Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-10 / 262. szám

SZOMBAT, 2001. NOVEMBER 10. NAPOS OLDAL II. és leszállóhelyeket keres a legújabb Mars űrszonda Huszonegyedik századi Odüsszeia napos utazás és több mint 460 millió kilométer megtétele után Mars körüli pályára állt a 2001 Mars Odyssey nevű amerikai űrszonda, amely a legutóbbi1999es expedídó kudarca után azzal a reménnyel tölti el a szakembereket, hogy folytatódhat a vörös bolygó évtizedekkel ezelőtt elkezdett vizsgálata. Az emberiség a Hold után a Marshoz bocsátotta fel a legtöbb űrszondát: negyven év alatt harmincat, de ezeknek csak kevesebb mint egyharmada teljesítette sikeresen küldetését. A mostani misszió feladata, hogy elemezze a talajban lévő ásványi anyagokat, víz nyomai után kutasson, leszállóhelyeket térképezzen fel későbbi, emberi űrutazások számára. Az április 7-én fellőtt 2001 Mars Odyssey űrszonda a vörös bolygó előterében, egy illusztráción Földünk közvetlen bolygószomszédja, a Mars régóta izgatja az ember fantáziáját. Már az ősemberek felfigyeltek erre az égitestre, amely jelentősen elmozdul a csillagokhoz képest, és hol itt, hol ott tűnik fel az égbolton. A rómaiak feltehetően a vörös bolygó színe miatt hadistenüket nevezték el a Marsról. A múlt század elején pedig megszületett a kis zöld marslakókról szóló elmélet, amely persze teljes képtelenségnek bizonyult. Jonathan Swift irodalmi jóslata a Mars két holdjáról viszont a 19. század hetvenes éveiben beigazolódott: az amerikai Percival Lowell két pici, koromfekete holdacskát talált, s ezeket Phobosnak és Deimosnak keresztelték el. Giovanni Schiaparelli olasz csillagász híres megfigyelését a marsi csatornarendszerről csak egy évszázad múlva tudták megcáfolni: az amerikai Viking űrszondák felvételein nyoma sem volt semmiféle mesterséges csatornának. A bolygóról készült legelső közeli képet a Mariner-^f amerikai űrszonda közvetítette, 1965 júliusában. A leginkább a Holdra emlékeztető, kráterekkel szabdalt Mars-felszín akkor a szakemberek körében is csalódást keltett. A Mariner-9 felvételein már feltűnt számos igen érdekes, azelőtt ismeretlen felszíni alakzat: hatalmas, két-három kilométer mély és 200-300 kilométer széles völgy rendszer, óriási vulkánok, köztük a Naprendszer legnagyobb, 25 kilométer magas vulkáni kúpja. A Mariner-9 által készített képeken már látható volt néhány kiszáradt folyómeder, amely reménnyel töltötte el azokat, akik hisznek abban, hogy valamilyen formában lehet élet a Marson. A vörös bolygóra először 1971-ben próbált leereszkedni két szovjet űrszonda leszállóegysége. A Marsz-2 becsapódott és tönkrement, a Marsz-3 viszont sikeresen landolt, és már közvetíteni is kezdett a felszínről, de az első adatok Földre érkezése előtt váratlanul megszűnt a kapcsolat. Szovjet űrszondák ezután 1974ben még kétszer kíséreltek meg leszállni a bolygóra - sikertelenül. A Mars talajában lévő vas-oxid miatt ugyanis a szondák magasságmérőinek mágneses érzékelői hibásan működtek. Az amerikaiak Viking űrszondapárosa 1976 nyarán állt bolygó köriili pályára. Méréseikből kiderült, hogy a Mars északi és déli pólusain szén-dioxidjég mellett nagy mennyiségű vízjég is van. A Viking szondák leszállóegységei 1976. július 20án, majd szeptember 3-án sikerrel talajt értek, s éveken keresztül vizsgálták a felszíni viszonyokat, de életnek és szerves anyagnak nyomát sem találták. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor 1996 nyarán az amerikaik bejelentették, hogy a Föld déli sarkvidékén, az Antarktiszon olyan, marsi eredetű meteoritot találtak, amelynek belsejében primitív egysejtűek 3,5 milliárd évesre becsült nyomait fedezték fel, amelyek nagyon hasonlítanak a földi baktériumok őskori lenyomataihoz. Sőt: a meteoritból kivágott metszetek repedéseiben a földi mészkőre emlékeztető, sárgásbarna karbonátszemcséket is találtak, amelyek víz jelenlétére utalnak. A karbonátszemcsék környezetében pedig olyan kémiai vegyületekre bukkantak, amilyeneket földi élő szervezetek is kibocsátanak. - Mindez így együtt erősen életszagú -jelentették ki az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakemberei. Vannak azonban, akiket ez nem győzött meg. Ok arra igyekeznek bizonyítékokat keresni, hogy a nyomok nem biológiai eredetűek. A Viking űrszondák sikere után az elmúlt években több kudarcot is el kellett könyvelni a Mars-kutatásban. A Fobosz és a Mars Observer űrszondák 1988-89-ben, illetve 1993-ban elhallgattak, a Mars-8 pedig 1996-ban lezuhant a Földre. Szerencsésebbnek bizonyult a Mars Global Surveyor űrszonda fellövése, amely jelenleg is a vörös bolygó körül kering, és számos felvételt készített a marsi porviharokról, s hőmérsékletméréseket is végzett. A Mars Pathfinder űrszonda 1997. július 4-én leszállt az égitestre, és részletes talajmintavizsgálatokat hajtott végre. Miután a két legutóbbi amerikai űrszonda, a Climate Orbiterés a Mars Polar Lander 1999-ben megsemmisült, a NASA rendkívül körültekintően készítette elő a legújabb, ez év április 7-én elindított misszióját, amely az 1968-as emlékezetes film, a 2001: Űrodisszea után a 2001 Mars Odyssey elnevezést kapta. Az űrszonda 200 nap és több mint 460 millió kilométer megtétele után, október 24-én pályára állt a Mars körül. A szakemberek egyelőre elégedettek lehetnek, mert a szonda sértetlenül érkezett meg a bolygóhoz, s október 30-án elkészítette az első felvételeket. Az űreszköz két és fél éven keresztül azt próbálja meg kideríteni gammasugarú spektrométerével, milyen ásványi anyagok mutathatók ki a Marson egy méter mélységben. Egyebek mellett fagyott állapotban lévő víz nyomait keresi majd, s leszállóhelyeket térképez fel a bolygó felszínén későbbi, embereket is küldő expedíciók számára, valamint megvizsgálja, milyen mértékű sugárterhelésnek lennének kitéve az űrhajósok. - Mivel a Mars sok szempontból hasonlít a Földre, ezért reálisnak tűnhet, hogy a Hold utáni emberi űrutazás következő célpontja legyen. A Marson ugyanúgy vannak évszakok, a nap csupán fél órával hosszabb, mint nálunk, a hőmérséklet pedig mínusz 100 és plusz 20 Celsius-fok között ingadozik - jellemzi a vörös bolygót Szatmáry Károly csillagász, a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékének tudományos főmunkatársa. Hozzáteszi azonban, hogy az emberi űrutazás számos problémát vet fel. Az egyik a pénz, mivel a marsi rakéták kifejlesztése és megépítése rendkívül sokba kerül, bár megalkotásukhoz adottak a technikai feltételek. A másik problémát a hosszú utazás jelenti. Míg a Holdra néhány nap vagy hét alatt eljuthatnak az űrhajósok, addig a Marsig legalább egy, de inkább két évig tart az út. Ez alatt pedig el kell viselniük a tartós súlytalanság állapotát, ami rendkívül megterheli az emberi szervezetet. Orosz kísérletek bizonyítják, hogy az izomban, a csontokban és a vérkeringésben maradandó károsodás jön létre. Nem utolsó szempont az sem, miként tudják elviselni egymást a hosszú időn át összezárt asztronauták. Az emberi konfliktusok akár meg is hiúsíthatják a küldetést, a gyors beavatkozást pedig az óriási távolság lehetetlenné tenné. Embereket is küldő Mars-misszióra azonban egyelőre még nincs kilátás, a NASA két évtizedre készített űrkutatási tervében csak műszeres vizsgálatok szerepelnek. Magadás Szabolcs Tóth Magdolna kiállítása a Bartók Béla Művelődési Ház B Kerámiák kékben Tóth Magdolna keramikusművész egyik munkájával, az Esőtotemmel. (Fotó: Gyenes Kálmán) Finomak, játékosak, nőiesek és lelkük van Tóth Magdolna kék kerámiáinak. A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola művésztanára H. Dinnyés Éva tanítványaként Szegedről indult, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán Csekovszky Árpád növendékeként diplomázott. Dacból született tárlata november 23-áig látható a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. - Hogyan jött létre a Kerámiák kékben című tárlat? - Az adta a kiállítás apropóját, hogy szerettem volna két munkámat beadni a nyári tárlatra, de - szégyen, nem szégyen, vállalom - mindkettőt kizsűrizték. Sejtve, hogyan dolgozott a zsűri, mélyen elgondolkoztam a döntés jogosságán és igazságosságán. Bántott a dolog azért is, mert az In memóriám című munkámat a sokunknak hiányzójeles biológus, Csizmazia György emlékére készítettem, és ezt a kacsát formázó kerámiát mindenképp szerettem volna megmutatni a szegedi közönségnek. Ezért kizsűrizett tárgyaim mellé összeszedtem ugyancsak kék társaikat a műhelyemből, és miután fogadókészségre találtam, elhoztam őket a végvárnak tekinthető B Galériába, amelynek intim terében, csodálatos fehér falai között jól érzik magukat. Szándékosan személyesítem meg őket, hiszen az a célom, hogy lelket adjak nekik. Úgy gondoltam, nem olyan szürkék, hogy ne érdemeljenek meg egy kis figyelmet. Sorsszerűnek érzem, hogy az egyik kolléga egy évvel elhalasztotta a bemutatkozását, így soron kívül kaphattam lehetőséget a Bartók Béla Művelődési Központtól. Ezzel a tárlattal annyit szerettem volna csak elérni, hogy megmutassam: vagyok, dolgozom. Nem lehet félrelökni és megalázni az embereket, akik még hisznek és bíznak abban, hogy a Horváth Mihály utcai Képtár az Ipartestületé és a művészeké lehet. Ne tévesszen meg senkit: a Szegedi Vár nem pótolhatja a tiltakozásunk ellenére eladott kiállítóhelyet. - Most kiállított munkái közül legmeglepőbbek az esőcseppekkel játszó kerámiák. Hogyan születtek? - Több művésztársammal együtt lehetőséget kaptam arra, hogy szeptember közepétől öt héten át a hódmezővásárhelyi Burton-Apta Tűzállóanyag-gyártó Kft. gyárában különböző hőfokokon és változatos anyagokból végre az álmaim megvalósíthassam. Közben felfigyeltem a gyártási folyamat során keletkezett, félretett darabokra. A hóbortosságomon mosolygó munkásoktól elkértem a törött kerámiaelemeket, és belőlük készítettem el az esőcseppsorozatomat. Az ötletet az ősi törzsi művészet adta: a természeti népek mindig imádkoztak valakihez - személyekhezjelenségekhez -, és állatfigurákban személyesítették meg a védelmet maguknak. Én az esőt választottam totemnek: sík vetületeit, térbe rakható raszterlapjait játékosan, mintegy hangokból komponálva próbáltam megfogalmazni. - Női műfaj a kerámia? -Annyiban biztosan, hogy ebben a szakmában is túlsúlyban vannak a nők. Mi valahogy jobban megragadjuk a lehetőségeket, nem vagyunk annyira válogatósak, mint a férfiak. Már a kezdeteknél is létezett ez a munkamegosztás: a férfiak a vadászattal kapcsolatban inkább állatfigurákat rajzoltak és formáztak, a nők pedig fazekakat, edényeket készítettek. Ma is így van ez, csak ma a férfiak a politika területén vadásznak. Bízom benne, eljön egy nyugodtabb időszak, amikor majd jönnek keramikusnak is. Hollósi Zsolt