Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-31 / 254. szám

SZERDA, 2001. OKTÓBER 31. KAPCSOLATOK 3 Viteldíjemelést kezdeményeznek a személyszállítók Olcsó taxik fuvar nélkül Szegeden - egy nemrégiben elkészült felmérés szerint - a taxisok olykor a megengedett ár feletti összeget kémek utasaiktól. Mások áron aluli viteldíjjal, számla adása nélkül próbálnak több fuvarhoz jutni. Felelős-e a kialakult helyzetért Szeged önkormányzata, amiért maximálta a viteldijat? A taxisok szerint igen. Ezért mintegy 200-an írták alá azt a nyilatkozatot, amely szerint meg kellene emelni a közgyűlés által még 1999ben megállapított ártarifákat. Az ország más városaiban kialakított árakhoz képest a szegedi meglepően alacsony, bár utas igy sincs. Szinte körbeutaztuk a várost, a Széchenyi tértől a Nagyállomáson át a Cserepes sori piacig. Kísérőm a taxisdrosztokat érintve tervezte meg az útirányt. Igazát nem lehetett vitatni. Valamennyi állomáshelyen legalább 6-8 kocsi várt arra, hogy „elkeljen". Kollégái utas híján egymással beszélgetve múlatták az időt. így volt ez a Nagyállomás előtt is, ahol a budapesti gyorsvonat érkezésétől remélték az utasforgalom fellendülését. A közel húsz taxi közül azonban mindössze kettőnek akadt fuvarja. Egy részük, ahogy a körénk gyűlt taxisok elmondták, csapatban dolgozik, de voltak köztük szabadúszók is. Az utas pedig egyre kevesebb, magyarázták. Az önkormányzat által megszabott viteldíj pedig nem fedezi a szolgáltatás költségeit. Ezért mintegy kétszázan támogatják azt a kérelmet, hogy Szeged közgyűlése emelje meg a személytaxi szolgáltatás maximált tarifáját. Ez a városhatáron belül jelenleg 160 forint. - Mi, akik nem tartozunk egyik taxistársasághoz, egyébként sem állhatunk be bárhová - vette át a szót Hódi László. így például a legtöbb szegedi Sokszor órákat várnak utasra a taxisok. (Fotó: Karnok Csaba) Árak és kilométerek Város Forinfkm Siófok Budapest Pécs Veszprém szórakozóhely előtt csak egyegy adott csapathoz tartozók várakozhatnak. Ezt jogtalan megkülönböztetésnek tartjuk. - Tudja, mit jelent ez? - kérdezte halkan a neve elhallgatását kérő társa. • - Egyesek „megveszik" a helyet, például úgy, hogy zárás után, a tényleges fuvarár egy. harmadáért hazaviszik az alkalmazottakat. - Mások áron alul vállalják a vendégek szállítását. Persze számla nélkül - kapcsolódott be a beszélgetésbe Tombácz Béla. - A fogyasztóvédelmi fel400 336 320 280 Város Forinfkm Szeged 180 Hódmezővásárhely 120-220 Csongrád 80-120 Szentes 120 Makó 180 ügyelőség pedig joggal bírságol. Ezért lenne jó egy rezsiórabér megállapítása. M. P. szerint az önkormányzati rendeletben meghatározott alacsony viteldíjak kényszerítik szabálytalanságokra a taxisokat. G. L. pedig úgy véli, számkivetettségük miatt helyzetük rosszabb, mint az öt taxitársasághoz tartozó társaiké. Kényszervállalkozóként próbálnak megélni. Kemény kenyérharc folyik ezen a pályán is, erősítették meg állítását a többiek is. Ez pedig a kiskapun történő ki-bejárás nélkül nem megy. Hódi Tibor arra utalt, hogy a taxisokra is igaz, hogy az adóikat befizetni sem tudók csak kisebb nagyobb csalás árán tudják folytami vállalkozásukat. A Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetségének (FUVOSZ) főtitkára, Peredi Péter szerint mindenképpen korrigálni kellene a szegedi díjtarifákat. Csak így védhető ki az egyaránt tisztességtelen túl-, illetve alulszámlázás. Ráadásul a lebukástól rettegő taxisok könnyebben kerülhetnek balesetveszélyes helyzetbe. Ezért nemzetközi és hazai tapasztalatokra alapozott számításokkal támasztották alá szegedi kollégáik önkormányzathoz benyújtott javaslatát. Kaprinayné dr. Rádi Gizellától, a városüzemeltetési iroda vezetőjétől megtudtuk: a közgyűlés várhatóan a következő ülésén már napirendre tűzi a kérdést. A közel két hete benyújtottjavaslattal kapcsolatos közgyűlési előterjesztés kidolgozása előtt egyeztető tárgyalást tartanak a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamára, valamint a fogyasztóvédelmi felügyelőség, a fogyasztóvédelmi egyesület és a taxisszövetség megyei, továbbá a FUVOSZ helyi képviselőinek részvételével. Az irodavezető azt is hangsúlyozta: a közgyűlés hatáskörébe tartozó szolgáltatási díjak módosítását mindig az érintett cégnek, vállalkozói képviseletnek kell kezdeményezni. A taxisok egy csoportja ezt az október 11-én érkezett beadványával tette meg. N. Róci Judit IVUágtakarékosság - alulnézetből Lassuló ütemben növekszik a magyar gazdaság - olvasom a GKI Rt. előrejelzésében. Ami azt jelenti az édesapám olvasatában, hogy fejlődünk, fejlődünk, csak nem vesszük észre. Ez pont olyan, mint amikor egy autót néhány másodperc alatt is felgyorsíthatunk nyolcvanra, de megtehetjük ügy is, hogy a járgány csak percek alatt éri el a megcélzott sebességet. Ez is, meg az is „növekedés", de van a kettő között egy kis különbség. Október 31-én, a takarékossági világnapon persze nem a növekedés számait kell nézni. Vannak itt más adatok, amelyek eléggé beszédesek. A statisztika szerint 2001 első felében a háztartások nettó pénzügyi vagyona 157 milliárdforinttal nőtt, szemben az előző év azonos időszakában mért 322 milliárddal. Ami az én olvasatomban annyi, hogy fele annyi pénzt raktunk be a bankokba meg különböző pénztárakba és életbiztosításokba, mint tavaly. De minderre megvan a magyarázat, a bróker olvasatában ugyanis ez ügy néz ki, hogy a magyar kereső- és felhalmozni képes társadalom fele akkorát bukott a tőzsdén és a különböző befektetési jegyeken, mint egy ólajtó. (Az első hat hónapban az összés tőzsdén forgó magyar árfolyamvesztesége 84,6 milliárd forint volt.) A statisztika szerint a háztartások nettó finanszírozási képessége is csökkent: az első félévben csupán 74 milliárd forintot tett ki, szemben a tavalyi 113 milliárddal. Ez a férjem olvasata szerint azt jelenti, hogy a feleségek többet költöttek, mint amennyit a család megkeresett (szerintem ebben van némi túlzás, hiszen ha így lenne, negatív szám állna a mérleg végén). De mindent egybevetve azért nem olyan rossz a helyzet: a háztartások pénzügyi eszközei az előző évivel gyakorlatilag azonos mértékben, 166 milliárd forinttal bővültek. Vagyis - és ez megint az én olvasatom - minden jó, ha a vége jó: nem csak a takarékossági világnapon takarékoskodtunk. Fekete Klára Az MSZP nyugdíjrendszere Munkatársunktól A nemzeti bérutolérési program elindítása mellet szükség van a nyugdíjak reálértékének emelésére is - emelte ki az MSZP Munka Világa kabinetje által elkészített vitairat egyik lényeges elemét Gúr Nándor, a párt munkaügyi és foglalkoztatási kabinetjének vezetője. A politikus tegnap Szegeden a Szociális fordulat, együttműködő társadalom című fórum előadója volt. Gúr Nándor szerint fontos, hogy végre konszenzus köttessen a pártok között, és ennek alapján megszülethessen a nyugdíjrendszer hosszú távon is életképes reformja. A politikus emellett a klasszikus munkáltató-munkavállaló-kormányzat háromszög visszaállítását sürgette, amely szerinte alapja a sikeres szociális párbeszédnek. Lila alkony Ha feldobják, lila; ha leesik, lila. Mi az? Lehetne éppen egy lila halakat tartalmazó lila vizű akvárium Lillafüreden, de maradjunk inkább a miniszterelnök ufószerű, tehát megmagyarázhatatlan kinyilatkoztatásainál. Bár az idő halad, és miniszterelnökünk folyton fölülírja magát, most mégis bedobott egy olyat, hogy utána megérdemel egy kis pihenőt, viszonylag nagyobb gondolkodási időt. Ez a kinyilatkoztatása arról szól, hogy a Nyugat hanyatlik, tehát zsákutcában van, nyakig sáros, csődközeli, „ámde" mi, magyarok dinamizmusunkkal túlmutatunk ezen, és valójában - ezeket már a Nyugat hanyatlásából következtetem - azért akarunk csak az El]-hoz csatlakozni, hogy legalább egy olyan ország legyen ebben a szerencsétlen szövetségben, amelyik töretlen példaértékűséggel menetel tovább, majdnem azt mondhatjuk: lenini úton. Mert hogy ez a fajta retorika épp ebbe torkollik, a lenini útba, mint ahogy a rothadó kapitalizmusról is hallgattunk már évtizedes tanórákat, és alig hogy kieszméltünk a szovjet farzsebből, már megint alulmúl bennünket a Nyugat, és iszonyatos szagorgiák közepette rothad, mint egy túlöntözött szárazságtűrő növény. Ellenben mi álljuk a sarat, ráadásul a saját sarunkat. De, ha jól belegondolunk, nekünk azért vannak olyan szellemi és fizikai tartalékaink, amelyek után a Nyugat legfönnebb nyálcsorgatva hüppög a lehasznált eleganciájával. A Nyugatnak például nincs Mikolája, aki úgy tartja életben az egészségügyet, hogy ahhoz képest a hullamosás vízisport, és nincs neki Schlecht Csabája, aki úgy tűntet el cégeket és tartozásokat, hogy ahhoz képest kalapba nyuszit dugni sima perverzió, és nincsenek nekik szerencsétlen nyugdíjasaik, akiket a gyerekük adójának egy százalékával, uszkve havi háromszáz forinttal (egy dollárral!) kéne a parizervégtől a parizer középső része felé közelíteni, de például - hogy a sort ne szaporítsam -, nincs nekik miniszterelnökük, aki túlkezelt kisebbségi komplexustól vezérelve lebalkanizálná országunkat. Igen, ha a Nyugat nem mer szembesülni mindezzel, meg is érdemli, hogy bebukjon, mint a bin Laden-es célalak a washingtoni kettes lőtéren. cJj Nem nyomoznak Munkatársunktól A Szegedi Tudományegyetem bejelentést tett a szegedi rendőrkapitányságon abban az ügyben, amelyben egy vagy több személy az orvoskar egyik tanárának lejáratására alkalmas obszcén szöveget, illetve fényképeket helyezett el korábban az intézmény néhány épületében. A szeptember végén történt esetről lapunk is beszámolt október 5-i számában. A három nappal később tartott egyetemi tanácsülésen Mészáros Rezső rektor felháborítónak nevezte a történteket, és hangsúlyozta, hogy az intézmény kiáll a támadás áldozatává vált okatató mellett. Szabó Imre. az egyetem főtitkára tegnap arról tájékoztatta lapunkat, hogy elküldték a néhány soros bejelentést a rendőrségre. - A nyomozó hatóságnak azonban nem kötelessége eljárást indítani, mivel becsületsértése rágalmazási ügyekben az érintett személynek kell feljelentést tennie. Az egyetem azonban ezzel is érzékeltetni akarta, hogy az oktatókat és a hallgatókat egyaránt felháborítja az eset - tette hozzá a főtitkár. A városi rendőrkapitányságon közölték, tegnapig a tanár nem tett feljelentést az ügyben, ezért a rendőrség sem indított eljárást. A tanár nem kívánt semmiféle nyilatkozatot adni lapunknak, szavaiból azonban kiderült: nem látja értelmét, hogy eljárást kezdeményezzen. Leszereltek a vásárhelyi lövészek Kétszázkilencvenöt fiatalember fejezte be hoszszú és kemény sorkatonaéletét tegnap reggel a vásárhelyi Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandárnál. A laktanya alakulóterén rendezett ünnepségen Kovács József alezredes, dandárparancsnok-helyettes búcsúztatta őket. Az idén február elején bevonult fiatalok a szabadszállási, tapolcai, illetve szombathelyi kiképzőközpontokból áprilisban került a vásárhelyi laktanyába, s kedden reggel búcsúztak a lövészdandártól. Közülük 293-an kapnak leszerelési segélyt. A tegnap reggeli ünnepséget követően a leszerelők zárt menetben hagyták el az alakulóteret, s mindaddig, míg el nem hagyták a laktanyát, civil nem is érintkezhetett velük. Az utolsó egyenruhás sorakozóról távozókat még az őrségváltáshoz készülődő szakasz tagjai is irigykedve nézték. Leszerelők és szolgálatba indulók. (Fotó: Tésik Attila) - Bár nemsokára nekünk is vége - mondta egyikük. - Hiszen kilencven nap van hátra. Aztán a parancsnak engedelmeskedve, fölvette a hátizsákját, s a menet elindult leváltani az őrséget. A leszerelők közül a legtöbben, 124-en a megyében élnek, míg 92-en Békésből, 56-an Bács-Kiskunból, s 23an Hajdú-Biharból érkeztek. Tizenhat vitéznek megtetszett a katonaélet; ők úgy döntöttek, szerződésesként védik tovább a hazát. Hogy döntésükben mennyire befolyásolta őket a munkanélküliség réme, az nem derült ki, de az biztos: a mundértól búcsúzók nagyobb részét munkahely nem várja a civil életben. Kovács József alezredes, dandárparancsnok-helyettes búcsúztató beszédében megköszönte a kilenc hónapos erőfeszítést, a helytállást a tavaszi árvizek elleni küzdelemben, s a táborfalvi éles lőgyakorlaton, valamint a Delta 2001 törzsvezetési gyakorlaton, Várpalotán végzett munkát. A kilenc hónap alatt 67-en kaptak különböző elismerést, míg a kedd reggeli ünnepségen soron kívül őrmesterré léptették elő Balogh Csaba szakaszvezetőt, Németh Adám tizedest, Vass Dániel szakaszvezetőt és Báthory Imre tizedest. Az újabban kialakult gyakorlat szerint a katonaélettől búcsúzó fiatalokat nem egyszerre engedik ki a laktanya kapuján. így elkerülhető lesz, hogy azok a városban rendbontásba keveredjenek. Akikért a szülők autóval mennek, azokat természetesen azonnal kiengedik, míg a vidékieket a vonat-, illetve a buszinduláshoz időzítve eresztik ki a laktanya kapuján. És hogy milyen mérleget vontak a leszerelők a 9 hónap után: - Ez is mögvót - összegezte kilenc hónap tapasztalatát egyikük a zárt menetben. Majd hozzáfűzte: - Majd csak lösz valahogy ezután is... Karom András