Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-01 / 204. szám

A Délmagyarország és a Délvilág kulturális magazinja s; Hottósi Zsolt Göncz Árpád az emlékiratain dalgozik lljra a magam ura vagyok Magvar Köztársaság két cik­luson keresztül hivatalban volt előző el­nökének külön irodája van a budapes­ti Kossuth téren, a Miniszterelnöki Hiva­tal épületének második emeletén, s je­lenleg is jár neki a szolgálati autó, so­főrrel. Mindennapjai azonban már nin­csenek percre pontosan beosztva úgy, mint tízéves elnöksége alatt. Elmaraaa protokoll is, így nemrég végre szabadon betérhetett egy szlovéniai kiskocsmá­ba, és elfogyaszthatott egy lasagne-t. A közvetlenségével népszerűséaet szer­zett egykori államfő, mindenki „Árpi bácsija" leköszönése utáni politizálásá­ról, a demokráciáról és az értelmiség sze­repének megváltozásáról is nyii foko­zott lapunknak. amikor az értelmiségieket felváltják a professzionális politikusok? - Inkább azt remélem, hogy előbb-utóbb eljön majd a független politikusok kora. Akik­nek a megélhetési fonásuk nem a politika, akik az üzleti vagy a tudományos életben, a társa­dalmi tevékenységük során megteremtették már maguknak a politikai működésük társa­dalmi, anyagi bázisát, és nem létkérdés szá­mukra, hogy bent maradjanak a parlamentben egy választás esetén, vagy ha a pártjukkal történetesen nem értenek valamiben egyet. - Hogyan változott meg az elmúlt évek alatt az írástudók szerepe a politikai élet­ben? - Szelényi Iván szociológus annak idején azt mondta, hogy a magyarországi szocia­lizmus nem a proletariátus, hanem az értel­miség diktatúrája volt. Ez megkönnyítette, hogy a demokrácia mivolta és hogyanja, a de­mokratikus jogok fogalma tisztázódjék, vagy­is az ország úgy ment neki a rendszerválto­zásnak, hogy mind a konzervatív, mind a li­berális, mind a szocialista értelmiség tisztá­ban volt a demokrácia lényegi követelmé­nyeivel. Ezt tükrözi a magyar alkotmány, amely minden hibájával együtt rendkívül életképes rendszert alkot, amit nehezen lehet felrúgni. Azt, hogy az értelmiség szerepe egy globalizált kapitalista fejlődésben csökken, nem lehetett előre látni. Igaz: a szocializmus­ban az értelmiség jó része nem volt függet­len, de volt morális bátorsága ellentmonda­ni a szervezeti függésnek. Utána ez a szerve­zeti függés megszűnt, s vele együtt a szerve­zetadta befolyás is csökkent, amire általában nemigen számítottak. Következésképpen az értelmiség egészének csökkent az érdek- vagy gondolatérvényesítési képessége. A külön­féle ideológiáktól vezérelt, de hihetetlenül magas fokú, és a kulturális „fehér foltok" el­tüntetésére törekvő irodalmi műveltség szint­je alábbhagyott. Közép-Európában 250 éves múltja volt annak, hogy az értelmiség mond­ta ki azt, amit a politikusok, a hatalom sose tudott kimondani. Az értelmiség szerepe má­ra úgy jelentéktelenedett el, hogy gazdaság­függővé vált a korábbi szervezetfüggő álla­pot helyett. - Készül arra, hogy kiadja az emlékira­tod? - Nyolcvanéves korában az ember nem te­het biztosan ilyen ígéretet. Nagyon szeret­ném megírni, gyűjtöm az anyagot, amiből borzasztóan sok van. De azt, hogy megjele­nik-e vagy sem. majd én döntöm el. - Elnök úr tavaly augusztusban távozott posztjáról. A civil életbe visszatérve milyen mértékben maradt a politika közelében? - Hazugság volna, ha azt mondanám, hogy teljesen kívül kerültem belőle. Ugyanakkora napi politikában, konkrét kérdésekben nem szeretek állást foglalni, inkább elvi kérdé­sekben hallatom a hangom. - Kérnek öntől tanácsot poldikusok? - Ezt talán túlzás volna állítanom, hiszen ha a döntéshozatalban nincs részem, akkor ta­nácsot sem kell kérni tőlem. A véleményem­re pedig elsősorban azok kíváncsiak, akik pontosan tudják, milyen a gondolkodásmó­dom. Nyilvánvaló, hogy nem kémek tőlem ta­nácsot a Szent Korona utaztatásáról. Azt . azonban többen is megkérdezik, hogy szerin­tem távlatilag mi lehet fontos, és hogy ez vagy az milyen hatással lesz az európai uni­ós csatlakozásunkra, vagyis külpolitikai kér­désekben gyakrabban fordulnak hozzám. Hi­szen a külföldi államfőkkel való barátságom nem szakadt meg. - Melyikükkel ápol szoros kapcsolatot? - Messze a legjobb baráti kapcsolatom Milán Kuéan szlovén elnökkel alakult ki, most például két hétig az ő vendége voltam. De Rudolf Schuster szlovák államfővel, va­lamint