Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-24 / 223. szám

HÉTFŐ, 2001. SZEPTEMBER 24. AKTUÁLIS 5 A szegediek az Európa-fesztiválon vették birtokba a Kárász utcát Ünnepi díszbe öltözött a Belváros Európa-fesztivált hagyományteremtő szándékkal rendeztek Szegeden, először egy éve. A város akkor kapta meg az Európa Tanács Becsületzászlóját. Az idei Európa-fesztivál alkalmából a hétvégén rendezett ünnepi közgyűlésen Bor Zsolt akadémikusnak és Lékó Péter nemzetközi sakknagymesternek átadták a „Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért" emlékérmet. Az ünnepi közgyűlés után felavatták a felújított Kárász utcát és Kligl Sándor szobrait. Az ünnepségsorozatot tűzijáték zárta. - Szeged mai fejlődése és az 1879-es árvíz utáni újjáépítése közel azonos jelentőséggel bír a város életében - jelentette ki a szegedi Európa-fesztivál ünnepi közgyűlésén Bartha László polgármester. A Belváros rekonstrukciójáért egész Szeged összefogott, hiszen nem akadt számottevő erő, ami ellenezte volna a munkát - folytatta a polgármester. Bartha László megköszönte a szegediek türelmét, amire a munkálatokkal járó kellemetlenségek miatt volt szükség. A polgármester után a közgyűlés díszvendége, Pokorni Zoltán mondott ünnepi beszédet. A Fidesz-MPP elnöke kitért a szegedi Európa-fesztivál jelentőségére, amely szerinte bizonyítja, hogy az ország uniós törekvéseit Szeged az elsők között támogatja. Klebelsberg Kunó egykori kultuszminisztert idézve hangsúlyozta: egy nemzet felemelkedése azon múlik, hogy mennyire képzettek polgárai. A pártelnök az amerikai terrortámadásra utalva kijelentette: sem gyermekeinkkel, sem magunkkal szemben nem engedhetjük meg a kétségbeesés luxusát, biztonságot kell teremtenünk a világban, ám ezt egyedül nem tudjuk megvalósítani, széles körű összefogásra van szükség. Pokorni Zoltán megnyitóját követően Bartha László polgármester adta át Bor Zsolt akadémikusnak, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, és Lékó Péter nemzetközi sakknagymesternek a „Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért" emlékérmet. A kitüntetést másodszor ítélték oda, tavaly Szent-Györgyi Albert szellemi örökösei és Martonyi János, szegedi születésű külügyminiszter vehették át az elismerést. Bor Zsolt felszólalásában emlékeztetett a fiatal tehetségek felkarolásának fontosságára. Lékó Péter felidézte azokat az időket, amikor kezdő sakkozóként a térképen kellett megmutatnia a nemzetközi versenyeken ellenfeleinek, hol is található Szeged. „Ma már nem kell térképpel utaznom, és ez nagyon jó érzés" - fogalmazott az ifjú, világhírű szegedi sakkozó. Az ünnepi közgyűlés a Akinek a birtokában van a tudás, nem lehet fennhéjázó, mert így nem őt magát, hanem a tudást fogják megbélyegezni - figyelmeztette magyar és az európai hin azokat a szegedi diákokat Pokorni Zoltán, akiket a város tanulmányi eredményeik, és az országos tanulmányi versenyeken elért helyezéseik IUSZ hangjaival kezdődött. elismeréseképpen jutalmazott. A „Szeged Ifjú Tehetsége" díjat Szeles Annamária, a Tarjáni Magyar-Német Kéttannyel(Fotó: Schmidt Andrea) vű Altalános Iskola, Tihanyi Zsuzsanna, a Király-König Péter Zeneiskola, Farkas Ágnes, az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium, Jankó Zsuzsanna, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium diákjai, illetve Kovács Andor és Varjú Péter, a Gábor Dénes Szakközépiskola és a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium volt tanulói kapták. A kiemelkedő eredményeket elérő diákok tanárai a „Szeged Ifjú Tehetségéért" díjban részesültek. Az elismerést ugyancsak Pokorni Zoltán adta át Fiilöpné Szekeres Ibolyának a Tarjáni Magyar-Német Kéttannyelvű Iskola, Paragi Jenőnek, a Király-König Péter Zeneiskola, Csiszár Imrének és Kovács Lászlónak a Ságvári Gimnázium, Dudás Zoltánnénak és Schultz Jánosnak a Radnóti Gimnázium, Marótiné Nagy Veronikának és Czapár Péternek a Gábor Dénes Gimnázium tanárainak. A díszközgyűlés résztvevői ezután - mazsorettek és a hagyományőrző honvédek nyomában - a Dugonics téren felállított színpadhoz vonultak, ahol ágy úszó