várt, további sorsáról azonban semmit nem tudtak mondani. Ennek oka, hogy a Champs Élysées-n sincs bebiztosítva egy intézmény a finanszírozási -valójában: politikai - játszmákkal szemben. Ennek jele már a színház ajtaján a belépő szemébe szökik: egy kiragasztott kiáltvány hívja fel a színház pénzelésén huzakodó párizsi polgármestert és a kultuszminisztert (mindkettő szocialista párti), hogy nézzék meg, hogyan múlik ki az intézmény. Három nap múlva, csütörtök este Darvasi László egy másik színházban, egy másik darabjáért izgulhatott. A Comédie Francaise a magyar évad keretében magyar színházi hetet rendezett, amelyen hat magyar darabot (Darvasi mellett két Molnár Ferenc- és egy-egy Hamvai Kornél-, Békés Pál- és Thuróczy Katalin-színművet) tűzött stúdiójának műsorára. A helyszín ezúttal a Louvre múzeum föld alatti Carrousel-galériájából megközelíthető stúdió - igazi műhelyszínház. A színészek a Comédie Francaise legjobbjai közül valók - Chaterine Samie, Francois Beaulieu, Gérard Giroudon, Claude Mathieu - egyikük-másikuk még együtt játszott Gérard Philippel a Palais Royal szomszédságában. A nézőtér nem telt meg teljesen, de a párizsi programözön közepén így is több mint száz néző volt kíváncsi Darvasi László „Bolond Helga" című darabjának felolvasószínházi előadására. Az újabb bemutató, nem túlzás, kiválóan sikerült. A Bolond Helga igazi színpadi darab, a színészek pedig viszonylag kevés próba után láthatólag kedvvel elevenítették meg a gyilkossággal vádolt, gyermeket váró nő történetét. A darab megérintette a francia publikumot, az előadás utáni fogadáson nézők és előadók egész sora gratulált Darvasi Lászlónak, aki alighanem élete egyik legemlékezetesebb hetét élte át Párizsban. Egy könyvárus a párizsi Szajna-parton. Darvasi-kötet is kapható francia kiadásban. (Fotó: Schmidt Andrea)