a lengyel és az osztrák elnökkel is jó­ban vagyok. A spanyol királyi családhoz is jó személyes viszony fűz. - Nyilván ma más körülmények között utazott Szlovéniába, mint amikor köztár­sasági elnök volt. Nehezen szokott hozzá a protokollhoz? - A feladatból egyenes adódik, hogy elnök­ként az ember napjai, a szombatot és a vasár­napot is beleértve, szinte percre be vannak osztva. Az elemi udvariasság megköveteli, hogy ehhez szigorúan tartsa is magát. Éppen ezért tíz éven keresztül egy háromórás bará­ti beszélgetés tökéletesen elképzelhetetlen volt számomra. Ma azt mondom, hogy 35-45 perc alatt lehet egy olyan beszélgetést foly­tatni, amelynek nyoma egy életre megma­rad, sőt barátságot indukál. Tekintve, hogy rengeteg ember készíti elő az elnöki progra­mot, amit leírnak és jóváhagynak, s ahhoz iga­zodik az elnök külügyi osztálya, a hivatala, a biztonsági szolgálat, a gépkocsivezető, az elnök eleve a programjának a rabja. Ha 39 fo­kos láza van, akkor sem lehet megváltoztat­ni - mond juk - három hónapos előkészítő munka termékét. Következésképpen az el­nök tíz évig az egészségével sem tud törőd­ni. Most. tíz év óta először lehettem szabadon Szlovéniában, a feleségemmel és egyetlen gépkocsivezetővel. Amikor beléptünk a ha­táron, várt a protokoll, de mikor kiléptünk, már nem búcsúztattak. Fölösleges egy munka­napját bárkinek elvesztegetnie arra, hogy ki­jöjjön elém a határra, kezet fogjunk, majd pedig visszamenjen Ljubljanába. Inkább jöj­jön le hozzám egy napra, hozzon magával fíir­dőnadrágot. és beszélgessünk egy jóízűt a tengerparton. Végre be tudtam menni egy kocsmába, és meg tudtam enni egy lasagne-t; ehhez nem kellett előkészítés. Útközben meg tudtam változtatni az útitervünket, és meglá­togathattunk egy-egy ismerőst, tehát a magam ura voltam. Furcsa érzés volt. - Az új magyar demokrácia első köztár­sasági elnökeként ki kellett alakítania egy államfői szerepkört. Mennyire volt erre hatással a saját személyisége, elkép­zelései, illetve az események? - Mindenféleképpen szerepe volt benne a magam személyiségének, annak, hogy so­ha nem voltam távolságtartó ember. Elnök­ként is megmaradtam Árpádnak azok számá­ra, akik hozzám közel álltak. A szigorú prog­dalmi igény és törekvés kérdése is. Megíté­lésem szerint a társadalom demokrácia vágya kielégítetlen, és ez nagyon jó, mert pontosan érzi és megfogalmazza, hogy a demokrácia hol hibádzik, és hol kellene igazítani rajta. Az emberi jogok fogaimával valószínűleg nincs mindenki tisztában, de azt mindenki utálja, ha egy hivatal packázik vele, ha a parlamenti dön­tések nem követik a józan érthetőség szabá­lyait, hanem hatalmi szempontokat vesznek figyelembe. Utálja, ha ígéreteket tesznek, és az ígéretek nem teljesülnek. Meg van elé­gedve, ha a gyermeke jobb oktatást kap, ha az életszínvonala emelkedik, ha figyelembe veszik még a védtelenek igényeit is. Ezek általános követelések. Ha ezeket bármelyik kormányzat nem teljesíti, az előbb vagy utóbb óhatatlanul visszaüt rá. Kétféle módon: a tár­sadalom vagy érdektelenné válik az ország po­litikai „élete" iránt, vagy szembefordul az uralkodó politikával. -Az értelmiség közül nagyon sokan kap­csolódtak be a rendszerváltás kezdetén a politizálásba. Eljön majd az az ülőszak, Még államfőként a horvátországi Eszéken. (Fotó: DM-archívum) ramomat próbáltam úgy igazítani, hogy a személyi kapcsolataimat megőrizzem. Ami­kor először mentem be egy boltba, azon vet­tem észre magam, hogy három perc múlva kiürült a helyiség, és nem tudtam miért. Ki­derült: kiürítették. Ez csak egyszer történt meg. Az, hogy valakit félretoljanak előt­tem, amikor az utcán megyek, kétszer-há­romszor fordult elő, többször már nem. Sze­rintem én éppen úgy kikerülhetek az utcán bárkit, mint ahogyan bárki más engem. Mar­haságnak tartom, hogy ha valahova megér­kezem, 150 méterre lezárják az utcát. Hoz­zám bárki odajöhetett, bármit megkérdezhe­tett, hisz ez természetes. Nem beszélve ar­ról, hogy odahaza is magam vettem fel a telefont, és amikor bemutatkoztam, megesett, hogy valaki azzal válaszolt: ne marháskodj már, öregem. - Elnök úr szerint hol tart ma az ország a demokrácia tanulásában, és mennyire bizonyultunk jó tanulónak? - A demokráciát nem csak a politika szem­pontjából kell vizsgálni, ez ugyanúgy társa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom