Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-06 / 182. szám

Kalapácsvelőink a döntőben ATLÉTIKA ÉS A DÉLVILÁG SPORTMELLÉKLETE RTJA Nyári Sándor bízik az ígéretekben Megindult a játékosexodus? Pár nappal Nyári Sándor optimista, mármár a jövőt is tervező nyilatkozata után drámai fordulatot vett a Délmagyarországi Röplabda Kft., vagyis a szegedi férfi röplabda sorsa. A játékosok egymásután igazoltak el, vagy kezdtek tárgyalni más egyesületekkel. A keret, kis túlzással, napról napra fogy. Pillanatnyilag ketten (Mészáros, ifj. Grózer) rendelkeznek élő szerződéssel, egy embernek (Mondi) a sorsa pedig bizonytalan - a többiek szabadok. Az edző (is) hisz, és úgy gondolja: lesz csapata. Eddig tizennyolc röplabdás neve került kapcsolatba a Szegeddel. Csináljunk még egyszer - reméljük, nem utoljára! - leltárt. Először a már ismertek: Jánosi Gábor és Torma Péter a Kecskeméti RC-hez igazolt, Berkes Zoltán abbahagyta sportpályafutását bár, mostanában hírbe hozzák szülővárosának, Kazincbarcikának a csapatával míg Bunford Béla az AEK Athénhoz írt alá. Úrfi Csaba úgy távozott (Dunaferr SE), hogy tulajdonképpen itt sem volt - csupán szóbeli egyezség kötötte a Tisza-parti klubhoz. Mészáros Péter, Mondi Gergely és Tamás Zoltán a Nyíregyházával tárgyalt, utóbbi már a szabolcsiakkal edz. - A nyírségieken kívül a Kazincbarcika és a Kaposvár is megkeresett - árulta el a válogatott center Mondi -, de még nem írtam alá sehova. Sajnálom, hogy ilyen helyzet alakult ki Szegeden. Péterfy Tibor sorsa kétszeresen is eldőlt: - Július 5én, mivel nem kaptam fizetést, egyoldalúan felmondtam a szerződést - ennek jogosságát Nyári Sándor azóta is vitatja - és július 20-tól pedig munkanélküli vagyok. A járandóságom miatt perlem az egyesületet, úgy tudom, augusztus végén lesz a tárgyalás. Nem vagyok jó passzban: két hete újra kiugrott a térdem és már nincs lelkierőm végigcsinálni a műtétet, a fekvést, a mankózást. Álmatlan éjszakák után úgy határoztam - nem volt könnyű -, hogy 23 évesen abbahagyom a röplabdát. Még nem tudom, mi lesz velem... Ifj. Grózer Györgyöt és a már említett Mészárost szerződés köti a klubhoz. Vjacseszlav Nyirka megígérte Nyárinak, hogy augusztus 10-én, vagy 11-én visszatér Szegedre -, viszont ez is csak szóbeli megállapodás. Jurij Melnicsuk is szívesen maradna a Tisza-parti városban, a konkrét megegyezésre vár (a héten ül le vele tárgyalni Nyári), de lehet, hogy ismét Törökországot választja. Hulmann Zsolt és Petheő Gábor dolgozik, igyekszik egzisztenciát teremteni magának és a családjának. - Rendkívül nagy a bizonytalanság, s ez a legrosszabb, ennél még a nem is jobb - közölte Hulmann. Valószínűleg emiatt mentek el többen, vagy tárgyalnak más együttesekkel. Szeretnék még egy-két évet röplabdázni és elsősorban Szegeden. Nyári Sándort nehéz elérni még mobilon is, egyfolytában szponzor után kutat. Optimista vagyok: ha a legrosszabb következik be, az sem keserít el, van ugyanis egy mondás, miszerint mindennek a vége, valaminek a kezdete is. Ha kell, elölről, a nulláról kezdjük. Lehetséges új szerzeményként röppent fel Pásztor Attila neve, akit Kaposvárott szabadlistára tettek -, akárcsak Berkest, ót is hírbe hozták (pontosabban ó nyilatkozta) a Vegyész RC-vel. Vele és az újvárosi Forgó Nándorral tárgyalási szinten került kapcsolatba a Délmagyarországi Férfi Röplabda Club (DFRC). A szegedi Nacsa Gábor a Radnótiban tanul, ő biztos marad. Farkas Andor otthon, Kecskeméten a városi televíziónál dolgozik - a hívó szóra vár. Mi lehet a pánikszerű exodus oka? Ezt Mészáros Péter fogalmazta meg a legtalálóbban: - Három hónapja nem kaptam fizetést, tehát az a szerződés, amely az egyesülethez köt jogi úton könnyen megtámadható. Türelemmel voltam, vagyok, de nem várhattam tovább: családom van és augusztus l-jén a legtöbb klubnál betelik a keret. Az ember nem tehet mást, keresi a lehetőségeket. Lejárt a július 31 -ei határidő. Egy belga (a cég képviselője a napokban megerősítette: jelentősebb összeggel kívánja támogatni a röplabdacsapatot) és egy német vállalat van a kalapban, fővagy névadó szponzorjelöltként. Viszont az ígéreteken kívül eddig még semmi (aláírt szerződés) sincs. Addig pedig pénz sincs, nem lehet a játékosokkal szerződést kötni, kifizetni a tartozásokat. Az idő, úgy tűnik, a szegedi röplabda léte ellen dolgozik és még az a faramuci helyzet is előfordulhat: mire lesz pénz, elfogy a csapat. Nyári Sándor vezetőedző, aki egyedül vette a vállára (kénytelen volt) a szponzorkeresés terhét, derűlátóbb: - Lesz csapat! Napi kapcsolatban állok a játékosokkal, s azt mondják: ha rendeződik minden, maradnak. Türelmet kértem és kérek. Nehéz helyzetben vagyunk és a többi egyesület sem kímél minket, de ez természetes. Valószínűleg én sem cselekednék másként, ha a Kaposvár, vagy a Dunaferr megroggyanna. A vezetőedző Péterfy ügyéről elárulta: szerinte nincs szó perről, ügyvédekkel egyeztetnek és keresik a jó megoldást. A szakvezető számít Mészárosra, Hulmannra, Nyirkára, Melnicsukra, ifj. Grózetre, Nacsára, Tamásra, Petheőre és Farkasra. De még a Mondiszerzódés miatt is beszél Gergővel és az édesapjával. Az is elképzelhetó, hogy két-három profi státusú játékossal vágnak neki a bajnokságnak. A „futkosásnak", a támogatókeresésnek már van eredménye: a Westel és a Csavarker segített, így nevezhetett a DFRC a Profi Ligába és az Európai Elcsapatok-kupájába. Visszatérve a játékosokhoz: három csapatnélküli, szegedi kötődésű röplabdást (Neizer Zoltán, Rácz László, Csíkos Gábor) említettem Nyári Sándornak: - Már dolgoztunk együtt, sikerekben és konfliktusokban is részünk volt, lehet, hogy ismét összesodor minket a sors. Azt még megjegyezném: bár mindenki engem keres, rajtam kéri számon a fizetést, nem az enyém a klub tulajdonjoga. Harmincmillió forintot nehéz szerezni, ráadásul az egészségi állapotom sem javult, inkább romlott, fáradékonyabb vagyok. Nem panaszkodom, csinálom. A polgármester urat is ostromlom - egyelőre eredmény nélkül -, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel emeljék a támogatásunk összegét. Az biztos, hogy augusztus 13-án elkezdjük a felkészülést. Bush fogadta Armstrongot Munkatársunktól George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke a rezidenciáján fogadta Lance Armstrongot, a Tour de Francé profi országúti kerékpáros körverseny háromszoros győztesét. — Lance minden amerikai embernek a példaképe. Ő a megtestesítője a szűnni nem akaró küzdeni akarásnak és a sportszerűségnek mondta Bush. - A súlyos betegsége alatt sem vesztette el a hitét és visszatért a csúcsra. Bush kiemelte, hogy a Tour-on a német Jan Ullrich bukásánál Armstrong megállt és segítséget nyújtott egyik legnagyobb vetélytársának. A kerékpáros a Fehér Házban rákbetegségben szenvedő gyerekekkel találkozott, a miniszterelnöknek pedig egy kerékpárt, fejvédőt, valamint a Tour-on viselt sárga trikóját adta ajándékba. - Azt szeretném, ha az elnök úr ebben a mezben járna kocogni - mondta Armstrong. Az amerikai kerékpáros hererákból épült fel. Húszéves kapcsolat vajdasági egyesületekkel Horgászverseny a Gumison Munkatársunktól Mindhárom magyar kalapácsvető - az esélyeknek megfelelően bejutott az edmontoni atlétikai világbajnokság döntőjébe. A hét végén a vb-n három számban avattak bajnokot, míg ma újabb négyben rendeznek finálét. A magyar szempontból legérdekesebb szám, a kalapácsvetés selejtezőjében három hazai kiválóság indult. Kiss Balázs 79,6 méterrel másodikként, Gécsek Tibor 79,29 méterrel harmadikként, míg Annus Adrián 78,57 méterrel kilencedikként került a ma hajnalban, 0.40-kor kezdődött fináléba. A rúdugró Molnár Krisztina és a gerelyhajító Szabó Nikolett viszont kiesett. A 13 tagú magyar küldöttségből elsőként Molnár mutatkozott be. A selejtezőben másodikra teljesítette a 4, a 4,15 és a 4,25 méteres magasságot, a 4,35 métert azonban már nem tudta átugrani, így tizedik lett a csoportjában. Szabó a selejtezőben 57,21 méterrel kezdett, majd egy sikertelen kísérlet után 57,60-ra javított. Ez az eredmény a csoportjában a hetedik, összesítésben a 14. helyhez volt elég, így a második legjobb kiesőként búcsúzott. A vb első két napján három számban avattak bajnokot: a férfiaknál a súlylökést az amerikai Godina (21,87 Gécsek Tibor harmadikként jutott a kalapácsvetés mai fináléjába. (Fotó: MTI/AP/Thomas Kienzle) méter), a 20 km-es gyaloglást az orosz Raszkazov (1:20.31 óra), a maratoni futást pedig az etióp Abera (2:12.42 óra) nyerte. Néhány érdekesség a vbről: a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) törölte az orosz futónó, Olga Jegorova versenyzési jogának a felfüggesztését, így a doppinggyanúba keveredett hölgy rajthoz állhat a csütörtöki, 5 ezer méteres futás előfutamában. Az edmontoni esemény okosai szerint a 100 méteres síkfutásban Maurice Green hihetetlen világcsúcsot futott volna, ha a középdöntóben nem akadályozza a szél. Az amerikai klasszis 5,1 m/s-os ellenszélben 9,88 mp-t ért el, a matematikusok és a mérnökök szerint ideális körülmények között 9,58-at jelentett volna. A világcsúcsot Green 1999-ben állította fel, 9,79 mp-cel. Az atlétikának is megvan a tökutolsó figurája. A 100 méteres síkfutás előfutamában az amerikai szamoai Trevor Misipeka 14,28 mp alatt ért a célba, közel 35 méterrel lemaradva a legjobbtól. A 136 kg-os atléta - aki amerikai futballista akar lenni testhez álló becenevet kapott: Teknős Trevor. Horgászverseny tartotta izgalomban a résztvevőket, a nézelődőket és a halakat a Gumison. Négy csapat mérte össze tudását a Szegedi Hermán Ottó Horgászegyesület szervezésében; a vajdasági meghívottak, váratlan akadályok miatt, nem érkeztek meg. A Hermán egyébként nyolc vajdasági horgászegyesülettel tartja a kapcsolatot, immár húsz éve. „Végre egy olyan víz, ahol nincs törpeharcsa!", mondták a versenyzők. A hódmezővásárhelyi Dobó Ferenc Horgászegyesület, a rúzsai Napsugár, a szarvasi Kákafok, és a házigazda Hermán tagjai bemutatták: a versenyhorgászat nem igazán az a melankolikus merengés, amit a horgászatról általában képzel az ember: nem múlt el perc anélkül, hogy levegőbe ne emelkedett, vagy szákba ne került volna egyegy hal. Akik végigsnecizték a versenyt, általában 3-3,5 kilónyi összmennyiséget fogtak, akik viszont egy óra után átálltak a kárászozásra, 4-6,90 kilóval zárták a versenyt. Ezüstkárászból nyolcvan-, dévérből hetvendekásak is akadtak. S lássuk az eredményeket! A legtöbb halat (6960 gramm) Szűcs Tamás fogta, a legeredményesebb nói versenyző Tari Józsefné (2260 g), a legeredményesebb ifjúsági pedig Tari Tamás (2700 gr), mindhárman hermanosok. Csapatban az 1. helyezést a vízterületet legjobban ismerő hazaiak érték el, 2. a Kákafok, 3. a Dobó Ferenc, 4. a Napsugár — tudtuk meg Schreiter Tibortól, a Hermán ügyvezető alelnökétől, aki csak azt sajnálta, hogy a vajdaságiak nem tudtak részt venni a jól sikerült vetélkedőn. Az egyesület egyébként húsz éve tartja a kapcsolatot nyolc vajdasági horgászszervezettel (Fisher Szabadka, Gold Hajdukovo, Szabadkai Szövetség, továbbá Ada, Magyar-, illetve Törökkanizsa, Zenta és Zrenjanin egyesületei.) A szabadkaiak szervezte Aranyhorog horgászverseny különösen emlékezetes szokott lenni; aranyhorgos, igaz, még nem volt a Hermán, de második helyezett (hat éve) igen - ötven csapat közül. A kanizsai napokon harcsafogás (kuttyogató módszerrel), általános horgászverseny, s halászléfőző vetélkedő fokozza az érdeklődést - egyszerre. A rendezvény sok nézőt vonz a vízpartra, öt-hatszázan izgulják végig a versenyt, a mérlegelésnél pedig ezernél is többen összegyűlnek. Megtörtént: félórás fárasztás után szakította el a zsinórt a kapitális harcsa... F. Cs. Csapatban a Szegedi Hermán Ottó Horgászegyesület együttese nyerte a kupát. (Fotó: Karnok Csaba)