Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-31 / 203. szám

PÉNTEK. 2001. AUGUSZTUS 31. CSALADI KOR 11 Csongrádi vizeken Csongrádon a bőség zavarával küzdenek a horgászok. Válogathatnak: a Tiszára menje­nek-e, vagy a Körösre, illetve a szebbnél szebb holtágak valamelyikét válasszák-e. Sajnos, a cianidmérgezés előnytelenül változtatta meg a Tisza halállomány-összetételét. Ami nélkül nem szabad nekiindulni a csongrádi Ti­szának, az a helyismeret - figyelmeztet Sági Imre, a környék halfogási lehetőségeit jól ismerő horgászcikk­kereskedő, a Csongrádi Sporthorgászok Egyesülete és a csépai Kinizsi HE tagja. „Lehet jó halat fogni itt, de nem mindenhol", mondja. Keszegezésre a város alatti kövezés kiváló: kilós jászok éppúgy jönnek, mint dévé­rek, karikák. Harcsából öt-tíz kilósakat fognak, kuttyog­tatva; a sima fenekezés szinte csakis törpeharcsát ered­ményez. (A mértéktelen törpeszaporulat a ciánozás számlájára írandó: a méreg kipusztította, érzékenyebb, őshonos halak „üresen maradó" helyét törpeharcsa fog­lalta el, ikra- és ivadékpusztításával tovább csökkentve az említettek arányát. Egyébként a törpepaprikásnak nincs párja; évtizede még Szegedről is eljártak törpéz­ni a horgászok a körösi holtágakra.) Az utóbbi hetekben tíz-tizenöt kilós pontyokról is szól a fáma a Tiszán - per­sze, a „típusponty" egy-két kilós. Amurból ugyancsak akadt tíz kilón felüli. Csodás holtágak szintén fogadják Csongrádnál az embert, ilyen az intenzíven telepített György-víz, az Aranyszigeti-víz (kezelő: a Csongrádi Sporthorgászok Egyesülete), a Serházzugi-holtág (magánvíz lett, de itt is lehet horgászni), illetve a Kinizsi HE kezelésében lévő Csépai-holtág. Sági Imre szerint mostanság főleg a Serházzugi-holtág ajánlható a horgászok figyelmébe: nagyon , jnegy" az ezüstkárász, húszdekástól másfél ki­lósig. Persze, minél finomabb úszós szerelékkel, etetve, és: kenyérrózsával. F. Cs. Ki mint veti ágyát A csongrádi Tiszán a horgászathoz három dolog kell: helyismeret, helyismeret és helyismeret. (Fotó: Tésik Attila) Feng shui: ahol a barátság lakik Bágua-térképünk utolsó cikkelyéhez érkeztünk. Ott­honunk ezen szeglete hozzá­segíthet bennünket ahhoz, hogy barátokra, segítőtársak­ra, mentorokra leljünk. Vizs­gáljuk meg, hogy melyik he­lyiségek szerepelnek az em­lített körcikkelyben. Régen ez a térrész észak­nyugatra került, tehát nem kell feltétlenül világosnak lennie. A belépőnek ez a te­rület rögtön jobbra esik, és mivel mindenki ösztönösen a neki jobbra eső dolgokra fi­gyel fel először, nagyon hangsúlyos, amit ide helye­zünk. Ha a cikkelybe eső he­lyiség egy térben van a bejá­rattal (például egy nagyobb hallba lépünk), ügyeljünk ar­ra, hogy a szobának egyszer­re két funkciót kell betölte­nie - ezt lehetőség szerint válasszuk szét, ha nem is fal­lal, de a megfelelő tárgyak és színek alkalmazásával. A jobbra eső rész legyen min­dig kicsit világosabb, mint ahová belépünk. A bejáratot körülölelő rész (az emberi kapcsolatok lakhelye) inkább közlekedő funkciót tölt be, az attól jobbra lévő tér (a ba­rátok lakhelye) alkalmas in­kább az érkezők fogadására. Jó, ha ide egy üldögélő, vá­rakozásra alkalmas fogadó­részt rendezünk be. Nem baj, ha az étkező esik erre a tér­részre, a hálószoba vagy a dolgozószoba viszont sem­miképpen nincs itt jó helyen. Bár logikusnak tűnne, még­sem jó ötlet ide tenni a ven­dégszobát, hiszen egy üres szoba, mint szimbólum a ba­rátság hiányát jelenti. K. G. Az emberek 60 száza­léka gerincproblémákkal küzd, és sajnos már a fi­atalok között is sokan éb­rednek hát-, vagy derék­fájással. Felmerül tehát a kérdés, milyen legyen egy ágy ahhoz, hogy egészsé­ges és jó fekvést bizto­sítson. Az ágyak kialakításakor a testsúly eloszlását és a helyes testtartás biztosítását kell min­denek előtt figyelembe venni. Túl puha fekhely esetén a test nehezebb része, a medence túl mélyre süllyed, a gerincoszlo­pot hajlott helyzetbe hozza és deréktáji fájdalmakat okoz. De nem szabad az ágynak olyan keménynek sem lennie, hogy emiatt rosszul aludjunk rajta. A kényelmetlenség mellett ká­ros hatása is lehet, mert a me­dencecsont és a hát nem az alaknak megfelelően süllyed be. A váll és a kar elzsibbad, a nyak megfájdul. Rugalmas felületen viszont az ágy a test­formához igazodik, egyenle­tesen támaszt alá, így a gerinc­oszlop a természetes alakot ve­szi fel. A pámázat akkor biz­tosít komfortérzetet, ha felszí­ne a testet lágyan körülöleli, miközben a belseje felé nö­vekvő rugalmas erővel meg is támasztja. A kárpitozott bútorokkal szemben támasztott fiziológiai követelmények közül az egyik legfontosabb, hogy hőszige­telő képességük megfelelő le­gyen. A másik fontos követel­mény a légáteresztő képesség. Fekvőbútorok borítására csak azok a bevonatok alkalmasak, amelyeknek jó légáteresztésük van. Hasonlóan fontos a vízgőzáteresztés és vízgőzfel­vétel is. Az ember bőre folya­matosan nedvességet ad le, en­nek egy része beszívódik a kör­nyező anyagokba, másik része pedig elpárolog. A hagyomá­nyos, régi típusú pámázatok, amelyeknek textília bevonatuk Milyen a jó fekhely? Se túl puha, se túl kemény Szellőzés és hővezetés Farugó, habmatrac A bioágy előnyei ...úgy alussza álmát volt, lehetővé tették a nedves­ségleadás mindkét formáját. Az újabb párnázatoknál, elsősorban a PUR-haboknál a szervezet viszont nem tudja a vízleadást kellemetlen izzadás nélkül végrehajtani. Vásárláskor ezért nem mindegy, milyen ágyat, illet­ve matracot választunk. A le­gelterjedtebb konstrukció a fa­rugós tartószerkezet és hab­matrac. A matracot keresztirá­nyú farugók (rugós lécek) tart­ják, melyek enyhe görbülettel készülnek, így a tartószerke­zet mintegy hídként működik. Az alvó ember mozgását fel tudja venni, ideális flexibilis alátámasztást nyújt. A habmat­raccal szemben alapvető kö­vetelmény, hogy először eny­hén besüppedjen, majd erőtel­jes alátámasztást biztosítson, továbbá az, hogy kemény érzet ne alakuljon ki és ne legyen átülés (ne érezzük a tartószer­kezetet). Mind a PUR alapú, mind a latex matracok teljesí­tik ezt a feltételt: progresszív alátámasztást biztosítanak. Mindkét esetben gyakran ké­szülnek többrétegű kivitelben - ezáltal növelhető a matrac rugalmassága. A kamrák kiala­kításának további előnye az át­szellőzés biztosítása. A jó mat­racot mindkét oldalról párnáz­zák: külön téli és nyári felüle­teket alakítanak ki. A huzatok esetében a divatirányzatok a meghatározók: ma a stretch le­vehető és mosható huzatok a kedveltek. A megfelelő tartószerkezet ugyanolyan fontos, mint a jó matrac. Léces tartószerkezettel rendelkeznek az úgynevezett „bioágyak", melyek kizárólag természetes anyagokból ké­szülnek. Fontos az elektromos és mágneses mezők emberi pi­henésre gyakorolt hatása, ezért igyekeznek kiszűrni minden ilyen tényezőt. A gyártás főleg kézi munkákra épül. Az egyso­ros léces tartószerkezetben a fenyőléceket jutaszalag fogja össze, a dupla lécsoros tartó­szerkezet kétoldalas lamella­szalagból áll, közöttük pedig három, vagy több rugós, natúr kaucsuk alátámasztás van. Ez a szerkezet ideális alátámasz­tást nyújt fekvő helyzetben. Ugyanolyan „mozgékony", mint a gerinc: ahol terhelik, ott enged, mindenütt alátámaszt ahol ortopédiailag szükséges, ezáltal biztosítva az optimális nyomáseloszlást. Kiváló flexi­bilis tulajdonságai miatt ele­gendő rá egy vékony matrac, ami könnyen kezelhető és szellőztethető. K. G. Pilcnikezzünk! Zacskós szóló Forró nyári hétvégéken a meleg lakás helyett rokona­inkat, barátainkat célszerű a természetben vendégül lát­ni. A könnyű túrával árnyas fák alá vezető piknikre per­sze ajánlatos felkészülni. Tisztázni kell, hogyan, há­nyan, mennyi időre, hová mennek, hiszen mást igényel a hátizsákos túra, mást az au­tós, s függ az elemózsiacso­magolás attól is, hogy grillez­nek, nyársalnak-e, vagy csak szendvicsparti lesz. A hátizsákos túrára alap­ként néhány fóliába csoma­golt szendvics kell, s egy­egy kulacs, üveg hideg ás­ványvíz. Az energiapótlásra a zsák menetközben is elér­hető zsebébe kerülhet pár szelet csoki, egy-két alma. A hátizsákra a legrövidebb út­ra is érdemes rátenni egy polifont vagy pokrócot, amin pihenőre le lehet heveredni. Az erdei tisztásra vezető útra a piknikkosárba felülre kerüljenek rágcsálni- és in­nivalók, néhány nem lédús gyümölcs, meg pár frissítő­kendőcske (különös tekintet­tel a gyerekekre). Alulra kell berakni a főétkezéshez hasz­nálatos papír- vagy műanyag­tányérokat és poharakat, evő­eszközöket, szalvétát, kéz­törlőt. Az otthon elészített, gondosan becsomagolt éte­lek közé hőségben ajánlatos betenni egy-két nejlonzacs­kóba rakott jégakkut. A hideg saláták szállításához jó szol­gálatot tesznek az ételtermo­szok, hőtartó műanyagdobo­zok. A grillezésre, nyársa­lásra készülők a húst lehető­leg hűtőtáskában, a többi élelmiszertől elkülönítve vi­gyék. A szabadban terítés­hez, leüléshez legpraktiku­sabb egy-két utazópléd, de gondolni kell arra is, hogy a föld nyirkos lehet, ezért a pokróc alá vigyünk fóliát. ­A vízparti piknikre készülő­dök a felszerelést egészítsék ki gumimatraccal, strandlab­dával. Elérkezett a kertészke­désben az az időszak, ami­kor a gondos gazdák azon praktikáznak, miként érlel­hetnék gyorsabban a cse­megeszőlőt, és hogyan véd­hetnék meg a darazsak, ma­darak ellen. A szőlőnek nincs utóérése, ezért csak a fogyasztható fürtök jók, azokat szabad leszedni. A tőkén érést a biokertészet fortélyait ismerők úgy ser­kentik, hogy a flirt körül „le­lomboznak", azaz az árnyé­koló egy-két levelet levág­ják annak érdekében, hogy a szemeket több napfény ér­je. Szokásos a hajtások „fél­rekötözése" is, vagyis úgy a támhoz bújtatása, hogy a fürt több napot és szellőt kapjon, érjen, s ne fülled­jen, esős időben se fertő­ződjön be. A legszebb sző­lőfürtöket a kártevőktől, a penészgombáktól, a túl erős napsütéstől szokás úgy is védeni, hogy „becsomagol­ják", azaz ráhúznak egy bar­na papírzacskót, hogy an­nak oltalmában fejlődjön tovább. A modernebb ker­tészkedők nejlonzacskózást alkalmaznak, de annak is éppen annyi a hátránya, mint a papírnak, a szőlő íze, illata, aromája gyengébb lesz alatta (legfeljebb nem kell cserélni, ha elázik). A termésdézsmáló seregélyek ellen a zacskók védenek, de nagy területen, sok für­töt inkább elektromos ma­dárriasztókkal érdemes óv­ni. A szőlőszúró darazsak ellen a fifikásabb kertészek cukros-ecetes vízzel véde­Finom körtetorta Hozzávalók: 21 deka liszt, 14 deka vaj, 7 deka cukor, 1 tojássárgája (ezekből porha­nyós tésztát gyúrunk), 2 deka liszt, 6 deka cukor, 1 mokkás­kanál fahéj, 8 hámozott és fel­szeletelt körte, 10 deka mazso­la, 1 deci fehérbor, 1 deci tej­szín, 5 deka pirított, darált cu­kor, 5 deka vajforgács. Az összegyúrt tésztával kibélelünk egy 25 centi átmérőjű tortafor­mát úgy, hogy magas pereme legyen. Villával megszurkál­Oldalborda juk. a szélét is díszesre nyom­kodjuk. Rászórjuk a liszt, a cu­kor és a fahéj keverékét (liszt helyett kekszport is használha­tunk). Körben kirakjuk a cik­kekre vágott körtével, rászórjuk a mazsolát, a vajdarabkákat, és meglocsoljuk borral. A vilá­gosra pirított és kihűlt karamel­lát nyujtófával apróra törjük, és ezt is a tortára tesszük. Vé­gül leöntjük tejszínnel, és köz­epes tűznél 30-35 percig sütjük. Szőlős ragu Hozzávalók: 60 deka mar­hahús, 10 deka szalonna, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, fél liter forró víz, 1 kiskanál kakukkfű, 2 szem szegfűbors, (esetleg 5 szem boróka, de ez el is maradhat), 1 babérlevél, só, bors, 25 deka zöld sző­lőszem, 2 deci vörösbor. Kockára vágjuk, és kiol­vasztjuk a szalonnát, a zsírjá­ban átpirítjuk a kockára vá­gott húst. Megszórjuk liszttel, felengejük vízzel, hozzáajuk a fűszereket, és fedő alatt 50 percig pároljuk. Végül hozzá­adjuk a szőlőszemeket, egy­szer átforraljuk, legvégül be­leöntjük a bort, és ha szüksé­ges, utánaízesítjük. Spagetti­vel, vagy apró krumpligom­bócokkal adjuk asztalra. A ra­gut készíthetjük disznóhúsból, vadhúsból vagy pulykamellből is, de a pulykánál és a disznó­nál fehérbort használjunk, és óvatosabban bánjunk a fűsze­rekkel. A szőlő permetezése ilyenkor már nem javallott keznek: a lével befőttes üvegeket töltenek félig, lekötik fedőpapírral, ame­lyen a fullánkos az illat­ra megtalálja a lyukat, de kijönni már nem tud a csapdából. Augusztus vé­gétől a szőlők permete­zése már nem javallott, mert a must erjedését elő­idéző élesztőgombák is elpusztulhatnak a védő­szertől, s a must majd nem forr ki. Az almával és a körté­vel a gazdáknak nincs ennyi problémájuk, de jól teszik, ha szedés előtt ala­posan megnézik a termést. Mert igaz, hogy ezek a gyümölcsök utóérők, de mégsem szabad túl korán leszedni őket. A biológiai érettséget még el nem ér­tek ugyanis gyorsan fonnyadnak, töppednek, s az íz- és illatanyaguk „nem lesz az igazi". Ha túl korán szedik le az al­mát, akkor savas, „húzós" lesz, ha meg későig marad a fán túlérik, „kásás" lesz és nyomásérzékeny, rövi­debb ideig tárolható. A körte pedig „taplósodik", nem lesz lédús és aromás. Ilyentájt egyébként a jó gazdák már mérsékelik a fák, bokrok öntözését, mert tudják, hogy a sok víz akadályozza a szöve­tek beérését, s ezzel foko­zódik a téli fagykár veszé­lye. A növekedést serken­tő műtrágyák használata sem ajánlatos őszelőn. Szabó Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom