Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-06 / 182. szám

SZOMBAT, 2001. AUGUSZTUS 4. AKTUÁLIS 5 Száztíz kilométer Csongrád megyében Időutazás és életérzés Szegeden, péntek este kilenckor a távoli robaj hallatán már senki nem volt biztos abban, hogy a veteránjárművek, vagy a Harley Davidsonosok érkeztek meg a Belvárosba. Azok tippeltek jól, akik a legendás kétkerekűeket választották. A „veteránok" szombat délután száztiz kilométeres túra után futottak be a Széchenyi térre. A hét végi Harley Davidson-találkozó résztvevői péntek este a Somogyi utcában támasztották le kétkerekűiket. - A Harley nem csak egy motor, hanem sokkal több annál: egy életérzés, egyfajta esztétikai élmény és még sok minden más is egyszerre. A szabadság szimbóluma. Akik erre a motorra ülnek, nem száguldoznak. nem rohannak, hanem vonulnak az utakon és nagyon jó barátságban vannak egymással - meséli Dohai Attila, a Budapest Chapter motorosklub elnöke. Heizler Tamás szervező, a Porsche Szeged ügyvezető igazgatója nem tartozik az öreg motorosok közé, még csak egy éve HD-tulajdonos. - Tavaly június végén vásároltam meg ezt az 1994es, Heritage Softail Classic típusú motort. Régóta szerettem volna már Harleyt, de soha nem hittem, hogy nekem is lehet egy ilyen gépem. Tavaly júniusban egy barátom megkért, vigyem le a motorját Alsóőrsre, az ottani HD-találkozóra. Ez akkora élmény volt, hogy amikor hazajöttem, az első kedvező lehetőséget megragadva, azonnal megvettem ezt a gépet. Az, hogy a Harley Davidson nem csak a férfiak kiváltsága, arra jó példa a szegedi Laudisz Andrea, aki már több mint fél éve egy Sportster tulajdonosa. Andreát férje, aki szintén HD-tulajdonos „fertőzte meg" az amerikai kétkerekű szeretetével. - Külföldön láttam, milyen sok lány motorozik, így én is kedvet kaptam - teszi hozzá Andrea. Egy 1930-ban gyártott V30-as típusú Harley Davidsont azok is megcsodálhattak, akik szombat délután a veterán járművekre voltak kíváncsiak. A hőség ellenére hatalmas érdeklődés kísérte a kékes kipufogógázba burkolózó veteránok érkezését. A nyolcvankét darab két- és négykerekű egy száztíz kilométeres Csongrád megyei túra után gördült be a Széchenyi térre. - Amikor az ember beül egy ilyen régi járgányba, úgy érzi, visszakerül abba a korba, ahonnan a jármű származik. Az autó hangulata, illata, kisugárzása nosztalgikus hatású - foglalta össze a régi autók-motorok varázsát Rácz Zoltán, a Dél-alföldi Veteránjármű Egyesület tagja. Helmut Zwickl, a 820 kilométerre lévő németországi Straubingból érkezett Szegedre, egy 1959-es Renault Dauphine Gordini típusú autóval. A férfi nem először jár Szegeden, hiszen felesége vásárhelyi születésű, így évente többször is hazalátogatnak. Arany T. János Nyáron a parlagfű miatt telefonálnak az önkormányzatnak Hívják a polgárok a várost Egy éve működik az önkormányzat zöldszáma. Az első félévben 413-an hívták a 06-80/820-032 számot, az idei esztendő első hat hónapjában valamivel kevesebben, 337-en tárcsázták, hogy az önkormányzat illetékeseinek jelezzék észrevételeiket, javaslataikat, panaszaikat. Elsősorban városüzemeltetési tárgyú bejelentések érkeznek az önkormányzat zöldszámára - tudtuk meg Tóth Endréné főtanácsostól. A polgármesteri hivatalban lehallgatják az üzenetrögzítőre mondott észrevételeket, majd jeleznek az illetékes irodák felé. Ezután pedig - a jegyző utasításának megfelelően - nyolc napon belül minden hívónak visszajeleznek. Tóth Endréné szerint elsősorban olyan információkat kapnak a telefonálóktól, amelyek az önkormányzat szakemberei előtt sem ismeretlenek. A legtöbben a köztisztasággal kapcsolatban emelik fel a kagylót, észrevételeiket továbbítják a Környezetgazdálkodási Kht.nak. De sokan hiányolják pélHalálos Tudósítónktól Egy hétéves földeáki kisfiú tartotta hazafelé pénteken este Szikáncs és Földeák között. A Makót Vásárhellyel összekötő fűútra azonban a kisfiú a kerékpárjával megállás nélkül dául a kerékpárutakat - őket csak tájékoztatni tudják az önkormányzat kerékpárút-fejlesztési koncepciójáról. Minden telefonálót visszahívnak ugyanis, már amennyiben a polgárok meghagyják elérhetőségüket. Általában „idényjellegűek" a hívások, például nyáron megszaporodnak a bejelentések a parlagfűlelőhelyekről. A főtanácsos szerint így a polgárok segíthetik is az önkormányzat munkáját a parlagfűgócokat rejtő gondozatlan magánterületek felderítésében is. Tóth Endréné amellett, hogy kérte a polgárok türelmét - hiszen nem minden esetben sikerül rövid idő alatt orvosolni a bejelentett problémát - felhívta a figyelmet az önkormányzat három élő vonalára. Sokan ugyanis például útlevélügyben is a zöldszámot hívják, holott ilyen jellegű kérdésekre az 564311, az 564-168 és az 564 33l-es számokon kaphatnak választ. K. B. gázolás hajtott fel, éppen egy odaérkező Suzuki elé. Annak vásárhelyi vezetője hiába fékezett, az ütközést már nem tudta elkerülni. A gyermek a baleset következtében a helyszínen az életét vesztette. Szeged az állandóság és a változások városa Miért szeretik a turisták? A nyár talán legforróbb hetében is érdemes nekivágni Szeged utcáinak, s megszakítani a folyóparti vagy medence melletti hűsölést egy városnéző séta kedvéért - az összes megszólított turista így vélekedett, amikor a Belvárosban arról faggattuk őket, tetszik-e Szeged, mit tapasztalnak a városban. És az a „próbára tett" szegedi taxis sem akart átverni bennünket, amikor arra kértük, gyorsan vigyen „valahová", éhesek vagyunk, halat szeretnénk enni. Szegeden egy kiadós belvárosi sétába sok minden belefér, bár a kiskörúton kívül eső nevezetességeket, a zsinagógát vagy akár a Tisza-parti halászcsárdákat már kevesebben keresik fel. A legmeglepőbb tapasztalat talán az, hogy a Belvárosban folyó építkezéseket nem bosszantó kellemetlenségként értékelték a megkérdezettek, hanem a fejlődés, csínosodás örömteli folyamatának szükséges velejárójaként. Az ország másik feléből, Sopronból érkezett városunkba a háromgyermekes Vargha család. - Legutóbb négy éve jártunk erre - meséli az anyuka a Kárász utca sarkán -, azóta sokat változott itt minden. Egy száznyolcvanezres városnak igenis szüksége van ilyen elegáns központra, ahol lehet korzózni, találkozni, fagylaltozni. Az új szobrokra vagyunk kíváncsiak, múzeumba nem nagyon mehetünk a gyerekek miatt, ők még nagyon unnák a kiállításokat. És a Tisza-part! NeA kánikulai városnézés közben kellemesen hűt a fagyi. (Fotó: Schmidt Andrea) künk fantasztikus látvány, ahogy egy folyó végigkanyarog a városon, hiszen nálunk ez hiányzik - fejezi be. Az ország keleti csücskéből. Nyíregyházáról érkeztek Kertaiék, kisfiúkkal. Az apuka legutóbb kilenc éve járt errefelé, akkor még itt tanuló húgát látogatandó. Még most is jól eligazodom a városban. Nagyon tetszik, hogy itt nem változik semmi - kezdi élménybeszámolóját a házak és az utcák szépülnek, de újak nem épülnek, nem úgy, mint nálunk. Aki tíz éve nem járt Nyíregyházán, az egész biztosan eltéved, annyi az új épület. Mártélyról indulunk mindennap máshová kirándulni. - A régi épületek hangulata varázslatos - veszi át a szót felesége -, a mi lakhelyünk Szegedhez képest fiatal település, s ez sajnos hiányzik. Egy Kaposvár mellől érkezett, meglett korú tagokból álló csoport épp csak leszállt a buszról, ebéd előtt még annyi idejük maradt, hogy megálljanak a szabadtéri melletti borkimérésnél: Meglepő, ahogy az ember a nagy Alföld közepén hirtelen egy ilyen nagy és szép városban találja magát mondja a csoportvezető -, kár, hogy nehéz olyan jófajta homoki bort találni, ami felvehetné a versenyt a kicsit nyugatabbra termővel..Igédre viszont megkóstoljuk a híres szegedi halászlevet. A Felső Tisza-parti halászcsárdákba már csak azok jutnak el, akik kicsit nagyobb helyismerettel rendelkeznek, vagy nem átallnak helyieket megkérdezni. És próbára tett taxisunk ezt a barátságos csárdát ajánlotta, ráadásul nem is kerülőúton közelített felé. - Kérem, ez egész Magyarországon egyedülálló: a Tisza partján, árnyas fák alatt ilyen halászlevet enni! - jelenti ki ellentmondást nem tűrve egy Miskolcról érkezett úriember. A kellemes hangulat, ami nem kis részben a szívélyes vendéglátásnak is köszönhető, nem csak őt ragadja el, hiszen a szomszéd asztalnál ebédelő táborozók egyike vidáman kiáltja a pincérnek: - Ötéves elmúltam, sört kérek! W. A. A szilaj vasparipa nyergében... (Fotó: Karnok Csaba) Garázdaság Munkatársunktól Csoportosan elkövetett garázdaság és súlyos, életveszélyt okozó testi sértés alapos gyanúja miatt őrizetbe vett a rendőrség három magyarcsanádi férfit. Ketten 21 évesek, társuk még nem töltötte be huszadik életévét. A banda tagjai péntek éjjel Magyarcsanádon, egy szórakozóhely előtt ok nélkül belekötöttek egy négytagú társaságba, és puszta kézzel alaposan helyben hagyták őket. Az egyik áldozat sérülése súlyos, életveszélyes, társaié nyolc napon belül gyógyuló. Piaci dámák a városháza udvarán Operabohózat - zöldségkörettel Díszletnek használt műanyag zöldségesrekeszekkel teremtettek piaci miliőt a szegedi városháza neobarokk udvarán. Bárdi Sándor művészeti vezetésével a szegedi kisopera csapata minden nyárra kitalál valami bolondságot: pénteken és szombaton este a slágergyáros Offenbach egyik vígoperáját, a Piaci dámákat vitték színre, hulló káposztalevelekkel, karalábéval, sárgarépával. Az elmúlt években a közönség már megszokhatta, hogy a Muzsikáló udvar programsorozatának operabemutatója valóságos kánikulai „agymenés", ami abszurditásban rendre túllép a műfaj keretein, és sugárzik belőle: hallatlanul élvezik, akik csinálják. Idén is Toronykőy Attila rendezte a Bárdi Sándor által kiválasztott Offenbach-darabot, ami ebben a tálalásban közelebb állt a komolyan nem vehető, bármi megengedett benne bohózathoz, mint a klasszikus vígoperához. A válogatott szegedi muletet adhatna a kínzó kérdésre, de olvasni legfeljebb a bankókat tudja. A kofák közül ketten is pályáznak az anyai szerepre; felbukkan a szerelmes kukta is - Szonda Éva alakítja törött lábbal, hősiesen kerekesszékben gurulva -, akadékoskodik a túlbuzgó piacfelügyelő: a szellemes Lőrincz Zoltán kap tapsot a szerepben. A mellékszálak elvarrása után végül a karmester oszt igazságot: a Levéláriát (Tosca) idéző zenei aláfestésre felolvassa a mindent eldöntő irományt. Kiderül, hogy az aggszűznek hitt harmadik piaci dáma az anya, a kalandor Raflafla ezreddobos - Lengyel Gábor játssza - pedig a felelősség elől annak idején megszökött apa. Teljes a happy end, jöhet a finálé, hullanak a káposztalevelek, zűg a taps. Offenbach könnyed, fülbemászó muzsikája és az összeszokott kisoperái gárda önfeledt mókázása ezen a nyáron is sikert aratott. Hollóst Zsolt zsikusokból kifejezetten erre az alkalomra összehozott, muzikálisan játszó Offenbach Zenekart az emeleti ablakból csúszdán érkező Oberfrank Péter zeneigazgató stílusos könnyedséggel vezényelte. Három jellegzetes karaktert formált bővérű humorral a három piaci dáma: Piskolti László (Mme Poiretapée), Andrejcsik István (Mme Buerrefondue) és Szilágyi Béla (Mme Madou). Hatalmas cekkerekkel érkeztek meg, amelyekből árukínálatukat bemutatva, zöldségeket szórtak a színpadra. A cselekményre nem érdemes túl sok szót vesztegetni: Ciboulette, a gyümölcsáruslány - Vajda Júlia énekelte-játszotta, a publikumot közben almával és répával etetve rádöbben, hogy nem tudja, kik a szülei. Csecsemőkora óta őriz egy levelet, ami feleSzilágyi Béla (Mme Madou), Szonda Éva (Croute-au-pot, a kukta) és Andrejcsik István (Mme Buerrefondue). (Fotó: Schmidt Andrea)