Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-02 / 179. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. AUGUSZTUS 2. MEGYEI TŰKOR 7 Napfény, „Most kellene megállítani az időt", közöltem magam­mal a minap a vásárhelyi belvárosban, a népes And­rássy álon: sütött a nap, permetezett az eső. Az embe­reknek eszükbe sem jutott kapualjba húzódni, ernyőt nyitni, üres bevásárlószatyrot húzni fejükbe. Paradicso­mi volt a kép: a nap ragyog, az eső esik, a járókelők ing­ujjban sétálnak, meg-megállnak egy-egy rövidebb­hosszabb trécselés erejéig, valaki újságot olvas az eső­ben: miután elérte a papírlapot a vízcsöpp, látható gyorsasággal száradt föl - mint a természetfilmekben, ahol fölgyorsított kockák mutatják be a párolgás folya­matát. „Igen, most kéne megállítani az időt", mondtam magamban a napsütötte vízpermetben, miközben laza, nevetős, nyári emberek sétáltak az Andrássy úton. Fe­hér hajú nagymama érkezik a zöldségespavilon elé, kilónyi zöldbabot kér, hosszasan válogat az őszibarac­kok között, barátnőjével beszélgető anyuka gyermekko­csit tol előre-hátra, előre-hátra, a láthatatlan csöppség békésen alszik a feje fölé feszülő, fölnyitható babako­csitető alatt, anyukáját eső áztatja, nap süti, s e kettő egyensúlyt képez: amennyire esik, olyannyira süt, sem túl száraz, sem túl nedves nem lesz az ember, minden marad a régiben. Am azért eléggé esik, az aszfalt feke­te; és eléggé süt: az útburkolat, túl azon, hogy sötét, va­kítón fénylik és ragyog. „Még mindig nem késő megállítani az időt", gondol­tam az esős napsütésben, az alumíniumfényes-fehér ég alatt, s ekkor az Andrássy út vége felől sötétlila-ham­vas, szilvaszín fellegek torlódtak föl az égre, öt perc múl­va itt a zápor, négy, három, kettő, egy, már benn vagyunk a szilvaszínben, szürke az egész világ, a nap sehol, spriccelve szaladnak szerteszét a járókelők, emberek­kel telnek meg a kapualjak, és mintha dézsából önte­nék, ömlik, locsog, dől az eső. Farkas Csaba Csoportos elbocsátás - bejelentéssel Nem jellemző a kibúvókeresés Megváltozott a mun­kaadók csoportos lét­számcsökkentésre vo­natkozó bejelentési kö­telezettségének szabá­lya. Térségünkben a nagy létszámú leépíté­seket a Csongrád Me­gyei Munkaügyi Köz­pontban kell jelezni, ed­dig azonban ez csak a rendes felmondásra vo­natkozott. Július elseje óta új szabályok szerint kell eljárniuk a munkái­tatáknak. Ha egy munkáltató cso­portos elbocsátást tervez, köteles erről a megyei mun­kaügyi központot tájékoztat­ni. A „csoportos" kategória persze a vállalat méretétől függően mást és mást jelent. A döntést megelőző féléves időszak átlagos foglalkozta­totti létszáma alapján a munkaadókat három cso­portba sorolja a törvény. A húsz és száz fő közötti foglalkoztatottal működő cé­gek esetén legalább tíz dol­gozó, százegy és háromszáz között legalább a munkavál­lalók tíz százaléka, míg há­romszáz fölötti létszám ese­tén minimum harminc fő el­bocsátását kell a munkaügyi központtal tudatni - ha a le­építés egy harmincnapos időszakon belül történik. Ed­dig azonban csak a rendes felmondásról kellett tájékoz­tatást adni, a múlt hónap ele­je óta azonban a határozott idejű jogviszony felmondá­sát és a közös megegyezéses megszüntetést is jelenteni kell. Változás történt abban is, hogy ha egy cégnek több telephelye van egy megyé­ben, akkor az azokon történő elbocsátások számát össze kell adni, és a végeredmény szerint kell eleget tenni a kö­telezettségnek. Ha valaki nem a rendelet szerint jár el, a munkaügyi központ rendbírságot szab ki a munkáltatóra. Az elbocsá­tott dolgozó felmondása pe­dig jogellenes. Talán épp e szigorú szankciók miatt nem jellemző, hogy a munkálta­tók elmulasztják értesíteni az illetékeseket. S hogy egyáltalán miért van szükség erre a szabály­ra? A munkaügyi központ munkáját segítik, és az elbo­csátottak elhelyezkedési esélyeit növelik ezzel. A központ ugyanis felajánlja egy ügynevezett gondosko­dó típusú létszám-leépítési programban való részvétel lehetőségét. Ez annyit jelent, hogy amerikai mintára cso­portosan kezelik az ilyen problémákat. Még a munka­viszony megszűnte előtt tá­jékoztatják az elbocsátandó­kat jogaikról, a munkanél­küli-járadék folyósításának feltételeiről, elhelyezkedési és átképzési lehetőségekről, így még az is előfordulhat, hogy a sokszor hasonló fog­lalkozású dolgozók úgy tud­nak egyik munkahelyről a másikra átmenni, hogy köz­ben nem válnak munkanél­külivé. Szögi Andrea Állások az interneten Munkatársunktól Elindult az első, kifejezetten egyetemi és főiskolai hallga­tókra szakosodott állásközvetítő internetes oldal, a candidate.hu. A honlap mind az elhelyezkedni vágyó diákok, mind pedig a diplomásokat kereső vállalatok dolgát megkönnyíti. Adat­bankjában az ország bármely felsőoktatási intézményében ta­nuló vagy ott végzett friss diplomás elhelyezheti adatait. A hon­lap gazdái azt szeretnék elérni, hogy idővel ez az oldal a más webhelyeket uraló gazdasági és informatikai karrierlehetősé­gek mellett a többi szakterületről is tartalmazzon kínálatokat, amelyek között jogászok, agrárszakemberek, mérnökök és tan­árok is böngészhetnek. Tárgyalások a hallgatói támogatás elosztásáról Szabadabb kezet kérnek Az egyetemisták és fő­iskolások országos érdek­képviseleti szerve áttekint­hetőbbé kivánja tenni a diákoknak járó juttatások rendszerét. Ez a szándék azonban mit sem változtat azon, hogy a hallgatói normatíva emelésére 2003-ig nincs esély. így egyesek szerint a reform­elképzelések csupán ál­megoldást jelentenek a tá­mogatás bővítésére. A Hallgatói Önkormányza­tok Országos Konferenciája (HÖOK) március óta folytat egyeztetést az Oktatási Minisz­tériummal a hallgatói juttatások szétaprózottságának megszün­tetéséről. A HÖOK ugyanis a diákok számára is átláthatóbb támogatási rendszer bevezeté­sét szorgalmazza. Egy egyete­mi hallgató jelenleg számos jogcímen juthat pénzhez: van tanulmányi ösztöndíj, rendsze­res és rendkívüli szociális tá­mogatás, lakhatási és jegyzet­támogatás, s ezeken kívül min­den évben kiírják az Esélyt a ta­nulásra pályázatot, újabban pe­dig megjelent a Bursa Hunga­rica-ösztöndíjpályázat is. A diákok érdekképviseleti szerve évek óta hangoztatja, hogy szükség lenne a jelenleg évi 70 ezer forintos hallgatói normatíva jelentős mértékű emelésére. Utoljára 1998-ban növelték mindössze ötezer fo­rinttal ezt az összeget, amely 1992-es bevezetése óta sokat vesztett reálértékéből. - Az inflációt figyelembe véve mos­tanra el kellett volna érnie a 270 ezer forintot, de a HÖOK azzal is megelégedne, ha a kor­A diákoknak járó támogatás az inflációt figyelembe véve sokat veszített reálértékéből. (Fotó: Karnok Csaba) mányzat 100 ezer forintra egé­szítené ki a jelenlegi összeget — mondta Lasztovicza Gábor, a HÖOK elnökségi tagja, a mi­nisztériummai folyó tárgyalá­sok résztvevője. A hallgatói szervezet a normatíva emelé­sét annak ellenére szeretné el­érni, hogy a diákok szeptem­bertől már hitelt is felvehet­nek tanulmányaik folytatására. Bár a hallgatói szervezet üd­vözli a diákhitel bevezetését, mégis úgy