jelezte az ünnepség kezdetét. A felújított, megszépült Kárász utcát és Kligl Sándor szegedi szobrászművész a korzózókat köszöntő alkotásait Pokomi Zoltán adta át. Fontos, hogy a szegediek a jövőben is gondozzák, óvják a történelmüket őrző Belvárost fogalmazott a volt oktatási miniszter. A hivatalos ceremónia után a szegediek valóban birtokba vehették a Belvárost. Az ünnepi programsorozatot tűzijáték zárta. Köri Barnabás Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért" emlékérem Bor Zsolt akadémikusnak Lékó Péter sakknagymesternek Az az elismerés ösztönzi az embert a legjobban, amelyet a szűkebb hazájától kap - mondja Bor Zsolt akadémikus. A lézerfizikai kutatási eredményeivel önmagának nemzetközi szakmai rangot és az országnak is reputációt szerzett tudós az általa vezetett Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéket (Szegedi Tudományegyetem) a tudományos világban számontartott lézerfizikai kutatóhellyé és iskolává fejlesztette, ahonnan számos kiváló kutató viszi Magyarország, Szeged és az egyetem hírét. - Bár most az Egyesült Államokból érkezett haza, úgy tudom, külföldi kutatói karrierje Németországban kezdődött. - Szerencsém volt, mert a német társadalom már akkor, a hetvenes években és azóta is olyan, hogy a tehetséges, szorgalmas, alkotásra képes embereket, azokat, akik értenek valamihez, függetlenül attól, hogy fizikusok vagy éppen sakkozók — magasra értékeli. Eredetileg egy ösztöndíjjal kerültem ki Göttingenbe, és mivel az első évi ténykedésem eléggé sikeresnek bizonyult, megszakításokkal hat évet töltöttem ott lézerfizikai kutatásokkal. Mivel az idők során másokat is sikerült magammal vinnem, kiváló kollégákat, akik egyébként azóta valóban fényes tudományos karriert futottak be, mint Rácz Béla, Szabó Gábor, Szatmári Sándor, elmondhatom, hogy a fizikusoknak ott valóban sikerült Szeged reputációját megcsinálni. Amikor úgy a harmadik szegedi kutató ,.kipróbálását" javasoltam, a főnököm azt mondta: Szeged bizonyára nem egy feneketlen forrása a tehetségeknek... Aztán belátta, ha nem is feneketlen, azért elég bő forrás. - Vázlatosan át lehet tekinteni, hol-merre sikerült megjegyeztetnie azóta Szeged nevét? - A kilencvenes évek közepén elkeveredtem a texasi Houstonba, a Rice egyetemre, ahol államközi szerződés alapján dolgozhattam és az erre hivatott tudományos testület éves kongresszusi beszámolójában, amely az elnök elé kerül, a mi együttműködésünket jellemezték a legsikeresebbnek. Elmondom - talán megmutat valamit abból, mi a haszna, hogy a magyar tudósok járják a világot -, hogy a Rice egyik tehetséges hallgatója, aki a világon bárhol „beváltható" ösztöndíjat nyert, a szegedi egyetemet, a mi tanszékünket választotta. Ha hallott is volna valaha Szegedről, akkor sem jut eszébe idejönni, ment volna inkább Oxfordba. Csakhogy ő személyesen ismert bennünket... Nos, vissza a vázlathoz! Azt hiszem, San Diegóban is megjegyezték Szeged nevét, ott a korábbiaktól eltérő közegben, egy high-tech cég kutatási-fejlesztési részlegében dolgoztam. Most pedig Irvine-ban, Los Angeles-től egy kicsit délre, szintén egy csúcstechnológiai vállalkozás kutatás-fejlesztési osztályán gyártunk lézereket - szemészeti célokra. A részleg vezetője Juhász Tibor, akivel '94-ben kezdtük el Irvine-ban a kutatásokat. s aki rajtam kívül sok más magyar szakemberrel dolgozik a cégnél. Kicsi a világ... A szűkebb haza elismerése nagyobb teljesítményre ösztönöz (Fotó: Schmidt Andrea) - Hol van leginkább otthon benne? - Ez nem kérdés! Mindenütt jól érzem magam, de sose jutott eszembe, hogy ottragadhatnék valahol... A kutató olyan ember, aki nem egyszerűen a pénzért dolgozik, hanem mert szenvedélyesen érdekli, amit csinál. Az elismerés persze jólesik, különösen a szűkebb környezet figyelme. Pro Urbe-díjat kaptam már Szegedtől... Sose felejtem el, hogy Szőkefalvi-Nagy Béla professzor úr, aki különleges egyéniség, őszinte ember, kiváló tudós matematikus volt, számos magas kitüntetést kapott, külföldi egyetemek díszdoktora, akadémiák tiszteleti tagja volt, mégis azt mondta, amikor Szeged díszpolgára lett, hogy a sok közül két kitüntetésére a legbüszkébb: a Lomonoszov-díjra, amiről ugyebár tudjuk, hogy szakmabeliek, a szovjet matematikusok ítélték oda, akiknek olyan hírük volt a világban, mint a sakkozóiknak... És a szegedi díszpolgárságra, mert ezt az övéitől kapta. Otthon - Szegeden vagyok. És ezt a jó érzést fokozza a város elismerése. Sulyok Erzsébet A szegedi sportolók közül Lékó Pétert ismerik legtöbben a világban. (Fotó: Miskolczi Róbert) A sportbarátok közül többen csak így emlegetik a Tisza-parti sakknagymestert, Lékó Pétert: Szeged büszkesége. A huszonegy éves kiválóságot a világ legjobb játékosai között tartják számon. Jelenleg a nemzetközi ranglistán az ötödik helyet foglalja el. A nagymenők között még mindig ő számít a legfiatalabb versenyzőnek, így a szakemberek fényes jövőt jósolnak neki. Lékó Péter révén Szeged nevét az egész világon megismerték. Többen arra számítottak, a sikerek hatására elhagyja a várost. Nyilatkozataiban már többször kijelentette: ragaszkodik Szegedhez, hiszen ideális körülmények között tud felkészülni a versenyekre. Egy éve házasodott össze az örmény származású Szofi Petroszjannal. Feleségének édesapja azóta a megyeszékhelyen él, az egykori kiváló sakkozó és sikeres edző vejének, Péternek a szakmai munkáját irányítja. - Ha valaki járt már Lékó Péter lakásában, annak nem volt nehéz észrevenni a rengeteg kupát, emlékérmet, oklevelet. Szombaton újabb elismeréssel gyarapodott, ezt most kivételesen nem egy megnyert verseny után nyújtották át. Különlegességnek számít ez az elismerés: a „Szeged nemzetközi kapcsolataiért" kapott emlékérem? - kérdeztem a sakkozótól. - Nagyon! Hetekkel ezelőtt értesítettek először arról, hogy meghívást kapok az Európa-fesztiválra. Örömmel vettem az invitálást. Néhány perc múlva azonban kiderült, hogy nem csak mint nézőre számítanak reám, hanem egy kitüntetést vehetek majd át. Hatalmas megtiszteltetés ez. Megmondom őszintén, nagyon meghatódtam, amikor átvettem az emlékérmet. - Éppen a Délmagyarország írta le először, hogy Szeged utazó nagykövetének szerepét tölti be. Bejárta a világot, sok-sok országban versenyzett. Mennyire ismerik a városunkat? - Fiatalon, tizenévesen kezdtem el versenyezni. Az első időszakban mindig megkérdezték, hogy hol található Szeged? Mostanra nagyot változott a helyzet. A sakkban járatosak tudják, hogy szegedi vagyok, elég sok információval rendelkeznek a városról. Büszke vagyok arra, hogy itt élhetek, és sakkozóként örömet és sikereket szerezhetek a helyi embereknek. - Érdekes, hogy feleségének a szülei is Szegedre költöztek. - Évekkel ezelőtt kezdtem kialakítani a szakmai stábomat. Először a kubai származású Amador Rodriquez, majd az orosz származású Arthur Juszupov került be a csapatomba. Az első időszakban főként külföldön gyakoroltunk. Egy idő után elengedhetetlenné vált, hogy ők Szegedre jöjjenek. Mindkét trénerem, amikor megismerte a várost, amely teljesen elvarázsolta őket, beleszerettek. Imádnak és szeretnek hozzám jönni. Ugyanez történt Szofi szüleivel is. Feleségem annyi szépet mesélt az itteni életről, hogy Németországból elköltöztek. Ez számomra jött a legjobban, hiszen így Arshak Petroszjan, az örmény válogatott szövetségi kapitánya irányítja a munkámat, vele mindennap tréningezhetek. - Úgy tudom, a beszélgetésünk előtt is gyakoroltak. Újabb külföldi tornán vesz részi? - Hetek óta rengeteget edzünk, különböző partikat elemzünk. Egy hosszabb versenymentes időszakon vagyunk túl, és ezt nem pihenéssel töltöttük. Az elkövetkező időszakban felgyorsulnak az események, október 12-én kezdődik a csapat-világbajnokság. A minél sikeresebb szereplés érdekében október l-jétől Szegeden edzőtáborozik majd a magyar válogatott. Ilyenre nagyon régen nem volt példa, remélem, jó hatással lesz ez az összetartás az együttesre. - Nem lesz nagyon fiatal a gárda? - Sajnos többen lemondták a szereplést, így mellettem csupa-csupa tinikorú játékos ül majd asztalhoz. Ők is jó sakkozók, és mindannyian bizonyítani szeretnének. Ez akár jó hatással is lehet a nemzeti együttesre, képesek lehetünk a meglepetésre. Süli Róbert