Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-10 / 262. szám

Glatz Ferenc az új A sokk által megy-e a világ elébb? - Elnök úr elég sarkosan fogalmaz, amikor iparosnak titulálja némely akadémikus társát. Vagy ez egyszerű figyelemkeltési manőver? - Azt mondom, amiről meg vagyok győződve, mindig is így tettem. Mentségemre: nem tartozom azok közé, akik úgy hiszik, hogy csak nekik lehet igazuk. De azt a véleményemet, hogy az apám idejében legföljebb művezetők, könyvtárosok vagy levéltárosok lehettek volna néhányan, akik ma akadémikusok - jól ismerték a Magyar Tudományos Akadémia tagjai akkor is, amikor újra elnöknek választottak. Nem lehel tehát megvádolni, hogy csak most, második elnöki periódusom utolsó hónapjaiban kezdem el mondogatni a magamét. - A sarkos fogalmazással alapvetően szintetizáló gondolkodásmód szükségességére kívánja fölhívni a kutatók figyelmét; mit ért el elnöksége alatt ebben a tekintetben? - Nem sok mindent. Bár a megindult, és jó pár kiadványban már megjelent stratégiai kutatások már ezt az irányt jelzik. Sajnos, kevesen használják még ennek a nagy vállakózásnak az eredményeit. De az én kedvenc hősöm Don Quijote, aki soha nem adja fel. A tanítványaimat is úgy biztatom: fel, újabb kudarcokra, derék Don Quijote... Az a fontos, hogy ne terhelje az ember lelkiismeretét mulasztás. Számomra aggasztó, hogy a részletek kultusza jellemzi a mai tudományosságot. Tisztelet persze a kivételeknek, hiszen az igazán nagy tudósok összefüggésekben gondolkodnak. -Akad, aki belátja az ön igazát a másik fontos témában? Hogy aránytalanul sokan vannak a természettudományok művelői a társadalomtudósokhoz képest, és ez nincs így jól? - Természetesen. De az Akadémián olyan erős a szaksoviniszta érdekvédelem, hogy ez egyelőre megakadályozza a nagyobb változtatásokat. Senki sem mond le szívesen státusról, pénzről, bárha belátja, hogy az élet változása, a tudomány iránti társadalmi igény változása néha ezt kívánná meg. -Mia gyökere a kialakult aránytalanságnak? -A két pólusú világban a két nagyhatalom ebben a tekintetben egyformán rendezkedett be. A hidegháború idején a Szovlég volt a technikusokból, vízvezeték-szerelőkből, selyemhernyó-tenyésztőkből, jöjjenek most már az emberrel foglalkozó szakmák, a humán oldal képviselői! - mondja Glatz Ferenc történész, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki szerint legfőbb ideje megváltoztatni a hazai tudományos élet még mindig szovjet mintájú szerkezetét és célrendszerét. A jelenleginél sokkal több társadalomtudósra, a humán tudományok művelőire lenne szükség - nálunk és az egész világon. „A tudománynak többet kellene foglalkozni az emberrel." (Fotó: Gyenes Kálmán) jetuniónak és az Egyesült Államoknak egyként az volt az érdeke, hogy a katonaistratégiai célokhoz megfelelő tudományos hátteret teremtsenek. Az élettelen természettudományok fejlesztésében voltak érdekeltek, a társadalomtudományok érdektelennek. mi több, kényelmetlennek számítottak. A Szovjetunióban a hatalom nem a vegyészektől, fizikusoktól, biológusoktól tartott, hanem a szociológusoktól, történészektől, politológusoktól, mert azoknak nagy volt a szájuk. A társadalomkutatást iszonyúan összeszorították, egészen kicsire zsugorították. Ez a berendezkedés lett nálunk a minta, és a helyzet azóta sem változott. A Magyar Tudományos Akadémián jelenleg 82-18 százalék az arány, mondanom sem kell, hogy a természettudományokat kutatók javára. Nyugat-Európa országaiban sokkal kiegyensúlyozottabb volt mindig is a tudományos élet, nagyjából fele-fele volt az arány. A szovjet és az amerikai minta rossz következményeit csak aki nem akarta, az nem látta eddig is, a szeptember 11 -én történtek „fényében" pedig ez világosabb, mint bármikor. -Kifejtené? -Tessék megnézni: az eltelt két hónapban a szerencsétlen politikusok és az újságírók kényszerültek megmondani, hogy mi történt és mit kell tenni. Mert nincs, egyszerűen nincs szakember, aki a fölmerült problémákra a részletek alapos ismeretén nyugvó, ugyanakkor szintetizáló természetű választ tudna adni. Nincs felkészült ember, aki le tudná bonyolítani a párbeszédet különféle kultúrák között! A társadalomtudományokban nem létezik az az innovációs lánc, amely megvan a természettudományokban. A fizika eredményei egyetemesek, a világon mindenütt ugyanazt jelentik. De mi az, hogy terrorista? Bin Ladenről láttam fotót egy amerikai magazinban, amikor az oroszok lőttek Afganisztánban; az volt aláírva, hogy afgán szabadsághős... Mi az, hogy globalizáció? Tényleg helyes-e úgy gondolkodni erről, mintha azt jelentené, hogy a mi gondolkodásmódunkat kell elterjeszteni - adminisztrációval, pénzzel, fegyverrel? Nincs igazi stratégiánk arra, hogyan kell a globalizált világot kezelni, nincsenek válaszok a világ nagy gondjaira. És azt látjuk, hogy Brüsszelben hiányoznak a Kelet-Európát igazán ismerő szakemberek, nálunk pedig hiányoznak a szomszédainkat igazán ismerők. Vannak bürokraták, a hatalomgyakorlás technikáiban jártas politikusok, és vannak a mindenhez értő, felszínes, felületes, hivatásos véleménymondók, médiatechnikusok. Kényszerűen válaszolnak a problémákra. Mi a garancia arra, hogy ezek a helyes válaszok? - Gondolja, hogy a szeptemberi sokk hatással lesz az emberről való gondolkodásra? - Az utóbbi kétszáz évben a valóban csodálatos ketyerék tervezésével és létrehozásával elfoglalt emberiség mintha elfelejtette volna, hogy az ember nemcsak gép- és eszköztermelő, nemcsak az anyagi javakat élvező lény, hanem az egyetlen életét barátságban, szerelemben, örömben, bánatban megélő egyedi lény is. Ezt a lényt nem lehet laborban előállítani. Lokális kultúráit nem lehet hatalmi-politikai központokhoz kötni és egyiket a másikra erőltetni. Szeptember 1 l-e sokkja segíthet, hogy újragondoljuk a földgolyó, a világ, a régiók, a kultúrák, a vallások, a társadalmak, az egyén dolgait. Nálam jobban kevesen tisztelik az elmúlt kétszáz év tudományos, technikai eredményeit. Az ember többet ment előre ez idő alatt a világ és önmaga megismerésében, mint előtte tízezer év alatt. Őszintén és jobban szeretem a természettudományokat, mint sokan azok, akik megélnek belőle. De szükségünk van az emberről szóló ismeretekre is. A pszichikummal, az ember motivációs tényezőivel foglalkozó tudományokra. Sokkal erősebben kellene támogatni a pszichológiát, a történelmet, a néprajzot, a társadalomismeretet, a szociológiát és a többit. És a társadalomtudósoknak nemcsak a nemzeti, hanem a globális ismereteknek is birtokában kell lenni, ismerni más népeket, vallásokat, kultúrákat. Másrészt a természettudósoknak is sokkal több társadalom- és emberismerettel kellene bírni. Elég volt a francia forradalom egyoldalúságából! A felvilágosodás mellé emeljük oda a reneszánszt! Új harmóniára van szükség, amelyben helyük van az egyszer megélhető emberi élet szépségeinek is. És mindezt maguknak a kutatóknak kell felismerni, különben nem lesz változás. Sulyok Erzsébet Schwajda György jelmezmúzeumot is kialakít az új Nemzeti Színházban Töröcsik Mari játssza majd Lear királyt MTI Press A tervek szerint halad a budapesti Nemzeti Színház építése. Az Arcadom Rt. által vállalt december 15-i műszaki átadás időpontja tartható - nyilatkozta néhány napja Schwajda György, a