véli, a kölcsön nem helyettesítheti a normatív tá­mogatást, hiszen az előbbit nem mindenki tudja igénybe venni. A támogatások reformjá­nak részeként a HÖOK más szerepet szánna az évente di­ákonként hétezer forintos jegy­zettámogatásnak. Az eddigi szokás az volt, hogy ennek het­ven százalékából a hallgatók kedvezményesen vásárolhat­tak jegyzeteket, harminc szá­zalékát pedig könyvkiadásra fordították az intézmények. A HÖOK elképzelése szerint a jövőben a teljes összeggel a hallgatói önkormányzatok gaz­dálkodhatnak majd, eldönthe­tik, hogy ezt milyen formában osztják ki a hallgatónak. A vál­toztatás hívei azzal érvelnek, hogy a támogatás jelentős ré­szét el sem költötték a diákok, mert nem mindenki vásárolta meg a jegyzeteket és a tan­könyveket, ezzel szemben van­nak, akik inkább fénymásolás­ra, vagy egyéb taneszközökre költenének. Lasztovicza Gábor hangsú­lyozta, hogy minden támoga­tási forma megmarad, csupán az elosztás elvei módosulnak, illetve elképzeléseik szerint a hallgatói önkormányzatok sza­badabb kezet kapnának a nor­matíva felhasználásában. Ez azt eredményezhetné, hogy emelkedne az egyes hallgatók által igénybe vehető juttatás összege. A Szegedi Tudományegye­tem hallgatói önkormányzatá­nak elnöke, álmegoldásnak tartja a reformelképzeléseket. Janisak Csaba úgy gondolja, attól nem fog jelentősen nö­vekedni a hallgatói juttatások összege, ha például a jegyzet­támogatást ösztöndíjra vagy szociális juttatásra fordítják. ­Ráadásul úgy vélem, a kevés pénzből gazdálkodó diákban nagyobb lenne a csábítás arra, hogy a pénzt ne könyvre, ha­nem ételre és italra költse, ami akár csődbe is vihetné az egye­temi tankönyvgyártást - tette hozzá a HÖK-elnök. Úgy vé­li, igazi megoldást a normatí­va növelése jelentene. Ez vi­szont a kétéves költségvetés miatt 2003-ig elképzelhetet­lennek tűnik. HogedOs Szabolcs A vásárhelyi mester Nyugat-Eurápában tanult Hangszerjavítás és igazságügy Hangszerjavitássol és -készítéssel egyaránt fog­lalkozik a hódmezővá­sárhelyi Törők Sándor. Sőt: igazságügyi hang­szerszakértő is. A javítás területén rengeteg a teen­dője, olyannyira, hogy a készítésre az utóbbi években már nem is ér rá. Igazságügyi hang­szerszakértőként azon­ban nincs sok dolga a mesternek, de ő ennek csak örül. Török Sándor annak idején klarinétot tanult a vásárhelyi zeneiskolában, majd konzer­vatórium, illetve a zeneakadé­mia következett. Az akadémi­án a hangszerkészítés, -javítás műhelyen belül tanult, fafúvó­sokra specializálódva. .Akko­riban a fafúvósok készítésé­nek, javításának szakmája ki­halófélben volt az országban, egyetlen egy mester tudta minden csínját-bínját: Eisen­hoffer János. Nála tanultam. Tíz fiatalt tanított ki, heten maradtunk a szakmában, most négyen vagyunk itthon, Ma­gyarországon", mondja Török Sándor. A magas szintű tudás be­szerzése külföldi tanulmányu­takat is igényelt. A Kádár­rendszer nem könnyítette meg, ha valaki külföldön akart tanulni, ő mindenesetre kijutott, francia, német terüle­teket egyaránt bejárt. Volt ott is, ahol szinte futószalagon gyártották a hangszereket; és ott is, ahol manufakturális, kisüzemi módon készítették őket. Végül hazajött Vásár­helyre, s létrehozta saját mű­helyét. „Egy-egy nagyjavítás után a hangszeren nem lehet meg­állapítani, hogy használt-e. Hangszerjavítás Törők Sándor műhelyében. (Fotó: Tésik Attila) A tárogató és a Habsburgok A tárogató - néhány évvel ezelőtt Török Sándorék még gyártották - jellegzetesen ma­gyar hangszerként szerepel a köztudatban, minthogy az is. A törökök hozták be Magyar­országra, s itt gyorsan közkedveltté vált. A ku­ruc időkben, a Rákóczi-szabadságharc ide­jén széltében használták, így, mint szabad­ságszimbólumot, később a Habsburg-ház tűz­zel-vassal irtotta Szinte nyomtalanul eltűnt az országból, majd a kiegyezés után, amikor már nem büntették nagyon szigorúan használatát, Schunda Venczel József budapesti cimbalom­készítőfrílújította: egy megmaradt tárogatóra módosított klarinétfúvókát appükáU, s az ere­detileg töröksípszerű hangszer könnyebben megszólaltathatóvá, lágyabb hangzásúvá lett. „Két éve Szabolcs megyében tartottak egy tá­rogató-világtalálkozót, ott egy skandináv és egy amerikai tárogatós is föllépett. Játékukból egyértelműen kiderült: a jazzirányzat is kitű­nően hasznosíthatja ezt a hangszert", így Tö­rök Sándor. „Közreműködésük talán segít másutt is elterjeszteni a tárogatót. Az indiai­ak szitárjának is egy George Harrison kellett ahhoz, hogy megismerje a világ." F. Cs. vagy új", mondja Török Sán­dor, aki a fafúvósokat javítja; a fémfűvósok reparálása kol­légája, Szabó Attila reszortja. Többnyire zeneiskolákból, ze­nekarokból kerülnek ide hangszerek, a Dél-Alföldről mindenhonnét. A nyár - ép­pen az iskolai szünet miatt ­különösen jó időszaknak szá­mít. A hangszerkészítés pe­dig? „Kisüzemben legföljebb kuriózumszámba menő hang­szereket érdemes előállítani. Néhány éve még gyártottunk tárogatót; ma Magyarorszá­gon csak egy-két műhelyben készítik ezt a különleges hangszert." Török Sándor igazságügyi hangszerszakértő is, fafúvós területen csak ő, s egy buda­pesti kollégája tevékenykedik. Szerencsére nincs sok dolguk. A szakértőt az Igazságügyi Minisztérium jelöli ki, és a bí­róságok munkáját segíti olyan ügyekben, ahol hangszer is szerepel. Például: messze árán felüli összegért értékesíti va­laki; vagy éppen „megzenésí­tés" esete fordult elő. Farkas Cudui q_q Ösztöndíj, cigány diákoknak Munkatársunktól A Magyarországi Cigányo­kért Közalapítvány a 2001/2002-es tanévre pályá­zatot ír ki általános iskolás és középiskolás roma diákoknak. Az ösztöndíj-támogatás célja elősegíteni az iskolai tanul­mányok folytatását és befeje­zését, a támogatás havi össze­ge életkortól függően havi 3000 és 7000 forint között vál­tozik, ezt félévenként egy összegben folyósítják. A Czin­ka Panna-ösztöndíjat a 4,5-es tanulmányi átlag fellett telje­sítő általános iskolások, illet­ve a 4,0-es átlag feletti közép­iskolások igényelhetik. A Ta­nulást támogató ösztöndíjat a 3,5 és 4,49 közötti átlagot el­ért általános iskolások, és a 3,0 és 3,99 között teljesítő kö­zépiskolások pályázhatják meg. A pályázatnak tartalmaz­nia kell a kitöltött adatlapot, a 2000/2001 -es tanév végén ka­pott bizonyítvány fénymásola­tát, melyet az iskola aláírással és bélyegzővel hitelesít, vala­mint egy eredeti iskolalátoga­tási igazolást. A második fél­évre csak annak a tanulónak küldik továbbra is az ösztön­díjat, aki a sikeresen befejezett félévről szóló bizonyítvány hi­teles fénymásolatát a közala­pítvány irodájának megküldi, és tanulmányi átlaga megfelel a kiírásban közölt feltételek­nek. A pályázat beadásának határideje 2001. augusztus 31. A pályázati adatlap beszerez­hető a Magyarországi Cigá­nyokért Közalapítvány irodá­jában személyesen (1091 Bu­dapest, Üllői út 47-49., tele­fon: 06-1-215 65 50, 215 6552), illetve a www.meh. hu/nekh internetes honlapon. Kérésre felbélyegzett válasz­boríték ellenében az iroda pos­tán elküldi a megadott címre az adatlapot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom