Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-22 / 247. szám

8 MEGYEI TÜKÖR HÉTFŐ, 2001. OKTÓBER 22. a növényeket. Vannak fikuszaim, egy narancscserjém és most sikerült szert tennem egy kis olajfára is. Szeretnék egy igazi édenkertet varázsolni a lakásomból. Ez persze sok odafigyelést, tapasztalatot és hozzáértést igényel. A látványos fejlődés a legnagyobb öröm a magamfajta embernek. A Bank Austria Creditanstalt és a HypoVereinsbank egyesülésével jött létre a HVB Hungary. Az új név azt jelenti: biztonságosabban, hatékonyabban, közvetlenebbül. I Tel.: 06-40/50-40-50 I www.hvb.hu IA HVB Group bankja ISIil Melyik bank gondolkozik az Ön fejével? HVB' Hungary Belami borítékja Mindenkinek szép jó napot kívánok! - harsogta Belami, munkából megtérve, lúdtalpig fáradtan, a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. Majd egy laza csuklómozdulattal a legközelebbi asztal közepére dobott egy borítékot. Nem volt az a papírdarab nagyobb egy tenyérnél, súlyától pedig aligha lendült volna nagyot a patikamérleg. Mégis támadt akkora riadalom, hogy Béla, a kocsmafalon hortyogó légy azonnal ráröppent egy alig rágott andaxinra. S még ő repülte a legkisebb távot. Ugyanis Plüss Eta a boríték elől menekülve, csukafejessel ugrott abba a sörösrekeszbe. ami a raktár legtávolabbi mélyén kínált albérletet üres üvegeknek. Cink Enikő kirohant az utcára, négyszer rendőrért, kétszer segítségért, egyszer pedig a kedves jó anyukúja után kiáltott. Minek Dönci katonaságtól lopott gázálarcát cibálta a fejére. úgy pattant a legközelebbi buszra, s csupán Snájdig Pepit tudta elkapni még rajt közben Belami. - Elárulná, hova menekülnek? Hiszen se török janicsár nem villogtatja a kardját, se tatár lovas nem kukucskál be az ablakon. - Ugyan, hagyjon már, ilyen régen volt ellenséggel! - igyekezett kimenekülni Belami szorításából a teljességgel megszeppent arcot vágó Snájdig. - És tüntesse el innen azonnal azt a gyanús külsejű borítékot - mutatott a poharak és üvegek között hasaló papírra Pepi, mielőtt még dühömben kiütném a maga dobhártyáját egy vasúti talpfával. Vagy még soha nem hallott arról, hogy efféle postai úton küldözgetik mostanság a betegséget? - Te jó ég! Csak nem gondolják, hogy lépfene ücsörög az én borítékomban? hívogatta vissza cimboráit a külváros nyugalmazott szépfiúja. -Nem éppen szívderítő a tartalma, az már biztos, hiszen vélhetően újabb fizetési felszólítást postáztak a címemre, de ettől maguk azért ne rettegjenek. Egészen ritkán fordult el a Zsibiben, hogy Belami szavai bárkit is megnyugtattak volna, de az elmúlt pénteken véletlenül ez történt. így aztán két perccel később már vagy nyolcan vitatkoztak arról, miként borulhatott fel annyira a világ rendje, hogy borítékoktól féljen a tisztes polgár. Korsók ugyan nem röpködtek a levegőben, de annál inkább az elítélő szavak, amikből jutott terroristáknak, robbantóknak, de leginkább azoknak az eszement agybetegeknek (idézet Smúz aputól), akik ismerőseiket, haragosaikat rémisztgetik lépfenésnek látszó tárgyakkal. - Na, majd jól börtönbe lesznek mind zárva, és fizethetnek annyi büntetést, hogy még unokáiknak is küldik a csekket - bizakodott Cink Enikő. - Ugye, ezt maga sem gondolja igazán komolyan - legyintett Bika Jenő. - Hiszen a mai napig már közel száz riasztás miatt vonultak ki a rend őrei csak Magyarországon, de még egyetlen gézengúzt sem ajándékoztak meg makarenkói pofonnal. - Nézze, én ezt a Makarenko nevű várost nem ismerem, pedig már több településen is megvertek - szólt közbe Snájdig -, de azt mondom: csak semmi brutalitást! A jog betűi szerint kell eljárni, és a lehető legszigorúbb büntetést kiszabni a rémboríték-terjesztőkre. - Ezt annyira szépen szótagolta, hogy most ntár biztosra veszem: csak és kizárólag adminisztratív okok miatt nem kapott eddig Kazinczy-díjat - dicsérgette Pepit, viszonylag józanul. Minek Dönci. - De egyrészt: elárulná, kiderült-e már végre, milyen büntetést borítékolnak a borítékosoknak? Másrészt: elfogtak-e már valakit is a porküldözgetők közül? Harmadrészt... - Ugye, nem baj, ha megszakítom szófolyását? - tűnt enyhén türelmetlennek a toporzékoló Belami. - Mert én roppantul meglepőnek tartom, hogy magát a büntetési tétel izgatja leginkább. Jómagam, ugyanis egészen más miatt vagyok elkeseredve. Momentán az nem fér a fejembe: vajon mekkora agy szükségeltetik ahhoz, hogy még hergelje is valaki a félelmet ebben a megvaduló világban? Ezek az urak, netán hölgyek nem szomorították eléggé az anyjukat, hogy most még ránk támadjanak? Elkeserítő, hogy idáig juthattunk. De azt mondom én maguknak: legyünk mi az erősebbek, őrizzük meg a nyugalmunkat - kotort elő egy újabb borítékot a zsebéből Belami. Majd azt hitte: fejére szakadt a plafon. Pedig csak Snájdig pofonja volt nagyobb, mint egy tüzes áfakulccsal hergelt ló rúgása. De legalább a nyugalom hiányára nem panaszkodhatott az öregedő széplegény. Fél órán át szendergett a pult a tövében, s csak egészen rövid ideig álmodott szigorúan ellenőrzött borítékokról. Másnap nuír kapta a hírt: három ijesztgetőt lefüleltek. Belaminak hozott egy kis megnyugvást ez a tény. Am azt is érezte: nagyon kevés ez a boldogsághoz. Bátyi Zoltta Parasztlakodalom a kórházi betegekért Jótékony mulatság Szentesen Egy átlagos lakodalmon a vendégsereg a pénzt rendszerint a menyasszonytáncért adja. A szentesi lagzin nem ez történt. A jótékonysági céllal megrendezett parasztlakodalmon a vendégek a kórház betegeinek gyógyulásához járultak hozzá. Szombaton kora délutántól egészen késő estig folyt a mulatság előbb a város utcáin, majd a kollégium ebédlőjében. A parasztlakodalom koreográfiája hasonlított az eredetihez: a főszerepben az ifjú pár, továbbá a vőfély, a nászok, a koszorús pár, lovas kocsik, és a zenekar ígértek látványosságot és szórakozást. A csanyteleki Sajó Margit és kedvese, a szegvári Bereczki Ferenc, a két néptáncos örömmel tett eleget a felkérésnek, a szombati esküvő számukra a majdani igazi főpróbája volt. A menyasszonytánchoz jászsági népviseletbe öltöztek, táncostársaikkal együtt ropták egész éjjel, négynegyedes ütemre. „Ha miközben fogom a kulacsot, és már nem izzad a tenyerem, akkor fogom letenni a vőfélykedést" - mondta Kádasi Zoltán, akinek családjában hagyomány a lakodalmak ceiebrálása. Esküvő előtt a vőfély kikéri otthonról a lányt, de e hívogatás ma már nem divat. Pedig a hívogatás esetében a kikérés tulajdonképpen egy héten át tart. Ezután következik a fiúbúcsúztatás. Az örömanyák és örömapák rendszerint sírnak-rínak. A lakodalmas, az „érdemes vendégsereg" szórakoztatása ezután a vőfély feladata, aki meglepetésként népi játékokkal is szolgál. Például: a menyasszony helyet foglal egy széken, elébe fehér lepedőt tesznek, arra térdel a vőlegény. Öt koros asszony a vőlegény köré áll, és ujjal böki meg, ha nem a helyes választ adja a vőfély kérdésére, ami többnyire arról szól, hogyan kell az ifjú asszonykának a szavára adni. Az efféle játékokat csak az igazi parasztlagzit kedvelő párok kérik. Ma már van olyan esküvő is, ahol a vőfélynek csak az ételt kell köszöntenie, minden más formaság elmarad. A jótékonysági lakodalom Körmendi Béláné nyugdíjas ápolónő ötlete volt. Úgy tapasztalta, sokszor előfordul, hogy nem a legmegfelelőbb gyógyszereket és nem a megfelelő mennyiségben kapják meg a szentesi kórház betegei. Ezen a helyzeten ő javítani szeretne. Ezért tervei szerint még több hasonló rendezvényt szervez, melyeknek bevételét a kórház számára ajánlja fel. A jótékonysági alkalom fővédnökségét Szirbik Imre, védnökségét pedig Ollai Istvánné városi képviselő vállalta el. Mint mondta: nem fogadta el a számára felkínált tiszteletjegyet, hanem megvásárolta, mert úgy gondolja, neki is hozzá kell járulnia a cél megvalósulásához. B. G. A násznép lovas kocsival vonult végig a városon. (Fotó: Karnok Csaba)