színház építéséért felelős kormánybiztos az MTI-nek. Schwajda azt is elmondta: a tavaly szeptemberben megkezdett építkezésben - az engedélyezés elhúzódása miatt - volt ugyan némi kényszerszünet, ám a teátrum 2002. március 15-i megnyitása egyetlen percre sem került veszélybe. Jelenleg a belsőépítészeti és elektronikai munkákat végzik, illetve a tetőfedés van soron a Soroksári úti volt expotclken. A kormánybiztos szólt arról is, hogy a teátrum nyitó előadása, Az ember tragédiája szeptemberben tartott olvasópróbája után a darab színpadi próbái január 2-án kezdődnek. Madách Imre drámájából május végéig, június elejéig havonta 6-8 előadást tartanak. Schwajda György elmondta, hogy a produkcióban közreműködő színészek szerződése nem konkrét előadásszámra szól. hanem a színmű műsoron tartásáig. A nyitó előadás koncepciójáról nem, a jelmez- és díszlettervekről azonban a darab rendezője, Szikora János konzultál a kormánybiztossal -derült ki Schwajda György szavaiból, aki jelezte azt is, hogy a végleges tervekel - éppúgy, mint a produkció színpadra állításának költségvetési tervezetét - november végéig kell leadniuk az alkotóknak. így arról még nem tudott nyilatkozni, hogy a Tragédiát mennyi pénzből vihetik színre. Közléséből kiderült: a számokról azért sem tud beszélni, mivel a Nemzeti Színház 2002-es működési költségeiről sem született még döntés. Schwajda reményei szerint ez a kérdés mihamarabb eldől. A kormánybiztos a márciusi megnyitót követő repertoárról szólva ismertette: rendezésében tavasszal mutatják be Shakespeare drámáját, A vihart; ősztől pedig a moszkvai rendező, Anatolij Vasziljev produkcióját tűzik műsorra, aki a Lear királyt női változatban,Törőcsik Marival a címszerepben álmodta színpadra. Az orosz rendező egyébként saját társulatával is vendégeskedik a Nemzetiben a Budapesti Tavaszi Fesztivál programzáró eseményén. A teátrum végleges repertoárjának meghatározása a Nemzeti Színház igazgatójának feladata lesz, akit Schwajda György szerint legkorábban a választások után, a jövő nyáron nevezhetnek ki. A kormánybiztos ebben a döntésben tevőlegesen nem kíván részt venni. A teátrum direktora - aki a kormánybiztos megítélése szerint az igazi tervezést csak a 2003-as évadtól tudja megkezdeni - nem lesz könnyű helyzetTörőcsik Mari ben a színészek szerződtetésével, mivel a művészek jövő év nyarára már javarészt leszerződnek bizonyos előadásokra - fűzte hozzá. Schwajda György ezért megpróbál kamaraszínházi előadásokat is előkészíteni. A kormánybiztos kitért arra is, hogy elkezdték a mindenkori Nemzeti tulajdonát képező jelmezek és könyvtári archívumok átszállítását a Hevesi Sándor téri színházból, illetve annak raktáraiból. Erről már két éve megegyeztek a Pesti Magyar Színház vezetőivel, az új Nemzeti Színházban ugyanis történelmi jelmezmúzeumot alakítanak ki, ahol a nemzet nagy színészegyéniségeinek kosztümjeit mutatják be, méltó emléket állítva ezzel a művészeknek. Az átszállított jelmezek egyébként sem igazán alkalmasak már használatra, mivel némelyik - mint például Egressy Béni jelmeze - 150 éves. A kellékek között - a híresztelésekkel ellentétben - egyetlen díszlet és bútordarab sincs. A jelmezek és archív anyagok elszállítása mindemellett vagyonmegőrzési célt is szolgál, mivel a Pesti Magyar Színház eddig Kőbányán, egy fűtetlen, őrzés nélküli raktárban tárolta a kellékeket, így azok „szabad prédát" jelentettek. A színház alkotói többször, írásban is észrevételezték az áldatlan állapotot, hogy vészesen fogyatkozik a gyűjtemény. A jelmezek közül többet az ecseri piacon véltek felfedezni... Az épülő Nemzeti Színház. (MTI-fotó)