Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-15 / 190. szám

SZERDA, 2001. AUGUSZTUS 15. MEGYEI TÜKÖR 9 Olvassatok mindennap! Tasakos levest A vállalkozó szellemű kö­zépkorú háziasszonyokat ál­talában csak egyszer éri erő­teljes és örök időkre vissza­tartó kritika: ha modern élelmiszer-ipari termékek felhasználásával a konyhai munkák megkönnyebbítésé­re, vagyis inkább lerövidíté­sére, de mindenképpen le­egyszerűsítésére tesz kísér­letet. A csak nemrég rajtvonal­hoz álló, fakanálpörkölő kuktanövendékek számára ellenben hasznos tanulsá­gul szolgálhat egy-egy ilyen tasak. Tegyük fel. hogy ins­tantból kifogyván, piacról és boltból próbálnánk be­szerezni a tasak tartalmát imitálandó a felsorolt hozzá­valókat. Legyen megunha­tatlan kedvencünk a gom­barémleves. A levesbetét­ként szolgáló zsemlekockát még elő is tudjuk állítani hidrogénezett növényi zsi­radékon megpirítva, ha van otthon szikénk és elég türel­münk az egy köbmilliméte­res kocekok kifaragásához. Sűrítőanyagként a búzaliszt mellett szereplő keményítő is beszerezhető kis utánajárás­sal. de sajnos az E415-ről és az El442-rőlfájó szívvel le kell mondani. Só, cukor, so­vány tejpor, szárított petre­zselyem és egyéb zöldségek még csak-csak akadnak ott­hon. ám a 6 százaléknyi var­gányagomba-porért, tejcu­korért, ízfokozóért, antioxi­dánsért, zsírporért, malto­dextrinért és élesztőkivona­tért nem kéne a szomszédba menni. Igy nem marad más, mint a roppanó szárú hófe­hér csiperke. De akkor már csinálhatnánk fokhagymás gombafejeket is, akár meg­pirítva kis császárszalonna ­kockákon, megszórva pet­rezselyemmel, sóval, bors­sal, meglocsolva csepp cit­romlévelO vagy akkor már húslevest igazi csirkéből? ...vagy már rég visszaértem volna az éjjel-nappaliból egy tasak azonnal fogyaszt­ható-oldódó-gyorsan-fino­mattal? M. S. Megműtötték a Barátok közt egyik sztárját Örömzenére szteppell Morgan tánckara A szentesi ifjúsági parkban két középkorú nő iil előttem egy kisgyerekkel, mögöttem lelkes fiatalok. Úgy látszik, minden korosztály képviselte­ti magát - állapítom meg, ami­kor is két sorral odébb idős há­zaspár foglal helyet. Kellemes hang töri meg a közönség zaját. „Egy-kettő-egy-kettő... Na, ak­kor kezdjük!" S pár pillanat múlva már a Blues Bell szege­di együttes zenéjére dobolok a lábammal a hét végén tartott ír zenei esten. Az öt fiatalember­ből álló együttes igazi bluest játszik. Egyórás koncertjük vé­gén rövid technikai szünet, amíg átrendezik a színpadot. Elindulok a büfé felé, s meg­lepődve tapasztalom, hogy már pótszékeket is hoztak a szerve­zők, s a füvön is több százan ül­hetnek. „Mennyien lehetnek ­morfondírozom -, ezernégy­ezerötszázan?" Nagy töpren­gésem közepette elvetődöm a színpad felé. Egy nagybőgőn akad meg a tekintetem. Hatal­masnak és kopottbamának tű­nik - bár lehet, hogy ezt csak a fény teszi. Beleszerelmesedem. Most már más szemmel nézem az együttest is, ahogy rendezge­tik, csinosítgatják a színpadot. Ok a szegedi Fianna. Szégyel­lem magam, de semmit sem tu­dok róluk. Szeretem én az ír zenét, de a zenekarok nevét so­sem tudtam megjegyezni. Meg ez a Fianna név is olyan külö­nös. Később megtudom, hogy a Fianna egy hadsereg neve volt, amely a jó célért küzdött; ók védelmezték Írországot a külső és belső ellenségektől. A Fianna együttest öt tehetséges fiatal alkotja: négy férfi és egy nó. Kitűnő előadásukban fel­csendültek régi ír dalok és sa­ját szerzemények is. A dalok fiatal, szegény lányokról szólnak, akik mindig megtalál­ják a boldogságot. Igazi öröm­zene a Fiannáé. Tizenegy órakor Ronan Morgan, Michael Flatley volt táncosa körbeszteppeli a tánc­teret. Megjelent az Autentikus Ir Sztepp Tánciskola tizenkét tanítványa, s Ronan Morgan vezetésével színvonalas műsort ad. Sebest Rita Pótfelvételi és miegyéb BEHÚZOTT KÉZI­FÉKKEL ne próbálkozzon senki Szentesen, az Erzsé­bet téri művelődési központ­ban augusztus 19-én, vasár­nap elindulni az autós ügyes­ségi versenyen. Ha mégsem fogadja meg ezt a jó taná­csot. akkor félő, hogy csupán passzív szemlélője lehet a Szent István Kupának. MŰVÉSZKF.! Nem vet­tek fel sehová? Ne búsulj, mert a Shakespeare Színmű­vészeti Akadémia pótfelvé­telit hirdet szeptemberben induló színész és musical nappali tagozatára érettségi­zett fiatalok részére. Augusz­tus 22-ig még jól begyako­rolhatod az Anyám tyúkját, hogy hol adhatod elő, azt kérdezd meg a (20) 390 5016-os telefonszámon. MIT HOZTAK ÖSZ­SZE a jó öreg mindszentiek? Lövésed sincs hozzá, gon­dolom. Irány tehát a hely­történeti múzeum (Köztár­saság tér 25.), ahol fény de­rül a múltra, a halászok, a cipészmesterek és a patiku­sok ügyes-bajos dolgaira. BEHATOLHATSZ VÉGRE a Horváth Mihály utca 5. számú ház állandóan zárva tartott ajtaján egészen augusztus 31-ig, mert a XXXI. Szegedi Nyári Tárlat örömére nyitva áll a képtár. A MI KIS FOTÓ­SUNK kiállítást rendez a Wagner Teaházban, a meg­nyitó augusztus 21-én lesz. Azt sajnos nem merném ki­jelenteni, hogy Frank Yvet­te e fórumon is merészen dekoltált csinibabák, illet­ve a hazai könnyűzenei élet illusztris személyiségeinek képmását teszi közszemlé­re. Bajtársi váll veregető sza­vakat - ha minden jól megy - Szabó C. Szilárd újságíró mond a keddi ünnepi aktus alkalmából. Hegyeshalomnál a ha­tárőrök sorozatbeli szere­pével azonosították és ká­bitószerdealernek nézték Balázst, a Barátok közt ci­mü, és a fiatalok körében rendkívül népszerű szap­panopera egyik szereplő­jét. Többek között erről, va­lamint gázsijáról és a ja­pán nyelvtanárságáról be­szélgettünk vele, majd azt is megkérdeztük tőle: ho­gyan került barátok közé. Balázs, azaz Nikolényi Ger­gő egyébként jelenleg kór­házban fekszik, a múlt hé­ten Szegeden, az új klini­kán megoperálták a tér­dét. - Ne haragudjatok, még egy kicsit kába vagyok a gyógysze­rektói - szabadkozott beszélge­tésünk elején Nikolényi Gergő, akit az előző nap műtötték. Egy éve, focizás közben szakadt el a térdszalagja, és most, hogy a Ba­rátok közt forgatása szünetel, úgy döntött, megműtteti. - Nem is terveztem mást a nyárra, tudtam, hogy ezen előbb-utóbb úgyis át kell es­nem. Igazából nem is bánom, hogy itt vagyok, legalább pihe­nek. Ilyen úgyis már nagyon régen volt. - A forgatások nagyon fel­pörgették a mindennapja­id? - Meglehetősen. Bárén nem vagyok főszereplő, így is elég sokat vagyok a stúdióban. Per­sze ez a foigatókönyvtől is függ, de nem egyszer előfordult, hogy reggel 8-tól este 8-ig dolgoz­tam. Emellett pedig „polgári" foglalkozásom is van. Pesten, egy középiskolában tanítok ja­pán nyelvet. - Könnyebb így, már or­szágszerte ismerten taníta­Balázs, a pincér egyelőre nem szolgálhat semmivel, még a barátok közt sem. (Fotó: Gyenes Kálmán) Orvosok közt ••••••^•••••MH - A gyerekeknek furcsa volt, amikor megláttak a tévében, ugyanis sikerült titokban tarta­nom, hogy szerepet kaptam a Barátok köztben. Amikor az el­ső olyan rész, amiben benne voltam adásba került, éppen nem voltam itthon, de utána hallottam, hogy a tanítványa­im körbetelefonálták egymást, hogy láttak a tévében, egymást kérdezték, hogy biztos én vol­tam-e az. Aztán elfogadták. Ahogy kollégáim is. - Egyáltalán: hogy kerül­tél a sorozatba? - Olvastam egy felhívást, abból tudtam meg, hogy sze­replőket keresnek, és bár sem­milyen színészi előéletem nem volt, kíváncsiságból elmentem. Körülbelül fél évvel a meghall­gatás után visszahívtak még egy válogatásra, ahol már egy bi­zonyos karaktert kerestek. Vé­gül engem választottak. Ami azért furcsa, mert az általam megformált figura természete nagyon távol állt az enyémtől. Balázs most már azért lassan kezd rám hasonlítani. — Milyen volt viszontlátni magad a sorozatban? - Az elején szörnyű voltam! Egyik nap aláírtam a szerző­dést. két nap múlva pedig már forgattam. Senkit nem ismer­tem. A sorozatot sem. És nem volt tapasztalatom, ennek el­lenére mindenféle próba vagy előzetes felvétel nélkül azon­nal produkálnom kellett. Rá­adásul még az allergiám is ki­jött rajtam, ami tetőzte minde­zeket. Görcsös voltam, érez­tem, hogy nem vagyok jó, és lánam, hogy a többiek sem elé­gedettek velem, úgyhogy egy hónap után már úgy volt, hogy kiszállok. De aztán úgy döntöt­tem. maradok, és bebizonyí­tom, hogy meg tudom csinálni. - Mennyire azonosítanak a mindennapokban a szere­peddel? - Nagyon. Ez nem túl sze­rencsés, hiszen a sorozatban nem egészen pozitív figura va­gyok, de azért igazán kellemet­len élményem még nem volt. Nemrég például Prágába men­tem, és hazafelé a határon bele­futottam néhány vicces kedvű vámosba, akik amikor meglát­tak, egyből arról faggattak, ho­va dugtam a drogot. Szerintem ez aranyos. - Milyen viszonyban vagy a sorozat többi szereplőjé­vel? - Jóban vagyok szinte min­denkivel. Halász Gábor (Misi), aki szintén szegedi, például na­gyon jó barátom. Már meg is lá­togatott, hozott nekem egy Tig­rist az ágyam fölé. De a többi­ek is jó fejek. - Meddig maradsz barátok közt? - Amíg nem írnak ki a soro­zatból. A szerződésem fél évre szól, amit, ha lejár, vagy meg­hosszabbítanák, vagy nem. De ha rajtam múlna, még sokáig játszanék benne, mert nagyon megszerettem. - Es anyagilag is megéri? - Az biztos, jobban fizet, mint egy átlagos polgári szak­ma, például a tanári. Mondjuk úgy, nincsenek anyagi gondja­im, a szegedi és a pesti lakáso­mat is fenn tudom tartani. - És mi lesz, ha így vagy úgy, de vége lesz ennek? - Akkor hazajövök Szeged­re, és ha lehet, szeretnék itt ta­nítani. Most is csak azért dolgo­zok Pesten, mert ott volt szük­ség japántanárra. Egyébként nem igazán vagyok kibékülve a fővárossal, ott annyira más fel­fogásúak az emberek. - Egyéb tervek? - Szeretnék egyszer hosszabb időre elutazni Japán­ba, hogy gyakoroljam a nyelvet. Merthogy azt itthon, ugye, elég nehéz. Tímár Kriszta Ó, mondd, te kit választanál...? Egy hete fiúkat kérdez­tünk meg arról, vajon mit választanának: egy bom­bázó sztárral mindenki sze­me láttára végigvonulni la­kóhelye főutcáján, vagy el­tölteni édes kettesben vele egy éjszakát. Utóbbinak az (lenne) a feltétele, hogy ar­ról senki más nem szerez­ne tudomást. Nos, a teremtés koronái egyetlen kivétellel az ággyal együtt a csillagot választották, ami talán nem is meglepő, is­merjük társadalmunk hím tag­jainak a témáról alkotott véle­ményét. (Kivételek, bocs!) Ezúttal lányokat kérdeztünk, s a válaszokból kiderült: a fér­fisztároknakjóval kevésbé len­ne strapás az életük, az általunk megkérdezett lányok többségé­nek ugyanis bőven elég lenne, ha nyilvánosság előtt villoghat­nának bálványukkal. A. A. titkárnő: - Én a sétát választanám. Sőt: megkérném a pasit, hogy ha megrohanják az autogramvadászok, udvariasan Álmaink férfiai Antonio Banderas hárítson el minden kérést, és mondja azt, hogy a barátnőjével szeremé ezt a napot tölteni, majd jelentőségteljesen öleljen át. K. D. tanuló: Kézen fogva sétálgatnék vele egész nap, úgy, hogy lehetőleg mindenki lásson bennünket. Elég jó érzés lehet testőrökkel a hátad mögött, irigy tekintetek közepette vonulni, még akkor is, ha tudod, hogy Brad Pitt ez az egész csak színjáték. Mert mások ezt nem tudják. Ki tud­ja, lehet, hogy még néhány bul­várlapnak is szólnék. G. N. bérszámfejtő: - Én az éjszakát választanám. Kíváncsi vagyok, milyen lehet Brad Pitt feneke. Meg másra is... S. P. eladó: - Aj éjszaka nem férne bele az értékrendembe, de a sétát biztos élvezném. Úgy Leonardo Di Caprio intézném, hogy lehetőleg az összes barátnőm lásson ben­nünket, és ha odajönnének, olyan flegmán mutatnám be a pasit, mintha egy Gézát ölel­getnék. És jókat röhögnék, ami­kor látom, hogy megöli őket a féltékenység. R. L. tanuló: - Biztos klassz lenne végiglejteni az utcán, mondjuk Antonio Banderassal, de ha ezt választanám, szerin­tem egy életre szidnám magam, hogy lehetőségem lett volna egy éjszakára, de elszalasztottam. Inkább az édes kettest választa­nám, és utána akinek csak lehet, elmesélném. F. S. titkárnő: - Igazából egyik sem vonz, de ha minden­képpen választanom kellene, akkor az a nyilvánosság lenne. Kettesben egyikükkel sem sze­retnék maradni! De az sem len­ne jó, ha az utcán mindenki ben­nünket bámulna, úgyhogy sze­rintem elbújnánk egy-egy nap­szemüveg mögé. Ja, és ha Brad Pittről van szó, akkor még ezt sem. O annyira nagyképű! H. F. asszisztens: — Én nem élnék egyik lehetőséggel sem. Az egy éjszakát gusztustalannak tartom, aki ilyenbe belemegy, arról megvan a véleményem. Annyira pedig nem vagyok ego­ista, hogy csak azért mászkáljak a városban valakivel, hogy min­denki engem nézzen. Egyéb­ként sem értem ezt a sztárhülye­séget. Ugyanolyan emberek, mint bárki, csak valószínűleg sokkal gyakrabban lépnek fél­re, mint az átlagféríiak. T. K. FM 95 4 HJLííf'íí jízjjj Jzj 1. S Club 7: Don't stop movin (Jewels & Stone Radio Mix) 2. Crazy Town: Butterfly 3. Alcazar: Crying at the discotheque 4. ATB: Let U go (Airplay Mix) 5. Dante Thomas: Miss California 6. Millane Fernandez: Boom boom 7. No Angels: Daylight in your eyes 8. Go!: Semmi más 9. Phats & Small: This time around 10. Nelly: Ride with me pm H.« RMó 88. exeged. Madách u. 8. 881.: 83/888-088 SMS: 08-50/280-80-00 T-Ac^NI^IMIÍo'U'M A sok szállal Sze­gedhez kö­tődő Crys­tal együttes énekesnő­jét, Lajtai Katit vasár­nap este lát­hatjuk vi­szont a Rakparti Tisza-Party színpadán. Jó hír a rajongók­nak, hogy ősszel hozzákezde­nek egy új lemez dalainak kom­ponálásához. Kati kikapcsoló­dásként is szeret zenét hallgat­ni, pihenéshez nyugtató, puha, legtöbbször instrumentális szá­mokat választ, legutóbb Dido lemezét szerezte be ilyen céllal. Komolyzene is megszólalhat munka után, ezek között is első­sorban a Carmina Burana, Chopin és Liszt. Régebben alig járt diszkóba Katica, most gyakrabban találkozhatunk ve­le ilyen helyen, de csak a fellé­pések miatt. Kedvenceinek kon­certjére viszont szívesen elmegy, nagyszerű élmény volt Stinget hallani. legutóbb a diákszigeten az Anima Sound System pro­dukcióját nézte meg, mivel éne­kesnőjükkel jó barátságban van. Amint az az általa összeál­lított listából is látható, sokféle stílus közül választott, egyik sem kizárólagosan uralkodó. Lajtai Kati slágerlistája 1. Mariah Carrey: Vision of love 2. Stevie Wonder: Over joy 3. Sting: Desert rose 4. Cristina Aguilera: Lady Marmalade 5. Incognito: Don t you worry about a thing 6. George Michael: Freedom 7. Whitney Houston: One more in time 8. Barbra Streisand: Papa can you hear me 9. Quincy Jones: Tomorrow 10. Bobby McFerrin: Don t worry be happy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom