Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-16 / 267. szám

4 AKTUÁLIS PÉNTEK, 2001. NOVEMBER 16. a dohányzásmentes napon Fújni és szívni Büdös és kóros, mégsem mondanak le róla. (Fotó: Miskolczi Róbert) Arról, hogy november 15-e nemcsak egy szoká­sos csütörtök, hanem a nemzetközi „Ne gyújts rá!" nap is egyben, nem sokan tudtak Szegeden. Az Európai Rákellenes Társaság ugyan 2001 -et a nök évének nyilvánította, s igyekszik meggyőzni őket a dohányzás ártal­mairól, s Csongrád me­gye tisztifőorvosa is azt javasolta az édesanyák­nak és leendő édesanyák­nak, hogy legalább ezen a napon ne gyújtsanak rá, a város ugyanúgy pö­fékelt továbbra is. - Drága, egészségtelen, bü­dös tőle a szám, a ruhám és a hajam, mégis 13 éve dohány­zom - mondja Edit, aki a Ká­rász utcán cigarettázik. - Erős dohányosnak számitok, napi egy doboz elfogy, buliban kettő is, hisz ha iszik az ember, akkor rá is gyújt. Szilveszteri fogadalmak után egy-két hó­napig néha sikerült szünetet tartanom. Ha gyermeket vál­lalnék, abbahagynám, neki is adnék esélyt az egészséges életre - teszi hozzá. A saját egészségét nem tartja ennyire fontosnak, és egyébként is „valamiben meg kell halni". E véleményen van Pál is. Sze­mélyiségének egyik alappil­lére, hogy erős dohányos, ha ideges, két óra alatt elszív egy dobozzal, persze ez ritka, de napi egy-két doboz nyugal­mas időben is elfogy, immár 16 éve. Szeretné napi öt szál­ra levinni a dózist. Ez az ő szenvedélye. Szünet csak ak­kor van, ha lázas beteg. Akkor nem esik jól. Kicsit fáj a tor­ka most is. A ráktól nagyon fél. Ha kiderülne, hogy meg­betegedett, de nem menthetet­len, akkor lemenne akár napi egy szálra is. Ha menthetet­len, akkor persze már nem is lenne értelme leállni. - Jobb, mintha drogoznék - véli, s azon sem háborodik fel, ha terhes vagy szoptató nők cigiz­nek, hisz az ő felesége is vé­gigdohányozta mind a négy terhességét, utána kilenc hóna­pig szoptatott. Rozi is cigizett mindkét terhessége alatt. Az idegesség szerinte is nagy úr. Olyankor „rá kő gyújtsak". Őrs ellenben nem hagyja szó nélkül, ha egy állapotos nő az ismerősei közül dohányzik: ­Az én párom a terhesség és a szoptatás idejére teljesen le­állt a cigarettázással. Anyám folyton azt szajkózta, hogy ne bagózzak, de amit tiltanak, az mindig izgató. Előtte a mai napig nem gyújtok rá. Ha az én gyerekem felnő, elmondom, mennyire káros ez. Nem fo­gom tiltani, de arra megké­rem, hogy mikor velem van, ne cigizzen. Gabi és Móni sze­rint alapvető elvárás, hogy ter­hesen a nő ne dohányozzon, ha baj lesz a kicsivel, már hiába sír. Gabi is szünetet tartott, mi­kor gyermeket várt, Móni is így fog cselekedni. - Nem iszom sem kávét, sem alkoholt, ez az egy káros szenvedélyem van. Ha orvosi­lag indokolt lenne, leszoknék - állítja a 23 esztendős Ger­gely, aki kilenc éve szokott rá. - Napi két-három szálat szí­vok, azt is szabad levegőn. Ez nem olyan nagy mennyiség, meg aztán a szmog is károsít ennyire - szabadkozik Ildikó, aki ugyan maga nem dohány­zott terhessége alatt, de mást sem ítél el azért, ha az áldott időszakban is rágyújt, bár ez­zel biztosan árt gyermekének. Ahogy vége az iskolának, a park padjai megtelnek cigiző gimnazistákkal. A tizenévesek tudnak a legmagabiztosabban rágyújtani. Eddig még rend­ben is van a dolog, tök menő, de mikor beszélni kellene a miértről, bizony megremeg a parázs. Bandi bácsi már nem keres magyarázatot. Szivarja elkíséri napi sétáján, bár az orvos ezerszer is megtiltotta, a csonk megváija az üzletek előtt a párkányon. - Már nyolc­évesen szívtam a fáról szedett bakaszivart, aztán a rosszabb időkben újságpapírba tekerve mindenféle növényt. Köhö­gök reggelente, mint az isten­nyila, de nem hiszem, hogy már leszokom - foglalja össze nagyot krákogva. A „Ne gyújts rá" napról senki nem hallott, de egyik megkérdezett sem fogadott volna szót a felhívásnak, még ha eljut hozzá a hír, akkor sem. W. A. Oten költözhetnek „saját" otthonba Lakás a dolgozó hajléktalanoknak Ot, huzamos ideje dolgozó hajlék­talan költözhet hamarosan abba az úgynevezett kiléptető lakásba, amit a szegedi humánszolgáltató pályáza­ton nyert 7 millió 500 ezer forintjából vásárolnak. Hét és fél millió forintot nyert a szegedi Humánszolgáltató Központ a Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium meghívásos pályázatán úgynevezett kiléptető lakás vásárlására haj­léktalanok számára. A két és fél szobás, beren­dezett panellakás lakóit azok közül a hajlékta­lanok közül választják ki, akik korábban - a hu­mánszolgáltató segítségével - munkahelyet találtak, s azóta folyamatosan dolgoznak. A kezdő 21-ről 17-re csökkent azoknak az át­meneti szálláson élő otthontalanoknak a szá­ma, akik munkaviszonyban állnak, közülük öten élhetnek a lehetőséggel, hogy beköltöz­zenek a kiléptető lakásba - mondta Szabó Ka­talin, a humánszolgáltató hajléktalanok ellátá­sáért felelős hálózatának vezetője, aki elmagya­rázta azt is, hogy a kiléptető vagy más szóval rehabilitációs lakás a hajléktalan státusból tör­ténő kilépéshez, a visszailleszkedéshez ad ka­paszkodót. A kiválasztott 5 hajléktalan férfi számára az átmeneti szállóról a rehabilitációs lakásba költözés egy lépés az önálló élet felé. A lakásért bérleti díjat nem kell fizetniük, a re­zsiköltséget ötfelé osztják, s így módjuk lesz a fizetésükből félretenni valamennyit. A tervek szerint az öt férfi két évig maradhatna a lakás­ban, természetesen csak abban az esetben, ha továbbra is dolgoznak és betartják a háziren­det. A hajléktalanok ellátásáért felelős hálózat vezetője úgy tervezi, hogy két év múlva, ami­korra az öt embernek el kell hagyni a kilépő la­kást, felépülnek olyan kis alapterületű, ala­csony rezsijű szociális bérlakások, amelyeket már maguk fenn tudnak tartani. Ez lenne ugyan­is a rehabilitáció utolsó és befejező lépése, amikor a hajléktalan visszakerül a „normális" életbe: munkahellyel és lakással rendelkezvén kiléphet a hajléktalanok táborából. K. K. Betonkeretbe zárt Maros A Szegedi utca és a Köl­csey utca találkozásánál állít­ják fel Makón a Karsai Ildi­kó grafikusművész által ter­vezett árvízi emlékművet. Az alkotás makettjét csütörtö­kön mutatták be a makói vá­rosháza házasságkötő termé­ben a zsűrinek és az ér­deklődő makóiaknak. A mű 310 centiméter magas, 130 centiméter széles. A fával zsaluzott vasbetonból lévő, négyszögletű keret egy üvegből készült tömböt vesz körül; a tömb tetején hullám lesz. Karsai Ildikó elmondta, annak idején átélte az 1970­es árvíz idején a kitelepítés­sel járó félelmet, és azt gon­dolta, a keret, amely az őse­lemet zárja be, szép lesz vas­betonból, mert bár nem na­gyon szeretjük ezt az anya­got, ebben a szerepben ép­pen megfelel. Az üveglapok­ból összeragasztott tömb pe­dig a vizet jeleníti meg. Medgyesi Pál, a vízi­közmű kft. igazgatója szóba hozta, jó lenne, ha az em­lékművön megjelölnék, hol volt a vízszint 1970-ben. Többen úgy vélték, ez jó öt­let, ám nem biztos, hogy a művön kellene vonalat húz­ni. Erre a célra jobban meg­felelne a mű mögött lévő fal, amely szinte kínálja magát. A művet várhatóan ta­vasszal avatják fel. B. A. Szegeden járt a rádióelnök Kondor Katalin a tudósklubban. (Fotó: Miskolczi Róbert) Munkatársunktól A Magyar Rádió elnöke, Kondor Katalin volt tegnap a Szegedi Akadémia Bizott­ság (SZAB) tudósklubjának a vendége, akit a közel öt­venfős érdeklődő előtt Soly­mosi Frigyes akadémikus, a SZAB elnöke köszöntött. Az est meghívottja többek kö­zött a közszolgálati rádiónak a rendszerváltozásban betöl­tött szerepéről, a médiában lezajló folyamatokról, azok politikai hátteréről és a ma­gyar sajtópiac megosztottsá­gáról beszélt. Az előadó szakmailag ele­mezte azt a folyamatot, ami­nek következtében az elmúlt tizenkét év alatt a média a politika kereszttüzébe került. - A sajtónak az a feladata, hogy politikai felhangok nél­kül, objektíven visszatükröz­ze az őt körülvevő világot, és nem az, hogy részt vegyen a politikacsinálásban - fo­galmazott Kondor Katalin. Hozzátette: erről a kérdésről a szakmán belül megoszla­nak a vélemények. A Magyar Rádió szemé­lyi állományával kapcsolat­ban elmondta: mivel kilenc­ven százalékban olyan em­berek dolgoznak a rádiónál, akiket valamelyik politikai kurzus segített, mára ponto­san meg lehet állapítani, hogy ki melyik politikai ol­dalnak drukkol. A média munkatársai hoz­zállásukkal a közélet szokás­rendszerét tükrözik vissza. Kondor Katalin keserű ta­pasztalata, hogy a kötelező szakmai normákat a Magyar Rádiónál nem lehet betartat­ni. A műsorok szerkesztésé­nél olyan egyensúlyra kell törekedniük a rádiósoknak, hogy mindegyik fél elmond­hassa a véleményét. Ez ál­lítása szerint megvan. A Krónika műsorai például írásos formában megtekint­hetők. Mentő o villamossal Munkatársunktól Villamossal ütközött egy mentőautó tegnap dél körül Szegeden, a Kálvária sugárút­on. A két jármű azonos irány­ba, a harmadik körút felé ha­ladt a város központjából, ami­kor a mentőautó sofőrje a vil­lamos elé kanyarodott. A bale­setben senki sem sérült meg, és az anyagi kár sem jelentős, a villamos nem is rongálódott meg, míg a mentőautóban ke­letkezett kár legfeljebb 30 ezer forint. Madarak a vadasparkban Munkatársunktól A Szegedi Vadasparkban no­vember 18-án, vasárnap a ma­dárbarátokat várják. Madaraink télen címmel 10.30-tól diavetí­téssel egybekötött előadást tart Puskás Lajos. Emellett a látoga­tók vezető segítségével megfi­gyelhetik a park madarait, illet­ve megtudhatják, hogy telente mivel érdemes etetni, itatni a vadon élő szárnyasokat. A fídeszes képviselők lobbiztak, az önkormányzat fizetett Vajon ki ápolja a kórházakat? Munkatársainktól Konfliktus alakult ki kor­mánypárti országgyűlési kép­viselők és a megyei önkor­mányzat között. Az eldönten­dő kérdés: kié az érdem, hogy 1 milliárd 359 millió 500 ezer forintos címzett támogatás se­gíti a makói kórház felújítását. A babérokat többen is learat­nák. Az első jelentkező Makó fideszes országgyűlési képvi­selője, Martonosi György, aki november 9-i sajtótájékoztató­ján saját érdemeit hangsúlyoz­ta. Közben a megyei politiku­sok körében kialakult az a vé­lekedés, hogy a makói pályá­zatért Martonosinál sokkal többet lobbizott a párt megyei elnöke, Szentes országgyűlé­si és megyei képviselője. Far­kas Sándor. Ilyen előzmények után szerdán közlemény szü­letett: a megyei önkormányzat a makói kórház fenntartója, a sikeres pályázat megfogalma­zója és finanszírozója. A Csongrád Megyei Ön­A gyógyítómunka érdemét egyelőre nem vitatja el senki. (Fotó: Miskolczi Róbert) kormányzat sajtóközlemény­ben fejtette ki álláspontját a makói Diósszilágyi Sámuel kórházban tartott sajtótájékoz­tatón elhangzottakról. A köz­gyűlés vezetői úgy vélik, hogy Martonosi György, a Fidesz­MPP országgyűlési képvise­lője a szándékos hitelrontás hibájába esett, amikor a kórház felújítására szánt támogatás elnyerését a Fidesz-frakció és a kormány jó együttműködé­sének tulajdonította. A kórházat a megyei ön­kormányzat tartja fenn, a pá­lyázatot is ők nyújtották be ­olvasható a közleményben, ami azzal folytatódik, hogy azokat a terveket, amelyeket a képviselő önmaga érdemeit felnagyítva mutatott be, az ön­kormányzat készíttette 51 mil­lió 500 ezer forintért. A kórhá­zi rekonstrukciók és a pályá­zatok sikere véleményük sze­rint annak köszönhető, hogy a megye szakmailag megalapo­zott sorrendet felállítva, erőit előbb a szentesi, majd a makói, most pedig a deszki intéz­ményre összpontosítja, az adott települések polgármeste­reinek egyetértésével. Ezt a konszenzuson alapuló terve­zést Martonosi György koráb­ban a makói és a szentesi pol­gármester bűnös alkujának ne­vezte. A megyei közgyűlés ve­zetői szerint a képviselő „más tollával ékeskedik", amikor kizárólag saját és párttársai ér­demeként tünteti fel a beru­házás sikerét, az esetet a kép­viselő egyéni politikai kam­pánya megnyitásának tekin­tik. Ez lehet magyarázat arra is, miért kérte meg Martono­si György a megye képvisele­tében megjelenő Gazdag Já­nost, a pénzügyi bizottság el­nökét, hogy ne vegyen részt a sajtótájékoztatón. Mivel Farkas Sándorról köztudott, hogy sokat lobbi­zott a megyei önkormányzat pályázatainak kedvező elbírá­lásáén mind a szentesi, mind a makói egészségügyi intéz­mény fejlesztése érdekében, lapunk Martonosi György sze­repéről kérdezte őt. Farkas Sándor elmondta: mindketten részt vettek a makói beruházás sorsát eldöntő, szűk körű meg­beszélésen, és együtt álltak ki mellette. (A konfliktusban érintett makói képviselő, Mar­tonosi György véleményére is kíváncsiak voltunk, de a poli­tikust nem sikerült elérnünk, ugyanis külföldön tartózko­dik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom